Az első két rész tartalmából:
Önmagát kereső Liverpool, szenvedő Chelsea, bámulatosan védekező Newcastle
Kiegyenesedni látszó Manchester United, bajnoki címre hajtó Arsenal, felülteljesítő Fulham
Graham Potter egészen kivételes munkát végzett a Brighton edzőjeként, így amikor tavaly ősszel kiderült, hogy a Chelsea-hez szerződik, akkor a szurkolók joggal izgultak a folytatást illetően. Roberto De Zerbi kinevezése azonban egyelőre tökéletes választásnak bizonyult, és már a debütáló, Liverpool elleni bajnoki mérkőzésén (3–3) látszott, hogy gyümölcsöző lesz ez az égben köttetett frigy. Az olasz edző eleinte még rendre a Potter által favorizált 3-4-2-1-es alakzatban küldte fel csapatát a pályára, később azonban inkább a négy védő mellett tette le a voksát, és fokozatosan átállt a 4-2-3-1-es hadrendre – az eredmények és pláne a mutatott játék alapján minden további nélkül kijelenthető, hogy egyáltalán nem döntött rosszul. Nézzük is meg, hogy milyen szintet képviselnek jelenleg a Sirályok és hogyan teljesítenek a liga legjobb csapataihoz képest!
A lenti vizualizáció tökéletesen szemlélteti, hogy milyen stílusbeli különbségek vannak a két edző között, ugyanakkor az is tisztán látszik, hogy De Zerbivel még meggyőzőbbek a csapat számai. Az olasz mester irányítása alatt jobb minőségű helyezeteket alakít ki a Brighton, hiszen a mérkőzésenkénti xG 1,2-ről 1,71-re nőtt. Nem csak a helyzetek kvalitásában állt be jelentős változás, de a csapat veszélyességét (azaz a lehetőségekben rejlő potenciált) mérő xT mutató is pozitív irányba változott (1,44 vs. 1,72). Az ellenfeleknek engedett xGA mutató 1,06-ról 0,91-re, míg az xTA ráta 1,17-ről 1,01-re csökkent, ami elsőre nem feltétlenül tűnik olyan drasztikusnak, de hosszú távon igenis nagy különbséget eredményezhet ez az eltérés.
A kapuskirúgások után sokkal messzebbre jut saját kapujától számítva a csapat (34,2 m vs. 53,8 m), de a védekező- és a középső harmadbeli összesített passzpontosság (80,8% vs. 87,4%), valamint az ellenfél térfelére jutást eredményező szekvenciák aránya (24,1% vs. 31,9%) is az olasz tréner felé billenti a mérleget. A teljes képhez azért hozzátartozik, hogy Potternél a védelmi vonal valamennyivel magasabban volt meghúzva (45,8 m vs 47 m), és a visszatámadás arányaiban hatékonyabbnak bizonyult (23,1% vs. 25,7%).
Amennyiben csak a világbajnokság utáni időszakot vesszük figyelembe, akkor a nyílt játékhelyzetből kialakított xT és az ellenfeleknek engedett xTA alapján konkrétan a Brighton a Premier League egyik legjobb formában futballozó együttese. Ha persze csak ebből a modellből kiindulva vonjuk le ezt a következtetést, akkor az félrevezető lehet, de az tény, hogy az elmúlt hónapok során kevés csapat nyújtott olyan meggyőző teljesítményt, mint a Sirályok. Szerencsére lehetőségünk van arra is, hogy ne csak a kontinenstornát követő fordulókat vessük össze, hanem a 2022-23-as szezon eddigi mérkőzéseinek aggregált eredményeit.
Minden túlzás nélkül megállapítható, hogy az eddig látottak szerint top 4-es szinten van De Zerbi gárdája. A Markstats adatai szerint a Manchester City (64,32), az Arsenal (60,30%) és a Liverpool (59,80%) után a Brighton (59,19%) nevéhez fűződik a legmagasabb labdabirtoklási arány. Az Opta statisztikái alapján a kidolgozott helyzetek minőségét leíró 1,71-es xG- valamint az engedett 1,16-os xGA is a 4. legjobb az első osztályban, de az ezekből kalkulált 0,56-os xGD (várható gólok és a várható kapott gólok különbsége) is az előkelő negyedik helyre elég.
