Nem úszta meg a Genoa CFC az elkerülhetetlent – vélemény

A Genoa CFC a működő olasz futballklubok közül a legrégebbi, 1893. szeptember 7-én alapították. A dicső múlttal rendelkező csapat története leghosszabb élvonalbeli sorozatát produkálta azzal, hogy 2007 óta tagja volt a Serie A-ba mezőnyének. Noha menet közben volt ötödik és hatodik helyezett is, az elmúlt időszakban többször csak a kiesés ellen küzdött, nem egyszer úgy, hogy a vállalható ősz után tavasszal csak hajszálon múlott a bennmaradása. Évek óta olyan érzésünk lehetett a Genoával kapcsolatban, hogy játékosai a tűzzel játszanak, most pedig megégették magukat. Éppen akkor, amikor végre valami megmozdult a klubnál…

Az előző tulajdonos, Enrico Preziosi 2003-tól múlt őszig kormányozta az egyesületet, a harmadosztályból vezette vissza a csapatot a Serie A-ba. A klubvezető leginkább arról lett híres, hogy a kiesés rémétől ijesztgetve mindig kinevezte Davide Ballardinit a kispadra, aki 2010 novemberétől 2011 júniusáig, 2013 januárjától júniusáig, 2017 novemberétől 2018 októberéig, valamint 2020 decemberétől 2021 novemberéig irányította a csapatot. Az 58 éves tréner háromszor sikeresen megmentette a kieséstől a csapatot, idén azonban (részben) ő alapozta meg a Serie B-t a Genoa számára. Preziosi bár felvitte a csapatot az első osztályba és ott voltak ígéretes időszakai, az utolsó években képtelen volt színt vinni a klub életébe, amely rendre minimalista teljesítményt nyújtott. Rendszerint az említett jól bevált receptet alkalmazta: a vállalható ősz után kiárusítás januárban, majd épphogy bennmaradás az utolsó fordulókban. Ezzel a politikával a semleges szurkolók ellenszenvét váltotta ki, így a többség számára felüdülést jelentett, amikor átadta a klub vezetését.

Szeptember végén jelentették be, hogy az amerikai 777 Partners vette meg a Genoa többségi tulajdonjogát. Az első váltás alkalmával novemberben Andrij Sevcsenkót, majd januárban Alexander Blessint nevezték ki edzőnek. Az egykori aranylabdás ukrán klasszis nagy reményekkel érkezett, mégis csúfos kudarcot vallott. A hazájában korábban szövetségi kapitányként dolgozó Sevcsenko több mint kéthónapos megbízatása alatt egy bajnokit sem nyert: 11 mérkőzésen ült le a kispadra, egyetlen találkozón győzött vele a csapat (az Olasz Kupában) – három döntetlen és hét vereség mellett.

Hiába a német szakember látványos javulást hozó munkája, már ő sem tudott segíteni.

A január 19-én kinevezett német szakemberrel már sokkal emészthetőbb futballt produkált a csapat, mint korábbi edzőivel, ám utóbb kiderült, túl későn jött a váltás. A korábban az RB Leipzig utánpótlásában dolgozó tréner irányításával a Genoa eddig 16 pontot szorgoskodott össze 15 mérkőzésen (három győzelem, hét döntetlen, öt vereség). Az egész szezonban szerzett pontjainak több, mint a felét ezen időszakban gyűjtötte. Blessin irányításával sokkal labdabiztosabb, egységesebb a csapat, igazán nagy csodát azonban az idő rövidsége miatt már ő sem tehetett. Az idénybeli harmadik edzőjével a csapat három egygólos hazai győzelmet aratott (a Torino, a Cagliari és a Juventus ellen), valamint pontot szerzett odahaza az Inter és idegenben az Atalanta ellen. A Napoli elleni 3-0-s vereség az utolsó előtti fordulóban azonban megpecsételte sorsát.

Noha általában minden kieső az azonnali visszajutást célozza meg, ez korántsem ígérkezik könnyű feladatnak az olasz másodosztály kiegyenlített mezőnyében. Nagy kérdés lesz, hogy mi lesz az edző további sorsa: kitölti-e 2024-ig szóló szerződését, vagy mással képzelik el a folytatást. Blessin az idény utolsó négy hónapjában bizonyította, hogy képes elképzelést vinni csapata játékába, így úgy gondolom, hogy megfelelő személy arra, hogy a másodosztályba is az együttessel tartson, s irányításával megcélozzák a feljutást és ezzel párhuzamosan egy újjáépítési folyamat kezdődjön. Amellett, hogy bizonyára számtalan tehetséges fiatalt kölcsönözhetnek majd, nyilvánvalóan rutinos húzóemberekre is szükség lesz a másodosztályban. Mint például a jelenlegi keretből az idény közben az MLS felé kacsintgató csapatkapitányra, Domenico Criscitóra, vagy a kilenc találatával a Grifoni legeredményesebb játékosának bizonyuló Mattia Destróra – joggal lehetnek kétségeink, hogy követik-e a csapatot a másodosztályba. Ugyanakkor abban is biztosak lehetünk, hogy a Genoa az ázsiójával csábító célpont lesz a második vonalbeli szabadúszó játékosok számára.

Könnyen lehet, hogy Criscito utolsó alkalommal lesz a Grifoni kapitánya a zárófordulóban.

A tavalyi Serie A-s kiesők közül a jelentősen meggyengült Crotone kiesett a harmadosztályba, míg a sokáig kényelmeskedő Parma közelebb volt a kieséshez, mint a feljutáshoz. A Serie B mindenképpen erősebb bajnokság annál, minthogy bármelyik élvonalbeli kieső úgy gondolja, hogy fél gőzzel is kiharcolhatja a feljutást. Amennyiben kellő alázattal, komolyan veszik a másodosztályú szereplést, akkor egy új alapokra helyezett csapattal reális esélyekkel indulhatnak harcba a visszatérésért. Az újjáépítés első fázisa a felismerés lehet, melyet a csapat elnöke, Alberto Zangrillo a kiesést követően őszintén meg is tett a DAZN kamerái előtt:

„A Genoa igazi értéke a szurkolói, a többi nem számít. Minden felelősséget vállalok a kiesés miatt. Egyúttal szeretném megköszönni a szurkolóink mindig őszinte, kitartó támogatását, mélységesen átérzem a fájdalmukat. Minden találgatást mellőzve, teljesen jogosnak tartom, hogy a Serie B-ben versenyezhetünk ősztől.”

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője, amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

Azzurri.hu

Képek forrása: Getty Images