Lócán a futballistafeleségekkel, haragban az MLSZ-szel

Túlzás nélkül állítható, hogy a Kisvárda sportigazgatója, Révész Attila a magyar futball megmondóembere. Sarkos, már-már konfliktuskereső megszólalásait zabálják az újságírók, miközben egyáltalán nem arról van szó, hogy a korábban edzőként dolgozó Révész ostobaságokat hordana össze. Kétségtelen, időnként feszeget olyan témákat, amelyekhez nagyobb érzékenységgel kellene hozzányúlni, a szakértelmét azonban nyilvánosan eddig nem érte kritika, legfeljebb a stílusát.

Tavaly volt 20 éve, hogy Kisvárdán megszűnt a futball, anyagi gondok miatt csődbe ment az NB III-as csapat, és 2003-ban indult el újra a megyei másodosztályban. 2011-ben egyetlen füves pályával rendelkezett a klub, a korábban Nyíregyházán edzősködő Révész Attila abban az évben érkezett. 2014-ben a csapatot megvette a Master Good, amely Kisvárdán Európa egyik legnagyobb húsfeldolgozó üzemét birtokolja, és fantasztikus anyagi hátteret biztosított, épült stadion, épültek edzőpályák. A csapat 2018-ban jutott fel az élvonalba, azóta folyamatosan fejlődik, a kilencedik, a nyolcadik, majd a tavalyi ötödik hely után a 2021–2022-es bajnokságban ezüstérmet szerzett a Ferencváros mögött.

Ha lehet így fogalmazni, Révész szakmai értelemben az arca volt a fejlődésnek, tavaly a Büntetőnek adott interjújában arról beszélt, hogy őt egyedül a fejlődés lehetősége motiválja. Eközben azonban kendőzetlenül beszélt a magyar focit, benne a Kisvárdát emésztő problémákról, például a fiatalok csapatba építésének kilátásairól.

„Tavaly több magyar játékosunk volt, mint idén, ők pedig sajnos sokkal drágábbak. A sokba kerülő futballistákat lecseréltük olyanokra, akikben nagyobb a becsvágy. [...] Kiválasztasz két fiatalt, akiket majd beteszel, és ezzel azt döntöd el, hogy melyik csapatrészed fog gyengülni. Keményen hangzik, de így van. Egyszerűen nincs ennyi jó képességű fiatal játékos ma a magyar futballban, az akadémiákról kijövő tehetségek jelentős része nincs felkészítve az NB I-re” – fogalmazott 2017-ben a Csakfoci.hu-nak. (A kitűnő interjúból a cikkben több helyen is idézünk.)

Az akadémiákon folyó munkáról nem csak ekkor fogalmazott lesújtóan, portálunknak eltékozolt évekről nyilatkozott: „Az elmúlt tíz év akadémiai képzése kidobott pénz volt. Mert nem volt meg a megfelelő rendszer, így elmaradt a modern képzés. Az lett volna a csoda, ha ebből ennél is több jó futballista kerül ki. Mintegy két és fél éve változott azonban a koncepció, immár felfedezhető a tudatosság, létezik egy szisztéma, van kontroll, megfogalmazták a célokat, a szabályokat, a szövetség szakmai tervet készített, immár én is elvárom, hogy érzékelhetők legyenek a pozitív változások. Öt-hat éven belül jól érzékelhető lesz a változás.”

Révész Attila már több kérdésben őszintén véleményt formált (Forrás: kisvardafc.hu)

Kívülálló

Révész megrögzött különc a hazai futballban, és leginkább azért lehet az, mert ahogy ő is jelezte korábban, nem a futballból él. Facebook-profilja szerint egy élelmiszerboltot és egy kávézót is vezet, illetve a Révész Group, Magyarország egyik legjelentősebb fuvarozó vállalata alá tartozó Révész Műszaki Vizsgacentrum tulajdonos-ügyvezetője. Ahogy a vállalkozásait, a Kisvárda FC-t is menedzserszemlélettel irányítja, szigorú szabályrendszer szerint. Aki ebbe nem illik bele, legyen az edző vagy játékos, annak nincs helye a klubnál.

