Nottingham: 23 év után újra az elitben

8414 nap telt el a Nottingham 1999-es PL-búcsúja, valamint az elmúlt hétvégi visszatérés között, azaz 23 hosszú év. 1069 meccset játszott ezalatt a Forest azzal a szent céllal, hogy egy nap bebocsátást nyerjen a Premier League-nek hívott futballparadicsomba. 339 játékos öltötte magára időközben a klub mezét, köztük BL-győztesek is, mint Andy Cole vagy John Terry. 1999 óta megfordult a Wembleyben 142 klubcsapat, de a play-off vasárnapi döntőjéig a Forest egyszer sem. Senki, a legszörnyűbb rémálmaiban sem gondolta volna, hogy ennyire gyötrelmes úton jut el ismét a legjobbak közé a Nottingham, már csak azért sem, mert amikor kiesett a PL-ből – 1993-ban és 1997-ben –, egyből visszaverekedte magát a legjobbak közé, az első visszakapaszkodás után ráadásul Stan Collymore 22 góljának is hála a harmadik helyen zárt, így a nemzetközi porondra is visszatérhetett.

Akkor már azé a Nigel Doughty-é volt a klub, aki 1999-ben a csődtől megmentve vette meg 11 millió fontért (most valamivel többet ér…), és ha a szakmai lejtmenetet egy ideig nem is tudta megállítani, gazdaságilag gatyába rázta a Forestet, amelyik elnöklése alatt tért vissza a Championshipe 2008-ban, és került be hamarost kétszer is a rájátszásba, noha a PL-szereplés esélyét mindkétszer elpuskázta. Doughty 2011 nyarán a nemrégiben Erik ten Hag segítőjévé választott Steve McClarent jelölte ki menedzsernek, 112 nappal később azonban elküldte, majd le is mondott elnöki pozíciójáról csapnivaló döntésével indokolva elhatározását. Négy hónap elteltével, 54 éves korában elhunyt. A kuvaiti üzletember, Favaz al-Haszavi vásárolta meg a Forestet, de bizarr szakmai döntésekben azután sem szenvedett hiányt a klub: volt edző, akit néhány órával azután csaptak ki, hogy a Boxing Day-en legyőzte a Leedset (kellemes ünnepeket!), más 40 napig húzta csak. Találni olyan szezont, amelyben a kerettagokról szólva elmondható, nyolc különböző tréner kérését teljesítve verbuválták őket. Al-Haszavi a financial fair play-t is megszegve szórta el a pénzét, öt éve alatt nyolc edzőt elfogyasztva, mígnem 2017 nyarán az Olympiakosz görög tulajdonosa, Evangelosz Marinakisz megvette tőle a klubot. Nem állíthatjuk, hogy a káosz egy csapásra megszűnt volna, sőt! De előbb néhány gondolat a meglehetősen ellentmondásos megítélésű politikus-üzletemberről.

Fotó: Eurosport

Az 54 éves Marinakisz Pireuszban, hajótulajdonos család tagjaként jött világra, maga is a tengeri szállítmányozásban kezdett el tevékenykedni, megalapítva a Capital Maritime & Trading Corporationt. Később számos más céget is irányítva vált egyre tehetősebbé, a milliárdos üzletembert nem elégítette ki azonban a biznisz, politikai pályára kalandozva beválasztották Pireusz városi tanácsába, amelynek első embere lett. Pireusz polgármestere egyébként az a Jannisz Moralisz, aki az Olypmiakoszban az elnökhelyettese… Marinakisz nem talált kivetnivalót abban, hogy üzletemberként politikussá válik, mint mondta, nem bizniszel az állammal.

