Mi a Fulham jó szereplésének titka?

A 2018 nyarán – rájátszáson keresztül – kivívott feljutás óta a Fulham FC tökéletesen megfelelt annak a leírásnak, hogy túl erős a másodosztályba, de nem elég jó az élvonalba. A Szlavisa Jokanovics irányította fővárosiak ekkor több mint 100 millió eurót költöttek, de sem a szerb szakember, sem Claudio Ranieri, sem Scott Parker nem tudta megmenteni őket a kieséstől. A korábbi angol válogatott középpályás vezetésével azonnal vissza is tértek a Premier League-be, de újból ki is estek. 2021 nyarán aztán jött Marco Silva és a Fulham egy nagyon domináns The Championship-szezon végén (gólrekordot döntve) jutott fel ismét. Ezúttal azonban nem a nagy költekezés mellett döntöttek a vezetők, hanem egy célirányos átigazolási stratégia mentén szerződtettek játékosokat, és kis túlzással kincsre bukkantak megannyi nem várt helyen.

A védekezés zseniálisan túlteljesített

Nem a védekezés a legnagyobb erénye a csapatnak, de akadnak különlegességek, amik miatt mégis egy stabil közepes szintet hoz eddig a bajnokság során. A támadóharmadba juttatott átadásokat ellenük tudják a második legrosszabb arányban megvalósítani az ellenfelek.

A Marco Silva csapataira jellemző mid block védekezés remekül működik, a Fulham a semleges harmadbeli presszing terén mind nyomásgyakorlás, mind pedig annak sikerességét illetően elit szintet hoz. Ezen felül a portugál szakember terve annak köszönhetően működik ennyire jól, hogy játékosai igyekeznek középre terelni az ellenfeleket. A széleket nagyon erősen zárják, s az az elképzelés, hogy minél több esetben tudjon középen Joao Palhinha párharcot vívni. Ebben semmi meglepetés nem lehet annak, aki látta idén játszani a portugál középpályást, ugyanis a számai is önmagukért beszélnek. Palhinha jelenleg a Premier League legjobb labdaszerzője, egy kiváló párharchatékonyságú hatos játékos, akinek ugyan ezen tulajdonságán kívül talán csak a progresszív passzolását lehetne kiemelni, de miután egy újoncnál láthatjuk őt és nem egy bajnokaspiránsban, így ez a fajta korlátozott tudása nem okoz problémát. A londoniak nyugodtan támaszkodhatnak arra, hogy ő a játék ezen aspektusában klasszisnak nevezhető.

Ha mégis sikerül eljutniuk a tizenhatos környékére az ellenfeleknek, az viszont rendre gondot okoz a Fulhamnek. A meccsenkénti 1,54 engedett NPxG a harmadik legmagasabb mutató a ligában, ráadásul, ha ezt szétbontjuk és csak az open-play szituációkat vesszük alapul, akkor konkrétan a londoniak a leggyengébbek. Ezt hivatott alátámasztani az is, hogy a 40,4 xG, amit a 25 meccsük alatt engedtek az ellenfeleknek, az is egy kiesésre ítélt szint. Ennél rosszabb mutatójú csapat jelen pillanatban nincs a ligában, ami azért figyelemre méltó adat.

Hogy ennek ellenére mégis minek, vagyis inkább kinek köszönhető a Fulham jó szereplése? Az egyik főszereplő nem más, mint a karrierje legjobb szezonját futó Bernd Leno. A német kapus 4,9 PSxG± mutatójával topligás szinten is igencsak előkelő helyen áll, s kétségtelenül szenzációs formában véd az idény során. A remeklése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy miközben az ellenfelek kaput találó kísérleteinek minősége igencsak magas (0,28 PSxG), a londoniak mégis kevés gólt kaptak a várható számokhoz képest – kilenc góllal teljesítik felül azokat. A 77,2%-os védési hatékonyságánál csak az a Nick Pope tud jobbat felmutatni a PL-ben a csaknem teljes szezonban védő kapusok közül, aki ugye a legtöbb kapott gól nélküli meccsel is rendelkezik. Ráadásul a német légiósé a második legtöbb meccsenkénti védés, ami ismét arra bizonyíték, hogy az előtte lévő védelem borzasztó, s a nyár folyamán elsődleges feladat ezen poszt megerősítése.

