Mélyrepülés Sinsheimben

A Hoffenheim helyzete jelenleg túl rózsás. A Bundesligában mindössze három pont választja el a kiesőhelyen álló VfB Stuttgarttól, a Német Kupából pedig már a legjobb 16 között búcsúzni kényszerült az RB Leipzig ellenében. Ki gondolta volna ezt még októberben, amikor a Hoffenheim tíz forduló elteltével még a Bajnokok Ligája-indulást érő negyedik helyen tanyázott?

A nyáron kinevezett, a svájci FC Zürichhel az előző szezonban egy csodaszámba illő bajnoki címet ünneplő Breitenreiter vezetésével úgy nézett ki, hogy a csapat tényleg visszatérhet a Dietmar Hopp tulajdonos által annyira vágyott európai kupaporondra. A tizedik forduló után viszont szabadesésbe kezdett a csapat: az azóta lejátszott tíz bajnokin nyeretlen maradt, mindössze két döntetlennel gyarapította nem túl gazdag ponttermését. Nem véletlen, hogy a Hoffenheim háza táján európai kupaindulás helyett most már mindenki a kiesés elleni küzdelemről beszél.

A Hoffenheim rövid időn belül most már nem először él át ilyen összeomlást. Az előző szezonban Sebastian Hoeness vezetésével sokáig a BL-helyekért volt versenyben a csapat, de aztán az utolsó kilenc mérkőzést győzelem nélkül lehozva, végül visszazuhant a középmezőnybe. Dietmar Hoppék ezen felbuzdulva menesztették is az edzőt és a Zürichben sikertörténetet író Breitenreiterrel próbálkoztak. A projekt gyorsan súlyos kudarcba fulladt, amiért viszont egyáltalán nem az edző az egyetlen felelős.

Breitenreiter 22 mérkőzésen vezette a csapatot (Forrás: Transfermarkt)

„A fejétől bűzlik a hal”

Egy ilyen feliratú transzparenst is kifeszítettek a Bayer Leverkusen elleni legutóbbi hazai bajnokin a Hoffenheim szurkolói, amit a klub 82 éves elnökének, illetve mecénásának, Dietmar Hoppnak címeztek. Mindenképpen árulkodó egy ilyen rövid időn belül bekövetkezett újabb edzőváltás és jelzi, hogy itt mélyebb problémák vannak. A sportigazgató, Alexander Rosen is sejtelmesen utalt rá a VfL Bochum otthonában elszenvedett 5-2-es vereség után, hogy bizony itt megoszlik a felelősség a kialakult helyzetért.

„A legutóbbi mélypont után leváltottuk a vezetőedzőt, cserélődtek a játékosok, viszont egyvalami nem változott. A klub, ezen belül a kulcsemberek, a vezetőség, ebbe magamat is beleértve. Megint feltűnően sok a sérültünk, ez is egy ismétlődő jelenség. Nincsenek válaszaim, de szeretnék választ kapni a nagyobb kérdésekre"

– hangzott a sportvezető szokatlanul nyílt, részben önkritikus véleménye.

Ahogy Rosen is említette, több ismétlődő negatív jelenség is megfigyelhető a klubnál, ilyen a jó periódust követő hirtelen összeomlás, a sérülések, illetve a kulcsemberek távozása. Utóbbiból most is kijutott bőven. Rosen az elmúlt években sokak elismerését kivívta munkásságával. Irányításával kialakult egy olyan keret, amivel Julian Nagelsmann a BL-csoportkörig jutott, illetve az általa kieszközölt, jövedelmező transzferek is nagy szerepet játszottak a Covid-válság átvészelésében.

A közelmúltban viszont, mint ha már nem lenne képes kompenzálni a klub a távozók hiányát. Tavaly nyáron elsősorban a csapat védekező sora alakult át jelentősen. A védelem bal széléről az RB Leipzighez távozott a főleg előrefelé nagy potenciált mutató David Raum, akinek viszont a helyét egész jól sikerült betölteni a Lipcséből fordított utat megjáró Angelinóval. A védelem centrumában Stefan Posch Bolognába való távozása jelenthetett gondot, az osztrák légiós ugyanis már évek óta a csapat egyik meghatározó tagja volt. Özan Kabak és Stanley Nsoki személyében érkeztek egész jó pótlások, ők ketten alapemberek is lettek a csapatban. A középpályán való személycserék viszont továbbra is destabilizáló hatással vannak. Az azóta is klub nélküli Florian Grillitsch és Diadié Samassékou hiányában megbomlott a védelem előtti egyensúly. Sebastian Rudy 32 évesen már nem igazán képes betölteni a hatos poszttal járó összetett feladatokat, Dennis Geiger pedig inkább egy sorral feljebb érzi jobban magát.

