„Mostantól élvezhetjük csak igazán a katari tornát” – interjú Németh Krisztiánnal

– Nyolcaddöntő, Hollandia–Egyesült Államok. Két és fél évet töltöttél el az Eredivisie-ben, megszakításokkal úgy négyet Amerikában. Kinek drukkolsz?

– Az amerikaiaknak. 

– Miért állnak ők közelebb a szívedhez?

– Nekem mindig is bejött Amerika, az ország, a kultúra, az életfelfogás, de a futballja, a válogatott játékstílusa ugyancsak. Nagyon szimpatikus az a koncepció, amely mentén építkeznek, és még mindig rengeteg lehetőség rejtezik ebben a csapatban. 

– Miben áll ez a koncepció?

– A fiatalok képzésében, minél több jó játékos kinevelésében, hogy erre helyezik a hangsúlyt, legfőképp pedig abban, hogy a négy év múlva esedékes, részben hazai rendezésű tornára ütőképes csapatuk legyen. A 2026-os vébére építik az együttest, ezek a futballisták, akik máris kiválóak, akkor lesznek a topon. Minden posztra megtalálták a legtehetségesebbeket, már most nemzetközi szintű labdarúgók, a kezdőből szinte mindenki európai bajnokságban játszik, ráadásul topligában. Jó útra léptek, a munka pedig gyümölcsözik. Jól tudták persze, nem egy év alatt lesz eredménye a befektetett munkának, volt azonban türelmük kivárni. A hollandokat is muszáj ugyanakkor dicsérni, komoly játékerőt képvisel a válogatott, világsztárok is szerepelnek benne, ezért aztán esélyesebbek is, bár a vébén mutatott játékuk alapján elég ikszes ez a nyolcaddöntő. Hasonló erősségűnek gondolom a két együttest.

– Az Egyesült Államoknál maradva, a felvázoltak alapján gondolom nem lepett meg, hogy továbbjutott a csoportjából.

– Nem, bár a végére hagyta a döntést. Mégis, a három mérkőzésen nyújtott teljesítménye alapján nem lehetett kérdéses a továbbjutása. Kiegyensúlyozottan jól produkált. És ahhoz képest, hogy ilyen fiatal társaság, hogy milyen adok-kapok előzte meg a sajtóban az Irán elleni, amúgy is presztízstalálkozót, igazán szépen lehozta.

– Mit érzel elsősorban az amerikaiak erősségének?

– A fiatalos lendületet. Hogy ég bennük a győzni akarás vágya, ezért aztán első szándékból mennek előre. Önbizalom terén is jól állnak, az odaadó futball ugyanakkor fegyelmezettséggel párosul. Ez a mix, hogy megvan a taktikai fegyelem, mellette pedig a lendület, akarat, elszántság, remekül működik.

– Kinek a játéka nyerte el leginkább a tetszésedet?

– Christian Pulisic és Tyler Adams futballja elsősorban. Szerintem ők a legmeghatározóbb játékosok, de Timothy Weah lendülete is sokat ér. Az is durva persze, amit a középpályán a 20-at éppen csak betöltő Yunus Musah művel, az a hármas Adamsszel és Weston McKennie-vel elég bivaly, öröm nézni, ahogy a meccseken uralják a középpályát. És egyikük sem több 24-nél.

– A válogatott kapusát különösebben nem is tették próbára eddig, márpedig te jó ismerője vagy a nyár óta az Arsenalban védő Matt Turnernek.

– Valóban, és örömmel látom, mennyit fejlődött, minden téren. Magabiztosabb lábbal, de a védéseket tekintve is remekel, azt hiszem, az amerikaiak hosszú időre megtalálták első számú kapusukat. Akkor is, ha az Arsenalban nem az. A New Englandben folyamatosan védett, mióta Londonban készül, klasszisok közt, még jobbá vált, egyre magabiztosabb. 

Németh Krisztián (balra) a New England futballistájaként egy csapatban játszott Matt Turnerrel (Forrás: csakfoci.hu)

– Már akkor, Bostonban együtt futballozva vele is láttad, hogy eljuthat európai topklubba, vagy azért az meglepett?

– Nem lepett meg, mert láttam, mennyit dolgozik. Nem feltétlenül az az őstehetség, akiről egyetlen védése után megmondod, hogy erre született, ő a rengeteg melóval jutott el egy igen magas szintre. De tudtam, a munkamániája miatt sokra viheti.

– S mint ember, milyen?

– Tíz per tíz. Nagyon jó srác.

– Érintettük már az Oranjét, az alapján pedig mintha nem győzött volna még meg a hollandok játéka.

