A Diósgyőr nagy reményekkel vágott neki az egy évvel korábbi kudarc után a szezonnak, mert a 2021 tavaszán az élvonaltól búcsúzó miskolciak az első feljutási esélyüket jó helyzetből szalasztották el – egy igen nagy visszhangot kiváltó edzőváltás után. Ennek az évadnak alapos keretfrissítéssel vágtak neki az Avas alján, de Dragan Vukmir elképzelése továbbra sem működött, öt bajnoki után, még augusztusban megköszönték a munkáját, miután csapata két győzelemmel és három vereséggel állt. Érkezett a helyére az itthon edzőként addig ismeretlen ifjabb Kuznyecov Szergej és néhány új játékos, a csapat pedig elkezdett nyerni, szinten mindig és mindenki ellen. Már az ősz folyamán felkapaszkodott a feljutó helyekre, és onnan a szezon végéig már nem is lehetett őket letéríteni. Kuznyecov nem csak új fazont szabott együttesének, de kisebb gyémántokra is lelt az öltözőben. (A DVTK szezonbeli teljesítményéről hamarosan átfogó elemzést olvashatnak oldalunkon.)
A másik csapat, amelyiknek szinte kötelező volt kiharcolnia a feljutást, az MTK volt, ők tavaly tavasszal búcsúztak az NB I-től. Az előző évadok egyik nagy (újra)felfedezettje, a szinte kék-fehér vérű sikeredző, Bognár György érkezett szakmai igazgatónak, akit Pakson nagyjából félisteni rangra emeltek a megalkuvást nem tűrő támadófocija miatt, és bizony ő az MTK-nál sem tudott más lenni. Kezdetben alaposan megszórta ellenfeleit a csapat, persze nem csoda, olyan válogatott támadókat tudott bevetni, mint Stieber Zoltán, Futács Márkó vagy éppen Németh Krisztián.
A Hungária körútiak repülőrajtot vettek, első hét meccsükön 30 gólt lőttek és mindösssze kilencet kaptak, ez hat győzelemre és egy döntetlenre volt elég, de Miskolcon belefutottak egy 3–0-s pofonba, ami után valami félrement a csapatnál. A győzelmek elmaradoztak, néhány hét múlva pedig jött az ilyenkor szokásos váltás: Bognár György ment, Horváth Dávid pedig jött. A 38 éves tréner számára nem volt idegen a kispad, hiszen a 2021-2022-es NB I-es idényt vele fejezte be a csapat, és bár kiestek, irányításával az együttes jó benyomást keltett. Ezúttal is konszolidálta, stabilizálta az együttest, a télen még erősíteni is sikerült, így végül, egy tavaszi megingáson átlendülve, ha kevésbé imponáló magabiztossággal is, mint a Diósgyőr, de visszajutott az élvonalba az MTK. (Tegyük azt is hozzá, a két együttes tavaszi rangadóját hazai pályán a fővárosiak 4–2-re megnyerték, a találkozón elvégzett kezdőrúgás egyébként sokáig beszédtémát szolgáltatott, miután a miskolci kapus, Senkó Zsombor kétszer is kivédte a kapuig nyargaló kisfiú lövését. Az MLSZ e miatt a vonatkozó szabályozást is megváltoztatja a következő idénytől.)
Akik örülhetnek még ezen felül
Nagy meglepetés a dobogó harmadik helyére felérő csapat, az Ajkát senki nem várta érmesnek, arra pedig végképp nem számított senki, hogy két körrel a befejezés előtt még lesz matematikai esélye a feljutásra. Kis Károly, egy másik korábbi paksi csodamester a szezon közben, hosszú évek eredményes munkája után átadta a stafétát a helyi körökben jól ismert Jeney Gyulának, ő pedig új szintre emelte a csapat teljesítményét, és a bronzéremig vezette a gárdát. (A 45 éves trénerrel a napokban hosszabb interjút közlünk itt a Büntető.com-on.) A jövő biztos kezekben van, folyamatosak a szerződéshosszabbítások a játékosokkal, akik láthatóan élvezik is az ajkai futballistaéletet, a vezetőedző pedig szintén szeretne nagyobbat harapni abból a bizonyos tortából jövőre. Ezzel együtt meglepetés lenne, ha fölfelé váltana osztályt az Ajka, még akkor is, ha közel sem teljes az NB II jövő évi mezőnye, de mindenképpen szimpatikus az a felfogás, amit az edzőváltás óta képviselnek, ráadásul eredményes is.