Télen pedig csak tovább sokasodtak a problémák, miután a klub nem várta meg a nyarat és már télen értékesítette talán legnagyobb csatártehetségét: Georginio Rutter 28 millió euróért a Leeds Unitedhez szerződött. Mindenképpen jövedelmező transzfer volt ez a szélvészgyors játékosért, így viszont a támadóharmadban csökkentek tovább az opciók.

Találóan Rosen is megjegyezte, hogy a realitás valahol a mostani helyzet és a vágyként meghatározott európai kupaporond között lehet. A helyzetet a sérülések súlyosbították, ami miatt – főleg a középpályán – 20 év alatti fiatalokat is kénytelen volt bevetni Breitenreiter, akik viszont még nem feltétlenül álltak készen a Bundesligára.

A sportigazgató maga is beismerte a problémákat (Forrás: Kicker)

A nyáron az Union Berlintől érkezett, sokat futó középpályás, Grischa Prömel a Hoffenheimnél is megmutatta fáradhatatlanságát, ezzel úgy ahogy biztosítva még az egyensúlyt a csapat játékában. Az ő bokaszalagszakadás miatti több hónapos kiesése erősen rányomta a bélyegét a csapat szereplésére, a középpálya többnyire széteső képet mutat. Vezére nélkül maradt az utóbbi mérkőzéseken a védősor is, Kevin Vogt hiányában. Ennek keserű lenyomata az utóbbi három bajnokin kapott 12 gól. További csapást jelentett az utóbbi években ritkán játszó, de abszolút vezérfigurának számító Benjamin Hübner sérülések miatt bejelentett visszavonulása is. A januárban igazolt John Anthony Brooks bár jó névnek számít a Bundesligában, az utóbbi félévben csupán peremembernek számított a Benficánál, alig kapott játéklehetőséget.

Ráadásul úgy hírlik, hogy a középpályáról Geiger lehet a következő távozó, akiért állítólag már több klub is érdeklődött, de a kiváló technikai képességekkel megáldott osztrák irányító, Christoph Baumgartner hosszú távú maradására sem érdemes nagy tételben fogadni.

Ezen szempontokat figyelembe véve úgy néz ki, hogy túlzó volt a klubtulajdonos nagyravágyó célkitűzése. A vezetők a szezon közepére kénytelenek belátni a keserű realitást, hogy jelen helyzetben itt mélyebben gyökerező problémákat kellene először megoldani.

Karakter nélküli játék

A csapat pályán mutatott produkciója az utóbbi mérkőzéseken eléggé reménytelen képet mutatott. Breitenreiter nem tudta megtalálni az egyensúlyt saját elképzelései és a keret erősségei között, illetve a sérülések miatt is többször kényszerpályára került. A csapatnál fixnek számított a háromvédős felállás, a védővonal pedig jellemzően viszonylag magasan a félpályához közel helyezkedett el. Ebből többször is komoly probléma adódott, miután ezzel a támadóharmadban nem párosult határozott, kompakt formában végrehajtott letámadás, így az ellenfél számára volt idő, hogy pár húzásból túljusson a csapat első vonalán és megtalálja a védők mögött maradt eléggé nagy területet.

Ez önmagában még nem feltétlenül lenne probléma, de nem egy viszonylag magasan meghúzott védővonal esetén.

Nézzünk néhány jellemző példát. A Borussia Mönchengladbach két kulcsemberének, Lars Stindlnek (13) és Jonas Hofmannak (23) a lehető legjobb körülményt teremtette meg a Hoffenheim lagymatag letámadásával. Stindlt nem támadták elég határozottan a hazai középpályások, így egy Christoph Kramerrel (6) végrehajtott kényszerítő után könnyen utat talált a pálya centrumába, ahonnan mintaszerűen ugratta ki a védők mögé beindult Hofmannt, aki végül 2-0-ra alakította a mérkőzés állását.

