Nyolc pontban a Newcastle bennmaradásáról

1. Az ellenfelek gyengélkedése

Bármennyire is gyengén kezdték a Szarkák a szezont, a közvetlen riválisaikkal szemben nem szedtek össze jelentős hátrányt. Amikor a 15. fordulóban megnyerték az első bajnokijukat, tíz ponttal a 19. helyen tanyáztak, de ugyanennyivel állt ekkor a Norwich City és a Burnley is, a Watford mindössze hárommal szerzett többet, és még a tabellán 12. Brentford is csak hét pont távolságra volt a Newcastle-től. A különbség tehát nem tűnt ledolgozhatatlannak. Az azóta eltelt mérkőzéseken pedig az is kiderült, hogy messze nem a NUFC a PL leggyengébb csapata. Míg a Newcastle United ezt követően további 36 pontot gyűjtött be, addig a Watfordnak 37 találkozó után is csak 23, a Norwichnak 22 pontja van, de még a Leeds United is csak 35-tel rendelkezik. A Szarkák versenytársai tehát csak relatíve kezdték jobban az idényt.

2. A szezoni eleji alulteljesítés nem tarthatott örökké

A bajnokság legelején a Newcastle önmagához képest is gyengén teljesített. Bár a játékoskeretet tekintve az együttes egyértelműen a tabella alsó fertályához tartozik, ennyire pontszegény rajtra azért senki sem számított. Várható volt tehát az, hogy egy ilyen jellegű alulteljesítést egy jobb periódus fog követni. Az előző kiírásban már láthattunk olyan csapatot, amely hasonlóan rosszul vágott neki az idénynek. Akkor a Sheffield United az első 17 fordulóban mindössze két alkalommal szerzett pontot, a bajnokság végére mégis összejött azért hét győzelem egy talán a NUFC-nál is gyengébb kerettel.

Hiába szerzett ugyanis másodszor is vezetést a csapat a 90. percben, James Ward-Prowse a 96. minutumban büntetőből egalizált. A győzelem lehetősége tehát megvolt a csapatban, csak lezárni nem tudták a találkozókat.

3. Az új tulajdonos érkezése reményt adott a folytatásra

2021. október 7-én egy legalább egyéves – vagy ha a Mike Ashley nevével fémjelzett időszakra gondolunk, akkor 14 esztendős – huzavona ért véget az egyesület eladásával. Az új tulajdonos a szaúd-arábiai befektetési alap (PIF) lett 80%-ban, valamint tulajdonrészt szerzett a PCP Capital Partners és az RB Sports&Media. A tőkeerős befektetők megjelenése pozitív fogadtatásra talált a klub szurkolói körében, hiszen így felsejlett annak a reménye, hogy az évek óta tartó vegetálást végre egy prosperáló szakasz veheti át. A bizakodás a játékosokra is átterjedt. Sokkal jobb érzés egy olyan együttes tagjának lenni, amelynek jelentős ambíciói vannak – még akkor is, ha tudod, hogy hosszabb távon neked itt nem lesz helyed a keretben –, mint egy olyannak, ahol csak a bennmaradás az elvárás.

4. A januári igazolások hozzá tudtak tenni a csapathoz

Februári cikkemben már jeleztem, hogy a januári átigazolási időszak egyébként jelentős költései ellenére nem a terveknek megfelelően sikerült megerősíteni a csapatot. Kieran Trippier és Bruno Guimaraes megszerzése hosszabb távon is előremutató, de a többi új érkező inkább C vagy D opció lehetett csupán az előzetes tervekben. A tavaszi szereplés viszont igazolta a szerződtetések létjogosultságát. Dan Burn, Matt Targett és Chris Wood is alapemberré vált, utóbbinak a sérülés miatt kieső Callum Wilsont kellett pótolnia, amit inkább játékával, semmint góljaival – két találatot ért el – tett meg. Azonban a két húzónév talán ennél is többet adott hozzá az idei teljesítményhez.

Gareth Southgate válogatottjának egyik oszlopos tagja a világbajnoki szereplését is veszélyeztette döntésével, hiszen nem valószínű, hogy az angol válogatott szövetségi kapitánya a másodosztályból is magával vinné a világbajnokságra. Trippier azonban bátor volt, élére állt a változásoknak, és a pályán is odatette magát. Bár sérülés miatt mindössze öt mérkőzésen lépett pályára, mégis két góljával – amelyből az egyik győztes gól volt, az Aston Villa ellen – és pontrúgásaival emelkedő pályára segítette a Szarkákat.

Ahogy az angol válogatott játékos sérülése miatt kiesett a kezdőből, úgy kapott egyre fontosabb szerepet Bruno Guimaraes. A Lyonból érkező brazil válogatott középpályást fokozatosan építette be Eddie Howe az együttesbe, ő pedig ezt remek teljesítménnyel hálálta meg. A már a francia bajnokságban is megcsodált labdabiztossága itt sem hagyta el, a nehéz helyzetekben is bátran számíthatnak rá a társai a labda megtartásában, emellett pedig a kapu elé is gyakran felér. Eddigi 16 mérkőzésén öt gólt (2,8-as xG-re) és egy gólpasszt (1,9-es xA-ra) jegyzett. A Southampton elleni gólja és a Leicester City elleni duplája egyaránt három pontot jelentett a Newcastle-nek.

