– Hogyan vették fel veled a kapcsolatot, ki keresett meg a Budafoktól?
– Néhány éve már felvetődött, hogy Budafokra jövök dolgozni, Jakab János tiszteletbeli elnökhöz évtizedes sportbarátság fűz. Most is ő és Oláh Lóránt sportigazgató keresett meg, és néhány óra alatt megegyeztünk. Beszélgettem persze a klub tulajdonosával, Bélteky Róberttel is, mi négyen igen hasonlóan gondolkozunk a futballról.
– Mit mondtak neked, miért téged szemeltek ki?
– Közrejátszhatott a döntésükben, hogy az edzői pályafutásom nagyjából 90 százalékát olyan munkák teszik ki, amikor hasonlóan nagy bajban lévő csapatokat kell felrázni. Ez így volt a REAC-nál, az első osztályban Pápán, Nyíregyházán, majd a másodosztályú Szombathelynél is. Mindig sikerült elérni, hogy ne essünk ki, és felzárkózzunk a középmezőnyhöz.
– Elkönyveltek „mentőedzőnek”?
– A tényeket nézve elképzelhető, de azért szívesen dolgozom olyan csapatoknál is, amelyek nagyobb célokért küzdenek. Nyíregyházán volt ilyen periódus, amikor az NB I-ből kizártak minket, és meg kellett nyerni az NB III-as bajnokságot. Megcsináltuk.
– Mi a vezetőség célkitűzése a szezonra?
– Hogy ne legyen ennyire hullámzó a csapat szereplése. Az utóbbi években a klub megjárta a harmadosztályt, onnan az első osztályba jutott, majd kiesett, és most a másodosztályban maradásért kell küzdeni. Szeretnénk felzárkózni a középmezőnyhöz, és stabilizálni ott a helyünket, ez a célunk.
– Alkalmas-e a célkitűzés elérésére a keret, vagy télen változtatni kell?
– Nem érzem, hogy jelentős változtatásokra lesz szükség. Azonban a Covid negyedik hulláma tizedeli a csapatot: múlt vasárnap reggelre például négy játékos dőlt ki a tervezett kezdőből. Ha mindenki egészséges a keretből, akkor alkalmasnak tartom a csapatot a cél elérésére.
– Hogy érzed, hasonló helyzetbe kerültél most, mint 2019-ben a Haladásnál, ahol egy padlóra került csapatot kellett bent tartani a másodosztályban?
– Az egy extrém helyzet volt: utóbb kiderült, hogy a Covid miatt mindössze hét meccsünk volt, hogy bent tartsunk egy olyan csapatot, amelyik 6 pont hátránnyal indult. Nem volt egyszerű, ahogy a budafoki helyzet sem az, de akkor is megoldottuk, és most is meg fogjuk.
– Hat mérkőzés után három döntetlennel és három vereséggel áll a Budafok az NB II-ben. Milyen hangulat fogadott, amikor megismerkedtél a csapattal?
– Az előbb Szombathelyről beszélgettünk, ott elképesztően rossz, szinte temetői volt a hangulat az elején – érthető módon. Viszont az egész felkészülést együtt csinálhattuk végig, több idő volt az összecsiszolódásra a bajnokik előtt. Budafokra az 5. forduló után érkeztem, és a rossz eredmények miatt itt sem rózsás a hangulat, de azt remélem, hogy ha jövő héten felhívsz, akkor már mindenkinek sokkal jobb lesz közérzete az öltözőben.
– Felipe Matos az asszisztensedződ, 2019 decembere óta dolgoztok együtt, de közel 20 éve barátok vagytok. Kérlek, adj róla szakmai értékelést!
– Fontos, hogy baráti a viszonyunk, de nem ezért választottam asszisztensnek. Szakmailag egy húron pendülünk. Brazíliából jött Magyarországra, az első osztályban is játszott, és már tud magyar szívvel érezni, magyar fejjel gondolkodni. Ám teljesen más futballkultúrából érkezett hozzánk, és a kreativitást, a támadófocit előnyben részesítő, lazább stílusa eredményesen tud párosulni az én stílusommal.
Nálam a védekezésnek kell először rendben lennie, illetve a taktikai fegyelemnek, meg elvárom a harcosságot. Remélem, hogy a kettőnk stílusának ötvözete jó eredményeket hoz.
– A stílusról kezdtünk el beszélgetni: neked mi a víziód a futballról, illetve milyen stílusban szeretnéd játszatni a csapatodat?
– Itt adott a keret, amit Oláh Lóránt jó szemmel állított össze. Ez a csapat arra van ítélve, hogy támadjon, letámadjon, és minél nagyobb százalékban próbálja birtokolni a labdát. Sokan úgy gondolják, hogy egy csapatnak akkor kell a védekezésre helyezni a hangsúlyt, ha gyengébb a játékosállomány. Másképp látom, a védekezés »tudománya« sok esetben nehezebb, mint a támadásé. Én itt a kezdeményező, támadószellemű játékban hiszek, ha hátrébb húzódnánk, nem hiszem, hogy nagy siker várna ránk.
– A Csakfocinak adott pár évvel ezelőtti interjúdban azt mondtad, nagyon tetszik, amit Marco Rossi és Hornyák Zsolt csinál. Ellestél tőlük olyan taktikai húzást, edzői megoldást, amit te is viszont látnál a pályán?
