Lesz újabb másodosztályú kupagyőztes vagy igazolódik a papírforma?

Noha a finálét két, előzetesen esélytelennek tartott együttes vívja, a szezon során nem született sok váratlan eredmény. Az élvonalbeli csapatok jellemzően egymást ejtették ki a döntőig vezető úton, és csak kevés olyan továbbjutás volt, amikor alacsonyabb osztályú riválissal szemben maradtak volna alul. Ezek közül kétségtelenül a legemlékezetesebb a negyedik fordulóban az Iváncsa győzelme a Ferencváros felett, míg tavasszal a Budafok volt az, amely meglepő magabiztossággal lépett át először a Kisvárdán, majd a Vasason. Utóbbi két összecsapás esetében azonban meg kell jegyezni, hogy a kupacsaták előtt a BMTE jobb formában volt, mint aktuális ellenfelei.

A budafokiak útja a megyei bajnokságban szereplő Bölcskén indult, ahol 2-1-re verték a hazaiakat, majd a Szeged-Csanád Grosics Akadémia és az FTC-t kiverő Iváncsa következett. Mindhárom találkozót egy gól különbséggel nyerték Beke Péterék. A sorsolásukra eddig nem lehetett panaszuk, ezt követően viszont már csak első osztályú ellenfelet kaptak.

Március elején az OTP Bank Liga harmadik helyén álló Kisvárda ellen kellett pályára lépniük, szerencséjükre azonban ellenfelük nem volt formában. Hiába állt ugyanis jól a tabellán, inkább csak döntetleneket játszott, a Magyar Kupa előző fordulójában is csak a hosszabbítás legvégén szerzett öngóllal tudta felülmúlni a harmadosztályú ESMTK-t. A Budafok élt az eséllyel, Nándori Botond és Beke találataival már az első félidőben biztosította a továbbjutást. Következett az élvonal tabellájának utolsó helyezettje, a Kondás Elemér vezette Vasas. Előzetesen kevesen gondolták, hogy az angyalföldiek nem tudják kivívni a döntőbe jutást, ám a mérkőzésen gyorsan egyértelművé vált, hogy esélyük sincs a motivált és nagy önbizalommal játszó Budafok ellen. Különösen Beke villogott, aki egy félidő alatt szerzett három találatával alaposan felhívta magára és csapatára most már a szélesebb közvélemény figyelmét is.

A zalaiak sorsolása ennél némileg nehezebb volt, de az eredményeiket elnézve magabiztosan jutottak el a Puskás Ferenc Arénába. Első ellenfelük az NB III-as Kaposvár volt, majd a Kazincbarcika és a Békéscsaba következett. Mindegyik ellenfelüket 2-0-ra verték meg idegenben, igaz Békésben csak a mérkőzés hajrájában szerezték a góljaikat.

Az első komoly kihívás számukra február utolsó napján következett, hiszen Mezőkövesden kellett kiharcolniuk az elődöntőt. Bár az első félidő közepén megszerezték a vezetést, a továbbjutás nem ment könnyen. A hazaiak egyenlíteni tudtak Molnár Gábor révén a 70. percben, és bár ezután gyorsan visszavette a vezetést a ZTE, a továbbjutás csak a mérkőzés utolsó perceiben dőlt el (4-1). Következhetett a Puskás Akadémia elleni elődöntőt, amit már annak a tudatában játszottak le, hogy a döntőben a BMTE vár a továbbjutóra. A 120 perces csata végül egy öngóllal dőlt el közvetlenül a lefújás előtt. A Zalaegerszeg így bejutott a klub történetének második döntőjébe, ahol esélye lesz teljessé tenni hazai trófeagyűjteményét.

A jelenlegi forma alapján

A csapatok válogatott szünet óta elért eredményei alapján nehéz következtetést levonni az esélyességet illetően. Az egyértelmű, hogy az elmúlt egy hónapban a BMTE valamivel jobban szerepelt, mint a ZTE, de nem annyival, hogy az igazán meghatározó legyen. A tétmeccseket figyelembe véve négy alkalommal győzött, míg két-két esetben játszott döntetlent és szenvedett vereséget. Ugyanez a zalaiaknál két siker mellett, egy remi és három vereség. Utóbbi gárdánál a múlt héten edzőváltásra került sor, a visszatért Boér Gáborral egyből egy győzelemmel indítottak, ami némi lélegzetvételhez segítette a Zalaegerszeget, hiszen már nagyon nyomasztotta őket a kiesés lehetősége.

