Miniszterelnök lett a magyar válogatott fedezete

Ha valamiért össze kell kapcsolni a miniszterelnök és a labdarúgás szavakat, akkor azonnal mindenki rávágja: Orbán Viktor. Ezúttal szó sincs a sokat szidott, illetve egekbe magasztalt stadionrekonstrukcióról és a sportpolitikáról. A jelenlegi magyar kormányfő első miniszterelnöksége után igazolt futballista volt a másodosztályban, a Felcsút csapatában: 2005-ben, 41 évesen még gólt is lőtt a Budafoknak.

Az első osztályig vagy a válogatottságig viszont soha nem jutott el, ez egyetlen miniszterelnöknek sikerült a magyar történelemben: Friedrich Istvánnak, mégpedig a hazai labdarúgás hőskorában. Ha minden igaz, máig ő az egyetlen kormányfő a világtörténelemben, aki bemutatkozhatott hazája nemzeti csapatában.

Friedrich István értelmiségi családba született 1883-ban, a mesebeli hangzású Malacka településen, a mai Szlovákiában. A pozsonyi reáliskolában érettségizett, és a műszaki pálya vonzotta, így beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol viszonylag korán pezsgő futballélet alakult ki. A Műegyetemi Futball Clubot egyetemi diákok alapították 1897-ben, kevéssel azután, hogy megalakult az első magyar futballcsapat, a Budapesti Torna Club. Friedrich 1901-ben került a műegyetemre, és lett tagja az MFC-nek, abban az évben, amikor létrejött a Magyar Labdarúgó Szövetség és elindult az első futballbajnokság. Az MFC ott volt az öt alapító csapat között, majd 1903-ban átnevezték a klubot Műegyetemi Atlétikai és Football Clubnak.

Amikor Edvard Benes sprintelt szembe

A Nemzeti Sport 1903. márciusi számában már megtalálható Friedrich neve az FTC elleni edzőmérkőzés riportjában. Az ujkor.hu korabeli források felhasználásával írt portréjában az áll, hogy a futballista abban az évben megkapta a Magyar Labdarúgó Szövetség pénztárnoki posztját. Friedrich játszott a Pesti rambler nevű, alkalmilag összeállított csapatban is (tulajdonképpen a válogatott elődje), amely szeptemberben egy hasonló prágai együttessel csapott össze. A cseheknél pályán volt a későbbi csehszlovák elnök, Edvard Benes is.

1904-ben rendszeresen játéklehetőséget kapott a MAFC-ban – immár az első osztályban. A korabeli jellemzés alapján magas, szikár jobbfedezet volt, aki remekül helyezkedett, és sok labdát szerzett. A Műegyetem ekkoriban a hazai futball egyik központja volt, innen kerültek ki a mérnök végzettségű szövetségi kapitányok, Gillemot Ferenc, Stobbe Ferenc és Hajós Alfréd. Stobbe az 1904. októberi Ausztria–Magyarország meccsre a legtöbb labdarúgót (hármat) a MAFC-ból hívta meg, köztük volt a 21 éves Friedrich is.

A bécsi Cricketer-Platzon zuhogó esőben nagyjából 2000 néző előtt kezdődött a mérkőzés. Mivel a felszerelés Stobbéval együtt lemaradt a vonatról a Keleti pályaudvaron, fekete-fehér kölcsöndresszben játszott a magyar válogatott. A Nemzeti Sport beszámolója szerint Friedrich csapata egyik legjobbja volt, meg nem erősített hírek szerint gólpasszt adott. Ausztria 5:4 arányban nyert.

Hadügyminiszter is volt a későbbi MLSZ-elnök

A jobbszélső mérnökhallgatónak ez volt az első és utolsó válogatott mérkőzése. A MAFC-cal abban az évben hetedik helyen végzett a bajnokságban, de ezzel be is fejeződött a pályafutása. 1905-ben ugyanis végzett az egyetemen, majd Berlinben vállalt főmérnöki munkát. Hazatérve Mátyásföldön vett házat, és nem csak vas- és felvonógyárat alapított, de a Mátyásföldi Sport Klubot is neki köszönhette az akkoriban Cinkotához tartozó telep. Friedrich nem akart elszakadni a futballtól, elvégezte a játékvezetői tanfolyamot, és a hírek szerint remekül működött bíróként, 1913-ban zárta le karrierjét.

