Nem akarunk eladni, de mégis mikor tűnsz már el?

2019 nyarán egy európai színtéren is kivételes szezonnal a háta mögött, az amszterdami kérésnek megfelelve Frenkie De Jong letudta a klubjának tett ígéretét, és várta, hogy a futballvilág elitklubjai közül melyik fogja teljesíteni az összes vágyát a szerződésajánlat során. Aztán a holland labdarúgó a gyerekkori álmát valósíthatta meg az FC Barcelonához való aláíráskor, ami 85 millió eurójába fájt akkor a katalán gigásznak. Az akkortájt még csaknem mindenkinek kiugró béreket osztogató vezetőség az Ajaxtól igazolt játékos esetében sem fukarkodott, igencsak kecsegtető, évi 16 milliós fizetéssel kínálta meg a középpályást.

Miközben De Jong a csapat és az aktuális vezetőedzők minden kívánságát igyekezett megvalósítani – játszott a védelem tengelyében, de a csatár mögötti poszton is, miközben a pálya közepén érzi igazán jól magát – a teljesítményére összességében panasz sohasem lehetett. Talán nem volt egy pillanat erejéig sem az együttes legjobbja, kiemelkedő játékosa, de az is biztos, hogy legfeljebb csak egy-két alkalommal nem tartozott a jók közé.

Most sem azért kell az áldozati bárány szerepébe belebújnia, mert bármi gond lenne vele vagy a teljesítményével, pusztán ő számít a leginkább feláldozhatónak. Magas a piaci értéke, – a csökkentés ellenére is – magas a bére, ez pedig éppen egy olyan párosítás, ami miatt a katalán fővárosban rákényszerültek arra, hogy őt jelöljék meg eladó termékként. Hiába volt szó arról, hogy a klub képes lesz minden anyagi problémát megoldani és ezzel együtt megtartani a középpályást, most úgy tűnik, már ők akarják leginkább, hogy távozzon a holland játékosuk.

Ennek okait nem nehéz megtalálni, hiszen a koronavírus-járvány felszínre hozott egy, a háttérben meghúzódó pénzügyi anomáliát. Az FC Barcelona éveken át tudta maga előtt görgetni az adósságait, egészen addig, amíg a járványhelyzet le nem csökkentette a bevételeket. Ebben a helyzetben pedig a gránátvörös-kékeknek kényszermegoldásokhoz kellett folyamodniuk, és a játékosok fizetésének csökkentése ezek közül egy igencsak kecsegtető opció volt.

Ennek kivitelezését azonban a korábbi vezetőség által hátrahagyott katyvasz miatt nem lehetett egyszerűen megoldani, mert a bérek között akadt néhány igencsak magas is, és a klub vezetői hatalmas összegekről való lemondást kértek a labdarúgóktól, amit senki sem akart csak úgy szó nélkül bevállalni. Így maradt a kifizetések eltolása, ami szintén nem igazi megoldás, csupán újfent elodázták a problémát azzal, hogy hátha később képesek lesznek ezt majd valóban megoldani.

Az elnökválasztást Lionel Messi megtartásának ígéretével megnyerő Joan Laportának épp annyira kellett tisztában lennie az akkori állításainak lehetetlenségével, mint idén nyáron a De Jonggal kapcsolatban tett nyilatkozatai során azzal, hogy meg tudják tartani a hollandot. Az argentin ikon elveszítése és az utána maradt űr már kierőszakolt az elnökből egy olyan lépést, ami szembement a saját korábbi álláspontjával. A választások idején még úgy gondolta, hogy Xavi a tapasztalatlansága miatt nem megfelelő választás a kispadra, viszont amikor szembesült azzal, hogy milyen mélyen van a csapat teljesítménye, akkor már ő is az egykori kedvenc kinevezését szorgalmazta, hogy mentse a menthetőt, és ez végül mindennél jobb döntésnek bizonyult.