A védekező akciókat átlagosan 46,48 méteren követték el, ennél magasabb „védelmi vonalat” csak a bajnoki címért versenyző City, Arsenal duó, valamint a Liverpool mer felvállalni. Ha a Sirályok saját harmadát nem számítjuk, akkor az ellenfelek 77,7%-ban passzolnak pontosan – ennél csupán négy csapat (Liverpool, Arsenal, Newcastle, Leeds United) ellen nehezebb kihozni a labdát. A kapuskirúgással kezdődő szekvenciák – a saját kaputól mérve – átlagosan 49,96 méteren érnek véget, ezt mindössze Guardiola együttese (53,86 méter) múlja felül.
A progresszív passzok és az átadások megtett távolságának az arányából származtatott 38,16-os „directness” mutató azt jelenti, hogy csak a City, a Chelsea és az Arsenal építkezik lassabban náluk, vagyis kifejezetten domináns és kezdeményező futball jellemzi De Zerbi csapatát.
Ezen adatok alapján még akár az sem elképzelhetetlen, hogy a legutolsó fordulókig harcban legyenek majd a BL indulást érő helyekért.
Nem túl meggyőző a Tottenham
Antonio Contét 2021. november 2-án nevezte ki a Tottenham, bízva abban, hogy a tapasztalt olasz edző hosszú távon stabilizálni tudja majd a londoni együttes helyét a top 4-ben. A 2021-22-es kiírás ennek megfelelően is alakult, legalábbis ami az eredményeket illeti. 71 szerzett ponttal végül sikerült befutni a negyedik helyre, így elhappolva a közvetlen riválisok (Arsenal, Manchester United) elől a pénzügyi és sportszakmai szempontól rendkívül lényegesnek számító BL-indulást érő pozíciót. Ha csak onnan közelítjük meg ezt a teljesítményt, hogy a 90 percenkénti +0,58-as xGD a 4. legjobbnak számított (az Ágyúsok +0,39, a Vörös Ördögök pedig csak +0,07-es rátát tudtak összehozni), akkor bizony teljesen megérdemeltnek tekinthető a BL-indulási jog megszerzése a Spurs szempontjából.
A mostani szezonban viszont olybá tűnik, hogy valami nem stimmel a csapat háza táján, és érezhetően rosszabbul fut a csapat szekere, amit a statisztikák nagyon szemléletesen vissza is tükröznek. A 49 rúgott gól bár impozánsnak tűnik, a helyzetek minősége nem feltétlenül mutatja azt, hogy a támadójáték olyan túlságosan sziporkázó és gördülékeny lenne.
Harry Kane gyakorlatilag egymaga próbálja meg életben tartani az európai kupaindulással kapcsolatos reményeket, hiszen 20 találatával (0,75/90 perc) második a góllövőlistán, egy bizonyos Erling Haaland (28 gól) mögött. Ehhez persze nagymértékben hozzájárul, hogy kiválóan használja ki az adódó lehetőségeket, ugyanis a 14,9-es xG-jét +5,1-gyel rúgta felül, amire hosszú távon tényleg csak a klasszisok képesek. Az előkészítések terén viszont nem sikerül azt hoznia, amit az elmúlt idényekben már-már megszokhattunk tőle: a 2020-21-es évadot 14 (0,41/90), a 2021-22-es kiírást pedig 9 (0,25/90) assziszttal zárta, addig egyelőre csupán két gólpassz áll a neve mellett (0,07/90).
Míg Kane üzembiztosan hozza a gólokat, addig Szon Hjung Min csak árnyéka korábbi önmagának. (Kettejük párosáról pedig egyébként tavaly ilyenkor írtunk bővebben). A 2016-17-es idény kezdete óta így nézett ki a dél-koreai támadó gól+gólpassz mérlege: 20, 18, 18, 21, 27, 30. Ehhez képest a jelenlegi szezonban az eddigi 27 találkozón mindösszesen 9 gólban vállalt szerepet (6 gól, 3 assziszt), és bár még hátravan 11 mérkőzés, vélhetően nem ez lesz pályafutásának legtermékenyebb szezonja… A 30 éves támadó évről-évre olyan mértékben lőtte felül az xG-t, mintha mit sem tudna a modell létezéséről, ezúttal viszont „csak” azt hozza, amit egy átlagos kvalitású támadótól várhatunk. A teljes képhez hozzátartozik, hogy Rodrigo Bentancur, Pierre Höjbjerg és Dejan Kulusevski egyaránt 7-7 gólban vállaltak szerepet, bár előbbi két játékos esetében nem kifejezetten ez az a mutató, ami mérvadónak számít.