Problémát jelentett még a védekezésben, hogy sokszor nem volt egyértelmű a játékosok számára, hogy ki veszi fel az ellenfél elmozgó támadóit. Ennek oka a széteső csapatszerkezet, a védők és a középpályások közötti vertikális kompaktság hiánya. A Hoffenheim első sorban egy emberorientált letámadást alkalmazott, amelyet viszont különösen a nagyobb csapatok könnyedén ki tudtak játszani. Látszólag nem volt bejáratott forgatókönyv arra az esetre, amikor az ellenfél játékosai sokszor változtatták a helyüket.

képaláírás

Az Union Berlin elleni mérkőzés második félidejében sem tudtak mit kezdeni az ellenfél fokozódó nyomásával. A fenti szituációban egy elég komoly kommunikációs zavar volt megfigyelhető. Nem volt tiszta, hogy kinek a feladata a labdát kapó Paul Seguin (14) felvétele. A védelemből kilépett, de félúton megálló Nsoki (34) és Angelo Stiller (13) egymásra vártak, így Seguin meg tudta játszani a labdát. Az eset után a két Hoffenheim-játékos heves szópárbajba keveredett egymással, amely szintén rávilágított a csapaton belül uralkodó problémákra.

A támadójáték sem bizonyult túl átütőnek, a hiányzó kompaktság miatt sokszor hosszú labdákra kényszerültek a védők, illetve Baumann kapus, amely viszont többnyire az ellenfelek zsákmánya lett. Prömel kiesése után nem igazán maradt olyan játékos a csapatban, aki konzisztensen begyűjtse a második labdákat. A passzjáték nem működött a kevés mozgás miatt, csupán Baumgartner időnkénti elmozgásai, egyéni akciói tudtak egy kis kreativitást csempészni a játékba.

képaláírás

A Köln magas letámadása ellen különösen sebezhető volt a Hoffenheim. A fenti helyzetben Baumann (1) volt kénytelen előre rúgni a labdát, miután összes csapattársát kivette a játékból az ellenfél. A labda a kölni Denis Huseinbasicnál (8) landolt, aki aztán tovább is tudott passzolni, hiszen látható, hogy túl messze helyezkedtek tőle, nem tudtak időben nyomást gyakorolni rá.

A legutóbbi mérkőzésekre Breitenreiter egyre tanácstalanabbnak tűnt, bár a sajtó felé még azt kommunikálta, hogy a csapaton belül jó a hangulat és csak egy győzelem kell a helyzet megfordulásához, de a Bochum elleni vereség után már ő is kifakadt:

„Trénerként felelős vagyok azért, ami a pályán látható. Amit én láttam, azt sehogy sem tudom elfogadni, ez nem összeegyeztethető a profizmussal és ezért a produkcióért edzőként felelős vagyok.”

A hiányzó védekezőbb felfogású játékosok helyett sokszor az eredetileg inkább támadó Baumgartnert és a góllövőformáját az utóbbi két szezonban csak kereső Andrej Kramaricot játszatta a középpályán, ami a csapat védekezésére hatott ki. A problémákon a korábbi brémai, majd dortmundi játékos, Thomas Delaney leigazolása segíthet, aki jó beilleszkedés esetén képes lehet megszűrni az ellenfelek támadásait.

Egyébként a magas védekezés jól állhat a Hoffenheimnek, mert például Kabak személyében kifejezetten gyors belső védője is van, a török többször is bizonyította, hogy képes tartani a lépést a gyorsabb támadókkal is. Támadásban a szélek felé kiforgatott labdában volt potenciál, amit bizonyít Angelino eddigi hat gólpassza is. Középen Baumgartner gyorsaságát és cselezőkészségét lehetne jobban kihasználni, mindent összevetve tehát lenne azért potenciál ebben a csapatban, ami elegendő lehet a bennmaradás kiharcolásához.

Összegzés

A Hoffenheim a bennmaradást tekintve utoljára 2016 januárjában, az akkor még mindössze 28 éves Nagelsmann kinevezésekor volt ilyen szorult helyzetben. Ezúttal a korábban a Hoffenheim U17 csapatánál dolgozó, majd a VfB Stuttgartot feljuttató, majd kétszer is benntartó végül a most ősszel menesztett Matarazzón a sor, hogy stabilizálja az együttest. A trénernek még kevés ideje volt a változtatásokra, így még többnyire érthető, hogy a Bayer Leverkusen elleni hazai 3-1-es vereség alkalmával is előjöttek a régi hibák. Matarazzo elég komoly híve az intenzív, kemény letámadással operáló játéknak, ami akár még feküdhet is a csapatnak. Viszont az idő fogy ennek adaptálásához. Itt gyors eredményekre lenne szükség, mert az együttes veszélyzónában van.

Kiemelt fotó: Getty Images