„Nem voltak korrektek velem a magyar válogatottnál” – interjú a Düsseldorf magyar kapusával

– Kartalon születtél, ott is kezdtél focizni, jelenleg pedig a Bundesliga 2-ben szereplő Fortuna Düsseldorf utánpótlásában játszol.

– Tizenegy éves koromig fociztam Kartalon, amíg ki nem költöztünk a családommal Németországba. Egy Essenhez közeli kis klubnál, az FC Kraynál kezdtem, ahonnan egy év után a Rot-Weiss Essenhez igazoltam. A Rot-Weiss Essennél két évig játszottam, velük 2019-ben országos bajnokságot nyertünk, olyan csapatokat megelőzve, mint a Borussia Dortmund vagy a Schalke 04. A Fortuna Düsseldorfhoz 2020 júliusában szerződtem, és egy évre rá – emlékszem is a pontos dátumra – 2021. október 30-án, 15 évesen már a felnőtt csapattal edzhettem. A 16. születésnapomon pedig egy hosszú távú szerződést kötöttem a klubbal, amiben szerepel:

18 éves koromtól hivatalosan a Fortuna Düsseldorf első csapatához tartozom. Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem gondoltam, ha kiköltözök Németországba, akkor ez történik velem. Mármint, hogy néhány éven belül már a Düsseldorfnál leszek. Magyarországon nem igazán foglalkoztam velem, csak egy srác voltam, aki egy kis, vidéki csapatban focizik.

– Amikor még a Kartal SE-nél fociztál, nem volt arról szó, hogy klubot válts?

– Azt látom, hogy Magyarországon ez a lépés egy falusi csapatban játszó gyereknél anyagi kérdés. Nem volt olyan anyagi helyzetben a családunk, hogy megengedjük magunknak azt, hogy valaki hozzon-vigyen edzésre valamelyik budapesti, „nagy” csapathoz. Nem lett volna rá lehetőség, de nem is kerestek meg. Arról volt szó, hogy Gödöllőn játsszak, de kilenc-tíz évesen nem akartam 45 percet oda, majd 45 percet vissza utazni. És, hogy őszinte legyek, nem is akartam annyira elmenni Kartalról.

– A Kartal SE után jött az első német csapatod az FC Kray. Mik voltak az első benyomásaid, tapasztalataid?

– Kartalon csak fociztunk, mert szerettünk együtt lenni, játszani. Az FC Kraynál már – technikai és taktikai értelemben egyaránt – többet tanultam. Még jobban megértettem, hogyan kell viselkednie, védenie egy kapusnak. Bár azt el kell mondanom, hogy Kartalon Nagy Igor kapusedzőnek nagyon sokat köszönhetek. Jó alapokat kaptam tőle.

– És mi az, ami nehézséget okozott?

– Az, hogy egy szót sem tudtam németül. Úgy mentem az első edzésemre Németországban, hogy semmit nem tudtam németül. Az volt a legnehezebb, hogy valahogy megértessem magamat. Úgy voltam, majd csinálok valamit, mutogatok, megteszek mindent, hogy megértsenek. Sikerült.

– A nulláról indultál tehát a német nyelvismeret tekintetében.

– Az első két évemben egy felzárkóztató osztályba jártam, olyan gyerekekkel, akik velem együtt, nemrég jöttek Németországba, és nem beszélték a németet. Itt a nyelvtanuláson volt a fókusz. Ahhoz képest, hogy nem vagyok német, nem is tudtam németül, kedvesek és türelmesek voltak hozzám. Majd átkerültem a normál osztályba, itt tanultam a legtöbbet a német nyelvről. Ha olyan emberekkel vagy összezárva minden nap, akik anyanyelvi szinten beszélik a németet, az segíti a legtöbbet.

– Vissza a futballhoz, az FC Kray után jött a Rot-Weiss Essen.

– Megkerestek, hogy szeretnék, ha náluk játszanék. De az első edzés után azt mondtam apukámnak, nem szeretnék az Essenhez igazolni. Nem tetszett, hogy többet vártak tőlem. Egy rossz megoldás után már rám szólt az edző, elmagyarázta, mit csináljak jobban. Miközben úgy voltam, szeretek focizni, és úgy játszottam, ahogyan épp gondoltam. Kaptam tőlük egy szerződést, amit nem írtam alá azonnal, inkább hazamentem és gondolkodtam. Egy hét múlva újra kerestek, szerették volna, ha aláírok. De még mindig nem tudtam dönteni, és bár hívtak újabb edzésre, nem akartam menni.

Aztán apukám odajött hozzám és megkérdezte: profi vagy átlagos játékos akarok lenni? Azt mondtam neki, az a vágyam, hogy profi futballista legyek. Ezt követően írtam alá az Essenhez. És azóta minden nap úgy kelek fel, hogy profi labdarúgó szeretnék lenni.

(Forrás: RP Online)

– Apukád – jó értelemben véve – szigorúan bánik veled?

