Reggeli kávé Rudival – Guardiola és a big data hatása a világbajnokságra

Reggeli kávé Rudival – Guardiola és a big data hatása a világbajnokságra

2022. dec. 9.

Ma az első két negyeddöntővel folytatódik a katari világbajnokság, 16 órától az eddig veretlen Horvátország Brazíliával méri össze tudását, Hollandia pedig a nyitó mérkőzés óta újraélesztett Argentínával néz farkasszemet 20 órai kezdettel. A világbajnokságon eddig 146 gólt láthattunk az 56 mérkőzésen, és megvizsgálva ezek keletkezését, érdekes fejlődéstörténet rajzolódik ki előttünk.


Hol vannak már a nagy bombázók, Váradi Bélák, Lothar Matthäusok, Roberto Carlosok, David Beckhamek? Feltűnik egyáltalán, hogy alig születnek átlövésből gólok, vagy a játék alakulásával hozzászokott a szem és alkalmazkodott az agy a kevesebb távoli kísérlethez, a nagy bombagólok hiányához. A vb 146 gólja közül eddig tizenegy született büntetőből, kettő direkt szabadrúgásból, és 19 egyéb rögzített helyzetet követően. A találatok releváns többsége a tizenhatoson belülről születik, a legtöbb a tizenegyespont környékéről. Anglia átlagban 13, Argentína 14 méterről szerzi góljait, kizárólag a kisebb, ellenfeleik kapujáig ritkábban jutó csapatoknál emelkedik a távolság.



Ismerjük mindannyian a régi szakzsargont: lövésből lesz a gól! Mégis a tizenegyesek nélküli kísérletek közel 63%-a most már tizenhatoson belüli lövésből érkezik, amely adatot azért érdemes boncolgatni, mert a mérések kezdete óta nagy változást mutatnak a számok: 1966-ban még csak 41,3%-on állt a közeli próbálkozások száma, 1974-től folyamatosan 45% fölé emelkedett, majd 1998-ban lépte át az 50%-ot. Az igazi megugrás azonban 2010 és 2014 közé tehető, 6,5%-ot emelkedtek a riói világbajnokságig a tizenhatoson belüli lövések, elérve a közel 53%-os arányt. Oroszországban már 57,9% szerepelt a táblázatokban és most 63% körüli eredményt láthatunk. A kísérletek távolságának csökkenésével párhuzamosan csökkent a kísérletek darabszáma is.


Magyarul: kevesebbszer jutnak gólszerzési lehetőségekig a csapatok, de próbálják közelebbről befejezni a támadásaikat, és ezt jóval nagyobb hatékonysággal teszik.


Mi történt 2010 és 2014 között? Miért változott meg a korábbi trend? Kinek a hatása mindez a világ futballjára?

Pep Guardiola 2008. július 1-én vette át a Barcelona irányítását. Négy éven keresztül irányította a katalán csapatot, 247 mérkőzésen ülhetett a világ egyik leghíresebb klubcsapatának a kispadján, 179 győzelem mellett 47 döntetlen és mindössze 21 vereség volt a mérlege. Ez 2,36 pont/mérkőzés átlagot jelent, ami nagyon magas szám. A szerzett 638 gól pedig meccsenként 2,5 találatot jelent, ami ugyancsak erős mutató. A korábbi barcelonai játékos 2009-ben és 2011-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját csapatával, három bajnoki címet is bezsebelt a négy szezon alatt, kétszer a kupában is diadalmaskodtak, majd a szuperkupa is hozzájuk került háromszor. A két sikeres szereplés a klubvilágbajnokságon, a kétszer elnyert A világ legjobb edzője titulus már csak hab a tortán. Frank Rijkaard után nemcsak a katalán klub ért Guardiola elképzeléseinek és játékrendszerének köszönhetően újra a csúcsra, hanem a Barcelona játékosaira építő spanyol válogatott is profitált a sikertörténetből.


Vincent del Bosquét 2008-ban szinte napra pontosan egy időben nevezték ki szövetségi kapitánnyá Guardiola barcelonai megbízásával, és a rutinos tréner 2010-ben világbajnokságot, 2012-ben Európa-bajnokságot nyert a spanyol válogatott élén.


Guardiolával pedig megszületett a spanyol tiki-taka, az ellenfeleit a végtelenségig fárasztó, sok átadással dúsított labdatartás, mely a magas védekezéssel és visszatámadással a kapuja elé szorította ellenfeleit. A tudatosan kialakított sávok, háromszögek gyönyörű tengere sokáig tartotta bűvöletben a szurkolókat és sakkban az ellenfeleket. A kilencven percig tartó védekezésbe pedig előbb-utóbb úgyis hiba csúszott, a fáradtság koncentrációhiánnyal párosult és Xaviék kegyetlenül használták ki ezeket a megingásokat. A betömörülő védelem pedig sok helyet nem hagyott a távoli lövésekre, a tizenhatos előterében még könnyebben odaért egy blokkoló láb, egy testi épségét nem sajnáló, bevetődő védő, így a statisztikailag kisebb xG-vel megáldott távoli kísérleteket elkezdték felváltani a kijátszott, biztosabb befejezést kínáló próbálkozások.


