Most még csak résztvevők, négy év múlva már rendezők

A két észak-amerikai országban a labdarúgás ugyan egyre népszerűbb, de még így is csak a sokadik helyen áll a sportágak rangsorában. Az Egyesült Államokban érthető módon az amerikai futball, a baseball és a kosárlabda is populárisabb, míg Kanadában az egyeduralkodónak számító jégkorong mellett az MLB-ben is meghatározó csapatnak számító Toronto Blue Jays révén a baseball is tömegeket vonz. Ugyanakkor az MLS térnyerése megkérdőjelezhetetlen, a 2026-os világbajnokság pedig a sportág további népszerűsítését jelenti. Nem titkoltan már azt megelőzően, a 2022-es katari vb-n szeretnék megadni az alaphangot a hazai rendezésű seregszemlének a sikeres szerepléssel.

A visszatérés útján

Az Egyesült Államok egymást követő hét világbajnokságon vett részt, amíg meglepetésre le nem maradt az előző tornáról. Ezúttal sikerült visszatérni a mezőnybe, afelől viszont joggal lehetnek kétségeink, hogy sikerül-e teljesíteni azokat a várakozásokat, amelyekkel szembesül a válogatott. A Team USA-t az elmúlt évtizedekben rendre lehetséges meglepetéscsapatként kezelik, ennek ellenére a 2002-es negyeddöntőnél messzebb eddig egyszer sem jutott. Az észak- és közép-amerikai kontinens tekintve viszont az amerikaiaké minden idők legjobb vb-szereplése, még az első, 1930-as tornán elért bronzéremmel.

Kanada mindössze másodszor szerepel a vb-n, 1986 után jutott ki ismét. Az MLS a kanadai labdarúgás fejlődésére is jótékony hatással van, a ligába már három klubot delegálnak (Toronto FC, Vancouver Whitecaps, Montreal Impact), és az európai bajnokságokban is egyre több tehetséges kanadai játékos szerepel. Ráadásul már néhány igazi klasszissal is rendelkeznek, amely korábban elképzelhetetlennek tűnt.

A térség legrutinosabb vb-szereplőjének természetesen Mexikó számít, amely a 22. világbajnokságon már a 17. részvételére készül. A fenti két országgal szemben a mexikóiak körében a labdarúgás az első számú sportág. Az sem véletlen, hogy az ország már két világbajnokságot is rendezhetett (1970, 1986). 2026-ban a kultikus Estadio Azteca az első stadion lesz, amelyben három különböző világbajnokságon rendeznek mérkőzéseket. A mexikói válogatott 1994 óta mindig kijutott a vb-re, rendre sikerrel vette a csoportkört, viszont mindannyiszor kiesett a nyolcaddöntőben. A legjobb eredményt a két hazai rendezésű vb-n érte el, mindkétszer bejutott a nyolc közé.

A kontinensről az Egyesült Államok és Mexikó után Costa Rica szerepelt a legtöbbször a világbajnokságon, a karibi térség legjobb válogatottja a hatodik megmérettetésére készül. Costa Rica több nemzetközi felmérés szerint a világ legboldogabb országa, ahol még a labdarúgást is imádják. A helyi válogatott először 1990-ben szerepelt a világbajnokságon, az utolsó öt vb-ből négyen ott volt (a kivétel 2010), miközben a 2014-es brazil vb-n bejutott a legjobb nyolc közé.

Az amerikaiak sokat várnak csapatuktól a világbajnokságon (Forrás: US Soccer)

Első vb-szereplések, nagyratörő célok

Mivel az Egyesült Államok nem vett részt az előző világbajnokságon, így az amerikai csapat legnagyobb csillagai pályafutásuk első vb-szereplésére készülnek. Gregg Berhalter csapatában az MLS legjobbjain kívül számtalan európai topligában pallérozódó kiválóság is szerepel, így nagyon jó erőkből álló csapat utazhat Katarba, amelyet sokan egy nagy meglepetés elérésére is alkalmasnak tartanak. Ennek ellenére az automatikus kijutást érő harmadik helyet az amerikaiak csak jobb gólkülönbséggel szerezték meg Costa Rica előtt, és a legutóbbi felkészülési mérkőzéseken is komoly gondjaik akadtak a góllövéssel. A tavaly nyári Arany-kupát viszont megnyerték, a döntőben hosszabbítás után Mexikót legyőzve. Például Christian Pulisic (Chelsea FC), Giovanni Reyna (Borussia Dortmund), Weston McKennie (Juventus FC), Brenden Aaronson (Leeds United) vagy Sergino Dest (AC Milan) neve garancia arra, hogy érdemes odafigyelni rájuk és komolyan venni őket.

