Interjúk
Portrék
Elemzések
Kultúra
Kézilabda
auto_alt
Labdarúgás
2023. 03. 31.

Mr. Univerzális, avagy a minden poszton bevethető Bernardo Silva fejlődéstörténete

Author avatarAuthor avatar

A szombati szuperrangadón ismét főszerep juthat a portugál fenoménnak, aki legalább annyira kulcsszereplője lehet a Manchester City támadásainak, mint a Liverpool elleni magas védekezésnek. A Guardiola-csapat az elmúlt évekkel ellentétben idén nem Kloppékkal, hanem az Arsenallal vív ádáz csatát az aranyéremért, de hogy megtartsa bajnoki reményeit, saját otthonában le kell győznie a BL-szereplésre hajtó vörösöket. Ebben lehet a segítségére az all-round futball megtestesítője, Bernardo Silva.


Bernardo Silva sok szempontból az edzők álma. Alázatos, szorgalmas, intelligens, kiváló tecnikával megáldott futballista, legfőképp pedig univerzális. Az a manchesteri öt és fél szezonjában kiderült, a pálya minden posztján bevethető, ő pedig valamennyi szerepkörben világklasszis játékot nyújt. Talán csak balhátvédként nem, de ezt a kikacsintást hagyjuk meg Guardiola extravaganciájának, amit sokszor aligha fog már alkalmazni. Láthatjuk még persze a portugál középpályást mélyebb szerepben, de Rodri mellől indulva, a labdákat összegyűjtve, alaposan megjáratva, az ellenfelet űzve, azt le- és visszatámadva; de ha kidobják a szélre, hogy egy az egyben verje meg ellenfelét, vagy forintos labdákkal kínálja meg társait, Bernardóban akkor sem kell csalódni. 


A kis portugál története Lisszabonból indult, és ami a nemzetközi szereplést illeti, 2016-ban Franciaországban tetőzhetett volna, egy fránya sérülés azonban keresztbe tett gyerekkori vágyainak – így válhatott karrierje keserédes epizódjává Portugália Eb-győzelme.


Egy futballrajongó annál csodálatosabbat aligha élhet meg, mint hogy szeretett hazája történetében először felül a kontinens trónjára, minthogy azonban a páratlan sikernek az egyik főszerepelője is lehetett volna ha nem sérül meg klubcsapata, a Monaco szezonbeli utolsó meccsén , az öröm mellett jó adag szomorúság költözött Bernardo szívébe, amikor svájci hotelszobájában lehuppant az ágyára, hogy megnézze a párizsi finálét. A Monaco nyári edzőtáborának helyszínén maga mellé gyűjtötte portugál csapattársait Ivan Cavaleirót, Gil Diast, valamint az arra az estére tiszteletbeli portugállá avanzsáló Fabinhót , bár így is jókora kisebbségben voltak a hercegségbeliek franciáival szemben. Az izgalom a tetőfokára hágott, a 120 percnyi feszült várakozás és szurkolás végén Silváék örülhettek. Még inkább gyógyírt jelenthetett, hogy válogatottbeli csapattársai a katartikus estén sem feledkeztek meg róla, és még a finálé éjszakáján többen küldtek neki gratuláló sms-t: Ennek az utazásnak te is a részese voltál hangsúlyozták az újdonsült győztesek. 


Saját bevallása szerint is erre azaz hogy részese legyen egy világraszóló diadalnak vágyott azóta, hogy elkezdett járni. Amúgy is futballőrült famíliába született. Mint azt a The Player’s Tribune-nek megvallotta, két részre szakadt családba. Anyai ágról mindenki a Sportingnak szurkolt, apai oldalon mindenki a Benficának. Az apai hatás erősebbnek bizonyulhatott, minthogy egész életében a Benficáért szorított, Rui Costáért rajongott. Ha labda volt a lábánál, és általában labda volt, őt utánozta, olyan akart lenni, mint bálványa. Hatévesen szúrták ki a Benfica megfigyelői. Volt azonban egy kis bibi. Az akadémia viszonylag messze volt az otthonától, ráadásul a tagdíj is elég busás összeget képezett. Családjának legalábbis gondot okozott az előteremtése. Egy évig könyörgött azért, hogy oda járhasson, mígnem a hetedik születésnapján megtört a jég: nagypapája adta oda az ajándékát, egy kártyát, amin a Benfica-címer mellett az állt: Boldog születésnapot a Benfica játékosának!” Nagyapja magára vállalta ugyanis a költségeket, így a klub akadémistájává válhatott. A dolog pikantériája, hogy az anyai ági nagyfater, az egyik Sporting-fanatikus tette félre a büszkeségét… 


