Laidouni nélkül folytatja a Ferencváros

A Ferencváros az elmúlt tíz évben minden európai topligába értékesített játékost, amivel messze kiemelkedik a magyar bajnokság mezőnyéből. Az azóta már visszatért bosnyák Muhamed Besicet az angol Everton vásárolta meg 2014-ben, majd a brazil Somália játékjogáért a francia Toulouse fizetett egy évvel később. A 2016-os Európa-bajnokságot követően Nagy Ádám az olasz Bologna figyelmét keltette fel szerződést érően, 2022 januárjában pedig a villámléptű albán gólzsák, Myrto Uzuni igazolt a spanyol élvonalból azóta kiesett Granadához. Most Aissa Laidouni Berlinbe költözött, így minden topligát kipipálhat a klub, amely ezzel végérvényesen egyértelművé tette jelenlegi és leendő játékosai számára, hogy az OTP Bank Ligából, de különösen az FTC-ből igenis vezet út a legjobb bajnokságokba is.

Laidouni csupaszív játékával hamar belopta magát a Fradi-szurkolók szívébe (Forrás: magyarnemzet.hu)

Ez olyan megkerülhetetlen erőssége lehet a tárgyalások során, amellyel csak kevés közép-európai klub érvelhet, ezáltal van esély, hogy tovább minőségi játékosok érkezzenek a csapathoz. Arról, hogy a klub évek óta valamelyik nemzetközi kupa csoportkörében szerepel, pedig már ne is beszéljünk. A Ferencváros lassan olyan meghatározó szereplője lehet a térség futballjának, amire Kubatov Gábor és Orosz Pál régóta vágyott.

Amit tudunk

Laidounit 2020 augusztusában szerződtette az FTC a román Voluntaritól. Bár a középpályás a francia élvonalbeli Angers-nél nevelkedett, sőt egy mérkőzésen szóhoz is jutott a Ligue 1-ben, a romániai kaland előtt csak hazája harmadosztályában szerzett tapasztalatot, ezért kétkedve fogadták Magyarországon. Bár pontos összeg nem ismert, keleti szomszédunk sajtója úgy tudja, alig 600 000 euróért vásárolta meg a magyar rekordbajnok. Ennek ellenére hamar beépült Szerhij Rebrov együttesébe és hamarosan alapembere lett a Bajnokok Ligájában főtáblára jutott csapatnak.

A tunéziai légiós összesen 113 mérkőzésen lépett pályára a budapesti zöld-fehéreknél és nem elhanyagolható tény, hogy innen került be hazája válogatottjába még 2021 márciusában. Hamar onnan is kirobbanthatatlan lett, így részt vett a decemberi katari világbajnokságon is, ahol előbb teljesen leradírozta a pályáról a Manchester United dán klasszisát, Christian Eriksent, majd gólpasszt adott a címvédő Franciaország 1-0-s legyőzése alkalmával. Mivel a FIFA napidíjat fizet a kluboknak a világbajnokságon szereplő játékosok után, a Ferencváros is közel 170 000 eurót kasszírozott csak amiatt, mert a középpályás részt vett a tornán. Teljesítményével kiérdemelte az év legjobb futballistájának járó díjat hazájában és a magyar élvonalban is, tehát tényleg nem az volt a kérdés, hogy elhagyja-e ezen a télen Magyarországot, hanem az, hogy hová megy?

A világbajnokságon is letette a névjegyét Tunézia legjobbjaként (Forrás: fradi.hu)

Amit nem tudunk

Sajnos a transzparencia még mindig nem erőssége a labdarúgás gazdasági életének és ez kivételesen nem csak magyar sajátosság. Sajtóinformációk és egyéb légből kapott hírek röpködnek, legerősebben a 4,1 millió eurós transzferdíj tartja magát, de ezt sem egyik, sem másik klub nem közölte hivatalosan. Ugyanakkor nem kizárt, hogy ez egy alacsonyabb ár a valósnál, hiszen a játékos életkora, teljesítménye és a benne rejlő potenciál alapján nagyobb pénzt is hozhatott a konyhára, sokan hatmillió körüli összeget emlegetnek.

Ennek a kérdésnek ugyanakkor csak abban az esetben nő meg igazán jelentősége, ha valós a pletyka, amely szerint Laidounit a Voluntaritól úgy vette meg anno az FTC, hogy a vásárláskor a szerződésbe építettek egy klauzulát, bizonyos részesedéssel továbbértékesítés esetén. Ezt olyan 15 százalékra becsülik, akik ezt hangoztatják, márpedig nem mindegy, hogy négy- vagy hatmillió euró után kell átutalni a román együttesnek az illetékes hányadot. Ezt persze a jogászok és könyvelők el fogják simítani, csak a szurkolókat érdekelné a dolog és sok egymásnak ellentmondó információ látott napvilágot.

