A mexikói csapat az előző hét világbajnokságon mindig a legjobb 16 között búcsúzott a küzdelmektől, rendszerint olyan játékkal és lendülettel, amellyel a semleges szurkolók elismerését is elnyerte. Azonban a szimpatikus vesztes szerepéből már nagyon szeretnének kitörni, és megszakítani a nyolcaddöntők átkát. A tapasztalt veteránok mellett az évről évre egyre inkább fejlődő mexikói bajnokság (Liga MX) erejében, valamint az Európába szerződő fiatalok rátermettségében bízva utaznak Katarba.
Otthoni sikerek, felejthetetlen egyéniségek
Az észak- és közép-amerikai térség három országa fogja vendégül látni a világbajnokság mezőnyét 2026-ban. Ezáltal Mexikó harmadszor rendez majd vb-t, míg a mexikóvárosi Estadio Azteca lesz az első sportlétesítmény, amely három különböző világbajnokságon ad otthont mérkőzésnek.
Mondhatni, hogy Mexikó állandó szereplője a labdarúgó-világbajnokságoknak, hiszen már az első, 1930-as tornán jelen volt – igaz, az utolsó, 13. helyen végzett. A későbbiek során csupán öt tornától maradt távol, háromszor nem tudott kijutni. Az első hat szereplés alkalmával mindannyiszor a csoportkör jelentette a végállomást. Az első hazai rendezésű, 1970-es tornán negyeddöntőt játszott, majd háromból két tornára ki sem jutott (az 1978-as vb-n a csoportkör jelentette a végállomást), míg 1986-ban rendezőként a nyolc között csak tizenegyesekkel kapott ki a későbbi döntős NSZK-tól.
Az 1990-es vb-ről kizárták Mexikót: az 1988-as Cachirules-botrány okán nem szerepelhettek, miután bebizonyosodott, hogy az országos szövetség tudott arról, hogy a CONCACAF U20-as tornán a korosztályos válogatott négy túlkoros játékost szerepeltetett.
Ez idő alatt olyan különleges egyéniségek szerepeltek a nemzeti válogatottban, mint a színes ruháiról ismert kapus, Jorge Campos, aki 1991 és 2003 között 129-szer védte a nemzeti csapat kapuját. Emellett az FC Barcelonából ismert Rafael Márquez 2002-től kezdve öt világbajnokságon szerepelt a mexikói válogatottal, a veterán Andrés Guardado pedig Katarban játszhat az ötödik vb-jén. Luis Hernández az 1998-as tornán lőtt négy gólt, így a három vb-n ugyanennyiszer betaláló Javier „Chicharito” Hernándezzel holtversenyben Mexikó legeredményesebb vb-gólszerzője – a Los Angeles Galaxy játékosa már lemondta a válogatottbeli szereplést.
Tapasztalt szövetségi kapitány
A korábban az FC Barcelonát és az argentin válogatottat is irányító Gerardo „Tata” Martinót 2019-ben nevezték ki Mexikó szövetségi kapitányának. A 60. születésnapját a katari vb nyitónapján ünneplő argentin trénerrel az „El Tri” megnyerte a 2019-es Arany-kupát, míg a tavalyi kontinenstornán csak hosszabbításban vesztette el a döntőt az Egyesült Államokkal szemben. A világbajnokságra magabiztosan kvalifikálta magát, Kanada mögött a második helyet szerezte meg a selejtezőkben.
Ami pedig ennél is fontosabb, hogy Martino segítségével végbement egy kisebb generációváltás: korábbi meghatározó szereplők búcsút intettek a csapatnak, a helyükre több olyan fiatal került, akik érdemi segítséget jelentenek, közülük néhányan akár majd a mostani világbajnokságon is húzóemberek lehetnek.
35 év feletti hálóőrök
A gólvonal előtt még nem történt generációváltás, Martino a rutinra szavazott. A közelmúltban ugyan néhány mérkőzésen lehetőséget kapott a 26 éves Carlos Acevedo, a világbajnoki bő keretbe nem került be. Csak 35 év feletti, otthon játszó kapus tagja a névsornak. A nemzeti csapatban 130 fellépésnél járó Guillermo Ochoa 37 esztendősen továbbra is elnyűhetetlen, olyannyira, hogy még azzal a kifejezéssel is óvatosan bánnánk, hogy ez lesz az utolsó világbajnoksága. Ahogy a Club América portása máig repked a gólvonal előtt, simán benne van a pakliban, hogy négy év múlva a hazai tornán is jelen lesz. Váltótársai a 40 éves Alfredo Talavera (Juárez) és a 35 éves Rodolfo Cota (Club León) lesznek.
