Másfél héttel ezelőtt a Philadelphia Flyers vezetőedzője, John Tortorella száműzte a táblagépeket a cserepadról, a Vancouver Canucks új vezetőedzője, Rick Tocchet pedig a kinevezése előtt néhány nappal még iPadeket tört a TNT élő adásában. De mit adtak a modern hokinak a táblagépek?
Kezdésként ugorjunk vissza az időben, egészen a 2015-2016-os szezonig. Ekkor vezette be az NHL ugyanis az edzői challenge intézményét, ami lehetővé tette, hogy az adott csapat ezt kikérve felülbíráltathasson vélt vagy valós rossz játékvezetői döntést, ezáltal általánosságban is igazságosabbá téve a játékot. Az NHL történetének első edzői challenge-e Mike Babcock nevéhez fűződik. Mondani sem kell, hogy mindez rengeteg mindent megváltoztatott.
Ennek ellenére nem indult egy olyan trend, miszerint a vezetőedzők folyton a játékvezetői ítéletek felülvizsgálatát kérték volna, hiszen eleve csak góllal végződő szituációkat lehetett visszanézetni (les, kapus akadályozása), valamint sikertelen challenge-et követően az adott csapat emberhátrányba került.
Ugyanakkor ebben a formában az edzői stáb még a tv-s közvetítés képeire tudott hagyatkozni, hiszen visszanézhették ugyan a monitorjukon az esetet, de csak olyan formában, ahogy a televízió épp visszajátszotta, így jelentő javulás sem volt megfigyelhető a sikerességi rátában. A 2015-16-os szezonban 27%-ban voltak sikeresek a challenge-ek, míg egy évvel később a döntések 28%-át változtatták meg a játékvezetők – nyilván ahogy haladunk előre az időben, úgy váltak egyre sikeresebbé az edzők: a 2022-23-as szezonban például egy vezetőedző kivételével mindenki legalább 33,3%-os hatékonysággal áll. Az ugrásszerű fejlődés azt követően ment végbe, hogy lehetőség nyílt a kispadon valós időben visszanézni az eseteket, sőt még ennél is többet kaptak a szakvezetők. Erre pedig nem is kellett sokáig várni, hiszen a 2016-17-es alapszakasz végén kísérleti jelleggel megjelentek a jég mellett a táblagépek, aminek két komoly hozadéka volt:
-a csapatok másodpercre pontosan meg tudták mondani a játékvezetőknek, hogy éppen melyik helyzettel kapcsolatban mit kifogásolnak;
-rengeteg valós idejű információ özönlött a szakmai stábokhoz a játékosok teljesítményéről.
A liga többnyire pozitív visszajelzéseket kapott az új rendszerrel kapcsolatban az illetékesektől – meg persze rengeteg pénzt az Apple-től – így áprilisban Peter DelGiacco, az NHL akkori ügyvezető alelnöke és egyben technológiai fejlesztésekért felelős vezetője bejelentette, hogy az azévi rájátszásban szereplő 16 csapat kispadonként három iPadet kap. DelGiacco azzal indokolta az időzítést és a technológiai újítást, hogy a játék már annyira felgyorsult és annyi minden történik egy csere alatt is, hogy a legfontosabb jeleneteken és mintákon szinte lehetetlen végigmenni a harmadok közti szünetben. Ezért kell megadni az edzőknek minden segítséget ahhoz, hogy a legjobb döntéseket hozhassák meg és a szükséges változtatásokat eszközölhessék a lehető legrövidebb idő alatt.
Ahhoz, hogy mindez gördülékenyen tudjon működni, a 2017-es rájátszásban szereplő 16 csapat mindegyikének kötelezően ki kellett építenie azt a hálózatot, ami minden követelménynek megfelel és alkalmas az új rendszer futtatására.
Mai szemmel visszanézve persze az XOS Digital által fejlesztett iBench alkalmazás egy fakockának tűnik a ma már az SAP által lefejlesztett Coaching Insights Apphoz képest. De akkoriban ez nagy durranás volt, hiszen már nem volt szüksége a csapatoknak arra, hogy a lelátón ülő videoedzőre támaszkodjanak minden esetben, hanem egy cserét követően 5-10 másodperces késéssel már lehetett is egyből mutatni a lejövő játékosoknak az adott jeleneteket, nem kellett hozzá megvárni a harmadközi szünetet.