Vélhetően a Szeged-Csanád Grosics Akadémiánál az volt a cél, hogy lehetőség szerint az élmezőnyben végezzen az együttes, és ez teljesült is. A rajt nem volt különösebben verőfényes, ha álmodoztak is a feljutásról a szezon előtt, ebben az időszakban azért sok minden eldőlt, de a kilencedik fordulótól kezdve folyamatosan a legjobb hat közé tartozott az együttes, amelyben olyan kiemelkedő egyéni teljesítmény ezúttal nem volt, mint például az előző idényben Horváth Krisztoferé. Egy jó, rakkolós, melós csapatot rakott össze Alekszandar Sztevanovics, amely kellemetlen ellenfél volt mindenki számára, de nem azért, mert beásta magát a kapuja elé, igyekezett a lehetőségeihez mérten támadni is. A negyedik hely összességében reális, de azért említsük meg, hogy egy nagy búcsúzója azért van az együttesnek: a korábbi U20-as világbajnoki bronzérmes Simon Ádám befejezte profi karrierjét a záró fordulóban.
Soroksáron nem csak az ötödik hely miatt örülhetnek Lipcsei Péterék, hanem azért is, mert ebben az idényben is szép számmal foglalkoztatták a Ferencvárostól kapott fiatalokat. Ősszel még tartósan ott futballozott az azóta a zöld-fehéreknél is berobbant ifjabb Lisztes Krisztián, de Pászka Lóránd és a „kis Lisztes” után már látszik, hogy Halmai Ádámnak is lehet esélye a nyári felkészülést a rekordbajnoknál elkezdeni, a 29 NB II-es bajnokin elért 15 gól és 5 gólpassz legalábbis erre predesztinálja. A Sori egyébként sajnálhatja, hogy véget ért a bajnokság, hiszen az utolsó tíz meccséből hetet megnyert és csak egyet veszített el, ezzel igencsak előkelő helyet (3.) elérve az aktuális formatabellán.
Tiszakécskén aligha reméltek többet annál, mint amit kaptak: egy viszonylag átlagos kerettel egy viszonylag sima bennmaradást. Sima alatt itt azt értjük, hogy nem kell osztályozóra menniük, bár ennek a lehetőségét csak az utolsó fordulóban tette biztossá a csapat, amely Visinka Edével kezdte az idényt, de már Klausz Lászlóval a kispadon fejezte be, az újat pedig megint mással kezdi majd. Főleg hazai pályán volt erős az együttes, 46 pontjából 32-t szerzett meg ismerős környezetben, a futballja főleg a biztonságra alapozott, 2–0-nál nem volt nagyobb győzelmük a szezonban, de tönkre sem verték őket, az MTK elleni 1–4 egyszer egy idényben belefér. Zamostny Balázs és Horváth Zoltán összesen 18 gólt szerzett (12 / 6 elosztásban), ami a csapat összes góljának (38) majdnem a fele. Tényleg, semmi, de semmi extra nem történt Tiszakécskén, de alighanem ennek inkább örülnek arrafelé.