Rutin és fiatalság a védelemben
A védelemben néhány rutinos és több tehetséges labdarúgó alkothat megfelelő kohéziót. Az állandóságot a Monterrey 34 éves hátvédje, Héctor Moreno képviseli, aki kora mellett a 126 válogatottságával is kiemelkedik a hátvédsorból. Rajta kívül csak a balhátvéd csapattárs, Jesús Gallardo és az América középhátvédje, Néstor Araujo mondható tapasztaltabbnak, a többiek mind 25 évesek vagy annál is fiatalabbak. A jobb szárnyon bevethető Jorge Sánchez az Ajaxban, a bal oldalon használható Gerardo Arteaga a KRC Genkben pallérozódik, míg Johan Vásquez a Cremonese futballistája. A friss mexikói bajnok Pachuca 23 éves bekkjét, Kevin Álvarezt szintén nagy tehetségként tartják számon a hazájában. Valamennyiüktől sokat várhatnak, de tapasztalatlanságukból adódóan sebezhetőek is lehetnek, főleg az erősebb ellenfelekkel szemben.
A leendő egyedüli rekorder
A középpályán ugyancsak több európai légiós nevét találjuk meg, köztük a válogatottsági csúcstartó Andrés Guardadóét. A Real Betis játékosa a maga 36 évével a keret legidősebb mezőnyjátékosa.
Ebben a csapatrészben kaphat helyet az Atlético Madridtól az MLS-be szerződő Héctor Herrera, aki tapasztalata révén ugyancsak nagy hasznára lehet a nemzeti csapatnak. Továbbá a mexikói bajnokságban pallérozódó kiválóságok mellett Edson Álvarez (AFC Ajax), Obelín Pineda (AEK Athén), Érick Gutiérrez (PSV Eindhoven) és Diego Lainez (Sporting Braga) egyaránt bekerült a bő, 31 fős keretbe és esélyes a vb-szereplésre.
Veszélyes támadósor lehetséges hiányzókkal
Ugyan az említett Chicharito 2019 óta már nem tagja a nemzeti csapatnak, az „El Tri” szokásához híven a csatársorban tűnik a legerősebbnek. Amíg hátul a tapasztalattal felvértezett bástyák állják az ellenfél rohamait, addig elöl kifürkészhetetlen támadók felelnek a gólokért. A Wolves csatára, Raúl Jiménez lenne a csapat első számú gólfelelőse, de a hosszú kihagyása után képtelen volt még visszanyerni a legjobb formáját és az elmúlt hetekben is sérüléssel küzd. A válogatottban rendre hatékonyan teljesít a Napoliban a kiegyensúlyozottsággal adós Hirving Lozano, aki előtt főleg Jiménez esetleges távolléte vagy formahanyatlása nyithatja meg az utat. Sokat várhatnak a nyár óta már a Feyenoord színeiben fejlődő Santiago Giméneztől, miután újabban az Európa-ligában is nagy erőkkel bontogatja a szárnyait. Kétségtelenül érzékeny érvágás lenne a csapat számára, ha Jesús Corona (FC Sevilla) a sérülése miatt valóban távol maradna a tornától, egyelőre még bíznak a rutinos játékos szereplésében. Ott lehet ugyanakkor az argentinoktól honosított Rogelio Funes Mori, aki 2021 óta 15 mérkőzésen öt gólt szerzett a nemzeti csapatban, és fűti őt a bizonyítási vágy új hazájában. Az argentinok elleni csoportmeccsen biztos, hogy nagyon meg akarja majd mutatni magát. A Liga MX legjobb csatárai közül továbbá a Club América ikonja, Henry Martín és a Chivas Guadalajara kreatív szélsője, Alexis Vega reménykedhet a végső kerettagságban.
Előzetes esélyek
A mexikói válogatott ereje leginkább a szervezettségben, a technikás és gyors ellentámadásokban rejlik, melyet a világbajnokságon szeretnének felszínre hozni. Rögtön egy fontos mérkőzéssel kezdik a tornát Lengyelország ellen, amely könnyen lehet, hogy a továbbjutásról is dönthet, igazi ki-ki meccsnek ígérkezik. A C csoport favoritjának számító Argentínával 2006-ban és 2010-ben is kiélezett meccset vívtak, de mindkétszer kikaptak – általában csak megnehezíteni tudják a dolgukat, legyőzni nem. A harmadik csoportellenfél Szaúd-Arábia lesz, ahol – az előző kettővel ellentétben – kevésbé építhetnek a kontrákra, hanem nekik kell majd irányítaniuk a mérkőzést, ami nem biztos, hogy testhezálló Mexikónak. Amennyiben a csoportkörből sikerül továbbjutni, a 16 között a papírforma szerint Franciaország vagy Dánia következne, így bravúr kéne ahhoz, hogy megszakadjon a nyolcaddöntős negatív sorozat. Ha a csapat egysége rendben lesz és a szerencse is melléjük pártol, ez a válogatott idén akár képes lehet bejutni a nyolc közé.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt kép: pasionaguila.com
