Labdarúgás az első világháborúban

Mi, magyarok – legalábbis a többségünk – szerencsére nem tudja már, hogy milyen az élet a háború alatt, reméljük, hogy ez így is fog maradni. Azonban keleti szomszédunkban, Ukrajnában jelenleg is harcok vannak, ám az Ukrán Labdarúgó-szövetség már most bejelentette, hogy hamarosan folytatódik az ukrán bajnokság, az orosz pedig véget sem ért (más kérdés, hogy orosz klubok egy ideig biztosan nem fognak nemzetközi kupákban játszani). Első hallásra talán nehéz lehet elképzelni, hogy a háború árnyékában van igény és lehetőség is focira. Pedig van, és mindig is volt, még az első világháború alatt is! Talán a karácsonykor a frontvonalakon játszott barátságos mérkőzésekről mindenki hallott, de mi volt a helyzet a hátországokban?

Magyarországon az 1913–1914-es bajnokság még rendben lezajlott, az MTK szerezte meg a klub történelmének harmadik bajnoki címét a Ferencváros előtt, a Nemzeti SC pedig búcsúzott az élvonaltól. Akkoriban csak és kizárólag budapesti klubok alkották a mezőnyt, a többiek vidéki, kerületi bajnokságokban vettek részt, így például a Temesvár, a Pozsonyi TE, a Kassai AC, az Eperjesi TVE, a Zsolnai TK, a Nagyváradi AC, az Ungvári AC, vagy a hét kolozsvári csapat.

1914 nyarán azonban kirobbant az első világháború, a magyar labdarúgó-bajnokság pedig a megszokott formájában nem indult el, helyette egy úgynevezett Auguszta-serlegbajnokságot bonyolítottak le 1914 őszén, melyet a Fradi nyert meg, igaz az MTK nem indult el rajta. 1915 tavaszán hadibajnokság került megrendezésre, az itt kialakult sorrend alapján állt össze a bajnokságba már beszámító 1916–1917-es idény mezőnye. Ezt már az MTK nyerte meg, a Törekvés és az FTC előtt, a bajnokságban ekkor is csak fővárosi csapatok vettek részt.

Az MTK csapata az Érdekes Újság 1915. április 18-ai számában (Fotó: nagyhaboru.blog.hu)

Érdekesség, hogy az MTK akkori edzője az angol Jimmy Hogan volt, akit Bécsben – előző állomáshelyén – még letartóztattak a háború miatt, azonban szabadulása után Budapesten tárt karokkal fogadták a szakembert. Hogan 1914 és 1921 között volt az MTK vezetőedzője, a Duna-menti iskola kialakításában elévülhetetlen érdemei voltak. Tette mindezt úgy, hogy közben az Osztrák–Magyar Monarchia és a Brit Királyság háborúban állt egymással.

A háború kitörése után az 1914–15-ös bajnokság formálisan elmaradt, azonban az 1916–17-es és az azt követő szezonokat lebonyolították, az MTK legyőzhetetlennek számított Hogannal a kispadon. Még a háborús vereség, és a kisantant megszállása sem állíthatta meg a labdarúgást, azonban tény, hogy mindez Budapestre lokalizálódott, nagy segítség volt a csapatoknak, hogy nem kellett utazniuk, utóbbira aligha lett volna lehetőségük, a román és csehszlovák megszállók miatt.

Ausztriában sem állt le a labdarúgás, ahogy Magyarországon Budapest, úgy Ausztriában Bécs volt a bajnokság bázisa, a sógoroknál minden szezon megrendezésre került, ezzel szemben Németországban a háború kitörése után egészen 1920-ig nem rendeztek bajnokságot. Ami Angliát illeti, az 1914–15-ös bajnokságot lebonyolították, melyet az Everton FC nyert meg, azonban a háború miatt a brit liga is leállt, csak 1919-ben folytatódtak a küzdelmek.

Romániában az 1914–15-ös, és a 15-16-os szezon lezajlott, előbbit a Romano-Americana Bucuresti, utóbbit a Prahova Ploiesti nyerte meg, akkor még erdélyi csapatok értelemszerűen nem indultak a román bajnokságban, hiszen azok még egy másik országhoz tartoztak. Majd 1916 nyarán Románia is hadba lépett, és a labdarúgás leállt. 1921–22-ben már aradi, brassói, kolozsvári, nagyváradi és temesvári csapatok is indultak, utóbbi a bajnokságot is megnyerte, egy kolozsvári klubbal szemben. Olaszországban pedig hiába indult el az 1914–15-ös szezon, az a háború miatt már nem fejeződött be, a Serie A pedig egészen 1919-ig szünetelt.