5. Feljavultak az egyéni teljesítmények

De nem csak az új labdarúgók teljesítménye alapozta meg a csapat jobb eredményeit. A „régiek” feljavulása is szembetűnő. A szezon első 12 fordulójában az első számú kapus Martin Dúbravka nem állhatott az együttes rendelkezésére, a helyettesei (Karl Darlow nyolc, Freddie Woodman négy meccsen állt a kapuban) pedig nem tudták kapott gól nélkül lehozni egyik összecsapást sem. Dúbravkának a „nullázáshoz” mindössze három találkozóra volt szüksége, az első alkalom pedig egyben a győzelmet is jelentette a NUFC-nak. A kapusok közötti különbséget jól jelzi, hogy míg Dúbravka 34 gólt kapott 37-es PSxG-re – magyarul a helyzetek alapján többet kellett volna kapnia –, addig Darlownál ez 15 gól 10,6-ra, míg Woodmannél 12 találat 8,7-re. A Premier League-ben 90 percre vetítve csak a Wolverhamptonban védő José Sá és David De Gea rendelkezik jobb mutatókkal, mint a szlovák válogatott kapus.

A svájci válogatott védő Steve Bruce-nál az idény elején alig kapott lehetőséget, ám Bruce elküldése után megkapta a bizalmat, amit azóta jó teljesítménnyel hálált meg, nem csoda, hogy a tavasszal újabb, kétéves szerződést írt alá a Newcastle-höz. A védekezés mellett a támadásokból is kiveszi a részét. Két gólt is szerzett a tavasszal, melyből a Brighton elleni győzelmet jelentett csapatának.

A télen kulcskérdés volt, hogy a védelem mindkét oldalát megerősítsék. Ezért is volt nagy érvágás, amikor négy fordulót követően a jobb oldalról kidőlt Kieran Trippier. A helyére lépő Emil Krafth azonban meglepően hatékonyan látja el a feladatát. A korábban gyenge láncszemnek tartott játékos támadásban nem ér fel Trippier szintjére, a védekezést viszont képes megoldani, ezzel pedig stabilitást biztosít együttese hátsó alakzatának.

Bruno Guimaraes érkezésekor az volt a kérdés, vajon milyen szerepet fog szánni neki Eddie Howe, ám mire megérkezett a Szarkákhoz, addig a Jonjo Shelvey, Joe Willock, Joelinton hármas végre összeállt. Olyan masszívan és jól teljesítettek, hogy a brazil válogatott középpályást szinte alig lehetett berakni a csapatba. A tavaly tavasszal gólerősen játszó Willock újra megtalálta góllövő cipőjét, a szélen Ryan Fraser is jobb napjait kezdte idézni, míg Joelinton góljai mellett a szereléseivel és a labdaszerzéseivel hívta fel magára a figyelmet.

6. A kulcsmeccseket nem veszítette el a csapat

A kiesés elleni harcban közvetlen riválisnak számító együttesek ellen a Newcastle nem szenvedett vereséget, egyedül az Everton ellen maradt alul március közepén, ekkorra viszont már biztonságos távolságban volt a kieső helyektől. Az ősszel a veretlenség egyúttal – a Burnley elleni sikert kivéve – nyeretlenséget is jelentett, idén azonban a Leeds United elleni összecsapáson megtört a jég. Egy inkább küzdős, semmint élvezetes mérkőzésen Jonjo Shelvey lövésénél Ilan Meslier, a leedsiek francia kapusa hibázott, és a Szarkák megszerezték a három pontot. A győzelem azért is volt fontos ezen az összecsapáson, mivel ez megerősítette a játékosok és a szurkolók hitét is abban, hogy jó úton járnak, van kiút a táblázat aljáról.

7. Eddie Howe

A Bournemouth egykori vezetőedzőjét novemberben nevezték ki a csapat kispadjára, munkája során pedig fokozatosan átalakította a csapatot.

Így kisebb nyomás nehezedik a védelmükre, ellenben magasabban képesek labdát szerezni, majd a rendezetlen védelem ellen támadni. Ahogy Emil Krafth fogalmazott a The Athleticnek, ez a fajta játék sokkal jobban fekszik a csapatnak. Az egyik kulcsszó az edzésen és a mérkőzéseken az intenzitás lett. A támadásaik felépítése is átalakult, direktebbé vált, ami köszönhető Chris Wood fizikai adottságainak is. De nemcsak a taktika és a felfogás változott, hanem a gondolkodás is. Korábban a játékosok a pályán inkább a vereséget akarták elkerülni, ezzel szemben most már a győzelemért lépnek pályára. Howe változtatott a szokásokon is. Érkezéséig az edzésen a rosszul teljesítőket büntették, kinevezése óta a jól teljesítőket jutalmazzák. Az egyébként a gyengébb szereplés ellenére nem letargikus öltözőbe pozitív mentalitást hozott. Ennek egyik kézzelfogható jele, a mérkőzések utáni közös fotó az öltözőben, amely szokást egyébként már a Bournemouth-nál is alkalmazta Howe.

8. A morál a gyengébb eredmények ellenére sem volt rossz

Azt gondolná az ember, hogy egy rosszul teljesítő brigád morálja mindenképpen alacsony szinten van, ám Newcastle-ben nem ez volt a helyzet. Amikor a téli átigazolási időszakban Dan Burn a Szarkákhoz igazolt, arra számított, hogy egy mentálisan összeesett, rossz hangulatú öltözőbe érkezik, de nem ezt tapasztalta. A NUFC-nál a játékosok és a stáb is bizakodó volt, pozitív üzeneteket sugárzott, érezhető volt, hogy rendületlenül hisznek a bennmaradásban. Még azok a csapattagok is elégedettek és bizakodóak maradtak, akik a téli erősítések miatt kikerültek a keretből, vagy mint Dwight Gayle – aki a jelentések szerint az edzéseken a legjobban teljesít –, a pályára sem tudnak kerülni. Egy ilyen környezetben nem is lehetett kérdés a bajnokság végkimenetele.