„Nem volt egy bevett dolog, hogy a Bernabéuban a Real kapujánál akartunk labdát szerezni” – interjú Paco Lópezzel

Paco López 2018 márciusában lett a Levante megbízott vezetőedzője, majd május 8-án véglegesítették a posztján, a következő szezonra szerződtek vele. Ezek után öt nappal a csapata 5–4-re legyőzte az Ernesto Valverde vezette Barcát a Ciutat de Valenciában – ezzel szakadt meg a katalánok 43 egymást követő veretlen mérkőzéses sorozata. Három és fél év múlva, 2021 októberében, a most zárult LaLiga-idény nyolcadik fordulója után kirúgták őt – annak ellenére, hogy három sikeresnek mondható szezont csinált végig a csapattal, és még egy kupaelődöntőt is sikerült összehoznia. A Levante a szezon végén kiesett az első osztályból. Vele a kispadon a Levante mindig támadott, és nem félt senkitől: kétszer verte meg a Real Madridot idegenben, kétszer a Barcát a Ciutatban, illetve a 2020-21-es szezonban a későbbi bajnok, Diego Simeone vezette Atléticót annak otthonában, a Wanda Metropolitanóban.

*****

– Miben kellene fejlődniük az elit edzőknek?

– Az érzelmeink menedzsmentje terén, a viselkedésünk optimálissá tételében. Az én stábom módszertana a szokványostól eltérő, mondhatni innovatív a futball világában. Úgy gondoljuk, hogy szükségünk van segítségre a vezetéselmélet és vezetéstechnika kérdéseiben, a játékosoktól az edzőkig egyaránt, hiszen a futball csapatjáték, így a csoportdinamika minden aspektusa fontos.

Megjegyzés. Paco López módszerei valóban különlegesek. Egy webinárium alkalmával López videoelemzőjétől hallottam, hogy nem mindig tartanak formális mérkőzés előtti prezentációkat a csapatnak. Inkább úgy rendezik be a megbeszélésekre használt szobát, mint egy Apple-irodát. Különböző asztalokra laptopokat tesznek, amely laptopokon megtekinthetőek az ellenfélről és a saját játékukról összevágott videók. Ezeknél az asztaloknál a játékosok összegyűlnek, ki éppen melyik asztalt választja, és megbeszélik önmaguk között a tanulságokat. Az edzők, mint amolyan terapeuták, csak asszisztálnak: nem ők fogják megoldani a feladatokat a játékosok helyett.

– Ez Carlo Ancelotti titka?

– Igen, igen, erről meg vagyok győződve. Nem meglepő ez számomra, hiszen ő a PSG-nél is sikeres volt, és egyébként is mindig kitűnt a kiemelkedő vezetési képességeivel a csoportdinamikát illetően. Mi, edzők emberekkel dolgozunk, ezért minél jobban képesek vagyunk megismerni az emberi viselkedést, annál sikeresebbek leszünk.

– Vicente Del Bosque vagy Ancelotti edzői karakterével tud jobban azonosulni?

– Valóban kedvelem az ilyen típusú edzőket. Szeretem, ha a játékos a főszereplő. Sokszor az edző parancsolgat a játékosnak: »Jobbra menj!« – anélkül, hogy megkérdezné tőle: »Mit gondolsz, merre kellene menni?«. Az utóbbi esetben a játékosnak van esélye megérteni, hogy érdemes jobbra menni; de ha mégis úgy gondolja, hogy előnyösebb balra menni, akkor legalább mondja el, miért érzi így. A végső döntés úgyis az övé. Ezt már az ifjúsági csapatoknál is így csináltam (López mindhárom nagy valenciai ifjúsági csapat, a Valencia, a Levante és a Villarreal edzője is volt – a szerk.), és azt mondták nekem, hogy a profi futballban nem lehet ezt megcsinálni. Szerintem meg igen, meg lehet csinálni. A profi labdarúgók, mint mindenki más, meg akarják érteni a miért kérdését és mindenekelőtt fejlődni akarnak.

Amikor a profik edzője lettem, természetesen elfogadták a módszereimet. Próbálok nagyon természetes és közvetlen lenni a játékosokkal, mert az, hogy az öltözői közeg egészséges legyen, kiemelkedően fontos számomra.

Megjegyzés. Kis kitekintés a magyar futballban uralkodó jelenlegi gondolkodásmódra: „a magyar futballista a szigorból ért”, „a magyar futballistának meg kell mondani, hogy mikor mit kell tennie”. Lehet, hogy meg kellene értenünk, hogy a futballban nem az edző a legfontosabb személy, hanem a játékos. Edzőként a feladatunk a segítség és a támogatás megadása, nem pedig a döntéshozatal.

– Milyen változásokat vett észre a világ futballjában 2018 márciusa óta, amióta a futball élmezőnyében dolgozol?

