Lékai Máté: minőségét megőrzi

Már a tinédzser Lékai Máté játékát is olyan élmény volt nézni az Elektromosban, mint talán egyetlen kézilabdázóét sem. Az embernek az lehetett az érzése, erre a játékra született, muzsikált a kezében a labda, élvezet volt minden mozdulata, a sajátos lövőtechnikája, a cselei, passzai. A környezete egy része viszont úgy látta, éppen azért nem viszi majd sokra, mert csak játszik és játszik, ez a fő motivációja.

Balogh Zsolt és Lékai Máté

Egyik legkiválóbb nevelőedzőnk szerint törékeny alkata a XXI. század gladiátorai között alkalmatlan arra, hogy hosszú távon a legjobbak között maradjon: tíz-tizenöt éve minden pillanatban attól tartott, súlyosan megsérül az irányító. Mi tagadás, annak idején, 2010 előtt egy Szeged–Elektromos (hivatalosan PLER) vagy egy Veszprém–Elektromos valóban olyan látványt nyújtott, mintha egy felnőttcsapat az ifikkel edzegetne, a testméretekben lévő különbségek miatt. A Tromos akkori másik nagy tehetsége, Balogh Zsolt jobbátlövőként a 190 centit sem érte el, és bár a csapattársait is lenyűgözte fanatikus hozzáállása az edzésekhez – köztük a kondicionális fejlesztéshez –, a méretei miatt neki sem jósoltak nagy pályát.

Iváncsik Tamás vs. Lékai

Mindehhez hozzátartozik, hogy a játékvezetők egy része, talán kisebbségi érzéstől vagy félelemtől vezérelve, még segítette is a nagycsapatokat az esélytelen kicsik ellen. Így történhetett például a 2010-es kupaelődöntőben, hogy amikor a legkisebb veszprémi, Iváncsik Tamás támadásban véletlenül ráugrott Lékai Mátéra, és a lövőmozdulata közben a térdével kitörte az egyik metszőfogát, a bírók minden további nélkül gólt ítéltek. A Tromos irányítójának még aznap, a balatonfüredi négyes döntő idején megkezdték a fogpótlást. (Arról nem tudunk, hogy a játékvezetők kifizették volna a számlát…)

Egy „középszerű” irányító Szegeden

Amikor még abban az évben szerződtette Lékait a Szeged, és nem volt mese, illett már interjút készíteni vele az országos médiumoknak is, egyik legnevesebb szakírónk nem lelkesedett a feladatért, „középszerűnek” nevezve a kézilabdázót. Csak valószínűsítjük, hogy soha nem látta játszani, mert ha valami nem illik rá, az éppen ez.

Formabontó stílus

A Szegeden, a Skaliczki László kezei alatt töltött két év alatt már nem volt kérdés, magasan megüti a válogatott szintet. Még jobban meg lehetett figyelni a tankönyvektől teljesen eltérő lövőmozdulatát: a vállát sem fordította el átlövésnél, szinte csak könyökből és csuklóból lőtt – olyan gyors mozdulattal, hogy esélye sem lehetett a kapusoknak. Nevelőedzőinek legyen hála, hogy a jó magyar szokást nem követve meghagyták az egyéni stílusát. Nézzük is meg egy későbbi kiadásban ezt a mozdulatot:

A meccsek meccsén lőtte eddigi legfontosabb gólját

Magyar színekben viszont egészen máshonnan, máshogyan lőtte be máig talán legemlékezetesebb gólját. A 2012-es olimpián az izlandiak elleni negyeddöntőben, a meccsek meccsén, a szinte már elveszített rendes játékidő utolsó pillanatában ő egyenlített, a lélekjelenlét magasiskolájaként.

Matics és Lékai

Talán csak bennem maradt meg tudósítóként, hogy amikor a következő ősszel, immár celjeiként próbálta megállítani egy veszprémi BL-meccsen a nyáron általános meghökkenésre szerződtetett Nagy Lászlót, a közönség egy része felháborodott, hogyan mer hozzá nyúlni „ősi kedvencéhez”. Ennél persze szakmailag fontosabb, hogy Lékainak a szlovén klubban, Vladan Maticsnál csak nagyobb lett a játékkedve, sokat elárult, amikor az egyik interjúban arról beszélt, milyen fontos neki is egy olyan edző, aki megtalálja vele a hangot.

Vladan Matics és Lékai Máté közeli kapcsolatát érdemes volt megfigyelni később a 2019-es világbajnokságon: a szerb tréner szinte fanatizálta a kispadról a magyar irányítót. Lékai celjei évei alatt láttunk tőle először olyan átlövésgólt a válogatottban, amely előtt felugrás közben egy kézzel vette át a labdát (a kaputól távol gyakorlatilag sajátos kínai figurát mutatott be), a kézilabdázás jövőjét is megcsillantva. Ebből az időszakból való az alábbi, méretes találat is:

Dujsebajev, Sabaté és Lékai

2014-ben haza is hozta a Veszprém, hogy egy, látványos magaslatokat és komoly krízishelyzeteket is hozó kapcsolat vegye kezdetét. A kilencgólos előnyről elbukott 2016-os BL-döntőben abban a néhány percben, amelyet Xavier Sabatétől kapott, tökéletesen kézilabdázva három gólt lőtt – soha nem tudjuk meg, hogyan alakult volna, ha a pályán hagyják. A hetespárbaj után – emblematikus jelenetként – épp az a Kielcét irányító Talant Dusjebajev vigasztalja meg, akinek a magyar válogatottban nem kellett.

