A mérkőzés nagyon korai szakaszában Rose csapata az ukránok jobbhátvédjére, Dodôra építette fel a presszing-tervét – a későbbi előny miatt persze változtatott ezen valamelyest. Jól példázta ezt az is, hogy Pléa rendszeresen a bal oldali félterületbe lépett vissza, így pedig Thurammal együtt tudtak nyomást helyezni a fiatal brazilra.
Az ukrán hátsó alakzatnak látványosan nem tetszett az a fajta nyomás, amit a németek olykor hat emberrel gyakoroltak rájuk. A védekezésben Pléa mellé fellépő Stindl és a két szélső támadó mellett rendszeresen érkezett meg a labdás oldalán lévő szélső védő is, aki a visszalépő ukrán támadót próbálta fedezni, hogy ne tudjon labdát kapni.
Neuhaus védelembe való visszalépéseinek köszönhetően a Mönchengladbach könnyedén tudta felépíteni a támadásait, sőt az elszórt, kicsit sem szervezett donyecki letámadásokat a létszámfölényük miatt simán tudták kipasszolni. A német középpályás tanári passzokkal járult hozzá, hogy a támadások a szélen könnyedén jussanak be a donyeckiek védelme mögé.
Az első gól – és megannyi német helyzet – az ukránok bal oldalán alakult ki, ahol Korniienko a félterületbe behúzódó Hofmann mozgását lekövetve eltolódott, viszont így hatalmas üres területet biztosítva a felfutó Lainer számára, aki ezt köszönte szépen és mesterien centerezett Pléa elé. A két behúzódó szélső, valamint a rendszerint fellépő Stindl, az elől lévő csatárral lekötötték a védők figyelmét, a nem elég fegyelmezetten visszazáró szélsők hiányában pedig a vendégek védői előbb bejátszható területek nyíltak.
A hátrányban lévő narancsmezesek építkezésének lendületét játszi könnyedséggel tudta megtörni a Gladbach presszingje, mert az ukránok belsővédői nem tudtak – vagy nem mertek – egymaguk megindulni, mikor nem maradt számukra passzlehetőség.
Kétgólos előnyben a Gladbach egy kompaktabb védekezésre váltott, kissé visszább húzódtak a saját térfelükre, ezzel kevesebb nyomást gyakorolva az ukrán védelemre, viszont amint a félpályát elérte a hazaiak építkezése a 4-4-2-be visszazáró németek első sora azonnal megindította a zavaró mozgásokat.
A harmadik gól tökéletesen példázta, hogy a vendégek a hátra lépő Neuhausnak köszönhetően a széleken tudták szervezni akcióikat a felmozgó szélső védők jóvoltából. Ekkor Lainer fellépése és keresztlabdája után Thuram játszhatott középre, aminek a vége Pléa távoli bombagólja lett.
Háromgólos előnyben is többször volt megfigyelhető, hogy a támadók elvesztett labdája után a Gladbach fennmarad letámadni és ezzel teljesen megzavarta az ukrán védelmet, amely láthatóan nem volt felkészülve erre az eshetőségre. Sem Bondar, sem Khocholava nem tudta egymaga felvinni a labdát, mikor lezárták a passzsávokat előttük, így többször is Marlos lépett vissza egészen a védelemig, hogy tudjanak építkezni a progresszív megindulásai után.
Amikor az ukránná lett brazil megjelent hátul, akkor a jobb oldali területben próbált labdát kérni, amit Maycon balra tolódása nyitott meg előtte, aki mozgásával lekötötte Stindl vagy Pléa figyelmét. Így Dodô feljebb tudott húzódni, magával csalva Thuramot és megnyílt egy folyósó Marlos előtt, hogy elindíthassa a támadást.
A második játékrész ugyanabban a mederben folyt tovább, ahogy az első zárult, a németek 4-4-2-es védekező alakzatában a két támadó zavaró mozgásaival igyekezték nehezíteni az ukrán építkezést, ami, ha eljutottak a visszamozgó szélsőkig, akkor kisebb szabálytalanságok árán is, de legkésőbb félpályán megálljt parancsoltak annak.
A fordulás után Lainer még inkább magára irányította a reflektorfényt, mert a jobbhátvéd remek ütemérzékkel rendszeresen megelőzte Solomont, akinek a védőmunkája mellett a koncentrációja is teljesen elveszett. A fiatal izraeli szélső más az első félidőben sem volt kellően fegyelmezett védekezésben, de a nagy hátrány tudatában még annyira sem lehetett azt látni rajta, hogy változtatni szeretne az eredményen. Az osztrák bekk (akiről bátran állíthatjuk, hogy Rose embere, mert vele együtt érkezett a Red Bull Salzburgból Németországba) a meccs egyik legjobbja volt a letámadások, a támadófeladatai, kiváltképp a tanári beadások tekintetében, de közben a védekezésben sem lehetett hibára késztetni.
A Lainer-Hofmann-Stindl fémjelezte jobboldal úgy játszotta át a hazaiak bal felét, mintha ismét csak az utánpótlás csapatból tudtak volna ide játékost adni a hazaiak, úgy tűnt, mintha több osztálynyi különbség lett volna a két gárda közt. Képtelenek voltak ezen az oldalon előrébb jutni a félpályánál, mert akár az osztrák bekk megelőző szerelései, akár Hofmann visszább lépései után, de az esetek döntő többségében a Gladbach megszerezte a labdát, így pedig uralta a pálya ezen részét.
A vesztett labdák területi eloszlása az ukrán térfélen csúcsosodott ki, mert a hazaiak a saját, a németek viszont az ellenfél harmadához közelebb adták el többet a játékszert. Az ötödik gladbachi gól Trubin rosszul kiívelt labdája után született, ahol Hofmann tudta lehalászni a levegőből a játékszert, amit Pléa asszisztja után Stindl értékesített feltéve a koronát a jobbszárny teljesítményére. Itt már Rose legénysége csapdázásokkal is kísérletezett, teljessé téve a presszing-repertoárjukat.
A hatodik találat ismét egy jobb oldali labdaszerzés után jött össze, ekkor már a csereemberek – Lazaro és Wolf – presszingje járt sikerrel, aminek köszönhetően Kramer iramodgatott meg a labdával, majd passzolt Thuramhoz, aki kiugratta Pléát, ő pedig megszerezte harmadik gólját (miután a VAR javította a partjelző ítéletét).
A meddő ukrán fölény már kirajzolódott, de ez javarészt annak volt köszönhető, hogy a Gladbach teljesen visszahúzódott és a kontrákra, illetve hibákra várt, hogy abból rohanhassa le a fejben teljesen szétesett narancsmezes védelmet.
ÖSSZEGZÉS
Marco Rose a presszingelés minden formáját bevetette és egytől egyik mindegyik sikeresnek bizonyult a progresszív passzokra és megindulásokra képtelen ukrán védelem ellen. Luís Castro legénységét beültették az iskolapadba olyan oktatófilmet vetítettek le számukra, amilyenre szüksége is lesz, ha Németországban szeretne visszavágni az ukrán csapat legmegalázóbb Bajnokok Ligája vereségéért a következő fordulóban.