– Valóban sok változást tapasztaltam. Amikor elkezdtük a kísérletünket, ezt a fajta bátor játékot, hogy a saját kapujához közel gyakoroljunk nyomást az ellenfélre, ez egyáltalán nem volt jellemző az olyan profillal rendelkező csapatoknál, mint amilyenek mi voltunk. Az elmúlt két szezonban szinte mindenki magasan támad le, bárki is legyen az ellenfél, és ez a hozzáállás sokkal merészebb az eddig megszokotthoz képest.

Nem tudom, hogy úttörők voltunk-e, de az biztosan nem volt egy bevett dolog, hogy a Bernabéuban közvetlenül a Real Madrid kapujánál próbáltunk meg labdát szerezni. Vagy ugyanígy a Camp Nouban. És ezt megcsináltuk kiscsapatként, legalábbis annak tartottak minket. Megmutattuk, hogy egy szerényebb képességű együttes is képes erre. Ha az ellenfél technikailag fölényben van, akkor benyom a saját térfeledre, ez lenne az alapvetés, de manapság azért már a kiscsapatok is egyre bátrabbak.

– Ez a folyamatos támadásra épülő vakmerőség egyúttal a védekezés gyenge pontja is. Mostani szemmel nézve változtatna ezen? 

– Nem. Ennek a bevezetése drasztikus változás volt a Levante korábbi időszakaihoz képest. Ezt az identitást akartam megteremteni, és ez persze kockázatokat jelentett a védekezésben, de ezeket tudatosan felvállaltuk. Ha védekezésben is olyan kiemelkedően jók lettünk volna, mint támadásban, akkor a bajnoki címért harcolhattunk volna. De ez nem a Levante stílusa.

„Alig két év alatt az emberek azt követelték, hogy juttassuk be a Levantét Európába”

– Kérték az európai kupaszereplést?

– A klubon belülről nem. De utólag nézve nagy büszkeségre ad okot, hogy egy olyan csapattal, amely rendkívül tapasztalatlan volt az első osztályban, alig két év alatt eljutottunk odáig, hogy az emberek az európai kupaszereplést követelték tőlünk. Akkoriban ezt nem értékeltem túlságosan, mert úgy láttam, hogy ez egy teljesíthetetlen igény. De idővel beláttam, hogy igenis jelentős értéket adott annak, amit csináltunk.

– A futball egyre fizikálisabbá válik, mondják a szakértők. Ön egyetért?

– Én magáról a játékról szeretek inkább beszélgetni, és arról, ami nálunk megvan, a magasabb fokozat, a nagyobb tempó: a gyorsabb gondolkodás és döntéshozatal, a labdabiztonság. Mi ezen dolgozunk. Hogy az a csapat legyünk, amelyik gyorsabban gondolkodik, amelyik technikailag képzettebb, amelyik jobban érti a játékot. Végülis a legnagyobb értékkel az üres területek bírnak. És ezek a területek mindig ugyanazok: vagy előtted hagyják szabadon őket, vagy mögötted. Tudnod kell, hogy hol vannak, és a legtöbbet kell kihoznod belőlük. A legfontosabb, hogy a futballista megértse a játékot. A referenciák, azaz az igazodási pontok megadásán kell sokat dolgozni. És ezért olyan fontos az edző szerepe, hogy a labdarúgók jobbá tudják tenni a játékot. Meg kell adni neki a lehetőséget arra, hogy a felelőssége teljes tudatában hozzon döntéseket a pályán. Hiszen ő az, aki ott van a pályán. Megszoktuk azt, hogy megmondjuk neki, mit tegyen, és meg is fosztjuk őket attól, hogy kreatívak legyenek. Abban kell segítenünk őket tehát, hogy képesek legyenek felelősséget vállalni a teljesítményükért.

Paco López legfontosabbnak a játék megértését tartja (Forrás: Levante UD)

– Mik azok a referenciák?

– Amikor a pályán vagy, kell egy igazodási pont: először a labda, aztán a csapattársaid, az ellenfél, a kapuk. És innentől minden a csapatjáték dinamikájáról szól.

Megjegyzés. A csapatjátékok dinamikája a közösen kitűzött célok megvalósítását jelenti. Azt, hogy hogyan képes tizenegy ember egy cél elérése érdekében koordináltan a saját kapujától távolabbra, az ellenfél kapujához viszont közelebbre terelni a labdát.

– Az angol Premier League együttesei nagyobb tempóban játszanak, mint a spanyol első osztály csapatai?

– Vannak olyan csapatok, amelyeket nagyon gyors tempóban játszanak, de ez nem jelenti egyben azt, hogy jobb minőségben is játszanának.

– Ön meg tudja mondani, hogy ki az edző, ha látja egy csapat játékát?

– Bizonyos esetekben igen. Jürgen Klopp vagy Pep Guardiola csapatait könnyű beazonosítani. De ők a kiválasztott képességű játékosokat irányítják. A többieknek inkább a játékosok szintjéhez kell alkalmazkodniuk.

– Kik a világ legjobb edzői?

– Nem csak az eredményekre hagyatkozom ebben a kérdésben; néha azok nem mondanak el semmit a valós helyzetről.