„Mi az eredménycentrikus világban is szeretnénk domináns futballt bemutatni, mi akarjuk irányítani a játékot. [...] A miénk a nehezebb út, de szerintem csak ennek van értelme hosszú távon. Így neveljük már a fiataljainkat is, minden egyes csapatunknál a dominancia a jellemző, és olyan játékosokat próbálunk igazolni, akik tudnak futballozni” – osztja meg elképzeléseit.

Az említett szabályrendszert a fenti futballfilozófia mentén határozták meg, minden edzőnek ehhez kell alkalmazkodnia, s emiatt a trénerek csak azt jelezhetik Révésznek, hogy milyen posztra kellene játékost igazolni. Hogy kit, arról nincs igazán egyeztetés. „Senki nem szólhat bele. Ebből nem engedek. Éppen azért nem, mert edzők jönnek-mennek, ez alapján folyamatosan alakíthatnánk át a keretet” – teszi érthetővé az egyszemélyi döntést.

Ahogy az edzőknek, a játékosoknak is a kisvárdai filozófia kritériumainak kell megfelelniük, hozzá kell járulniuk a klub építkezéséhez, fejlődéséhez. Révész az OTP Bank Ligában egyedi megoldást alkalmazva szakmányban igazolt Kárpátaljáról és a többi ukrán területről helyi játékosokat, tele vannak velük az utánpótláscsapatok. Hogy miért?

„Ezek a tehetségek Európába vágynak, és szerintem sokan közülük el is fognak jutni oda, akár az NB I-en keresztül. Egyszerűen öröm velük dolgozni, más a vérük. Idejön egy ukrajnai tehetség, és két hét múlva lehagyja magyar kortársát. Annyira fogékonyak, mint a szivacs, vágynak a tudásra, egyszerűen működik náluk a túlélési ösztön. Ami pedig a másik pozitívum, hogy a magyar játékosok mentalitását is felfelé húzzák.”

A hazai futballistákról összeállított kiábrándító látlelete így folytatódik. „Nagyon fontos szempont a motiváció. Megmondom őszintén, hogy leginkább az merített ki edzőként, hogy a játékosaimat folyamatosan motiváltan tartsam. A magyar játékosok nagy többsége, tisztelet a kivételnek, nem motivált, mentálisan gödörben van. Borzasztó sok energiát vont el ennek az orvoslása hétről hétre.”

„Én más merek lenni, mert nem függök a futballtól”

Révész olyan öltözői folyamatokról is lerántotta a leplet, amelyekről eddig nagyon kevés magyar edző mert ilyen őszintén beszélni. A fenti interjúban kifejtette, volt olyan játékosa, aki keménysége miatt „szemét mocsoknak” tartotta, utólag azonban hálálkodó sms-t küldött neki. Ám bőven dolgozott olyanokkal is, akik másképp viszonyultak hozzá.

„Magyarországon az edzők ki vannak szolgáltatva a játékosoknak. Én azért merek más lenni, mert egzisztenciálisan nem a futballtól függ a helyzetem. Nem függök senkitől, nem kell attól tartanom, hogy emiatt elveszítem a munkám. Sok helyen ez nem így működik, a játékosok nagyon sok vezetővel jóban vannak, és egy idő után hátulról duruzsolnak az edző ellen, főleg jellemző ez azokra, akik kifelé mennek már a futballból. Ha nem tudnak a vezetőhöz menni, akkor mennek a szurkolókhoz panaszkodni.”

Urbán Flórián 2017-ben megjelent önéletrajzi könyvében azt hangsúlyozta, a magyar közegből kikerülve új világ volt számára Belgium, ahol a klubjaiban nem hívogatta az edzője este, hogy otthon pihen-e, vagy a haverokkal kocsmázik, hisz az számított, másnap hogyan teljesít az edzésen és a mérkőzésen. Révésznek teljesen más a véleménye, és nem is próbálja titkolni, mennyi bizalmat vet a kisvárdai játékosokba. „Nem hiszek a demokráciában ebben a szakmában. Kiskoromtól egyedül vagyok, farkastörvények szerint nőttem fel. Van, hogy este 10 órakor felhívok egy játékost ellenőrzésként, hogy sorolja el, melyik TV-adón milyen műsor megy, de olyat is kértem már, hogy Viberen küldjön egy képet arról, hogy odahaza tartózkodik, mint ahogy keményen számon kérem azt is, mit eszik a játékos. Sajnos ilyen módszerekhez is kell folyamodnom, de csak a cél vezérel, hogy aki hozzánk kerül, az jobb játékossá váljon.”