A klub pénzügyi terhei kapcsán a népet legfinomabban fogalmazva is vakítani és butítani kívánó elnök egész tavasszal, majd az átigazolási ablak nyitása előtt is hangzatosan kardoskodott amellett, hogy a klub nem fog rákényszerülni arra, hogy eladja a legjobbjait. A kívülállók, akik a kevés megbízható információ és a tapasztalataik alapján is látták, érezték, hogy Laporta nagy valószínűség szerint nem a valós helyzet fényében nyilatkozik, már előre jelezték, hogy Frenkie De Jong nagy valószínűség szerint áldozatává fog válni annak a – jelentős mértékű tartozás ellenére tervezett – nagy bevásárlásnak, amiről a katalánok kapcsán a sajtó napról napra cikkezett.

A meg nem erősített hírek szerint a nyár során a félmilliárd eurós tartozásait kifizetni kényszerülő egyesület majd’ 200 millió euró értékben még igazolni is szeretne, ez pedig szinte meghaladja a tulajdonjogok megszavazott értékesítése utáni várható bevételek legpozitívabb becsléseit is. A Barca Licensing & Merchandising 49,9%-a és a LaLiga TV-jogok maximum 25%-ának eladása kapcsán a reális előrejelzés egy 550 millió körüli összeg volt a bevételi oldalon, a legpozitívabb becslések pedig 800 milliós bevétel lehetőségét feltételezték.

A folyamat során az egyik fontos lépés az volt, hogy a tévés jogok 10%-át 25 évre szóló eladták a Sixth Street Partnersnek, a 267 millió eurós üzletből azonnal kézhez kaptak 207,5 millió eurót. E mellé jól jött a stadion névhasználati jogának értékesítése, amit a Spotify négy évre 300 millióért szerzett meg, ez azonnali 75 milliós bevételt jelentett.

Ezt tudjuk biztosan, ez viszont kevés, főleg akkor, ha a klub Robert Lewandoskit és Raphinhát szeretné megszerezni. A lengyel kapcsán is egyfajta szappanopera zajlik a Bayern Münchennel, akik a legutóbbi hírek alapján 50 milliót kérnek, méghozzá első részletként egy igen jelentős részt kifizetve ebből. Érthető is ez a lépés a bajorok részéről, hiszen még csak ezen a nyáron kapták meg Arturo Vidal 2018-as átigazolási díjának utolsó euróit a katalánoktól, és már nem igazán bíznak abban, hogy a gránátvörös-kék vezetőség megoldásai működőképesek lesznek a jövőben. A Leeds United brazilja kapcsán már szinte minden teljesen rendben van, megvan az egyezség, a szerződésaláírás és a bejelentés is, pusztán regisztrálni nem tudják, míg nem lesz újabb bevétel, és ez azért okoz némi fennakadást.

És akkor itt érünk vissza a történetben Frenkie De Jonghoz, akinek a játékjogának értékesítése nyomban meg is oldaná ezt a problémát, azonban a hollandnak esze ágában sincs távozni. Hiába egyezett meg egymással az FC Barcelona és a Manchester United 75 millió eurós vételárról és 10 milliós bónuszokról, a transzfer legnagyobb ellenlábasa maga a játékos, aki egyrészt nemrég vett házat a város egyik legfelkapottabb részén, másrészt azt a 17 millió eurót sem szeretné a véletlenre bízni, amiről átmenetileg lemondott a klub kedvéért.

Aztán arról, hogy De Jong esetleges távozása után miből sikerülne Laportának Xavi Bernardo Silváról szőtt álmait megvalósítania, az ismét egy új fejezet lehet a szappanoperában. Hisz most ott tartunk, hogy kényszerből adják el a hollandot azért, hogy a már biztosan érkezők egyáltalán ott lehessenek a hamarosan induló szezonban, valamint, hogy egy újabb ajánlatot tehessenek a csak őket favorizáló lengyel gólgyárosért, nem pedig azért, hogy egy az érte kapható összegnél nagyobb vételárért vegyenek is egyből a pótlására valakit.

Kiemelt kép: Daily Express