„Fájt, hogy nem tudtam befejezni azt, amit elkezdtünk”

– Mi fájt a legjobban akkor, amikor kirúgták a Levante UD-től?

– Az fájt, hogy nem sikerült befejeznünk egy olyan projektet és munkát, amelyet négy és fél évvel ezelőtt együtt kezdtünk el a játékosokkal.

– Ön megmentette volna a Levantét a kieséstől? 

– A véleményem az, hogy igen, pontosan azért, mert az elmúlt években már többször bizonyítottunk. 2018-ban tizenegy mérkőzéssel a bajnokság vége előtt vettük át a csapatot, kényelmesen megmenekültünk; a következő szezonokban szintén probléma nélkül maradtunk bent, és a 2020-21-es idényben elődöntőbe jutottunk a Spanyol Kupában.

És való igaz, a nyolcadik fordulóig, amikor kirúgtak minket, még nem tudtunk nyerni, de az előző szezon is nagyon hasonlóan indult. Nagyon hittünk a játékosokban, hisz jól ismertük őket, és ők is nagyon jól ismertek engem, minket. Meg vagyok győződve, hogy velünk nem esett volna ki a csapat, bár ez már soha nem fog kiderülni.

– Milyen a kapcsolata Quico Catalánnal, a klub elnökével?

– Nos, ő meghozott egy döntést, amit tiszteletben kellett tartanom, de ettől függetlenül sokat köszönhetek neki. Ez volt az a csapat, amely lehetőséget adott nekem, hogy az első osztályban lehessek vezetőedző. A jövőben természetesen szeretnék visszatérni, ha erre lesz majd lehetőség.

Paco López az interjú felvétele előtt (Fotó: Cayetano Ros)

– Mik a tanulságai a spanyol első osztályban töltött időszakának?

– Az a feladatunk, hogy segítsük a játékosokat a fejlődésben. A statisztikai adatok alátámasztják, amióta megérkeztünk, több futballista is nagy lépést tett előre.

– José Campana például válogatott lett...

– Nem csak Campanáról van szó. A játékosok piaci értéke elfogadható mértékegységként szolgál Campana mellett José Luis Morales, Enisz Bardi, Sergio Postigo, Róber Pier esetében is. Majdnem minden játékos esetében...

Meg lehet nézni, hány meccset játszottak azelőtt az első osztályban, milyen értékük volt korábban, és milyen most. Campana válogatott lett; Morales esetében is sokan követelték a válogatott meghívót; Róger egy időben az egyik legjobb spanyol csatár volt. Erre büszkék vagyunk.

– Lényegében az a feladata edzőként, hogy a legjobbat hozza ki a játékosokból?

– Igen, természetesen. És rájuk kell fókuszálni: fejleszteni Moralest és Campanát, és Postigót, és Rober Piert, aztán Jorge de Frutost, aki a másodosztályból érkezik; Dani Gómezt, aki szintén a másodosztályból érkezik; Miramónt, aki a másodosztályból érkezik; Clercet, aki a másodosztályból érkezik; Melerót, aki ugyancsak a másodosztályból érkezik; és Malsát, aki szintén a másodosztályból érkezik. Ez a mi küldetésünk.

– Mikor jött rá, hogy Morales valójában csatárként a legjobb?

– Valóban, ahogy megérkeztünk, csatárként használtuk, egy olyan poszton, ahol még soha nem játszott profiként. Láttuk, hogy a gyorsaságával és a beindulásaival csatárként is játszhat. De mindent magának köszönhet. És az elmúlt öt évben a liga legjobb 10 játékosa között volt.

– Sok edzői ajánlatot utasított vissza?

– Visszautasítottunk néhány ajánlatot külföldről, különböző országokból, amelyek anyagi szempontból nagyon előnyösek lettek volna. Mielőtt bármire igent mondanék, biztos akarok lenni a projekt sikerességében.

– Megkereste Önt a Valencia?

– (Nevet).

„Gattuso szerződtetése radikális változást jelent a Valencia edzőválasztási szokásaiban”

– Mit gondol Gennaro Gattuso szerződtetéséről?

– Meglepődtem, hiszen ez egy radikális változás a tulajdonosok elképzelésében. Gattusóék minden tekintetben meg fogják változtatni a klubot.

– Hisz a big data-ban?

– Olyan információkat képes adni, amelyek segíthetnek bizonyos esetekben. De sok ellenkező példát is láthatunk: megnézünk egy játékost, aki a big data szerint meccsenként 20 labdát szerez, de kiderül, hogy egy olyan csapatban játszik, amely sokat védekezik, és nem akarja birtokolni a labdát. Eközben a mi csapatunk kontextusa egészen más: a mi játékosaink a főszereplők, sokat van nálunk a labda, mi kezdeményezünk. Szóval a statisztikai adat önmagában semmit nem jelent.

A Levante-szurkolók büszkék lehettek Paco López csapatára (Fotó: Kike Marín)

Az eredeti interjút az El Confidencial számára Cayetano Ros készítette.

Kiemelt fotó: football-espana.net