Ötödik alkalommal is az elődöntő lett az MK Dons veszte

Még hazai berkekben is eléggé megosztó klubnak számít az a Milton Keynes Dons, amelyet 2004-ben a Wimbledon FC jogutódjaként alapítottak. Ez a történet önmagában megérne egy írást, mert igen sokrétű és megannyi érdekességet rejt, ám ezúttal nem szeretnénk ennyire messzire menő utazásra invitálni az olvasót, csupán a hátunk mögött hagyott szezont helyezzük reflektorfénybe, mert itt is bőven van mit vizsgálni.

Pete Winkelman, a klub tulajdonosa és elnöke már akkor is főszereplő volt, amikor a délnyugat-londoni egyesületet 2003 szeptemberében Milton Keynes-be költöztették. Az üzletember ezt követően vette át az irányítást, és indította el a csapatot az előd nyomdokain, de mégis más úton. Az alacsonyabb ligákban szereplő együttes teljesítményét és működését sokáig semmilyen különlegesség nem jellemezte, amely miatt akár nemzetközi szinten is ismertebbé vált volna. Nem volt különleges a negyedik ligába való kiesés 2006-ban, sem pedig az azonnali visszajutás, de még csak az az egy szezon sem volt különösebben figyelemfelkeltő, amikor a másodosztályban szerepeltek (2015-2016), hiszen végül csak egy „körre” váltottak jegyet a Championshipben.

Azonban 2018-ban kiestek a League Two-ba, azaz a negyedosztályba, és ezzel egy új éra kezdődött el a klubnál, aminek ugyan csak évekkel később lett meg az eredménye, és most már látszik, nagyon jó az az irány, amit akkor felvettek. A kiesés után kinevezték Liam Sweetinget vezető megfigyelőnek, aki jelentős felelősségi kört is kapott az átigazolásokat illetően. Az adatalapú kiválasztás lett a fő profil, ami főleg egy évvel később, a visszajutást követően kezdett el érződni. A saját osztályukban és az alacsonyabb szinteken is hatékonyan találták meg azokat a játékosokat, akik a Sweeting által elképzelt jövő alapköveit jelenthették, s közben az akadémiai képzést is átszervezték ennek a víziónak megfelelően.

A feljutást még Paul Tisdale abszolválta, de ő túlságosan is a régmúltban ragadt angol edző volt, és már a harmadik vonalban sem tudott megfelelni az elképzeléseknek. Őt Russell Martin váltotta, akinek bár ez volt az első vezetőedzői munkája, az első szezonjában bennmaradt a csapattal, majd a másodikban már a középmezőnybe kormányozta a Donst. Nem csoda, hogy 2021 nyarán a Swansea City kínált neki állást, amit nem sokkal a szezonrajt előtt el is fogadott bajban hagyva a buckinghamshire-i klubot.

Az előző szezon végéhez érve a vezetőség is átalakult: az új irányt Simon Crampton és Liam Sweeting szabhatta meg. (Forrás: MK Dons)

A májusban sportigazgatóvá kinevezett Sweeting és a mellé technikai igazgatónak megtett Simon Crampton ezzel teljeskörű felhatalmazást kapott arra, hogy a közös projektjüket véghez vigyék. Ám Martin távozásával olyan nehézségbe ütköztek, amit egy frissen kinevezett, a posztján rutintalannak számító páros kapcsán sokan kétkedve fogadtak. A csapat szurkolói féltek, hogy ismét egy pocsék év következhet, s akár a kiesés szele is megérinti majd őket.

„Úgy gondolom, hogy a szurkolóknak bízniuk kell azokban a döntésekben, amelyeket Simon Crampton, az elnök vagy én meghoztunk. Remélem, bíznak bennünk, hogy zökkenőmentesen lehessen folytatni ezt a folyamatot. Nem lesz könnyű dolgunk, mert egy hetünk van az első League One-mérkőzésig. Meghoztuk a megfelelő döntést a klub számára, most előállunk egy rövid távú tervvel, és majd aztán abból építkezünk tovább.”

Martin magával vitte a walesi csapathoz Luke Williams asszisztensedzőt, Matt Gillt és Dean Thornton kapusedzőt is, így a Dons edzői stáb nélkül maradt. Sweeting mégis bizakodó volt, és utóbb kiderült, már ekkor pontosan tudta, hogy mit akar.