Kanada utoljára akkor jutott ki a világbajnokságra, amikor a magyar válogatott is szerepelt az 1986-os mexikói vb-n. A juharlevelesek nem számítanak komoly tényezőnek a világ labdarúgásában, de miután a Toronto FC elhódította az MLS bajnoki címét, egyre gyorsabb a fejlődés. Olyannyira, hogy Alphonso Davies (Bayern München), Jonathan David (Lille OSC) és Cyle Larin (FC Bruges) személyében a kanadaiak már nemzetközi szinten is meghatározó játékosokkal rendelkeznek. A várható keretük jelentős része nívósabb európai bajnokságban játszókból és az MLS-ben szereplő labdarúgókból áll majd össze, így már olyan minőséget képvisel, hogy nem a pofozógép szerepe vár rá.

A mexikói válogatott az elmúlt világbajnokságokon szenvedélyes és látványos játékával gyakran maga mellé tudta állítani a semleges szurkolókat. A mexikóiak nem titkolt nagy vágya, hogy jobban szerepeljenek a szokásos nyolcaddöntős búcsúnál. 2019 óta Gerardo „Tata” Martino irányítja a nemzeti csapatot, amely egyre több európai csapatnál játszó légióssal állhat fel. A válogatottsági rekorder Andrés Guardado (Real Betis) mellett Raúl Jiménez (Wolverhampton Wanderers), Edson Álvarez (AFC Ajax) és Hirving Lozano (Napoli), szintén nagy névnek számít, de az elképesztően intenzív mexikói liga legjobbjai közül is minden bizonnyal számíthatnak a veterán kapus Guillermo Ochoa, a Club América klublegendája, Henry Martin vagy az argentinoktól honosított Rogelio Funes Mori aktív szerepvállalására.

Costa Rica Kanadához hasonlóan teher nélkül várhatja a tornát. Annyiban viszont még az északiaknál is nagyobb „kívülállónak” számítanak, hogy Keylor Navast leszámítva nincs világszerte ismert játékosuk. A közelmúltban összehívott keretek jelentős része a hazai bajnokságban játszik, ami abból a szempontból hasznos lehet, hogy jól ismerik egymást, egységesek lehetnek, de bizonyára annyival gyengébb minőséget képviselnek, hogy ez egy világbajnokságon kevés pluszt jelenthet. A légiósok közül Óscar Duarte Szaúd-Arábiában, Bryan Oviedo az MLS-ben, a szebb napokat is megélt Joel Campbell Mexikóban futballozik.

A CONCACAF-zóna válogatottjainak szereplése a világbajnokságok történetében (Forrás: Wikipedia)

Korábbi színes szereplők a karibi térségből

A CONCACAF-zóna kisebb válogatottjai közül számtalan szereplővel találkozhatunk már egy-egy világbajnokságon, jobbára egy-egy nagyobb vereség elszenvedői voltak. Az 1982-es vb-n Salvadort 10-1-re mosta le a magyar válogatott, amely máig a legnagyobb különbségű győzelem egy vb-meccsen. A „kicsik közt a legnagyobb” Honduras a maga három vb-részvételével (1982, 2010, 2014). Jamaica válogatottját az 1998-as vb-n az argentinok 5-0-ra ütötték ki, Panamát a legutóbbi vb-n az angolok 6-1-re verték, Haiti az 1974-es tornán 7-0-ra kapott ki a lengyelektől. Továbbá Kuba az 1938-as tornán tette tiszteletét, 2006-ban pedig Trinidad és Tobagóval találkozhattunk.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt fotó: Getty Images