Ennél az Arsenal, a Manchester City, a Liverpool, a Brighton, a Newcastle, a Manchester United és a Chelsea is dominánsabb jelenlétet tud megvalósítani ezen a kulcsfontosságú területen. Ráadásul az sem túl biztató rájuk nézve, hogy a jelenleg kieső pozícióban lévő Leeds United (22,1/90 perc) sem sokkal marad el ettől a számtól.
A védekezés mondhatni biztosabb alapokon áll, ugyanis akárcsak a Brighton, úgy a Tottenham is 1,16-os xG-t enged átlagban az ellenfeleknek, akik nem kegyelmeznek a kapu előtt – a 90 percenkénti 1,33 kapott gól legalábbis erre enged következtetni. Na meg arra, hogy Hugo Lloris nem állja úgy a sarat, ahogy az tőle talán elvárható lenne. A 36 esztendős francia kapus –2,3-as PSxG +/- mutatóval rendelkezik, aminél a legalább 450 percet a pályán töltő 24 hálóőr közül csak 7 bír pocsékabb rátával (érdekesség, hogy De Gea és Ederson még nála is rosszabbul áll ebből a szempontból). 70,5%-os védési hatékonysága pusztán a 11. helyre elég, ennél az elmúlt 7(!) idényben kivétel nélkül jobb arányban hatástalanította a kapujára érkező lövéseket.
Ha az összesített képet és a teljesítményt leíró advanced statisztikai mutatókat nézzük, bizony akkor sem túl rózsás a helyzet. Azzal még önmagában semmi probléma nincs, hogy 50,22 százalékban birtokolja a Spurs a labdát, mivel a szintén BL-helyekre pályázó Manchester United, Newcastle duó is hasonló arányt tudhat magáénak. Az viszont már sokkal nagyobb gond és egyszersmind a tüneteket is jobban jelzi, hogy a támadóharmadbeli labdaérintések megoszlását mutató Field Tiltjük csak 45,32% – ez olyannyira alacsony, hogy ennél 10 csapat is nagyobb mértékű dominanciát tud felmutatni.
Passzivitásukat hűen jellemzi, hogy 43,06 méterre meghúzott védelmi vonaluknál mindössze hat csapat védekezik mélyebben, az ellenfeleknek pedig csak három együttes (Bournemouth, West Ham, Crystal Palace) enged a 82,61%-nál magasabb passzhatékonyságot a támadások felépítésekor (build-up phase). Akad persze olyan mutató is, ami valamelyest azért pozitívabb képet mutat: a kapuskirúgással induló szekvenciák például jellemzően 47,06 méteren érnek véget, ami a negyedik a rangsorban.
A keret korfáját elnézve rögtön szembetűnő, hogy iszonyatosan kevés jelenleg az olyan meghatározó futballista a Tottenhamnél, akit az úgynevezett „peak age” (24-29 év) kategóriába sorolhatunk. Csupán négy olyan játékos van ebben a korosztályban, akik az összes játékperc legalább 60 százalékát a pályán töltötték: Höjbjerg, Cristian Romero, Bentancur és Emerson Royal tartozik ide. Lloris már messze túl van a karrierje zenitjén, de a kulcsjátékosok közül Ivan Perisic, Szon, illetve Kane sem lesz már fiatalabb, és hát nem igazán látni, hogy kik veszik majd át az ő szerepüket hosszú távon.
Nagy kérdés, hogy Conte vajon be tudja-e kormányozni a Spurst a 4. helyre, hiszen, ha kudarccal jár, akkor könnyen lehet, hogy a vezetőség bizalma végérvényesen meginog az olasz mester irányába. Ehhez pedig az kellene, hogy előbb-utóbb a többiek is elkezdjenek életjeleket mutatni, hiszen, ha továbbra is csak Kane góljaira és megmozdulásaira támaszkodnak, az nagy valószínűséggel végül kevés lesz a hőn áhított cél(ok) eléréséhez…
Kiemelt fotó: Evening Standard