„Teljes a bizalmam a játékosokban, a sporttudósokban, magamban, Simonban és a csapatában. Az új struktúra, amit nemrégiben hoztunk létre, ilyen helyzetekben is ad egy biztos támpontot. Dean Lewington és az utánpótlás-képzésben dolgozók át tudják venni ideiglenesen a feladatot az első csapat mellett is. Eddig sikeres átigazolási időszakunk volt, és bárki, akivel ezután ülünk le tárgyalni, azt fogja gondolni, hogy ez egy nagyon jó csapat, amivel szívesen dolgozna együtt. És már csak meg kell találnunk a megfelelő embert a továbblépéshez.”

Noha a kívülállók ekkor még nem is sejthették, de Sweeting ekkor már célirányosan olyan edzőt keresett, akivel olyan játékot tudna játszani a Dons, amellyel a másodosztályban is megállhatják a helyüket. Erről utólag többször is nyilatkozott, hogy ő már a távolabbi jövőt is vizionálta az edzőkeresés közben, hogy kivel tudna a csapat a Championshipben is sikeres lenni. A választása végül Liam Manningre esett, akit a belga másodosztályú Lommel SK csapatától csábítottak el. A City Football Group által előbb a New York City FC akadémiáján, majd a franchise-rendszerük legalacsonyabbra taksált klubjánál útjára indított szakember tökéletesen megfelelt a Sweeting által megálmodott projekt élére.

Az ambiciózus klub ambiciózus edzőt talált magának (Forrás: MK Dons)

A sok passzos labdatartásra alapozó 36 éves vezetőedző épp olyan „modern” irányvonalakat követ, amely a leginkább illő stílus a sportigazgató által összerakott kerethez. Ezt tökéletesen meg is fogalmazta az új edző a klub honlapjának adott első nyilatkozatában:

„A City Football Group mellettem állt, támogatott végig. Lehetőséget kaptam, hogy New Yorkba menjek, majd vezetőedző legyek a Lommelnél. Ez a lehetőség azonban túlságosan vonzó volt ahhoz, hogy ne váltsak. Adott egy ambiciózus futballklub, amely egy bizonyos játékmódban hisz – a szurkolók által megszokott és megkövetelt módon, és ez az, amiben én is hiszek. Van egy csapatunk is, tele minőségi és különleges játékosokkal, akikkel alig várom, hogy együtt dolgozhassak.”

Hogy mennyire jól alakult ez a kapcsolat, azt egyrészt már az is bizonyítja, hogy a tabella harmadik helyén zártak, s hogy az utolsó fordulóban még a bajnoki címre is volt esélyük. Ugyan ez nem jött össze, de a megvalósuló elképzeléseket jól visszaadja, hogy övék volt a legtöbb passz, a legtöbb sikeres passz, illetve a játékfilozófiát tökéletesen leíró „tíz egymást követő sikeres passzokból álló szekvenciák” terén is kimagaslottak a mezőnyből.

Az alapvető statisztikák is azt mutatják, joggal végeztek bronzérmes helyen (Forrás: Twitter / The Near Post)

Azonban a folytatás cseppet sem úgy alakult, ahogy remélték, mert az előző szezonban még másodosztályú és egyébiránt a hatodik helyre épp a Dons utolsó fordulós sikerének is köszönhetően fellépő Wycombe Wanderers ellen búcsúztak a rájátszás első körében, egyben elődöntőjében. Ez a búcsú azt is jelenti, hogy továbbra is tart az átok a klubon, és az MK Dons lett az első együttes az EFL történetében, amely az első öt rájátszásbeli elődöntőjének mindegyikében elbukott:

1. 2006-07 (League Two): Shrewsbury Town–MK Dons 2–1 (összesített eredmény)
2. 2008-09 (League One): Scunthorpe United–MK Dons 1–1 (tizenegyesekkel: 7–6)
3. 2010-11 (League One): Peterborough United–MK Dons 4–3
4. 2011-12 (League One): Huddersfield Town–MK Dons 3–2
5. 2021-22 (League One): Wycombe Wanderers–MK Dons 2–1

A következő idényben ismét nekiveselkedhetnek a buckinghamshire-iek a feladatnak, és biztosan segíti a projektet az, hogy Manning mesternek még egy nyara lesz tökéletesíteni a csapat játékát – ami még akkor is előny lesz számukra, ha már nem mindenki ott folytatja, hiszen az egészen biztos, hogy többek iránt lesz jelentős érdeklődés a másodosztályból.

Kiemelt kép: MK Dons