Ekkor már politizált a Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártban. A világháború után megalakult Tanácsköztársaság idején ellenforradalmárként letartóztatták. Szabadulása után a megszálló román csapatok áldásával eltávolíttatta a Peidl-féle kormányt, és alig három hónapig ő volt Magyarország miniszterelnöke (1919 augusztusától novemberéig). Később tevékenykedett hadügyminiszterként, létrehozott egy szélsőjobboldali politikai szervezetet, sőt Tisza István meggyilkolásának előkészítése miatt újra letartóztatták. Ezután tért vissza a futballéletbe.

A csatársorból az elnöki székbe

Természetesen nem Friedrich István az egyetlen közjogi méltóság vagy magasrangú politikus, aki a megszokottnál magasabb szintre jutott a labdarúgásban. A brazil történelem egyik legjobb futballistája, Zico például 1990-től töltötte be hazájában a sportminiszteri posztot, ám egy évre rá csalódottan távozott. Néhány évvel Zico után Pelé is megkapta ezt a tárcát. Az egykori liverpooli kedvencet, Aboubacar „Titi” Camarát is felkérték sportminiszternek Guineában, 2009-től. Az AC Milan Bajnokok Ligája-győztes játékosa volt a grúz Kaha Kaladze, aki miniszterelnök-helyettes és energiaügyi miniszter lett hazájában, majd Tbiliszi polgármesterévé választották. Szintúgy a Milan-tábor ünnepelt hőse volt George Weah. Ő az első afrikai aranylabdás, egyben az első profi futballista, akit megválasztottak országa első emberének: 2018 óta vezeti Libériát az elnöki palotából.

A Friedrich-kormány, középen, ülve a kormányfő (Forrás: Mandiner)

1922 februárjában az MLSZ-elnök Oprée Rezső betegsége miatt felkérték, hogy vállalja el a szövetség vezetését. A Nemzeti Sportnak február 24-én a többi között így nyilatkozott az amatőr-profi vitáról, amely arról szólt, hogy a klubok adjanak-e fizetést a játékosoknak a futballért.

„Feltétlen becsületes dolognak tartom a nyílt professzionalizmust. De csak a nyílt professzionalizmust. Elvégre is, ha valaki ért valamihez, s az neki megélhetést nyújt, miért ne lenne megélhetési forrása? [...] Ami már most a jelenlegi álamatőrizmust illeti, azt bárgyúság volna tagadni. Ha az MLSZ elnöki székét elfogadom, egyik fő törekvésem mindenesetre az lesz, megszabnom azt a határvonalat, amelyen túl megszűnik az amatőrség. Figyelembe kell venni, hogy – sajnos – amit mi áll amatőrizmusként itthon kárhoztatunk, egész Európában hasonlóképpen van, s nálunk a gazdasági helyzet félig-meddig magyarázatául szolgál az amatőrizmustól való elhajlásnak. [...] Minden támogatás megvonása jobb játékosaink külföldre özönlését vonná maga után, aminek nemde mégiscsak a magyar sport látná kárát. [...] A professzionalizmus az első cipőfűzőnél, villamosjegynél kezdődik.”

Friedrich kikötötte, hogy kizárólag akkor vállalja el az elnöki tisztséget, ha a teljes tagság támogatja. Így lett, 1922. március 24-én választották meg a labdarúgó-szövetség elnökének. Vezetése idején továbbra is központi kérdés volt a futballisták pénzügyi támogatása, s mivel számtalan klub titokban fizette a játékosokat, Friedrich gyakran tengelyt akasztott velük. Az elhúzódó vita vezetett 1923-as lemondásához.

Ezután már csak közéleti megszólalásaival tűnt ki – országgyűlési képviselőként 1939-ig. A kommunista hatalomátvételt követően őt is perbe fogták a Grősz József kalocsai érsek ellen indított koncepciós eljárásban. 15 év letöltendőt kapott, 1951. november 25-én halt meg a váci börtönben.

Kiemelt kép: Nemzeti Sport