– Nem, egyáltalán nem. De amikor még az FC Krayban játszottam, sokszor bekiabált meccs közben, hogy mit csináljak. Ettől nem tudtam a játékra figyelni. Akkor megmondtam neki, hogy ezt ne csinálja, mert nem segít. Azóta egy szót sem szól. Magyarországon azt láttam, hogy sok szülő ordít a gyerekével, apa legalább megértette, hogy ezt ne tegye velem, mert nem segít. Biztos pont számomra, mindig számíthatok rá, engedi, hogy döntsek a jövőmről.

– FC Kray után a Rot-Weiss Essen már egy lépést jelentett előrefelé. Mi változott?

– Sokkal többet és intenzívebben edzettünk. Több alkalommal volt külön kapusedzés. Amikor az Essenhez kerültem, még mindig nem tudtam jól németül. Az elején nem mertem megszólalni, nem barátkoztam, bezárkóztam, emiatt az első félévem rosszul telt. Az akkori edzőm sokat segített, támogatott. Biztatott, hogy beszéljek nyugodtan, még akkor is, ha épp nem helyes, amit mondok.

Csak csináljam, beszéljek a pályán és azon kívül. Így tettem, és jött minden magától. Végül ez lett a legnagyobb erősségem.

– Mármint az, hogy sokat beszélsz?

– Igen, nagyon sokat beszélek, irányítok a mérkőzésen. Pedig pár éve meg sem mertem szólalni. Arra jöttem rá, ha sokat beszélek, jobban játszom. Jobban tudok koncentrálni, jobban védek. Ez tett ismertté. A „sokat beszélő” kapusként emlegettek, aki sokak szerint nagyon jól véd.

– Hogy kerültél kapcsolatba a Fortuna Düsseldorffal?

– Elkezdtem együtt dolgozni egy menedzserrel. Elmondtam neki, hogy bár csapatkapitány vagyok az Essen U14-es csapatánál – úgy, hogy még mindig nem beszéltem jól németül –, nem szeretnék a klubnál maradni. Továbblépnék. Több Bundesliga-klubtól is kaptam ajánlatot, de a Fortuna Düsseldorf volt az, ahol tudtam, hogy játéklehetőséghez jutok, és idővel – ha jól dolgozom – lesz lehetőségem lesz feljebb lépni, bekerülni az első csapatba. Az első megbeszélés után azt mondtam apukámnak, hogy ideigazolok.

(Forrás: Fortuna Düsseldorf)

– Egy évvel azután, hogy Düsselforba szerződtél, már a Bundesliga 2-es klub felnőtt csapatával edzettél. Tetted ezt 15 évesen.

– Úgy kezdődött a 2021-2022-es a szezon, hogy nem a saját korosztályomnál, hanem az U17-es csapatnál edzettem és játszottam. És elég jól indítottuk az idényt, öt mérkőzés, öt győzelem. Aztán odajött hozzám a kapusedzőm és megkérdezte, ráérek-e holnap, mert az első csapathoz kéne mennem edzeni. Nem értettem, mi történik körülöttem, csak mentem. Még iskolai igazolást is kaptam, hogy el tudjak menni az első csapathoz. Bementem a stadionba, azt sem tudtam, hol vagyok. Jött egy edző, segített, eligazított, adott ruhát. Bementem az öltözőbe és körülnéztem, Premier League-et, Bundesligát megjárt idős, rutinos játékosokkal ültem egy öltőzőben.

Ültem, és azon gondolkodtam, egy 15 éves gyerek vagyok, aki néhány éve még Magyarországon focizott, németül egyáltalán nem beszélt, és most itt ül a Fortuna Düsseldorf felnőtt csapatának öltözőjében.

– Hogyan érezted magad a felnőtt edzésen?

– Ahhoz képest, hogy 15 évesen, megszeppenten mentem ki, azt gondolom, jól teljesítettem. Egy héttel később ismét mennem kellett, majd egy ideig nem, mert egyrészt sok mérkőzésünk volt az U17-es csapattal, másrészt akkor a felnőtt együttes a kiesés ellen küzdött. De következő év januárjában a felkészülést már a felnőttekkel csináltam.

– Annyira meggyőzted a klub vezetőségét, hogy 2022 áprilisában profi szerződést írtál alá.

– A sportigazgató, Christian Weber az első naptól kezdve azt mondta rám: ennek a játékosnak mindenképpen maradnia kell. Megkerestek Németországból, Angliából, ahol több pénzt kereshettem volna, de ott valószínűleg nem kapnék annyi játéklehetőséget. Tudom, ha maradok, és dolgozom, akkor megkapom a lehetőséget a felnőttek között. Elismerés volt ez a szerződés, egyúttal egy ösztönzés arra, hogy még többet dolgozzak.

– Térjünk rá a posztodra. Az, hogy kapus leszel magától értetődő volt?