A Kazincbarcika az osztály egyik újoncaként vágott neki a bajnokságnak és repülőrajtot véve egy ideig a dobogó környékét is ostromolta. Az ősz végére azonban nagyon elfáradtak, vagy kiismerték őket az ellenfelek, mert novemberre már a kieső helyekre zuhantak vissza. Varga Attila edző saját magának adott ultimátumot, amit a csapatával teljesített is, a tavasszal azonban nem történt számottevő előrelépés, emiatt változtattak a vezetők, és Csábi Józsefet ültették a kispadra. Az egyszer még a magyar válogatottat is vezető szakember aztán stabil NB II-es csapattá tette a borsodiakat, amely végül „csont nélkül” bennmaradt a szűkített mezőnyű másodosztályban is. Hazai pályán legyőzték a DVTK-t és 3–3-ra végeztek az MTK-val is, így lehetnek igazán szép emlékeik erről az idényről.
Összességében elégedettek lehetnek a Balaton partján is, hiszen a Siófok tavasszal váratlanul jól teljesített, felülmúlta az őszi produktumát. A bajnokság első szakaszát még Domján Attilával teljesítő kék-sárga együttes a 15. helyen fordult 2023-ra, a teljes idényt pedig a nyolcadik helyen fejezte be Dragan Vukmirral a kispadon egy tízmeccses veretlenségi sorozatot produkálva. Ezalatt sikerült legyőzni az MTK-t, de mivel nyáron a DVTK-t is megverték, mondhatjuk, hogy ők voltak az NB II óriásölői (a Soroksár mellett). Mindig nagy kérdés, hogy mi a cél a csapatnál, nem valószínű, hogy a következő idényben sokkal előrébb léphetnének a jelenlegi nyolcadik helyüknél, de a lehetőségek nagyban függnek majd az erősítésektől és az edzői stáb lehetséges változásaitól is. Anyagilag és infrastrukturálisan nincsenek az NB II élcsapatainak szintjén, de ezt olykor tökéletes szakmai munkával lehet ellensúlyozni, lásd a korábbi évek példáit: Kaposvár, Kecskemét, Ajka…
Ahol félig tele a pohár, félig pedig üres
A másik tavalyi NB I-es kieső, a Gyirmót mintha egy kicsit csendesebben tette volna a dolgát ebben az idényben, végig a felsőházban tartózkodott, de egy pillanatig sem tűnt úgy, hogy képes lehet megszorongatni a fentebb említett nagyokat. Idővel a kisebb csapatok ellen is elkezdtek pontokat hullajtani Csertői Aurél tanítványai, és bár joggal bíztak benne, hogy egy nagy tavaszi meneteléssel ismét előretörhetnek, ezúttal ez elmaradt, a hatodik hely nagyjából reális. A tulajdonosok mindazonáltal másképp gondolkodtak, csalódásként értékelik az idénybeli szereplést, és nem hosszabbítottak szerződést a vezetőedzővel, így a következő pontvadászatnak már új szakemberrel vág neki a kisebbik győri együttes.
Nehéz megítélni, hogy mi történt Pécsett, ahol a remek szezonkezdet a mi érdeklődésünket is felkeltette az idény elején. A fiatal edző, Weitner Ádám által összerakott, jobbára egymást is alig ismerő játékosokból verbuvált gárda kezdetben egyre-másra aratta a győzelmeket, és féltávnál is úgy tűnt, beleszólhat a feljutást érintő kérdésekbe. A decemberi pihenőre a második helyen fordultak a piros-feketék egy ponttal az MTK előtt, de tavasszal valamit elveszített a varázsából a csapat, és szép lassan visszasüllyedt a középmezőnybe. Ha csak a 2023-as eredményeket vesszük alapul, a Pécs éppen csak bennmaradó lenne, 18 meccsen elért 19 pontjával. Végül a hetedik helyen zártak, de a gyengébb tavaszi eredménysor ellenére a PMFC egyike annak a kevés klubnak, ahol nem váltottak edzőt az idény során (összesen öt van ilyen).
