Mi a titka a feröeri kézicsodának?
Bizonyos szempontból már egészen biztosan izgalmas lesz a jövő januári férfi kézilabda Európa-bajnokság. Jó néhány olyan nemzet vívta ki a kontinenstornán való részvételt, amely nem számít klasszikus sportági nagyhatalomnak. Az egyik leginkább meseszerű történet a Feröer-szigetekhez kapcsolódik: a mindössze 53 ezres szigetország története során először szerepelhet nagy világversenyen.
2020-tól 24 csapat részvételével rendezik meg a férfi kézilabda Európa-bajnokságokat, és bár az ehhez hasonló létszámbővítések gyakran adnak teret a szenvedélyes (és sokszor jogos) kritikáknak, az EHF ez alkalommal jól kalkulált: a torna izgalmasabbá vált az új lebonyolítással (a négyes csoportokból csak az első kettő jut tovább), eddig ritkán látott csapatok harcolták ki a részvételt, a színvonal pedig egyáltalán nem csökkent.
Ebbe a tendenciába illeszkedik a Feröer-szigetek sikere is. Az aprócska szigetországot nem véletlenül illetik gyakran a „kis Dánia” becenévvel, ugyanis a játékstílusuk egyértelműen a nagy skandináv elődöt idézi, edzőjük pedig az a Peter Bredsdorff-Larsen, aki korábban a Silkeborgnál dolgozott, illetve Gudmundur Gudmundsson segítőjeként rövid ideig ült a dán nemzeti csapat kispadján is.
A sors furcsa fintora, hogy Feröernek végül még az utolsó fordulós, egyébként igen sima (33–38), Ausztria elleni vereség is belefért, a selejtezőcsoportok első két helyezettje mellett ugyanis a legjobb harmadikok is megválthatták a jegyüket a németországi viadalra. Az északi csapat Ukrajna és Románia ellen is megnyerte a hazai mérkőzését, ez pedig végül a körbeveréseknek köszönhetően elég volt az üdvösséghez.
A románok elleni siker kulcsfontosságú volt hazai környezetben (Forrás: KVF.fo)Azt mindenképpen fontos kiemelni, hogy nem kifutott eredményről van szó. Látszik, hogy Bredsdorff-Larsen vezetésével kiváló szakmai munka indult el az országban, ami az utánpótlásra is kihat; a tavalyi U20-as Európa-bajnokságon a feröeri csapat a magyar válogatottal volt egy csoportban, és az első fordulóban a nagy előd Dániát kapták el, majd Szlovénia ellen is egy utolsó percig izgalmas találkozót játszottak (igaz, a mieinkkel szemben már nem volt esélyük).
Az ilyen sikerek pedig nagyon sokat segíthetnek a sportági fejlődésben, hiszen lesz példa, amit a következő generációk már tudnak követni. Hasonlóan látja ezt a kérdést a feröeri válogatott dán szakvezetője is:
„Hatalmas megtiszteltetés, hogy része lehetek ennek az utazásnak. Elképesztő hangulat uralkodik az országban, az egész sziget büszke a fiúkra. És erre minden okuk meg is van, hiszen ez a kis ország történelmet írt. Célunk, hogy az Eb-n is maradandót alkossunk.”
„Az jön le a csarnokba, aki szerelmes a sportágba”
A feröeri kézilabda fellendülésében a bajnokság megerősödésének is fontos szerepe van, ennek keretében – bár továbbra is a hazai játékosok adják a liga jelentős részét – Gödör Bence is eltöltött egy szezont a szigetországban. Az ifjú kapus tagja volt a Gyöngyös 2019-2020-as szezonban bajnoki bronzérmet szerző együttesének, majd némileg váratlanul külföldre igazolt.