Az út a nagycsapatig korántsem volt azonban sima. Bernardo mindig is apró termetű játékosnak számított, ami nem minden edzőnél előny. Tizenhat éves korában vált kritikussá a helyzet: olyannyira elkeseredett amiatt, hogy alig játszik, hogy azt fontolgatta, elhagyja szeretett klubját. A portugál labdarúgás egyik legendás alakja, Fernando Chalana sietett a segítségére. Az egykori ugyancsak törékeny alkatú szélső, akit országszerte mindenki csak Kis zseninek becézett, szintén a Benficában edzősködött, és egy nap félrehívta Bernardót: Figyelj, az edződnek fogalma nincs a futballról. Te vagy itt a legjobb játékos. És hidd el, egy nap a klub nagyon fontos futballistájává válsz.” Chalana alighanem saját magát vélte felfedezni a kölyök Bernardóban, mindenesetre igaza lett. Szavai pedig Bernardo velejéig hatoltak: az önbizalma jócskán megnőtt, azt gondolta, ha a Kis zseni hisz benne, hát neki is érdemes saját magában. Mégis, ha a Benfica B csapatában be is mutatkozhatott tizennyolc éves korára, az első csapatban nem.


Úgyhogy „kínjában” egyfelől elkezdett tanulni a University of Lisbonon, másfelől elhatározta, továbbáll, nem látott sok esélyt ugyanis arra, hogy az amúgy bivalyerős Benficában folyamatos játéklehetőséghez jusson. 


auto_altcamera_altBernardo Silva a Benfica után Monacóban teljesedett ki (Forrás: goal.com)


A fiatalokat előszeretettel alkalmazó Monacóba igazolt. Nem volt épp könnyű döntés tizenkilenc évesen, elvégre nem hogy Portugáliát, annak fővárosát se nagyon hagyta el addig hosszabb időre soha. A döntés azonban telitalálatnak bizonyult. Nyomban bejátszotta magát a csapatba, a harmadik szezonjában pedig minden összeállt: Leonardo Jardim vezetésével a Monaco BL-elődöntőbe jutott, és a PSG előtt végezve megnyerte a francia bajnokságot. A Bajnokok Ligájában a Manchester Cityt is kiejtette, az a párharc Bernardo jövőjét is erősen befolyásolta. Az Etihadban elszenvedett 53-as vereség után Pep Guardiola személyesen gratulált a kis hercegnek, mintegy megágyazva a jövőbeni együttműködésüknek (a visszavágón 31-re győző Monaco idegenben szerzett több góllal ment tovább). Azon a nyáron mindjárt meg is szerezte a City, és ha az első szezonjában nem is csillogott annyira sokaknak rámegy egy év az Etihadban arra, hogy tökéletesen elsajátítsák Guardiola futballfelfogását, így volt ez Joao Cancelóval, Rodrival, Jack Grealish-sel is , stabilan játszott, a második idényétől viszont valami szenzációs játékkal jelentkezett. 51 mérkőzésén 13 gólt és 14 gólpasszt jegyzett, a középpálya közepén tanárian futballozott. A briliáns Guardiola irányítása mellett saját bevallása szerint is alaposan megváltozott a gondolkodásmódja, sokkal inkább érti a játékot, ami már csak azért is figyelemre méltó, mert utánpótláskorában épp a roppant gyors gondolkodásával tűnt ki társai közül.


Ám az, hogy a Cityben immár a pálya szinte minden pontján megfordult, segített neki alaposabban átlátni a játék taktikai vetületeit.


