Meccsritmus – Meddő francia fölény
Az első körben látottakhoz képest a szövetségi kapitányok nem alkalmaztak látványos szerkezeti változtatást csapataikban, ám személyi változások előfordultak mindkét együttesben. Kasper Hjulmand csapatából hiányzott a kapitány, a védelem feje, Simon Kjaer, aki Tunézia ellen sérült meg, ezzel szemben Didier Deschamps visszanyerte egy védőfejedelmét a felépülő Raphael Varane személyében. A címvédő ezen kívül csak a balbekk poszton változtatott, ahol Lucas Hernandezt fivére, Théo váltotta, ám a minőség ezzel a cserével sem esett vissza, sőt.
Dánia csatárt is cserélt a mai mérkőzésre, a Tunézia ellen súlytalan Kasper Dolberget ezúttal Andreas Cornelius váltotta a kezdőcsapatban, de használható labda hiányában ő is csak szenvedett, ahogyan poszttársa napokkal ezelőtt.
Leheletnyi francia fölénnyel indult a mérkőzés, a labda inkább lassan, de biztosan járt lábról-lábra a gall lábakon, a dán védekezés azonban néhány légi veszélytől eltekintve, magabiztosan állta a sarat. A 20. percben Kylian Mbappé ugrott volna ki maga mögött hagyva a teljes skandináv együttest, ám a barcelonai Andreas Christensen távol-keleti küzdősportolókat idéző módon vitte őt földre. A lengyel Marciniak bíró ippon helyett sárga lapot ítélt, de a védőtársak közelsége miatt valószínűleg nem is járt ezért súlyosabb büntetés.
A mindig kritikus francia sajtót Ausztrália elleni teljesítményével lenyűgöző Adrien Rabiot ezúttal is gólt szerezhetett volna, akárcsak Olivier Giroud, Antoine Griezmann és Mbappé, ám a teljes francia támadó alakzat gólképtelen maradt az első negyvenöt perc során és ez az esetek többségében nem is a tapasztalt Kasper Schmeichelen múlt.
A 86. percben Mbappé ismét betalált, miután néhány méterről a kapuba sodort egy beadást, ezzel pedig a mezőnyben elsőként az egyenes kieséses szakasz biztos résztvevőjévé tette Franciaországot. Dánia két meccs után egy ponttal áll, de ha érvényre juttatja győzelmi esélyeit Ausztrália ellen, akkor csatlakozhat a legjobb tizenhat mezőnyéhez, ahol egyébként a játékereje alapján talán helye is lenne.
Magasles – A címvédő türelemjátéka
Noha két győzelmével a csoport élén – és mint jeleztük, a legjobb tizenhat között – jár már Didier Deschamps alakulata, nem lehet azt állítani, hogy mindent kiadtak volna magukból az eddig nekik mért száznyolcvan (plusz hosszabbítás) perc során. Fékezett habzású, energiatakarékos futballal őrölték fel a még náluk is visszafogottabb dánokat, akik pedig jól ismerik a legyőzésük receptjét, hiszen ebben az évben Párizsban és Koppenhágában is megleckéztették már Hugo Llorisékat. A hosszú, olykor másfél-kétperces labdatartások során a francia támadók folyamatosan keresték, keresgélték a réseket, amelyeken át sebezhetőnek tűnt az észak-európaiak védelme és valójában ezt csak két ízben találták meg, ez elegendő volt ahhoz, hogy győzelmet ünnepelhessenek.
Ami jó volt – Kilyan Mbappé, mint vezér
A Paris Saint-Germain 23 éves klasszisára évek óta tonnányi teher hárul klubjában és a válogatottban is, ám a korából adódóan ezt nem mindig viseli megfelelően. Ma azonban még az Ausztrália elleni mérkőzéshez képest is sokat fejlődött, mindig megjátszható volt, ráadásul kevesebb hibával és nagyobb koncentrációval bizonyította klasszisát, elévülhetetlen szerepet vállalva Franciaország győzelmében. A sokat kritizált sztár ismét bizonyította, hogy elbírja a 10-es mezt és az azzal járó felelősséget, két meccsen szerzett három gólja és allűröktől mentes produkciója pedig szép reményekkel kecsegteti a kékek szurkolóit a következő hetekre nézve.
Ami nem volt jó – Dánia támadójátéka
Kasper Hjulmand nyilván nem így tervezte, de csapata a második világbajnoki mérkőzésén sem volt képes akciógólt szerezni. Hiába variálja az 5-2-3-as rendszerben játszó csapat elöl lévő triójának összeállítását, a középpályáról szinte semmilyen támogatást nem kaptak a támadók ma sem, így pedig nehéz futballt „csinálni”. Andreas Christensen gólja egy szép és bizonyára begyakorolt figura volt, ám erre az egy játékelemre még Ausztrália ellen sem lehet majd építeni.
Akit érdemes követni
Franciaország és Dánia éppen az a szint, ahol már nem lehet mellényúlni, mert csak jó játékosokat talál az ember mindkét keretben. Ha valakit mégis érdemes lenne kiemelni, az Marcus Thuram, aki ma Olivier Giroud cseréjeként nagyjából félórát játszott. Az ő szerepe Karim Benzema hiányában értékelődik fel igazán és hatalmas kérdés, hogy képes lesz-e pótolni Giroud-t, ha esetleg valami történik a torna során a franciák kezdő csatárával.
Kiemelt fotó: Sporting News