És ez bizonyos helyzetekben már előnyt jelentett, még akkor is, hogyha az iBenchen keresztül igazán sok adatot nem tudtak még kinyerni a kispadokon. Konkrét játékhelyzetekre lehetett rákeresni bennük, úgy mint a támadó-, és védőharmadbeli bulikra, szerzett és kapok gólokra, illetve kiállításokra, valamint szabadon lehetett előre-hátra tekerni, gyorsítani vagy épp lassítani a valós idejű felvételt.
És már ez egy teljesen új megvilágításba helyezi a játék elemzését, hiszen a játékosok a mérkőzésen belül csak a saját szemszögükből látják a történetet, így viszont azonnali visszacsatolást kapnak egy másik kameraállásból, ami az egész pályát mutatja és segíthet bizonyos döntések meghozatalában a következő jégre lépésnél. Egy idő után pedig már maguk a játékosok kérték a csere után a segédedzőt, hogy mutasson nekik adott szituációt a táblagépen más kameraállásból, és mindez viszonylag gyorsan automatikussá vált.
Sullivan hozzáállását az is mutatta, hogy nemcsak használta a csapatával az új szoftvereket – és meg is követelte ezt a stábtagoktól is – hanem tevékeny részt vállalt az iBench következő verziójának fejlesztésében 2017 nyarán. Alapelve volt ugyanis, hogy ahogy az élet más területein, úgy a jégkorongedzői pályán is nap, mint nap keresni kell a megújulási lehetőségeket – nemcsak a jégen, hanem azon kívül is és ehhez minden rendelkezésre álló eszközt meg kell ragadni és ki kell használni. Nem véletlen, hogy néhány évvel később, amikor az NHL az SAP-vel tárgyalt egy még modernebb szoftver fejlesztése kapcsán, ő volt az egyik edző, aki nagyban segítette a tervezet kialakulását. A legfontosabb újítás a robbanásszerűen megnövekedő adatmennyiség volt. Az SAP-s verzió már képes volt lekövetni a játékosok helyezkedését és mozgásának intenzitását a jégen, a jégen töltött időt és a használatukat. Sullivan szerint a legnagyobb hozzáadott értékkel a jégidővel kapcsolatos adatok bírnak, hiszen ez adja meg a kellő információt arról, hogy melyik játékosa mekkora terhelést kap az adott meccsen és a jégideje hogyan viszonyul az ideálishoz, ez pedig segíti a döntéshozatalt a mérkőzések végjátékában.
A követhetőség miatt a lövések pontos helyéről és minőségéről is tisztább képet kapnak, ahogyan a támadóharmadbeli jelenlétről is nagyobb mintát kapnak a különböző adatok segítségével, valamint folyamatában is sokkal jobban lebontható egy mérkőzés a számok nyelvére az úgynevezett Game Flow-nak köszönhetően. És nyilván a történet itt még nem áll meg, hiszen a fejlett statisztikai modellek folyamatos beépítésével igyekszik lépést tartani a fejlesztő a trendekkel.
Ahogyan már korábban írtam, az edzők mellett a játékosok is viszonylag gyorsan felismerték ennek a rengeteg adatnak és videofelvételnek a hasznosságát. Jason Robertson például egész nyáron a saját lövéseit nézte vissza és az alapján próbált szintet lépni támadásban, idén pedig minden egyes meccse előtt visszanézi az összes cseréjét az eggyel korábbi találkozóról. Az eredményről elég annyit mondani, hogy releváns kihívója is lehet akár Connor McDavidnek az MVP-címért folyó harcban.
Persze az erőforrás, az infrastruktúra és a rendelkezésre álló adatok mennyisége is összehasonlíthatatlan az NHL és a magyar bázisú Erste Liga között, de jól mutatja, a fő irányvonalhoz mindenki igyekszik felzárkózni. Kecskeméti Áron, az Erste Ligás DEAC másodedzője is elmondta, hogy a lehetőségeikhez mérten ők is használnak táblagépet a kispadon.