„Gyöngyösön nem kaptam igazán sok lehetőséget, illetve egyébként is szerettem volna kipróbálni magam külföldön, ezért érdeklődtem a menedzseremnél a lehetőségekről. Nem volt egyszerű a helyzet, hiszen a koronavírus-járvány miatt sok országban nehézkes volt a külföldi munkavállalás, végül azonban kapcsolatba kerültem egy izlandi edzővel, aki jelezte: nyártól egy feröeri csapatnál, a Neistinnél fog dolgozni, és számítana rám, ráadásul kezdő kapusként.”
A feröeri első osztályt jelenleg hét csapat alkotja, akik az alapszakasz során négy-négy alkalommal játszanak egymás ellen, majd jön egy alsó-és egy felsőházi rájátszás. A csapatok játékereje pedig egyre jelentősebb, a meccsek színvonala folyamatosan javul.
„A klubok leginkább hazai játékosokra alapoznak, emellett van csapatonként két-három légiós, akik legtöbbször valamelyik északi országból érkeznek. A külföldi játékosokkal szemben nagyobbak az elvárások, ha valaki nem teljesít, akár néhány hónap után is elküldhetik, mint mondjuk a kosárlabdában. Összességében is elmondható, hogy mindenki nagyon komolyan veszi a munkát. A technikai-taktikai képzettség és felkészültség természetesen össze sem hasonlítható az itthonival, de a tempó kifejezetten magas, a játékosok elhivatottsága példaértékű.”
Ahogy a cikk korábbi részében is említettem, az utánpótlásban is koncepciózus munka indult el, ez Gödör Bence szerint leginkább annak köszönhető, hogy felkészült trénerek (hazaiak és külföldiek egyaránt) dolgoznak a sportágban.
„Fontos tudni, hogy az alapok is egészen kiválóak, hiszen Feröeren úgy nőnek fel a gyerekek, hogy majdnem mindenki két sportágat űz egyszerre. Ezért is alakult ki az a gyakorlat, hogy a futball-és a kézilabdaszezon nem párhuzamosan zajlik. Nagyjából most végeztek a kézisek, aztán mostantól a tél beállásáig zajlik a fociidény. A nőknél jellemzőbbek a hazai edzők, a férfiaknál dominálnak a külföldi trénerek, de az összes itt dolgozó szakember nagyon felkészült, sőt én talán Gulyás István kivételével személyesen nem is nagyon találkoztam itthon hasonlóan jó példával. A képzésben sokkal inkább az egyéni képességek kibontakoztatása a fontos, kevésbé a figurális játék, ennek minden bizonnyal az is az oka, hogy tényleg csak az jön le a csarnokba, aki szerelmes a sportágba. A játékosok többsége kemény fizikai munkát végez az edzések mellett, egészen más a motivációs bázis, mint otthon. A legjobbak célja persze az, hogy átigazoljanak Dániába, hiszen tudjuk, hogy a kézilabda egyik fellegváráról van szó. Amikor itt elhangzik a sípszó, tényleg izzik a parketta, fel kell venni a ritmust.”
A 23 éves magyar kapus jelenleg Ausztriában, a Rooms JAGS Vöslauer csapatában véd, és egyelőre nem tudja pontosan, hol folytatja a karrierjét, hazai és külföldi ajánlatai is vannak. A feröeri év azonban vitán felül sokat jelentett számára.
„Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyit fog adni ez a rövid időszak, szakmai és emberi értelemben egyaránt. Remek embereket ismertem meg, akikkel máig kapcsolatban állok, gratuláltam is nekik a kijutás után. Emellett rengeteget javult az erőnlétem és új védési technikákat is megismertem. Ráadásul szinte minden meccsen 60 percet játszottam, ez pedig kapusként nagyon fontos tapasztalat.”
„Szerintem az érintettek tudják, hogy nem kifutott eredményről van szó” – zárta Gödör Bence az értékelését, mi pedig csak reménykedhetünk abban, hogy valóban egy újabb ország lesz állandó szereplője a kézilabdás világversenyeknek, ez ugyanis minden esetben jót tesz a sportágnak.
Kiemelt kép: local.fo