Összességében elmondható, hogy a háborúban érintett felek közül, egyedül az osztrák és a magyar labdarúgó-bajnokságok voltak azok, melyek kisebb-nagyobb problémákkal, de folyamatosan zajlottak, igaz ez annak is köszönhető, hogy az osztrák egy bécsi, a magyar pedig egy budapesti területi bajnokságnak felelt meg, harcok pedig az első világháború alatt egyik városban sem dúltak. Az is látható, hogy a legtöbb országban a hadbalépésig minden a megszokott kerékvágásban működött, azonban azt követően a nemzeti bajnokságok is leálltak, és a háború végéig nem is indultak újra. De mi volt a helyzet a válogatottakkal?

A magyar válogatott néhány hónappal a világháború kitörése előtt, még idehaza fogadta a későbbi ellenség franciákat, akiket 5-1-re le is győzött, majd 1914 júniusában kétszer is pályára lépett Stockholmban, a svédek ellen. A háború kitörését követően a válogatott, egyetlen alkalmat leszámítva, csak az osztrák válogatottal mérkőzött meg, évente jellemzően négy alkalommal, kétszer Budapesten, kétszer Bécsben. Az egyetlen kivétel 1918 májusában történt, mikor a semleges svájciak látogattak el hozzánk, az MTK pályáján 16 000 néző előtt szenvedtek 2-1-es vereséget. A háború során 1918 októberében játszottuk az utolsó mérkőzésünket, Bécsben, melyet 3-0-ra meg is nyertünk Payer Imre és Pataki Mihály góljaival. Háború ide, háború oda, arra a mérkőzésre is 15 000 néző volt kíváncsi. Érdekesség, hogy 1919-ben is csak az osztrákokkal mérkőztünk meg, 1920 októberéig kellett várni egy újabb ellenfélre, akkor Németországba látogatott nemzeti csapatunk. Arra, hogy egy korábbi háborús ellenfél ellen lépjünk pályára, egészen 1923-ig várt a közönség, akkor az olaszok ellen játszottunk gólnélküli döntetlen. A kisantant országaival pedig egészen 1925-ig nem mérkőztünk meg, akkor Csehszlovákia volt az ellenfél (0-2).

A háborús években lejátszott meccsek az osztrákok ellen (Forrás: magyarfutball.hu)

Mi a helyzet a többiekkel?

Az olaszok, ahogy a bajnokságukat, úgy a válogatottat is leállították 1916-tól kezdve, a franciák a fentebb említett, ellenünk elszenvedett zakót követően szintén nem játszottak több hivatalos mérkőzést, egészen 1919-ig, az angol válogatott ugyan hivatalos mérkőzést nem játszott, de 1916-ban egyszer, 1918-ban pedig kétszer is pályára lépett a skótok, illetve az írek ellen, a németek pedig egyetlen mérkőzést sem játszottak 1914 tavaszától 1920-ig.

Összességében tehát látható, hogy az első világháború hatására a hadviselő felek többségében a labdarúgás akár évekre is leállt, ez alól gyakorlatilag egyedül az Osztrák–Magyar Monarchia volt kivétel, ahol mind a nemzeti bajnokság, mind a válogatott mérkőzések gyakorlatilag gond nélkül zajlottak. A háború azonban alapvetően nem volt jó hatással az európai labdarúgásra, a legtöbb bajnokság évekre leállt, ez pedig azoknak igazán tragikus, akik épp a legjobb korban voltak akkoriban. Képzeljük el egy pillanatra, hogy három-négy szezonra felfüggesztenék a német, az olasz, a francia vagy az angol bajnokságot, és válogatott mérkőzéseket is alig rendeznének, maximum olyan belterjes formában, mint voltak az osztrák–magyar, vagy az angol–skót összecsapások. Még csak elképzelni is szürreális azt, ami bő száz éve éve valóság volt: bízzunk benne, hogy mindez így is marad örökre.

Kiemelt kép: The Independent