klubja, az Olympiakosz alaposan hozzájárul a legszegényebb athéniak ingyenes étkeztetéshez, de rendezett már meccset Haiti és Pakisztán a földrengések miatt fedél nélkül maradt lakosainak megsegítésére, miközben támogat kórházakat, s eurómilliókat fordított árvizek, illetve a 2018-as görögországi erdőtüzek áldozatainak megsegítésére. Nem csak az angyali énjét ismerni azonban: az elmúlt évtized elején megvádolták azzal, hogy együttműködik a fogadási csalásokra szakosodott nemzetközi bűnszervezetekkel. 2014-ben amiatt indult ellene eljárás, mert az Olympiakosz Aszterasz Tripolisz elleni kupadöntőjének félidejében beviharzott a játékvezetői öltözőbe, s láss csodát, a feszült 1–1-es első félidő után az Olympiakosz 3–1-re, nyert (Marinakisz utóbb azt mondta, csak azért bátorkodott belépni a bírói szobába, hogy sok szerencsét kívánjon a sporttársaknak…). Ugyancsak 2014-ben megvádolták azzal, hogy az ő utasítására robbantották fel egy görög játékvezető pékségét, illetve, hogy maga is egy bűnszervezetet vezet, amelyik csalásokra specializálódott – az évekig húzódó per ideje alatt kötelezték arra, hogy időről-időre megjelenjen a rendőrségen, elnöki pozíciójáról is kénytelen volt ideiglenesen lemondani, végül azonban minden vádpontban felmentették.

Ezzel párhuzamosan viszont a kábítószer-kereskedelem vádja is megfogalmazódott vele szemben, amikor a görög parti őrség 2014-ben rekordmennyiségű, két tonna kábítószert, főként heroint talált az egyik tankeren, illetve egy Athén közeli raktárban, a tanker finanszírozása Marinakiszhoz volt köthető. Ő mindvégig tagadta a vádakat, politikai okokat vélt az ügy mögött felfedezni, szerinte a kormánykoalíció akarta besározni és ellehetetleníteni. 2021 januárjában, azután, hogy a tanúk közül tízen is életüket vesztették, a bíróság úgy találta, nincs bizonyíték arra, hogy Marinkisznak köze lenne a kábítószerhez, s lezárta az ügyet.

Fotó: Sky Sports

Békésebb vizekre evezhetünk Nottinghamben, bár a Trent folyó partján elhelyezkedő City Groundon sem honolt mindig tökéletes nyugalom. Marinakisz belépése után is egymásnak adták a kilincset a különböző trénerek, nem is kis nevek: a Middlesbrough-val egyszer már feljutó Aitor Karanka, Martin O’Neill, Sabri Lamouchi, a három csapatot is a PL-be navigáló Chris Hughton, akitől végül Steve Cooper átvette a stafétabotot. 20 különböző menedzser igyekezett beteljesíteni a PL-álmokat, mígnem a walesi trénernek idén valahára sikerült. Nem mintha bárki egy fabatkát is adott volna ezért az év elején. Az első hét fordulóban még Hughton irányításával az elmúlt 108 év legpocsékabb rajtját produkálva hatszor vereséget szenvedett a Forest, egy ponttal szerénykedett a tabella utolsó helyén, akkor váltotta őt a walesi szakember. Cooper márpedig teljesen átformálta az együttest. A nyolcadik fordulótól számítva egyetlen más csapat sem gyűjtött annyi pontot a Championshipben, mint a Forest, hogy aztán a rájátszás döntőjében a Huddersfield ellen is győzzön. Sokak szerint olyan csoda ez, mint amikor 1978-ban élvonalbeli újoncként bajnokságot nyert, majd a következő két szezonban a BEK-serleget is besöpörte (a legendás Brian Clough irányításával). Arra azért aligha fogadnánk, hogy a történelem megismétli önmagát, alighanem a sima bennmaradást is hatalmas diadalként ünnepelnék Nottinghamben, Cooper edző lehet mindenesetre a remény záloga.

Az már önmagában is érdekes, hogy nem feltétlenül főnöknek (Gaffer vagy Boss) szólítják játékosai, hanem többnyire Coopsnak, amire egyfelől lehet magyarázat, hogy a Swansea-t kétszer is a Championship play-offjába vezénylő tréner még mindig csak 42 éves, de sokkal inkább az az oka, hogy kevésbé hisz a szigorú hierarchikus rendben, egységként gondol inkább magára és csapatára.