Jobbszélsőként kezdtem, aztán játszottam hamis kilencest, tízest, nyolcast, olykor hatost is. Így aztán ha jobbszélső vagyok, pontosan tudom, mit várhatok el a hatosomtól, milyen helyezkedést, milyen megoldásokat. Azzal, hogy mélyebben átlátom a futballt, a játékom is sokat változott. Tudom, mit várnak el tőlem a társak az egyes posztokon. Ha történetesen nyolcas vagyok, tudom, mi kell a jobbszélsőnek ahhoz, hogy a letámadást sikeresebben tudja végrehajtani, vagy hogy a támadásépítésben hasznos legyen. Azt gondolom, az ideális helyem a pályán a védekező középpályás mellett van, nyolcasként. A Benfica utánpótlásában mindig középpályás voltam, leginkább tízes, a Monaco négy-négy-kettes játékrendszerében a jobb oldalon szerepeltem, nem mint szélső, és nem is mint középpályás, valahol a kettő között, amikor pedig a Citybe igazoltam, fogalmam nem volt, Pep mely poszton akar játszatni. Futballoztam belül, a szélen, aztán egyre mélyebben, Fernandinho, illetve Rodri mellett, és itt is érzem magam a legjobban, innen tudok szerintem a legtöbbet segíteni a csapatnak. Azért, mert alacsony voltam és gyors, fiatalkoromban mindenki elkönyvelt klasszikus tízesnek, miközben én magam mindig szerettem lecsapni a második labdákra, letámadni, nagy területet bejátszani.


Az a dolgom, hogy a munkámmal jobbá tegyem a körülöttem futballozókat, ha ugyanis a védők és mi, középpályások képesek vagyunk kontrollálni a meccset, az elöl játszók, Kevin (De Bruyne), Erling (Haaland), Jack (Grealish), Rijad (Mahrez) vagy Phil (Foden), a fantasztikus képességeikkel nagy eséllyel megnyerik nekünk a meccseket.


Pepnél nagyon fontos, hogy minden pillanatban kézben tartsuk a mérkőzést, nem akarja, hogy a nagy rohanásban sebezhetővé váljunk. Szóval úgy gondolkodik, hogy ha van egy tiszta lehetőség, a középpályások és a csatárok gyorsan támadhatják a kaput, ám ha úgy érezzük, nem egyértelmű a helyzet, ne erőltessük, ne rohanjunk, mert a védők nem érnek fel velünk, nem leszünk kompaktak, és nem tudjuk csírájában elfojtani az ellenfél kontratámadásait.



Ez a játék lassítása, amit Guardiola sokszor megkövetel, azért, hogy mindenki pozícióban legyen, mert ha nem, át tudnak bizony szaladni a City-n.

 

Pepnél megtanultam, hogy a meccsnek vannak különböző fázisai. Az esetek kilencvenöt százalékában az ellenfeleink mélyen játszanak, tizenegy emberrel a labda mögött, előfordul, hogy tizenegyen tartózkodnak a tizenhatoson belül, nem mindig könnyű ezt a reteszt feltörni. Ezért kell türelmesnek lennünk, forgatni a játékot, passzokkal kicsalogatni őket, és megtalálni azt a kevés helyet, ahol mögéjük tudunk kerülni. És akkor kell ritmust váltani, gyors játékkal befejezni az akciót. De ha folyton egyből helyzetet akarunk teremteni, a kezükre játszunk, mert frusztráltak leszünk amiatt, hogy nem sikerül, ők meg lekontrázhatnak bennünket.”


Persze van az a bizonyos öt százalék, amikor az ellenfél a sündisznóállás helyett a magas letámadást választja, ahogy a soros ellenfél Liverpool fogja szombat ebédidőben. Arra pedig megint csak meg kell találni a megfelelő megoldást, de ha egy edző a csapatában tudhatja Bernardo Silvát, valamivel könnyebb azért a dolga.


Kiemelt kép: ESPN

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is.

Szerző

Author avatarAuthor avatar
Galambos Dániel
Az angol futball megszállottja, a Büntető.com angol fociért és interjúkért felelős szerzője, a Képes Sport korábbi szerkesztője, valamint a Spíler TV szakértője.
Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.