A Barcelona és mestere futballja pedig nagy hatást gyakorolt kortársaira is. Jürgen Klopp ugyancsak 2008-ban vette át a Dortmund irányítását, az első igazán nagy klub menedzselését a karrierje során. A két bajnoki címet, kupagyőzelmet és a BL-döntőbe való jutást követően 2015-ben kezdett új projektbe, Liverpool piros felében. A katalán edző támadófutballja, alkalmazott alapelemeinek innovatív továbbgondolása a világ legjobb edzői közé emelte a német szakembert. Játékoskiválasztása, hatalmas erőnlétet igénylő játékelképzelései, tudatos építkezése sok szakembert inspirált az elmúlt években. A több poszton is Jürgen Kloppot követő Thomas Tuchel is hasonló alapelveket vallott, majd formálta saját csapatára a látottakat és vált az egyik legnagyobb stratégává az európai klubfutballban. Luis Enriquén keresztül, Graham Potteren és Julian Nagelsmannon át Luciano Spallettiig számos szakembert lehetne említeni, akinél megtalálhatók ezek az alapok.


A játék megreformálásában, átalakulásában nagy szerepet játszott a technika fejlődése is, a mérhetetlen mennyiségű adat megérkezése a futballba. A Moneyball című film tökéletesen vázolja az Oakland Athletics 2002-es szezonján keresztül, hogy miképpen integrálódtak az adatok a baseball-csapatok életébe, és miként vette át a statisztikán alapuló döntéshozatal az addigi, szabad szemmel, szubjektíven rajzolt játékosprofilok szerepét. Folyamatosan fejlődtek a közvetítések, egyre több kamera vette a mérkőzéseket, majd a stadionok már külön telepített, saját kamerarendszerrel próbáltak szélesebb szolgáltatást nyújtani a nézőknek és a szakembereknek. Megjelentek a játékosokon is a különböző mérőeszközök és 2022-es vb-re már a mérkőzéslabdába is építettek chipeket. A mérkőzés és a szereplők minden millimétere mérhetővé vált, így a számokból a legminimálisabb hibahatár mellett kiolvasható, hogy melyik kapusnak hova kell lőni a labdát, hogy milyen távolságból születik a legtöbb gól, vagy egy-egy játékos mely erősségeire lehet nyerő taktikát építeni.


Az adatok pedig valószínűleg azt mutatták, hogy hiába az örökzöld mondás, hogy betömörülő védelmet átlövésekkel és széleken vezetett támadásokkal lehet megbontani, a gyakorlatban ez már teljesen másképp néz ki. Nem érdemes megállás nélkül, előkészítetlenül, lövőhelyzet nélkül tűz alá venni az ellenfél kapuját, sikeresebb az, ha területkiürítések, elmozgások, szabad területbe befutások által megpróbálunk közelebbi, jobb minőségű helyzeteket kialakítani. A jobb helyzeteket pedig az xG-mutató (és az abból továbbfejlesztett mutatók) szemlélteti a legjobban, amely nagyobb mintavétel esetén mutat pontosabb számokat: a világbajnokság eddigi 146 gólja 147,9-es xG-re született, 1262 lövésből.



A legtöbb gólt (12) Portugália és Anglia szerezte eddig, a legtöbb kísérlet azonban Brazília (74) és Franciaország (70) válogatottjához kötődik. A legjobb minőségű helyzetei Németországnak (10,1-es xG) voltak, akik Brazíliát (9,4-es xG) és Franciaországot (8,6-os xG) előzik meg a sorban. A legtöbb kapott gól nélküli mérkőzéssel Anglia rendelkezik, a legkevesebb kapott góllal pedig Marokkó, ők az egyetlen csapat a tornán, amely egy gólt kapott. Argentína engedélyezte a legkevesebb kísérletet eddig az ellenfeleinek. 


A negyeddöntők már nem arról híresek, hogy számtalan helyzet és kísérlet teszi élvezetéssé a meccseket, itt már túl nagy a tét. Lehet, hogy most érkezett el a távoli bombák ideje, egy váratlan lövés sorsokról, érmekről dönthet. 

Kiemelt kép: Forbes

Szerző

Hrutka János

Hrutka János

Hrutka János

Ötéves koromtól szippantott be a labdarúgás, erre emlékszem. Onnantól a pihenés, tanulás, futball háromszöge töltötte ki mindennapjaimat, mígnem egy ’93-as napsütötte tavaszi napon a Fradi öltözőjében találtam magam. Számos felejthetetlen pillanat a határon innen és túl, a legnagyobb ajándékkal, a válogatott piros-fehér-zöld szerelésével öltöztetve vezetett az oldalvonalon kívüli élethez. A futball világát elhagyva újra kellett tanulni járni. Az egyre magabiztosabb lépések ismét szép helyekre vittek. Ha féltem is, a helyemet megálltam: adtam játékjogot, szerveztem rendezvényt, mondtam véleményt, írtam cikket, újságot, verset, mikor mi volt könnyebb. Ahogy József Attila írja: éltem – és ebbe más is belehalt már.