– Nem biztos, hogy Marco Rossi tud erről, de néhány edzésen élesben megleshettem, milyen munkát végez a Budapest Honvédnál. Volt, hogy a válogatottnál is. Nem meglepő, ez jellemző az olasz edzőkre: a taktikai fegyelem mindennél fontosabb nála. Ez a szemlélet nagyon közel áll hozzám. Rendkívül hatékony az a 3-5-2-es felállás, amit a Honvédnál alkalmazott, majd a válogatottnál, rajta kívül mostanában sokan alkalmazzák máshol is. Hornyák Zsoltról azért mondhattam ezt, mert tetszett, ahogy a csapatai játszottak, őt edzésen nem láttam.
Van rajtuk kívül is több olyan edző, akit nagyon nagyra tartok. Komora Imre végtelenül szigorú volt, amit játékosként utáltam, de utólag köszönöm neki, hogy megtapasztalhattam, mennyire fontos a fegyelem. Bicskei Bertalantól a precizitást, és szintén a taktikai fegyelmet lehetett megtanulni.
Nyilasi Tibort végtelenül tiszteltük a játékosmúltja miatt, és elképesztően tudott kommunikálni velünk, játékosokkal a legélesebb helyzetben is. Simon Tibort is nagyon becsülöm, bár ő nem volt az edzőm, baráti volt a kapcsolatunk.
– Német, skót és osztrák első osztályú csapatnál is futballoztál. Mit láttál ott az edzőktől akár az edzésterv készítésében, akár a mentális felkészítésben, vagy más edzői feladatokat tekintve, amit ma fel tudsz használni a munkádban?
– Amikor elkezdtem edzőként dolgozni, úgy gondoltam, hogy mindent, amit ezekben a futballkultúrákban láttam, érdemes beépíteni itthon. Ez fakadhatott a magyar foci akkori igen rossz itthoni megítéléséből is: szinte minden külföldön felszedett tudást kritika nélkül kezeltem. Ez tévedés volt a részemről.
– Mondasz gyakorlati példát?
– Igen. Skóciában, de még talán Ausztriában és Németországban is szűk érzelmi mezsgyén próbálják tartani a játékosokat. Ha veszítesz, ne keseredj el, készülj inkább a következő mérkőzésre, ha nyersz, ünnepelj, de már összpontosíts a következő feladatra! Míg itthon ez úgy néz ki, hogy vagy temetünk, vagy házasodunk, nincs középút. Idehaza megpróbáltam megtanítani a játékosaimat a nyugati szemléletmódra, de végül beláttam, hogy ez nem megy. Ha a magyar játékos veszít, temetői hangulatba kerül, ha győz, akkor önfeledten ünnepel. Ilyen a lelke, ahogy a magyar néplélek is ilyen.
Nem akartam olyasmit erőltetni, ami idegen tőlük, így letettem róla. Mi valahogy nem vagyunk fogékonyak arra, mint a skandináv női kézisek, hogy 15 gólos hátrányban szépítünk, és úgy örülünk, mintha vb-t nyertünk volna.
A másik példa az edzésmunkához kötődik. A Hibsnél napi egy edzésünk volt, szerdán pedig mindig szabadnapot kaptunk. A REAC-nál bevezettem ezt az edzésmódszert, aztán amikor a Testnevelési Egyetemen a periodizációról és az élettani szükségletekről tanultunk, hamar rájöttem, hogy a skót módszer ellentmond annak, ami a tankönyvben van. Ugyanez igaz a napi kétszer kétórás edzésekről, amit az Energie Cottbusnál vezényeltek nekünk, mert teljesen túlterheltté válnak a játékosok. Ma már úgy dolgozom, hogy egybegyúrom az egyetemen elsajátított tudást, illetve a külföldi és a hazai csapataimnál gyűjtött tapasztalatokat.
– Azt is nyilatkoztad korábban, hogy top 3-as edző szeretnél lenni itthon. Mi szükséges ehhez, milyen tudást kell még magadra szedned?
– Amikor elkezdtem edzőként dolgozni, azt hittem, én vagyok a világ legjobb edzője. Elég nagyot tévedtem. Plusz amilyen jól sikerültek az igazolásaim játékosként, olyan szerencsétlenül jártam sokszor edzőként. Volt, ahol haláleset miatt kerültünk nehéz helyzetbe, máshol pénzügyi gondok miatt, vagy mert kizárták a csapatot az első osztályból. Ezért a közelmúltban megfogadtam, hogy kizárólag olyan csapathoz megyek dolgozni a jövőben, ahol tiszta, stabil szakmai és anyagi keretek vannak. Szerencse is kell ehhez a munkához, és természetesen az, hogy kihozzam magamból a legtöbbet.Tudom, hogy most jó helyre kerültem, és abban is biztos vagyok, hogy ha itt jól teljesítek, kapok esélyt, hogy magasabb szinten is bizonyítsak.
– Leszámítva a két évaddal ezelőtti NB I-es szereplést, a Budafok az elmúlt időszakban többször is a 14-16. helyen végzett a másodosztályban. Reális célkitűzés, hogy 2-3 éven belül visszajusson az első osztályba? Ha igen, mi szükséges ehhez?
– Jelen pillanatban ezt nem tartom reálisnak. Az NB II utolsó helyén tanyázunk, a felzárkózás a célunk. Bár a klub szakmailag rendkívül stabil lábakon állt, én pedig akkor kívülálló voltam, nem vagyok benne biztos, hogy kész volt az NB I-es szereplésre 2020-ban. Az NB II-es középmezőnyhöz viszont elég erősek vagyunk, Jakab János elnök és Bélteky Róbert tulajdonos mögöttünk áll ebben, mindenki egy irányba húzza a szekeret.
-----------------------
Bajnok lesz a Budafok a szezon végén?
Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Magyarország/NB II/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.
Kiemelt fotó: Budafoki MTE