Vranjes és Lékai

Paradox módon Lékai akkor szárnyalt a legjobban a Veszprémben és a válogatottban, amikor – ezt utólag látjuk – beköszöntött a legnehezebb időszak Ljubomir Vranjes vezetésével.

A kötött spanyol stílussal szemben Vranjesnél jóval nagyobb szabadságot kapott a pályán, és élt vele.

2017 őszén, amikor átmenetileg nagyon belelendült a Veszprém és Lékai bombaformában játszott, Pásztor István televíziós szakértőként nem véletlenül nevezte a világ legjobb irányítójának.

Vranjes a válogatottban a heteseket is rá bízta a 2018-as Európa- bajnokságon, de ez már túl nagy teher lett a számára. Talán ő akarta a legjobban a csoportból a továbbjutást, a legkevésbé hibáztatható a legrosszabb magyar Eb-szereplésért.

„Egy életre szóló este”: közönségdíj Veszprémben

2019 David Davis irányításával hozott egy újabb elveszített BL-döntőt, ekkor viszont inkább Petar Nenadics csúcsformájától várta mindenki a megoldást a Vardar Szkopje ellen. A 2022-es négyes döntő alatt Momir Ilics bizalmát már kicsit sem élvezte, búcsúzóul a közönség szervezett számára meglepetésbulit, hiszen közel egy évtized alatt a neve egybeforrt a klubbal.

„Egy sima péntek esti mozinak indult, de egy életre szóló este lett belőle” – írta ki az Instagram-oldalára.

Chema Rodríguez és Lékai

A világversenyek közben minden évben hoztak nagy Lékai-jeleneteket és győzelmeket. A 2021-es vb-n, szintén az utolsó pillanatban, az ő góljával győzte le a gárda a csoportban Németországot, hogy aztán meg se álljon az elődöntő kapujáig. A 2022-es hazai Eb egyetlen megnyert meccsén az utolsó támadásnál megint csak ő tudta, mit kell csinálni, kitalálta és meg is valósította ezt az utolsó támadásnál Portugália ellen. Az alábbi szűk két perc nemcsak Lékai kulcsszerepét mutatja meg a válogatottban, hanem azt a bizalmat is, amelyet Chema Rodrígueznél élvez.

A január óta edzőből szövetségi kapitánnyá kinevezett Chema Rodríguez három évig volt – szintén irányítóként – csapattársa Lékai Máténak Veszprémben, Magyarország színeiben pedig szintén három éve tart az együttműködésük. Mindent, amit kell, tudnak egymásról, a szakmai kapcsolatukból még rengeteget profitálhatunk.

Az őszi első Eb-selejtező ebből már sok mindent megmutatott. A nem lebecsülendő – a januári kontinenstornán három viszonylag szoros meccset játszó – Litvániának az első félidőben húsz gólt lőtt a csapatunk, elsősorban Lékai szinte hibátlan játékával. Úgy is fölényes lett a siker (36–23), hogy a kézilabdázásunk gyengéjének számító védekezésben visszatérően veszítettek egy-egy elleni párharcokat a játékosaink. Elsősorban az irányítók és a kapusok teljesítménye közötti különbség döntött.

Tovább a 66-os úton

A fenti képsorok alapján nem lehet kérdés, Lékai Máténak még évekig a Bajnokok Ligájában lenne a helye. A nyári veszprémi szerződésbontás után mégis az Európa-liga-induló Ferencvárost választotta a családi életet és a sok játéklehetőséget szem előtt tartva, ami a mutatott játéka alapján bölcs

döntés volt. A Fradiban ráadásul a Pásztor István által kialakított pozitív légkörben, tizenkét év után újra egy klubban kézilabdázik Balogh Zsolttal; egymás mellett játszva ketten tizennyolc gólt lőttek a Steaua elleni visszavágón, az El csoportkörébe segítve a csapatot.

A mai „gladitátorjátékban” a fő amortizációs forrást jelentő Bajnokok Ligája helyett az Európa-liga Lékai Máté számára, harmincnégy évesen, a játékos-pályafutás és a minőség megőrzésének jelentős meghosszabbítását jelentheti. Az elmúlt másfél évtizedben már bőségesen megválaszolta a tizenévesen kapott kritikákat (törékenység, kevés ambíció), egy pihentebb, családi harmóniában élő Lékaival pedig a válogatott csak jól járhat a januári olimpiai kvalifikációs világbajnokságon.

Kiemelt fotó: index.hu