– Egyelőre nem. Igaz, nem is nagyon volt szükségük arra, hogy ennél többet adjanak, hogy mindvégig 100 százalékot nyújtva futballozzanak, takaréklángon égve is simán vették a csoportkört. Majd most kiderül, mire képesek valójában.

– De javulni fognak?

– Szerintem igen. A védelem és a középpálya az erősségük, mondom ezt úgy, hogy Cody Gakpo igazán emlékezeteset nyújt a góljaival. Mégsem alkotják olyan klasszis csatárok a keretet, mint egykor, elég ugye csak Ruud van Nistelrooy, Patrick Kluivert vagy Robin van Persie nevét említeni.

– Ha tippelned kéne az eredményre, mit mondanál?

– Nehéz… Ha a játékosokat vesszük, még mindig Hollandia az esélyesebb. De a szívem az amerikaiakhoz húz.

– No meg a játékosmúltad miatt nyilván Katarhoz is, és épp nekünk nyilatkozva mondtad azt a torna előtt, a házigazdák nem lesznek pofozógépek. Ha nem is verték őket bucira, három vereséget szenvedtek. Többet vártál tőlük?

– Egyértelműen. Nem tett jót nekik, hogy nem játszottak fél évig, hogy ilyen hosszú időre elvonultak edzőtáborozni, a meccshiány látszott a tempón is, ennél azért ők sokkal többre képesek. Utólag könnyű okosnak lenni, de azt gondolom, jobb lett volna, ha bajnokikat játszanak, és valamivel szűkebb felkészülési időt hagynak csak maguknak. A fél év rengeteg. Nyilván nem akarták, hogy megsérüljenek a legjobbak, hogy kontrollálni tudják a játékosok felkészülését, de úgy néz ki, nem döntöttek helyesen.  

– A jövő hét végén vége az NB II-nek, néhány nappal azután játsszák a két elődöntőt. Tervezel kiutazni?

– Nem. Már korábban meghívtak a katari válogatott csoportmeccseire, és ha nincs bajnokság, biztosan élek is a lehetőséggel, így azonban nem tudtam jelen lenni.

– A vártnál kevesebbet nyújtó katariakon túl melyik válogatott keltett benned leginkább csalódást?

– Egyetlen másik sem. Az argentinokat az első két mérkőzésük alapján sok kritika érte, de ha nem is parádés játékkal, mégiscsak hozták a mexikóiak elleni meccset, a lengyelek ellen pedig már elég meggyőzően futballoztak. Így pedig végképp nem csalódás a szereplésük, elvégre olyan azért előfordul, hogy az első fellépés nem sikerül. De felálltak belőle, és akár a döntőig menetelhetnek. Ebből talán kiderült, hogy az argentinoknak szurkolok, Lionel Messi miatt örülnék, ha világbajnokok lennének. Mondjuk, ha túllépnek az ausztrálokon, a holland–amerikai meccs győztesével vívják a negyeddöntőt, úgyhogy azon a mérkőzésen még bajban is lehetek… 

– Pozitív meglepetéssel szolgált valamelyik válogatott?

– Az ausztrálok továbbjutása annak nevezhető, no meg az is, hogy az első két találkozóján az alapcsapatával felálló Franciaország a sérült sztárjátékosai nélkül is ennyire magabiztosan nyert. Elképesztő a franciák merítési lehetősége, amin jó néhány éve ámulunk már. 

– Mi az egyébként, ami leginkább elnyerte a tetszésedet a világbajnokságon?

– A sok meccs. Szerettem, hogy délelőtt elindult a dömping, és estig tartott. Én az a típusú futballista vagyok, aki nézni is nagyon szereti a futballt, bár azért nálam is van egy határ. Volt időszak, amikor kicsit elengedtem a meccseket, kevesebbet néztem, de mostanában újra izgatottan ülök le a tévé elé. A jó meccset azért mindig élvezet nézni. És pozitívumként értékelem, hogy az úgynevezett kiscsapatok sem a bunkerfocira törekedtek, merték kihozni a labdát, tetszetősen játszottak, bátran. 

– Nem is keltett színvonalában csalódást a torna?

– Most indul csak be. Ha akadt is egy-két gyengébb összecsapás, ahogy élesedik a verseny, és a legjobbak maradnak csak, a minőség is javul. Szerintem mindenki feljebb kapcsol ezután egy-két fokozattal, és mostantól élvezhetjük csak igazán a tornát, az igazán nagy meccsekkel.

– Meg mered tippelni a végső győztest?

– Argentína lesz az.

– Szóval a szívedre hallgatsz.

– Naná.

Kiemelt kép: mtkbudapest.hu