A játékosok szabadidejét nem csak az sms-eken, Viberen kért fotókon keresztül szabályozza, olyan területre is merészkedett, amely rövid időre az újságírók céltáblájává tette. A sportigazgatónak ugyanis elege lett abból, hogy játékosainál gyengébb fizikai mutatókat látott. Ezért, ahogy ő mesélte, leültette maga köré egy lócára a labdarúgók feleségeit, és elmagyarázta nekik, hogy a játékosoknak pihenniük kell, ne nekik kelljen éjszaka felkelniük, ha sír a gyerek. Nem kérdés, hogy ezúttal bárdolatlanul, lenéző stílusban fogalmazott a gyermeknevelésről.

„Lehet, hogy az akcióm a magyar társadalomban ellenérzéseket váltott ki, de látni kell, a futballistafeleségek nem olyanok, mint egy átlagos, munkába járó háziasszony. Nekik nincs semmi dolguk, csak a gyereknevelés, nem kell hajnalban elindulni a munkahelyükre, rengeteg szabadidejük van, ráadásul messze az átlag feletti életszínvonalon élnek. No, ha ez így van, akkor nyugodtan vállalhatnak is egy kis áldozatot, és éjszaka ébredjenek csak fel, ha felsír a gyerek, és ne várják ezt el a férjüktől, akinek esetleg másnap fontos mérkőzésen kell helytállnia” – reagált a Retró Rádió betelefonálós műsorában tavaly tavasszal.

Eközben viszont Révész továbbra is kőkeményen dolgozott. Még ha ez néhányak számára visszatetszőnek is tűnt, szakmai igazgatóként hét közben ő maga elemezte ki videón a következő ellenfél játékát, és határozta meg a szakmai stábbal a hétvégi stratégiát. Az évek során azonban mindenessé vált, a szakmai igazgatói poszt mellett volt már ügyvezető igazgató, sportigazgató, és volt, hogy ő ült le a kispadra is.

„A fele sem igaz, amit az MLSZ mond”

Révész saját bevallása szerint is munkamániás, csak idő kérdése, hogy az ilyen emberek mikor roppannak össze a maguk építette teher alatt. Ő idén nyárra lépte túl a határt, és kórházi kezelésre szorult. A többi között erre hivatkozva nem is akarta meghosszabbítani a júliusi sportigazgatói szerződését, mondván, teljesen kiábrándult a magyar fociból. De nem csak az egészségével volt gondja. Az MLSZ-nek pár hónapja üzent az újonnan bevezetett fiatalszabályt illetően, mely több százmillió forinttal támogatja, ha egy klub magyar fiatalokat játszat a csapatában. Erről az M4Sportnak beszélt:

„Az MLSZ szakemberei félreinformálják a médiát és a közvéleményt. Hoznak szabályokat, de nincs alátámasztva sem szakmailag, sem a kommunikációt illetően. A fele sem igaz, amit ők mondanak, ez később fog igazán visszaütni. Aki a mi akadémiánkon már hat-hét éve szerepel, és adott esetben már felépítenénk, de nincs meg a magyar állampolgársága, nem kapja meg a lehetőséget, mert nem játszhat, holott az eddig Magyarországon is érvényben lévő UEFA-szabály őket is hazai játékosnak minősíti. Halljuk az MLSZ kritikáját, hogy a környező országokban mennyi fiatal játszik. Azt elfelejtik hozzátenni, hogy például Salzburgban 12 fiatalból tíz külföldi, nálunk nem játszhat a külföldi. Tehát versenyhátrányban vagyunk. Azt is elfelejtik hozzátenni, hogy 7573 labdarúgóból választhat a tíz akadémia játékost, Madridnak az egyik kerületében több igazolt labdarúgó van. Ezeket az információkat sajnos nem osztják meg, nincsenek felkészülve, nincsenek tájékozódva. Azt gondolom, ez egy szélmalomharc, nekem ebben nem kell részt venni, aki gondolja, csinálja. A következő szezontól más feladatot kell találnom.”