Jól működik a direkt támadójáték

Aligha van olyan ember, aki a nyáron ne gondolta volna teljesen őrültnek a londoniakat, mikor bejelentették Andreas Pereira és Willian érkezését. A két brazil támadó szellemű középpályás közül a fiatalabb eddig még semmi érdemlegeset nem mutatott a Premier League-ben, míg a már komoly rutinnal rendelkező honfitársa inkább csak azt bizonyította a legutóbbi állomáshelyén, hogy nem felel meg már ennek a szintnek. Ehhez képest mindketten főnyereményként írhatók le, hiszen nem csak szimplán beváltak, de ekkora hatásról, mint amit gyakorolnak a csapat még a klubnál sem reménykedhettek.

Annak ellenére, hogy masszívan alsóházi szinten állnak a PPDA-ban (16. hely), vagyis nem támadnak le magasan, mégis gyorsan, egy-két passzból igyekeznek eljutni az ellenfél tizenhatosa környékére – direkt támadások terén harmadikok –, amiben kulcsszerepet tölt be a két brazil. A semleges, illetve saját harmadban megszerzett labdákkal rendre őket keresik a társak. Ők pedig faultokat harcolnak ki, vagy épp megiramodnak a játékszerrel, hogy aztán keressék a házi gólkirályt, Alekszandar Mitrovicsot. A szerbbel mindkét dél-amerikainak nagyon jó kapcsolata van a pályán, ami a támadójáték alapja és csaknem az egésze is.

Pereira a pontrúgásokkal komoly mennyiségben termeli a kulcspasszokat – 2,34/90, ami hatodik legjobb a ligában –, ráadásul a várható asszisztok terén is magas szintet képvisel (3,5 xA). A Fulham tíz gólt szerzett már rögzített szituációk után, s a brazil hat gólpassza is mutatja, hogy ez a csapat egyik fő erőssége.

Willian az open play szituációk során nyújt kimagasló teljesítményt, a legjobb hat csapat játékosait nem számítva a liga legjobbjai közé tartozik. Noha csak két assziszt virít a neve mellett, meccsenként mégis 1,54 helyzetet teremt, ami igen komoly szám, s a Chelsea-ben eltöltött legszebb időszakát idézi. Remeklése a londoniak támadójátékának a kulcsa, hiszen övé a legtöbb progresszív labdacipelés és a legtöbb kiharcolt fault is a keretben.

Természetesen őket egészíti ki a szerb center, aki 11 találatnál jár és idén sikerült átmentenie a The Championshipben nyújtott kiemelkedő teljesítményét az élvonalba is, s már most elérte azt eddigi Premier League-rekordját, miközben csupán 19 bajnokin szerepelt. Noha még mindig túl sok helyzet kell neki, hogy eredményes legyen, legalábbis a liga legjobbjaihoz mérve, de a fejlődése így is látványos az előző élvonalbeli idényeihez mérten.

Konklúzió

Talán túlzottan is nagy az a fajta plusz, amit egy-egy játékos hozzá tud adni a Fulham teljesítményéhez, miközben a csapatátlag elég mélyen van. A kiemelkedő szintet hozók nem csak az élvonalban tartják a gárdát, hanem a statisztikai mutatókhoz képest egészen káprázatos magasságokba emelik a tabellán, de ez nem egy tartható állapot. Akár már a tavasszal jöhet egy visszaesés, s bár a kiesést már most bizton állíthatjuk, hogy elkerüli a Fulham, de a jövőben aligha várható el, hogy ezt a szintet tartani tudja.

Kiemelt kép: Getty Images