Szombathelyen évek óta vágynak egy stabil, helyi akadémistákra épülő, NB I-ért harcoló csapatra. Azt hamar látni lehetett, hogy ennek most sem jön el az ideje, mert a 16. helyen is járt az együttes az ősszel, távozott is Németh Szabolcs, hogy később az egyszer már az NB I-ben bizonyító Michal Hipp üljön le a helyére. A szlovák szakember felrázta a csapatot, összeszedetté és vállalhatóvá tette az öltözőt, a csapat pedig markáns középcsapat lett. Több ígéretes fiatalja is van a Halinak, így a 9. helyezés nagyjából a realitást mutatja, azonban nem látni, mitől léphetne előrébb a klub a jelenlegi gazdasági helyzetben, hacsak önerőből nem sikerül kitermelni egy fantasztikusan tehetséges generációt, alighanem még évekig a másodosztályban marad az együttes. A DVTK elleni szezonzáró után ki is csúcsosodott az ellentét a szurkolótábor és a tulajdonos között, előbbiek ugyanis számon kérték az egyesület történelméhez méltatlan szereplést.
Budafokon is el tudtak volna képzelni ennél szebb szezont, ám a csapat beragadt a rajtnál, és sokáig a kiesés egyik várományosának tűnt. Az idényt Csizmadia Csaba vezetésével kezdő piros-feketék öt kör után sereghajtók voltak, majd érkezett Mátyus János és egészen a 10. helyig hozta fel a csapatot. Ez önmagában szép teljesítmény, ugyanakkor számos változás is történt a klubnál, például egy adminisztratív hiba miatt még októberben lemondott Oláh Lóránt sportigazgató, és az a Filkor Attila lett az utóda, aki két nappal a kinevezése előtt még a pályán segítette a csapatot egy kupamérkőzésen. És ha már a kupánál tartunk, akkor ha valami miatt visszaemlékszünk majd a Promontor utcaiak szezonbeli teljesítményére, az leginkább az MK-szereplés lesz, hiszen egészen a döntőig meneteltek Kovács Dávidék, többek között az NB I-es Kisvárda és Vasas kiejtésével. A finálét a hosszabbítás legvégén kapott két góllal ugyan elbukták a Zalaegerszeg ellen, de így is nagyon közel jártak egy klubtörténeti jelentőségű sikerhez. Beke Péter, a szezon egyik felfedezettje ugyanúgy 15 góllal és 5 assziszttal zárt, mint a soroksári Halmai, a korábbi Hamburg-csatárral mi is beszélgettünk, őt nehéz lesz megtartania a klubnak, miként Mátyus János lehetőségei felől is érdeklődnek már más csapatok…
A Mosonmagyaróvár nagyon simán nyerte egy éve a harmadosztály nyugati csoportját, és akkor sokan azt jósolták, hogy az a támadó felfogású foci, ami akkor jellemezte őket, a másodosztályú tagság megőrzéséhez is elég lesz. A szezonban három edzőt is elfogyasztott az együttes (Varga László, Horváth Csaba, Supka Attila), hogy aztán Király József szakmai igazgató rántsa ki a slamasztikából őket. Mondhatni, ő megette, amit főzött, így Mosonmagyaróvárnak jövőre is NB II-es csapata lesz. A klubról nem fest túl jó képet, hogy Supka Attilát mindössze 18 nap után elküldték, de az eredmények Királyt és többi döntéshozót igazolták végül. A szurkolóknak az fájhat mindössze, hogy odahaza csak 3 meccset tudtak megnyerni, míg idegenben 9-et, így a hazai pálya nem mindig volt előny a csapat számára. Jövőre azonban ennél kiegyensúlyozottabb teljesítményre lesz szükség, akár a jelenlegi, 12. hely megtartásához is, de az előrelépéshez mindenképpen.