„Egy táblagépet használnunk. Ez nincs összekötve semmilyen formában a lelátón lévő laptoppal, amin a videoedzőnk dolgozik. Egyszerűen csak elindítjuk rajta a meccset, 10-15 másodperc eltéréssel pedig mindent vissza tudunk nézni rajta, amit csak akarunk. Ez épp elég nekünk ahhoz, hogy a kritikus és kulcsszituációkat vissza-vissza tudjuk nézni.”
Mindezek után és látva az elmúlt évek trendjeit, miszerint folyamatosan olyan csapatok vannak ott a tűzközelben, amelyek edzői stábja fogékony az új trendekre és a folyamatos megújulásra törekszik, van olyan edző az NHL-ben, aki nemhogy nem használja, hanem konkrétan tiltja is a valós idejű elemzést.
A Philadelphia Flyers vezetőedzője, John Tortorella tipikusan az a tag, aki mit sem törődve a folyamatos változással, ugyanazzal az edzésmódszerrel és játékfilozófiával próbál érvényesülni 2023-ban, mint amivel a 2000-es évek elején még sikeres tudott lenni a Tampa Bay Lightning vezetőedzőjeként. Igazi régivágású edző, akit a legkevésbé sem izgat, hogy épp mit gondolnak róla a játékosai vagy épp a média. Tortorella szerint ugyanis kontraproduktív az, hogyha egy játékos egy cserét követően egyből elemezni akar, és hogyha folyamatosan a játékon jár az esze, akkor az még több hibához vezethet.
„Nem akarom, hogy túlgondoljon egy másfél perces cserét, miközben akár már a következőben ismét a jégre küldhetem. A játékosoknak azzal kell foglalkozniuk ugyanis egy meccsen, hogy mi lesz majd és nem azzal, hogy mi történt. Ez segíti a mérkőzések megértését, nem az, hogy egy képernyőt néznek.”
Tortorella szerint elég videót néznek a játékosai a mérkőzések előtt a Wells Fargo Center videoszobájában és a harmadközti szünetekben.
Abban igaza lehet a Flyers vezetőedzőjének, hogy nem feltétlen kell minden csere után belebújni az iPadbe. Sidney Crosbyt is megkérdezték korábban egy tv-műsorban arról, hogy a kulacsa vagy a táblagép felé nyúl előbb egy csere után. Mire a háromszoros Stanley-győztes pittsburghi kapitány azt válaszolta, hogy néha egyszerűen csak jobb elengedni a dolgokat egy-egy csere után, ráadásul olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy előfordul, idő sincs az elemzésre. A speciális játékhelyzeteknél egyértelműen előny, hogy van lehetőség az azonnali visszanézésre és az apró gyors változtatásokra, de meg kell találni az egészséges határvonalat. Azt pedig Sullivan tette hozzá egy másik interjúban, hogy ez részben generációs kérdés is, hogy ki mennyire támaszkodik a felvételekre. A fiatalabb játékosok, akik már az okostelefonok és táblagépek világában szocializálódtak, nem érzik ezt tehernek, sőt számukra ez segít a tanulási fázisban. Ezzel szemben a rutinosabb játékosok, akik már sok különböző szituációt éltek át, már nem igénylik a legapróbb részletekig hatoló, cserék közötti mélyelemzést.
Hogy ez a csapatnak mennyire jó hír az remek kérdés, ugyanakkor Tortorella biztosan üdvözli Rick Tocchet kinevezését a Vancouver Canucks élére, hiszen így már nem ő lesz az egyetlen, aki nyíltan az iPadek kispadon történő használata ellen kampányol. Tocchet ugyanis néhány nappal ezelőtt odáig ment a TNT élő adásában, hogy szét is zúzott néhány iPadet. Különösen érdekes mindez annak fényében, hogy a 2017-es rájátszásban még pont ő volt a Pittsburgh iPades edzője.
Ez a hozzáállás nem a rövid távú eredmények miatt lehet káros – hiszen a Flyers is egy igen tisztességes sorozatot futott – hanem a folyamat miatt. Hiszen még ha jönnek is ideig-óráig jó eredmények, nagy mintán és hosszú távon egyértelmű versenyhátrányt szenvednek azok a csapatok, amelyek nem keresik az innovációs lehetőségeket.
Kiemelt fotó: The Hockey News