Reggeli kávé Rudival – A tizenegyesrúgás pszichológiája

Hétfőn, a mérkőzéseket megelőzően a Teljes Terjedelem podcast vendége voltam, ahol két kiváló kollégával, Bognár Domokossal és Baumstark Tiborral kerestük a válaszokat a tizenegyesek pszichológiájára és az elmúlt évek innovációinak az idei vébére gyakorolt hatásaira.

Ráadásul nem érkezett 100%-os csapat a kieséses szakaszra és több képviselővel büszkélkedhetett az ázsiai zóna és Afrika is.

A podcast felvételét követően az első mérkőzés azonnal hosszabbítást és tizenegyespárbajt hozott. Dominik Livakovic háromszor is túljárt a japán rúgók eszén, ilyen korábban csak kétszer fordult elő a világbajnokságok történetében, Ricardo 2006-ban, a Portugália–Anglia meccsen védett háromszor, Danijel Subasic pedig a 2018-as Dánia elleni találkozón lett a horvát csapat hőse ugyanennyi tizenegyes hárításával.

A tavaly rendezett Európa-bajnokság nyolcaddöntői közül négy összecsapáson is volt hosszabbítás, de ezek közül csak a Franciaország–Svájc találkozón kellett még a büntetőpont mögé is állniuk a játékosoknak. A negyeddöntők között is volt egy tizenegyes-párbaj (Svájc–Spanyolország utóbbi továbbjutásával), az elődöntőben is (az olasz–spanyol meccs), illetve a döntő sem dőlt el 120 percnyi játék után. Amennyiben a különbségek csökkennek, ilyen szorosak és kiélezettek a mérkőzések a kieséses szakaszban, akkor sorsokat dönthet el, hogy ki mennyi figyelmet szentel a jó végrehajtásra. A tudományos megközelítéssel és az adatok integrálódásával ez a terület is hatalmas fejlődésen ment keresztül.

Fotó: Tom Jenkins/Getty Images

Már a kiválasztásnál és a felkészülésnél is nagy figyelem hárul a tizenegyesekre. A 26 fős keretek kialakításánál, a három kapus kijelölésénél már nagyon figyelnek arra a kapusedzők és egyéb szakemberek, hogy olyan hálóőr is kerüljön a kiválasztottak közé, aki specialistának mondható a büntetők hárításában. Olyan kapusok ők, akik mind képességeiket tekintve, mind mentálisan, pszichésen fel vannak készítve arra, hogy az esetleges döntő szituációkban megfeleljenek, sőt topteljesítményt nyújtsanak. Vannak olyan válogatottak, akik külön szakembert alkalmaznak kizárólag erre a feladatra, mint tette azt Mexikó a legutóbbi világbajnokságon. Korábban Guus Hiddink a hazai rendezésű torna előtt kivitte a dél-koreai játékosokat a stadionokba, hogy az adott helyszínen gyakorolhassanak, de előfordult olyan is, hogy az angol válogatott helyi lakosokkal töltötte fel az edzőtábor kapuja mögötti lelátókat a hasonló körülmények modellezéséért.

Louis van Gaal arról mesélt 2014-ben, hogy mennyire nehéz felkészülni, felkészíteni valakit ezekre a helyzetekre, mert azt az atmoszférát és nyomást képtelenség lemodellezni, de a mozdulatokat, a végrehajtás menetét lehet automatizálni, ami biztonságot ad. Erről írt Magyar Adrienn is egy korábbi publicisztikájában: számos pszichológiai tényező lehet hatással egy tizenegyes sikerességére. Befolyásoló lehet a mez színe, hiszen ez például befolyásolhatja az ember érzelmeit és döntéseit, például a piros színt viselő csapatok esetén alacsonyabbra becsülték a védések hatékonyságát.

Fontos szempont a kiválasztás, annak kijelölése, hogy ki a legalkalmasabb egy ilyen helyzetben való jó döntés meghozatalára és a pontos végrehajtásra.

Nem véletlenül láttunk, tapasztaltunk már olyat, hogy a legnagyobb labdarúgók nem voltak a legjobb ítéletvégrehajtók. Ki ne emlékezne Roberto Baggio 1994-es felszabadító lövésére, vagy a már számtalanszor hibázó Lionel Messi és Cristiano Ronaldo rontásaira, esetleg az egymás után öt büntetőt is kihagyó Diego Maradona mozdulataira, valamint a tavalyi Európa-bajnokságon Kylian Mbappé utolsó körben elrontott tizenegyesére, amellyel a nyolcaddöntőben búcsúzott Franciaország Svájc ellenében.