Kozármislenyben bizonyos dolgokat újra kellett tervezni az előző évi feljutás után, mert távozott például a sikeredző, Aczél Zoltán, de annál bizonyára többre számítottak a klubnál, mint amit kaptak: a csapat majdnem a bajnokság felében, 17 fordulón keresztül az utolsó helyen állt. Ha innen nézzük, kisebb csoda, hogy osztályozós helyen végeztek, és az Iváncsa elleni párharc előre nehezen megjósolható forgatókönyvvel kecsegtet. A jelenlegi idényben három vezetőedzője is volt a klubnak (Tóth László, Szekeres Zoltán és Márton Gábor), ám csak utóbbi szerepvállalásával kezdtek el javulni a dolgok, a hajrában néhány olyan győzelemre vezette a csapatot, amellyel előzetesen nem sokan kalkuláltak, ide tartozik például az ETO vagy a Haladás elleni siker. Fiatal csapat formálódik Mislenyben egy sokat látott edző kezei alatt, de ha sikerül is megőrizni a másodosztályú tagságot, több területen javulni kell, mert egyáltalán az osztályozó esélye is sokáig elérhetetlennek tűnt.
Nem megbántva a helyi olvasóinkat, de vélhetően Csákvár településnek sem annyira nélkülözhetetlen egy másodosztályú csapat működtetése, viszont a Puskás Akadémia deklarált fiókcsapataként nagyon jók arra, hogy versenyeztessék az élvonalbeli együttesbe még be nem férő fiatalokat. Persze a rutin itt is óhatatlanul szükségeltetik, ezért nagy szükség volt a sokszor csatárposzton villogó, 12-szeres válogatott védőre (és házi társgólkirályra) Vaskó Tamásra, aki szögre akasztja immár azt a bizonyost, amit ilyenkor szokás. Az együttes szinte az egész idényben az alsóházban tartózkodott, jobbára bennmaradó helyen, de a hajrában iparkodniuk kellett, hogy ne kényszerüljenek osztályozóra. Tóth Balázs edző végigdolgozhatta a szezont (és marad is a következőre), ez pozitívum, viszont a csapat kevés gólt szerzett, 38 meccsen mindössze 44-et. A játékpercek tekintetében viszont 2000 fölött teljesített a 19 éves Gazdag Vajk, a 20 éves Alaxai Áron és Auerbach Martin, a 21 éves Körmendi Kevin, és még a bennmaradás is meglett, még ha csak a 15. helyen is. A következő évadban azonban ennél is többre lesz szükség.
Ahol csalódottak lehetnek
Az ETO FC Győrnél talán jobban egy csapat sem örül annak, hogy véget ért ez a hányattatásokkal teli szezon. A fiatal tehetségeket egy idősebb, rutinosabb gerincre próbálta felépíteni Tímár Krisztián, korábbi szövetségi edző, ám a gerinc csakhamar összeomlott, ugyanis a nyári érkezők közül sem Kovácsik Ádám, sem Kovács István nem tudott vezérré válni, míg a régi győriek közül a veterán Priskin Tamás sérüléssel küzdött. Csinger Márk és Benczenleitner Barna biztató őszt produkált, ám télen mindkettejüket visszarendelte az anyaklubjuk, előbbit a szlovákiai DAC, utóbbit a Budapest Honvéd, méltó erősítés pedig nem érkezett. A záró tíz fordulóban az addig a tartalékcsapatot edző spanyol Antonio Munoz vette át a stafétát Tímártól, de egy győzelemre volt képes a csapattal mindössze. A következő idény sok kérdésre választ ad, például arra, hogy mik Világi Oszkár tervei a klubbal, tényleg célba veszi-e az NB I-et, vagy marad a középszerűség, amelyre a győri közönség hétről-hétre a távolmaradásával válaszol. Az elért 13. hely talán egy kicsit jobb is annál, mint amit az ETO (nem feltétlenül a játékosok) érdemelt volna, ráadásul Priskin is távozik, nem csak a csapattól, valószínűleg a profi pályafutásától is.