– Egyáltalán nem, régebben csatár, középpályás, szélső voltam. Imádtam cselezni, gólt lőni, azt, hogy nálam van a labda. De amikor rendeztek egy tornát a környékünkön, akkor be kellett, hogy álljak a kapuba, mert az akkori kapusunk nem tudott eljönni, matekdolgozatra tanult. És mivel az apukám és a testvérem is védett, azt mondták, álljak be. Egyáltalán nem volt kedvem védeni, de olyan jól ment, hogy végül megkaptam a torna legjobb kapusa címet.

– Aki ennyire szereti azt, hogy nála van a labda, annak kell valami nagyon erős impulzus, hogy a kapuban maradjon.

– Azt gondolom, van ebben családi vonás: apukám, a nagypapám is kapus volt. Amikor kisebb koromban jártam meccsre, azt láttam, hogy apukám a kapus. Vetődik, irányítja a többieket. Meg az is sokat számított, hogy az első torna, ahol védtem, úgy ért véget, hogy a legjobb kapusnak választottak. Azt gondoltam magamban, nekem ez megy, jó vagyok ebben.

– És úgy tűnik, jó vagy abban, amit csinálsz...

– Igen, és még mindig bennem van az az érzés, amit gyerekkoromban a teremtornán éreztem. Hogy jó az, ha valahogy – kézzel, lábbal, fejjel – kivédek egy lövést. Egyszerűen szeretem ezt az érzést.

– Mi az, amiben úgy érzed, hogy a legtöbbet javultál?

– A koncentráció. Egy kapusnak az összpontosítás tekintetében más a helyzete, mint egy mezőnyjátékosnak. Utóbbi sokkal aktívabban vesz részt a játékban, több lehetősége van „meccsben lenni”, egy kapusnak pedig lehet, hogy csak egyszer-kétszer kell védenie a kilencven perc alatt. Jöhet egy lövés az első, jöhet az utolsó percben.

Mindegy, hogy mikor, készen kell állnod folyamatosan, és segítened kell a csapatodat.

– És mi az, amiben szeretnél fejlődni?

– Hogy még jobban helyezkedjek a hosszan előre ívelt labdákra és, hogy fejlődjek a kijövetelekben. Ez fontos jellemzője egy mai kapusnak.

– Mik egy mai, „modern” kapus ismérvei?

– Mentálisan erős, ez a legfontosabb. Lábbal olyan képzettnek kell lennie, mint egy mezőnyjátékosnak, mert a labdakihozatalokban nagy szerepe van már a kapusoknak. És nagyon jól kell tudnia felvennie a pozíciót. A kapusedzőm azt mondja, ez a poszt a pozíciók játéka. Nagyon sok függ attól, hova és hogyan állsz.

– Van olyan, akit példaképednek tekintesz?

– Király Gábor. Volt lehetőségem vele találkozni Hatvanban. Kinn játszott Németországban, láttam sok mérkőzését. Egyszerűen szeretem, ahogy véd. Amit pedig a 2016-os Európa-bajnokságon csinált, az magával ragadott. Még mindig emlékszem a védéseire. Nagy hatással volt rám. Annyira, hogy az FC Krayban mackónadrágban védtem.

– Beszéljünk egy kicsit a magyar válogatottról. Két alkalommal kaptál meghívót, egyszer az U16-os, egyszer pedig az U17-es válogatott összetartásán, edzésein vettél részt.

– Ez egy fájó pont számomra. Azt kell, hogy mondjam, nem voltak korrektek velem a magyar válogatottnál. Egyszerűen nem adták meg a bizonyítási lehetőséget. Megkaptam a meghívót, részt vettem az összetartásokon – ahol mérkőzéseket nem játszott a csapat –, a teszteken jól teljesítettem, pozitív visszajelzéseket kaptam, de később arra nem már kaptam lehetőséget, hogy meccsen bizonyítsak. És azóta sem tudom, számítanak-e rám vagy sem. A bizonytalanság rossz. Legalább tudnám annak az okát, hogy mi miért történt.

– Gondolkodsz esetleg a német válogatottságon?

– A Német Labdarúgó-szövetség nagyon szeretné, ha a német utánpótlás válogatottban játszanék. A korosztályomban nincs jó német kapus, ezért is szeretnék, ha ott védenék. Még kivárok, mert remélem, hogy keresnek a magyar szövetségtől. Csak legalább annyit tudjak, kellek vagy sem. Mert ha nem, akkor marad a német válogatott. Magyar vagyok, magyarnak tartom magam, és az a célom, hogy magyar válogatott legyek, de ha nem hívnak, nem keresnek, akkor megpróbálnám a német válogatottat. Folyamatban van a német állampolgárság megszerzése, ami nemcsak a válogatottság, hanem úgy általában az itteni életem miatt is fontos. És azt kell, hogy mondjam, nem lennék okos, ha nemet mondanék a német válogatottnak, miközben nem kellek a magyar válogatottnak.

Kiemelt fotó: Fortuna Düsseldorf