Nem szereti, ha ajnározzák, a közös erőfeszítés eredményének tekinti a sikereket, s a meccseket követő ünnepléskor – amikor Jürgen Klopp módjára a közönség előtt belecsap néhányszor öklével a levegőbe, bár ő nem csupán a „nottinghami Kop”, hanem mind a négy lelátórész előtt – sem a magamutogatás vezérli, pusztán a csapat és szurkolótábora közti kapcsolatot próbálja még szorosabbra fűzni. Apropó, Liverpool: Coopert az Anfielden ugyancsak jól ismerik, korábban ugyanis a vörösök akadémiai csapatait edzette.

– Jó természet, jól kezel bennünket, azt viszont nem szereti, ha nem hajtjuk végre tökéletesen a feladatokat, ahogyan azt sem, ha könnyedén eladjuk a labdát. Olyankor tud bizony élesen fogalmazni. De bárkivel szívesen elbeszélget, bárki kopogtathat az ajtaján. Neil Warnock szokta volt mondani, az edzősködés kilencven százalékban a man managementből áll, hogy hogyan bánsz a játékosaiddal, hogyan szólsz hozzájuk, hogyan próbálsz rájuk hatni. Nem tudom, ez igaz-e, a mi edzőnk mindenesetre e téren is remek. Jó hangulatúak a foglalkozások, de magas követelményeket támaszt. Rövid, tempós, nagy koncentrációt igénylő edzésgyakorlatokat vezet, nagyon ügyel a részletekre, a taktikai elemekre, ahogy arra is, hogy a fizikai állapotunk megfelelő legyen. Mára a futball némileg olyan lett, mint egy sakkparti, annyira taktikus, a labdarúgóknak érteniük kell, mi a feladatuk, és aszerint cselekedni.”

fotó: ForestTilIDie.com

Cooper a fiatalok fejlődésének is különös figyelmet szentel, a 20 éves Brennan Johnson, aki Hughtonnál nem számított éppen alapembernek, Cooper kezei közt szerzett 19 gólt és adott tíz gólpasszt, ma már az értékét minimum 25 millió fontra becsülik, vinné is néhány PL-csapat. A 21 éves Djed Spence szintén az utóbbi bő félévben mutatott játékával győzte meg az iránta érdeklődő Tottenham és Arsenal képviselőit, a valamivel idősebb középpályás, Ryan Yates ugyancsak most, 24 éves korára kezdett el olyan teljesítményt nyújtani, amit elragadtatással fogadott a publikum, nem is szólva a Manchester United 21 éves kölcsönjátékosáról, James Garnerről, aki úgyszintén kapós lett.

„Az a lényeg, hogy éhesek legyenek a játékosok, hogy minden nap jobbak akarjanak lenni – fogalmazta meg elképzeléseit a sikerkovács. – Az elitben vannak, nekünk, edzőknek minden nap olyan körülményeket kell teremtenünk, hogy azt kihívásnak tekintsék. Az egyre jobb teljesítményre kell őket sarkallni, ahogy nekem is saját magamat. De mindannyiunknak össze kell tartanunk, ebben nem lehet hiba.”

Ennek a felfogásnak is köszönhető, hogy a Forest az FA-kupában az Arsenal és a Leicester skalpját is begyűjtötte, és csak a későbbi győztes Liverpool tudta búcsúztatni a legjobb nyolc között. 

„Nem félünk senkitől – jegyezte meg Max Lowe, a Sheffield United kölcsönjátékosa. – Egyetlen olyan ellenféllel sem találkoztunk, akivel szemben azt mondtam volna, oké, legyünk óvatosabbak, kicsit vegyünk vissza. A mester azt szereti látni, ha belevetjük magunkat a meccsbe, támadunk, teljes erőbedobással futballozunk.”

És azt is, ha nyernek. Steve Cooperrel márpedig ez a helyzet: a walesi produkálta az elmúlt 23 év legjobb nottinghami győzelmi mutatóját a maga 59,1 százalékával. A statisztika a Premier League-ben alighanem romlik, de ha bennmarad a Forest, senkit nem fog érdekelni.