Nyíregyházán sem lehetnek büszkék a szezonbeli szereplésre, és még ez akkor is igaz, ha a stadionjuk (át)építése miatt sehol sem voltak igazán hazai pályán. Rendeztek mérkőzést Balmazújvárosban, Sényőn és Kisvárdán is, a játékoskeretük pedig inkább csak ismert nevekből állt, mint jó játékosokból. Ahogyan az lenni szokott, koncepciók és edzők váltogatták egymást, jelenleg a télen kinevezett sportigazgatón, Fekete Tivadaron a sor, hogy valahogy benntartsa a Szparit a Veszprém elleni osztályozón. Ha sikerül, ha nem, gyökeres változásokra kell számítani a klubnál, mert még egy ehhez hasonló idény nem fér bele a szabolcsi megyeszékhelyen. Kisvárda nincs olyan messze, mégis jelenleg minden tekintetben kenterbe veri a Nyíregyházát, pedig évtizedeken át erre még csak esély sem volt. Jelenleg a nagy testvérnek lenne mit tanulnia a kisebbtől arrafelé, klub- és csapatépítés terén egyaránt.
Baranya megye három reprezentánsa közül talán a Szentlőrincé a legkisebb futballhagyomány, a legkisebb büdzsé és a legkisebb ambíció is, ám ettől még nem kérdés, hogy el tudták volna képzelni az azonnali bennmaradást a piros-feketék. Az idényt Jeremiás Gergővel a kispadon kezdő csapat a bajnokság egyharmadánál még a hetedik helyen állt, majd lassú és biztos ereszkedésbe kezdett, a téli szünetre pedig már a kiesés valós veszélye is felrémlett. Tavasszal sokáig nem nagyon változott a helyzet, jött a menetrend szerinti edzőváltás és az ősszel Siófokon dolgozó Domján Attila, de néhány meccs után tőle is elköszöntek, a hajrában már Pichler Gábor felelt a szakmai munkáért, és ő irányít majd a BVSC elleni osztályozón is. A támadójátékról mindent elmond, hogy a hétgólos Rétyi Róbert mögött hat találattal Miroszlav Grumics végzett a házi góllövőlista második helyén, aki hamarosan már harminckilenc éves lesz. Ez is egy nagyon fiatal csapat, ami dicséretes, de sokszor talán épp a rutin hiányzott egy-egy nehéz helyzetben. Mindenesetre, ha a BVSC elleni osztályozót sikerrel veszik, bizonyítják, hogy helyük van az NB II-ben, mert a zuglói csapat Urbán Flórián vezetésével félelmetes számokat produkált a harmadosztályban.
Arra, ami Békéscsabán történt ebben a szezonban, nehéz szavakat találni. Nem tanultak a történtekből, pedig már egy szezonnal korábban is csak a hajrában kerülték el a kiesést. Az akkori megmentő, a csapat korábbi középpályása, Brlázs Gábor megkapta a lehetőséget, hogy ebben a szezonban is vezesse a csapatot, ám csapatról nehéz volt beszélni esetükben, inkább csak azonos mezben, egy helyen és egy időben tartózkodó fiatal férfiakról. Az Előre FC a 10. fordulóban került először a vonal alá és onnan az idény során már többé fel sem jött, gyakorlatilag a kapusposzton kívül egy csapatrész sem volt, amelyik NB II-es szinten működött volna a szezon során. A reménytelenséget fokozza, hogy a harmadosztályú tartalékcsapatra sem támaszkodhatott az együttes, ugyanis onnan is sikerült kiesni. Ha van valaki, akinek a pályafutása nem ezt érdemli, az Pásztor József, aki az utolsó mérkőzéseken megpróbálta megmenteni szeretett klubját, de ez már nem rajta múlt. A mérleg: 38 meccsen 37 pont, 8 győzelem, utolsó előtti hely.