Lélekben megtalálta, a Nemzeti Sportnak elárulta, hogy szeretne belekóstolni a sporttudományba. „Egyelőre csak az biztos, hogy nem maradok a magyar labdarúgásban, ebből most elég volt egy időre. Több terület határán van, ami most érdekel engem. Szeretném tanulmányozni az edzések hatását az emberi agyra. Az angol csapatoknál már nagyon nagy hangsúlyt fektetnek ezekre az agyi mérésekre, a kognitív képességek fejlesztésére, az agyi regenerációra. Sajnos Magyarországon még nagyon gyermekcipőben jár ez a tudományág, pedig egyre nagyobb szerepet kaphat a jövőben. Nem titok, ezen a területen szeretném képezni magam, elmélyíteni a tudásomat, minden bizonnyal Angliában.”

Ahhoz képest, hogy Révész mindenkit felkészített arra, hogy elhagyja a Kisvárdát, még ma is a Kisvárda alkalmazottja. Ez a pálfordulás nem illik a határozott ember imidzséhez, melyet magáról festett az elmúlt években. Az egészségével szerencsére már nincs gond, és kedden már arról nyilatkozott a Nemzeti Sportnak, hogy marad sportigazgatóként, sőt már csak a szakmai munkára koncentrál, az ügyvezetői feladatokat átadta másnak.

„A feladatköröm annyiban változik a korábbiakhoz képest, hogy csak a szakmai munkát felügyelem, sportigazgatóként ismét leülhetek a kispadra, bemehetek az öltözőbe a meccsek alatt. Ez azért lényeges, mert úgy érzem, jelen helyzetben segítségre van szüksége a szakmai stábnak.” 

Ebben igaza van: a Kisvárda a tizedik, az első és a kilencedik helyezettől, sorrendben a Honvédtől, a Ferencvárostól és az Újpesttől összesen nyolc gólt kapott, és egyet sem rúgott. Az újpesti 0-4 alkalmával két játékost is kiállítottak az öngólt is vétő, impotens csapatból, mely egyetlenegyszer sem találta el az ellenfél kapuját. A szakmai vezetés felajánlotta a lemondását. Révész viszont ezúttal nem kelt ki a pocsék teljesítmény miatt, higgadtan fogalmazott a Kisvárda honlapján. Nem fogadta el a lemondásokat, mert szerinte a stáb nem követett el szakmai hibákat, ő viszont hibázott, mert „kivonta magát” a szakmai munkából, hogy az edzők nagyobb önállóságot kapjanak.

„Ez számukra is jó tanulópénz lesz, hogy siker esetén kell a legkeményebb kézzel bánni a csapattal. Ezt nem tették meg, holott tapasztalataim alapján korábban erre felhívtam a figyelmet, hogy csak így lehet elkerülni, hogy megelégedjenek magukkal a játékosok. Miután edzőink most a saját bőrükön tapasztalták ezt meg, biztos, hogy egy életen át elkíséri majd őket. Az viszont vitathatatlan, hogy a játékosok korántsem nyújtanak olyan teljesítményt, mint a korábbi időszakban. Nem a képességek lettek egyik napról a másikra rosszabbak, hanem a jó szereplés, a válogatott meghívók hatására egyesek az arroganciától és a nagyképűségtől már nem láttak az orruknál tovább, sutba dobva minden fegyelmezettséget. Az elmúlt három meccsen egyesek megengedték maguknak, hogy a játékvezetővel szemben gesztikuláltak, holott ez korábban nem volt ránk jellemző és a továbbiakban sem fogjuk megengedni. Nagyon sok jel utalt tehát arra, hogy egyeseknek csak a saját sikereik és boldogulásuk volt a fontos, nem pedig a csapat érdeke.”

A nyilatkozatból az is mindenki számára nyilvánvaló, hogy Révész Attila egyelőre képtelen elengedni a Kisvárdát, az új irány pedig a régi: „Amit magamra kell vállalnom az leginkább az, hogy az öltözőben és a pályán újra rend legyen.”

Kiemelt fotó: Origo