A gólszerzés terén is hasonlóan szerepel a két együttes. A Budafok áprilisban csak a Vasasnak lőtt egynél több gólt, két alkalommal viszont még ez sem sikerült. Ráadásul nagyon ki vannak szolgáltatva Bekének. A támadó az időszak nyolc találatából hatot szerzett, ami igazolja jó formáját, egyúttal jelzi, hogy ha neki nem megy, akkor csapata könnyen bajba kerülhet. Zalai oldalon viszont még így is örülnének egy ilyen csatárnak: a ZTE ugyanis a múlt hónapban csak öt gólt ért el, ebből kétszer az ellenfelek segítettek rajtuk, egynél több találatot pedig senki sem ért el. Nagyon hiányzik nekik az őszi formájában szereplő Eduvie Ikoba.

Védekezés terén Mátyus János csapata egyértelműen előrébb tart. Nyolc meccsen csak ötször kapitulált (0,625), ami remek eredménynek számít. Ezzel szemben Ricardo Moniz korábbi, Boér jelenlegi alakulata hat összecsapáson kilenc gólt szedett be (1,5), ami jobb támadójáték mellett is gyenge mutatónak számítana. Az időszak eredményei, a szerzett és kapott gólok alapján azt kell mondanunk, hogy a Budafok várhatja magabiztosabban a Magyar Kupa fináléját.

Mire számíthatunk a döntőben?

Az előzőekben említett adatok alapján sok találatra nem számíthatunk, ugyanakkor vannak indokok ezzel ellentétesen is. A korábban Budafokon is dolgozó Boér ugyanis támadó felfogást képvisel – elődjéhez hasonlóan. Korábbi zalai időszakában csapata 1,62 szerzett gólt átlagolt – igaz eközben 1,92-t kapott –, és Mezőkövesden is eljutott kettőig. Jelenleg ugyan nincs olyan játékosa, aki a kapu előtt elég hatékony lenne, de a legutóbbi siker megnyugtathatja a labdarúgókat, és megadhatja az önbizalmat ahhoz, hogy sikerrel vehessék fel a versenyt a BMTE-vel.

A másik oldalon Mátyusék bár a bajnokságban jellemzően csak egy-egy találatot szereztek, a Kisvárda és a Vasas ellen bizonyították, hogy többre is képesek. Hazai pályán mindkét ellenfelüket meglepték az első félidőben letámadásukkal és gyors befejezéseikkel. Kérdés már csak az, hogy a Puskás Arénában, egy esetleges trófea árnyékában is képesek lesznek-e ennyire felszabadultan szerepelni és hatékonyan játszani, vagy a tét hatására inkább kivárásra játszanak.

Kulcsszereplők

Nem meglepő módon a BMTE esetleges sikere nagyban függhet Beke teljesítményétől. A másodosztály góllövő listáján 15 találatával harmadik, a Magyar Kupában hat góllal első helyen álló támadó lehet elsősorban az a játékos, aki eldönti a finálét a Budafok javára. A Németországból Zalaegerszegre visszatért csatár a mostani ellenfélnél nem tudott kibontakozni, a piros-feketéknél viszont olyan teljesítményt nyújt, ami után meglepetés lenne, ha a következő bajnokságot már nem magasabb szinten kezdené. Ahogyan azt a Vasas ellen is láthattuk, nem csupán a gólszerzésből veszi ki a részét, hanem a labda megszerzésében is kulcsszerepet vállal, megdolgozik a góljaiért. Nem könnyű semlegesíteni, hiszen gyakran elmozog, nem egy statikus középcsatár, ezzel pedig feladja a leckét a ZTE védelmének is.

Beke semlegesítése a válogatott kerettagságig jutó Mocsi Attila feladata lehet. A védő az elmúlt idényekben egyre magabiztosabb és stabilabb teljesítményt nyújt, amivel felkeltette Marco Rossi figyelmét. A Magyar Kupa döntője számára egy vizsga is lesz, hiszen bizonyítania kell, hogy képes egy kirobbanó formában lévő támadót is megállítani. Ha ez sikerül, akkor megnyílhat előtte a válogatott kezdőcsapata, akár már a júniusi Eb-selejtezőkön is.

Összegzés

A Budafok és a Zalaegerszeg összecsapása több szempontból is érdekesnek ígérkezik. A Siófok 1984-es sikere után most újra lehetőség van arra, hogy egy másodosztályú csapat szerezze meg a trófeát, ugyanakkor egy olyan ellenféllel találkozik, ahol rendkívül sok tehetséges, de még egy kicsit tapasztalatlan futballista játszik. Mindkét klub először lehet a sorozat győztese, egyikük a nemzetközi porondon is képviselheti hazánkat, de egyénileg is sokaknak lehet meghatározó a finálé. Mátyus és Boér edzői karrierje szempontjából is meghatározó lehet egy kupasiker, Beke Péter nevét pedig most már mindenki végérvényesen megjegyezheti.

Kiemelt kép: MLSZ