Hogyan is kerülhetne más kategóriába egy csapat, amely soha, egyetlen játéknapot sem töltött biztos bennmaradást érő helyen? A Dorogi FC csapatnál minden elromlott, ami elromolhat, hiába voltak NB I-es tapasztalattal felvértezett játékosai, mint például Albert Ádám vagy Preklet Csaba, és tehetséges fiataljai, mint Borsos Vilmos vagy a Vasastól olykor meg-megkapott Sztojka Dominik és Szalai József. Ők egyébként kilenc gólt vállaltak a szezon során megtermelt 32-ből, pedig jobbára a Vasassal tréningeztek, sőt az NB I-ben is játszottak olykor. A csapat gyakorlatilag már a rajtnál beszorult a kieső zónába és többé fel sem jött onnan, hiába volt a csapat edzője Fenyvesi László és Marián Sluka is. A hírek mindenesetre aggasztóak a Buzánszky Jenőről elnevezett stadion környékéről: a tulajdonos közleményben tudatta, hogy nem finanszírozza ezután a felnőtt csapat működését, így hacsak nem talál mielőbb tőkeerős befektetőt a klub, hosszú évekre az alsóbb osztályokban ragadhat.
Néhány érdekesség a mögöttünk hagyott évadból
Az NB II gólkirálya ebben a szezonban 22 góllal Németh Krisztián lett, a 34 éves, korábbi válogatott támadó jó idényt zárt nevelőegyesületében, és valószínűleg az NB I-re is tartogat még néhány találatot. Persze könnyű dolga volt, hiszen az MTK adta a teljes bajnokság assziszt-királyát is Bognár István személyében: a korábbi paksi, ferencvárosi és diósgyőri játékos 21-szer hozta kihagyhatatlan helyzetbe társait. Azonban a kanadai táblázaton egy diósgyőri játékos, Lukács Dániel zárt az élen, aki 19 gólja mellett 17 gólpasszt is kiosztott, így ha egy év késéssel is, de megérkezik az NB I-be azok után, hogy tavaly a Kecskeméttel ellentétben ő a másodosztályban ragadt (az előző szezon során előszerződést kötött az akkor végül a hajrában a feljutást elbukó Diósgyőrrel).
Az idei szezon legfiatalabb játékosa a hazai rendezésű U17-es Eb-n is látott Vidnyánszki Mátyás lett, aki júliusban a Gyirmót–Szentlőrinc (4–0) meccsen csereként szállt be a vendégekhez 16 évesen 6 hónaposan és 5 naposan. A korelnök pedig Vaskó Tamás volt, aki csákvári színekben az utolsó fordulóban is játszott a Győr elleni 2–2-es döntetlen során, 39 évesen 3 hónaposan és 1 naposan.
A bajnokság Jolly Jokere, azaz legjobb cserejátékosa a DVTK fiatalja, Jurek Gábor, őt 25-ször küldték be edzői csereként, és ezalatt nyolc gólt valamint két gólpasszt tudott hozzátenni csapata teljesítményéhez. Az U19-es válogatott futballista játékára érdemes lesz odafigyelni az NB I-ben is, és mivel megfelel majd a következő idény fiatalszabályának is, vélhetően sok lehetőséget kap majd.
Az egész idényre jellemző volt a rengeteg edzőváltás, az utolsó játéknapot követően is megürült három kispad, így pillanatnyilag 28 edzőváltásnál tartunk. Ebben még nincs benne a két kieső, a Békéscsaba és a Dorog, ahol vélhetően szintén váltás lesz, illetve azok a csapatok, amelyek esetlegesen az osztályozón alulmaradva adják majd váltásra a fejüket.
Tóth Balázs Csákváron, Weitner Ádám Pécsen, Lipcsei Péter Soroksáron, Alekszandar Sztevanovics Szegeden és Csertői Aurél Gyirmóton.
Az osztályozó párosításai és az időpontok:
BVSC-Zugló–Szentlőrinc SE
Kozármisleny HR-Rent FC–Iváncsa KSE
Practical VLS Veszprém FC–Nyíregyháza Spartacus FC
Az első mérkőzéseket 2023. május 28-án (vasárnap), a visszavágókat egy héttel később, 2023. június 4-én, szintén vasárnap rendezik. Az osztályozó párharcok győztesei az NB II-ben kezdhetik el a 2023-24-es idényt, amely 18 csapattal indul majd útjára.
Kiemelt fotó: dvtk.eu