Ebben a műfajban talán a kapusoknak segítettek legtöbbet az adatok. Az elemzőszoftverek most már végeláthatatlan információval képesek ellátni őket és a kapusedzőket is. Minden ellenfélről, lehetséges büntetésvégrehajtóról tudják már előre, hogy milyen százalékban hova szokta rúgni a tizenegyeseket. Ha ilyen szögből fut neki, akkor hova érkezik a lövés, ha arról az oldalról vagy középről, akkor így fordítja ki a lábfejét és rúgja arra a sarokra. A mérhetetlen mennyiségű adat a kapusok malmára hajtotta a vizet, de a másik oldal, a rúgó játékosok is rendelkezhetnek információval a kapusok gyengeségeiről, azonban egy ilyen helyzetben csak a végrehajtó veszíthet. Ha a kapusnak nem sikerül hárítani, azt mindenki természetesnek veszi, ha véd, akkor csodatevő. 2014-ben, Louis van Gaal a negyeddöntő hosszabbításában pályára küldte az erre a feladatra trenírozott titkos fegyverét, a Newcastle kapusát, Tim Krult. A holland portás kétszer is hárítani tudott és minden alkalommal jó irányba vetődött a Costa Rica elleni párbajban, ódákat zengtek róla az újságok.

Fotó: Laurens Lindhout/Soccrates/Getty Images

Egy tévhitet azonban még akkor is el kell oszlatni, ha a legutóbbi hat alkalommal az a csapat nyerte a tizenegyes-párbajt, amelyik másodjára rúgott. A tegnapi Japán–Horvátország mérkőzésig harminc alkalommal szoríthattak eddig a nézők kedvenceiknek a szétlövésben, ebből 15-ször az nyert, aki kezdte a rúgásokat és 15-ször az, aki másodjára rúgott. Nincs semmilyen pszichés és egyéb összefüggés aközött, hogy ki kezdi meg a tizenegyesek végrehajtását. A 2022-es vébéig a harminc párbaj alkalmával 279 tizenegyest végeztek el, 196 gól született, ami közel 70%-os siker.

A számok alapján fontos, hogy a csapatkapitány rajta legyen a listán, sőt elsőként rúgjon. Az ő magabiztossága, vezér szerepe és mentális ereje útmutató a többi játékos számára is, ráadásul a kapitányok a 31 elvégzett tizenegyesből 25-öt értékesítettek, ez pedig 81%, ami elég jónak mondható. Bár lehet, hogy a tavalyi Eb-döntő óta Gareth Southgate másképp gondol ezekre az adatokra (az akkor 21 éves Jadon Sancho és a 20 éves Bukayo Saka egyaránt hibázott), de nem szabad félni a fiataloktól sem, 79%-ban voltak eredményesek a világbajnokságokon.

Százalékosan meghatározható már az is, hogy milyen irányba, a kapu melyik oldalába, milyen magasságban, mekkora százalék esélye van a labdának a kapuba kerülni. Számos olyan információ érhető el, melyek mellett már nem sétálhat el senki, aki serlegekről, érmekről álmodozik. Horvátország tökéletes munkát végzett, hiszen a mérkőzés folyamán a beíveléseknél, magas labdáknál többször is hibázó Dominik Livakovic a döntő pillanatokban remekelt, esélyt sem adva a rúgó játékosoknak, a négy tizenegyesből hármat is hárítani tudott.

Fotó: Clive Brunskill/Getty Images

Az esti találkozón Brazíliának ezúttal 35 percnyi játékra, örömfutballra volt szüksége ahhoz, hogy magabiztosan megnyerje találkozóját és a brazil szövetségi kapitány, Tite az utolsó játékosát is pályára tudja küldeni, aki eddig még nem kapott lehetőséget. Allison Becker helyére Weverton érkezett a 81. percben, a harmadik számú kapus beállítása pedig egy gyönyörű gesztus és csapategységet erősítő tett volt a szakvezető részéről. (A második számú kapus, Ederson védett a harmadik, Kamerun elleni csoportmérkőzésen.) Az egységre és a pihent játékosok kilencven percig tartó koncentrációjára pedig már a negyeddöntőben is szükségük lesz a brazil labdazsonglőröknek, hiszen Horvátország minden bizonnyal erősebb ellenfél lesz a selecao számára, mint Dél-Korea volt.

Kiemelt fotó: Julian Finney/Getty Images