Az Újpest rögtön a mérkőzés elején magához ragadta a kezdeményezést, magasan letámadva próbálták megzavarni a ferencvárosi labdakihozatalokat. Az intenzív presszing csak részben volt sikeres, de így is több esetben képesek voltak az ellenfél támadóharmadában labdát szerezni vagy felívelésre késztetni a Fradit. Akkor mégis mit hibázott az Újpest?
A Ferencváros az építkezéshez – Dibusz Dénes mellett – rendszerint négy védőt és két középpályást használt. Ezt a hét játékost az Újpest öt emberrel próbálta meg hibára kényszeríteni. Az ábrán is jól látszik, hogy Vincent Onovo döntési kényszerbe került, mivel egyedül kellett Tokmac Nguenre és Baráth Péterre is kilépnie, így mindig maradt plusz egy szabad ember. Az Újpest a letámadásnál szabadon hagyott egy Fradi-játékost, e miatt a kulcskérdés az volt, hogy a zöld-fehérek megtalálják-e az üres emberüket. Sztanyiszlav Csercseszov ezt elősegítendő a mérkőzés kezdetén visszavontabb szerepkörben foglalkoztatta Tokmacot, de ez sem volt mindig elég a sikeres labdakihozatalokhoz, mert a Ferencváros bizonyos szituációkban vagy nem volt elég türelmes vagy nem akart felesleges kockázatot vállalni.
Utóbbit a IX. kerületi egyesület kevésbé intenzíven művelte, mint lila-fehér riválisa, igaz teljesen más elvek mentén is szerveződött az FTC presszingje.
A Ferencváros egyik alapelve az volt a letámadásoknál, hogy a hatos poszton játszó Petrus Boumal ne juthasson labdához, emiatt őt folyamatosan nyomás alatt tartották. A másik elv az volt, hogy igyekeztek az Újpestet a pálya széle felé terelni, a hosszú oldalon pedig mindig hagytak egy üres újpestit. A Fradi letámadásának legfőbb hibája az intenzitás hiánya volt.
Jelen esetben Owusu Kwabena túlságosan messze helyezkedett Jorgosz Anculasztól, aki kényelmesen fel tudott lépni a középpályára, amelynek következményeként egy mértani keresztlabdát osztott ki Csoboth Kevinnek.
Az összecsapás első periódusában az újpesti dominanciát nem csak az agresszívebb lila-fehér letámadás biztosította, hanem az NB I talán legjobb balszélsője, Csoboth Kevin rendkívül progresszív játéka is. Nebojsa Vignjevics az elődjéhez, Milos Kruscsicshoz hasonlóan igyekezett Csobothnak egy az egy elleni szituációkat kialakítani, ahol lendületből vezethette rá a vele szemben helyezkedő védőre a labdát. Általában Pászka Lóránd találta szembe magát az ifjú virtuózzal és húzta a rövidebbet. Egészen a Fradi vezető góljáig úgy festett, hogy ez lehet a mérkőzés kulcspárharca, ugyanis a magyar válogatott fiatal támadója beindulásokkal, cselekkel, egy kulcspasszal és egy fejessel veszélyeztette a vendég kaput. Róla szólt a derbi egészen az első ferencvárosi találatig, amely egy klasszikus ferencvárosi gól volt. Kiváló pozícióban szereztek labdát, ennek köszönhetően egy rendezetlen védelemre öt az öt ellen vezethették a labdát és ilyenkor mutatkozott meg igazán a Fradiban lakozó minőség.
A bajnokság legkreatívabb játékosai pillanatok alatt ziccerig jutottak, amit Djordje Nikolicsnak még sikerült védenie, de a kipattanót Amer Gojak kíméletlenül tekerte a hálóba. A mérkőzés menetében nem egyszer előforduló esemény volt, hogy az Újpest felelőtlenül labdát veszít, a Fradi pedig egy félkontrából alakít ki jelentős veszélyt. A harmadik gól is egy hasonló szituációból született, annyi eltéréssel, hogy nem Fernand Gouré adta el a labdát, hanem Nemanja Antonov, a gólt pedig nem Gojak szerezte, hanem az NB I egyik legnagyobb tehetsége, ifjabb Lisztes Krisztián.
A második félidőre Csercseszov változtatott. Pászka helyére Botka Endre érkezett, hogy megvívjon Csobothtal. A Fradi trénerének húzása sikeresnek bizonyult, a lila-fehér szélsőt a második félidőre sikerült lelassítani. Az Újpest a szünetet követően letámadási struktúrát váltott. Boumal fellépett a Tokmac helyét átvevő Gojakra, így hat a hat elleni játék alakult ki a Ferencváros támadóharmadában. Erre a Ferencváros azt a választ adta, hogy már egyáltalán nem forszírozták a labdakihozatalokat, azonnal hosszú labdákkal próbálták megjátszani a támadóikat.
Az Újpest a hátrányba kerülését követően egyre gyakrabban alkalmazta az egy az egy elleni letámadást, amely több kockázatot hordozott magában, mivel a saját védelmi vonalukban folyamatosan négy a négy elleni szituáció alakult ki, de az újpesti játékosok a fizikális fölényüknek köszönhetően rendszerint meg tudták nyerni a párharcaikat, a Ferencváros játékosai pedig ezen a mérkőzésen nem tudtak olyan hatékonyan futballozni a második labdákból, mint azt megszokhattuk tőlük.
A találkozó 83. percében kétgólos hátrányban Vignjevics még pályára küldte a hórihorgas Abdoulaye Diabyt is, aki most nem védekező, hanem támadó feladatokat kapott, ezzel az Újpest játéka még direktebbé vált. A szisztematikus építkezést az ívelések váltották fel, melyek hatására sikerült a Ferencvárost minden korábbinál jelentősebb nyomás alá helyezni. Diaby csúsztatása után a közönségkedvenc Simon Krisztián szerezte meg a hazaiak második gólját, de még Gouré is betalálhatott volna, ha a fejese nem a kapufán csattan.
Az Újpest a minőségbeli hátránya ellenére felvállalta a proaktív szerepet. Hazai pályán megpróbálták letámadni a Ferencvárost, labdával is igyekeztek dominálni, többet birtokolták és olykor egészen kulturáltan próbálták meg előre juttatni, de a Ferencváros kapuja elé nem értek oda elégszer.
Ennek ellenére a meccs vége még tartogatott izgalmakat, de végül egy pontot sem sikerült az Újpestnek otthon tartania.
Kiemelt kép: fradi.hu