Azt sem tudjuk ebben a pillanatban, hogy lesz-e szó szerinti azonnali helyettese a játékosnak. Nyilván a Ferencváros scouthálózata, élén Hajnal Tamás sportigazgatóval minden játékos távozása esetén készül A, B és C tervvel is, tunéziai lapértesülések szerint Laidouni honfitársával, az odahaza játszó Mohamed Ali Ben Romdhanéval pótolná távozó középpályását a magyar rekordbajnok. Mivel a Ferencváros átigazolási mendemondákat – egyébként nagyon helyesen – nem kommentál, várakoznunk kell az igazságot illetően, ám sokat sejtetett Hajnal szombat esti nyilatkozata, mely szerint a hét elején lehetséges, hogy lesz új információ. A logika azt diktálná, hogy egy Laidouni-utódot köszönthetünk majd az NB I-ben, aztán persze meglátjuk.

Mindenesetre a Ferencváros kerete elég széles és mély ahhoz, hogy akár új játékos szerződtetése nélkül is áthidalja a tavaszi szezont. A bajnoki címet jelentő serleg egyik fülét már fogják Dibusz Dénesék, az Európa-ligában pedig Laidounival sem lehetnének vérmesebb reményeik, mint egy jutalomkört menni a tavasz folyamán, nélküle meg aztán pláne, így ha Sztanyiszlav Csercseszovnak a rendelkezésre álló keretből kellene pótolni a tunéziait, meg tudná oldani.

Rendelkezésre áll rögtön a nigériai Anderson Esiti, aki testfelépítésének, tapasztalatának és a labdabiztosságának köszönhetően az élvonalban minden alkalommal, a nemzetközi porondon pedig alkalmanként kiemelkedő produkcióra képes. Mellette egyre jobb formába lendül az első ferencvárosi időszakában igazi klasszisként robotoló Muhamed Besic is, Vécsei Bálint eleve egy tanult középső középpályás, aki hatos és nyolcas szerepkörben is képes jó teljesítményre, de ne feledkezzünk el Sigér Dávidról sem, ha már Csercseszov időről-időre megteszi. Az ő helyzete komplikált, mert a nyáron lejár a szerződése, egy nagyon súlyos sérülésből jön vissza, de nem kapja meg a szükséges játékperceket a bizonyításra, az edzéseken pedig valószínűleg az eddig felsorolt játékosok is előtte vannak. A nyáron szerződtetett Amer Gojak támadó középpályás, de játszott már a védelem előtt is, végszükség esetén ő is számba vehető Laidouni utódjaként legalább erre a tavaszra, arról nem is beszélve, hogy az oszét származású edző érkezésekor a kissé kedvetlennek tűnő Tokmac Nguent is gyakran a védekező középpályás posztján szerepeltette. A felsorolt játékosok időlegesen képesek tehát feledtetni Laidouni hiányát, de az is igaz, hogy egyikük sem annyira komplex, mint a tunéziai. Van, amelyiküknek a védekezés az erőssége, van, amelyiküknek a támadás, de a kettő együtt csak kevesekben van meg a kellő minőségben.

Veszélyt jelent-e Laidouni Schäferre?

Matematikailag igen, hiszen eggyel több belső középpályása lett az Union Berlinnek, de szakmailag nem biztos. A vezetőedző, Urs Fischer amikor csak teheti három belső középpályással küldi pályára csapatát, akiket a két szárnyvédő támogat. Ebben a rendszerben, különösen rotáció esetén mindkét futballista meg fogja kapni a lehetőséget, akár együtt is. Ugyanakkor tény, hogy ez a része a csapatnak nagyon erős, hiszen a Hertha BSC elleni hétvégi városi rangadón is ott volt a hatalmas Bundesliga-rutinnal bíró Janik Haberer, Rani Khedira vagy épp a japán Haragucsi Genki. Ugyanakkor, ha Schäfernek sikerült beverekednie magát a csapatba egy év alatt, akkor Laidouninak is sikerülhet, nagyobb rotációs lehetőséget és nagyobb biztonságot adva az Unionnak. Nem kérdés, hogy a fejlődése és az előrelépése érdekében meg kellett hoznia ezt a döntést, a Ferencvárosban mindent elért, amit csak lehetett, a Bundesligában viszont Európa-szerte ismert játékossá válhat.

Kiemelt kép: 1. FC Union Berlin Twitter