Roberto De Zerbi ukrán kalandja

A donyecki együttest, mióta csak szereplője az európai csatározásoknak, a progresszív támadó futballal és az ehhez párosuló kiváló technikájú brazil játékosokkal azonosíthatjuk. Ez azonban részben megváltozott 2019 nyarán, amikor a távozó Paulo Fonsecát honfitársa, Luís Castro váltotta. Castro részben szakított a klubnál uralkodó hagyományokkal, amikor a nemzetközi találkozók alkalmával főként második szándékból játszottak. Az első szezonjában ez még sikerrel párosult (bajnoki cím és Európa-liga-elődöntő), de az elmúlt idényben üres maradt a vitrin, így a portugálnak távoznia kellett. A 42 éves Roberto De Zerbi a kiemelkedő teljesítménye ellenére hazájában nem kapta meg a nagy lehetőséget, így a nagy olasz edzőkeringő fejleményeit meg se várva lecsapott a kínálkozó alkalomra, és Ukrajnába tette át a székhelyét.

[embed]http://legacy.bunteto.com/labdarugas/roberto-de-de-zerbi-szakmai-hitvallasa/[/embed]

Látványos játék, de gyermekbetegségek

Nyáron mélyen a zsebébe nyúlt a klub. A Pedrinho, Lassina Traoré, Marlon trió 40 millió eurós kiadást jelentett az egyesületnek, ennél többet utoljára 2013 nyarán költöttek a keret megerősítésére. De Zerbi kéznyoma már a kezdetektől fellelhető a Sahtaron. A találkozók során tisztán kirajzolódnak a tréner játékról alkotott nézetei. Ilyen a gyémánt formáció alkotása a középhátvédek és a centrumban helyezkedő játékosok bevonásával, aminek köszönhetően a védők bátran beléphetnek a támadásokba ezzel segítve a mélyen húzódó statikus védelmek megbontását. A 2-3-5-ös és 3-1-6-os formáció egyszerre ad jelentős biztonságot a pálya közepén labdavesztések esetén, illetve biztosít létszámfölényt a főleg négyvédős játékrendszert alkalmazó ukrán klubokkal szemben, de egy ötfős lánc esetén is könnyen tudnak egy az egy elleni szituációt kialakítani valamelyik szélen.

Azonban amennyire látványos támadásvezetéseket tartogattak az összecsapásaik, olyan jelentős hibák voltak észlelhetők a le- és visszatámadásaik alkalmával. Már-már típushibaként említhetők az olyan szituációk, amikor a magas védelmi vonal mögé sikerül beívelnie az ellenfél játékosának a labdát, miután nem helyeztek rá megfelelő nyomást. Illetve a másik probléma a szélen való sebezhetőségük. A csapat alapjait képezik az offenzív szélső védők, így nem is meglepetés, hogy a mögöttük megnyíló területeket az ellenfelek bátran támadják, és ami számukra az igazi bajt okozza, hogy a középső védőik a középre bejátszott labdák esetén kimondottan sebezhetők. Hazai színtéren ritkán lesznek gólok ezekből a lehetőségekből, de a labdarúgás európai nagyszínpadán már nem ilyen jótékonyak a riválisok. Az alábbi videó kiválóan szemlélteti a Sahtar idei játékát:

https://www.youtube.com/watch?v=6YZehxUnnNI

Pofonok a BL-ben

A korábban említett problémák a Bajnokok Ligája-selejtezőkön állandó veszélyforrást jelentettek. A belga KRC Genken ennek ellenére kettős győzelemmel léptek túl, de az AS Monacóval szemben a meggyőző kezdés után csak a vakszerencsének köszönhették a továbbjutást, miután a Niko Kovac-csapat az összes gyengeségükre rájátszott, a szélről belőtt labdák mellett a labdakihozatalok során is zavarba tudták hozni a Sahtar hátsó szekcióját. Még a donyecki médiacsapata által megvágott összefoglaló során is kijönnek az említett problémák:

https://www.youtube.com/watch?v=iwo90SEDGFE&t=17s

A BL-csoportkör sorsolása azonban ezúttal sem volt hozzájuk kegyes. Bár az Európa-ligát érő harmadik hely minimális elvárásnak ígérkezett, az már a nyitókörben egyértelművé vált, hogy ez is nehéz feladat lesz az ukránok számára. Az FC Sheriff ellen teljesen tanácstalannak bizonyultak, a mélyen ülő blokkot egyáltalán nem sikerült megbontani, eközben az ellenfél kontrái állandó veszélyt jelentettek és a kósza letámadási kísérleteik is sikerrel jártak (2-0 a moldovai együttesnek). Aztán a két gigász, a Real Madrid és az Inter ellen a rendszer hibái fokozottabban jöttek elő, így négy kör után a Sahtar negyedik helye egy megszerzett ponttal (egy hazai 0-0 az olasz bajnok ellen) reális képet mutat. A steril labdatartás (57,3%) miatt nehezen alakítanak ki nagy helyzeteket (0,07-es npxG/Sh) és a próbálkozásaik közel harmada már a blokkban elhal (17/52).

Nyertesek és vesztesek

Mint minden edzőváltásnak, így ennek is meg voltak a maga áldozatai. A legnagyobb név közülük a klub legendája, Andrij Pjatov, aki már az előző évadban kiszorult a kezdőből és nem számíthatott semmi jóra egy olyan edző kezei alatt, aki a labdajáratásban aktívan használja a kapusait is. Ennek ellenére Anatolij Trubin sérülése esélyt adott a veterán hálóőr számára, aki bár nem védett rosszul, amint riválisa teljesen felépült. Így valószínűleg a 37 éves Pjatov utolsó nemzetközi mérkőzéseinek lehettünk szemtanúi.

Artem Bondarenko, az ukrán U21-es válogatott csapatkapitánya az előző idényt kölcsönben töltötte a Marjupolnál, ahol a csapat vezére és házi gólkirálya lett. A vendégszereplése első felében jobb oldali 8-ast játszott, ahonnan tudta kamatoztatni a kiváló bal lábát súlypontáthelyezéseknél és a távoli bombáknál, majd egy komoly vereség hatására rendszert váltottak, ezután Bondarenko már 10-esként olykor árnyékékként kapott szerepet. Nagy várakozások előzték meg a hazatérését, de az idény során csak háromszor lépett pályára donyecki mezben. Egyelőre túl erősnek látszik számára a konkurencia, így nem lenne meglepetés, ha a szezon második felében szintén új csapathoz irányítanák – ideiglenesen.

De Zerbi kinevezésekor úgy tűnt, Tarasz Sztyepanenko lehet az egyik olyan játékos, aki áldozatul esik az olasz tréner új szisztémájának. A rendkívül szívós labdaszerző középpályás több mint egy évtizede a Sahtar motorja, de nem feltétlenül látszott ideálisnak az olasz mester pozíciós játékára, azonban végül a labdabirtoklások során akár a két középhátvéd közé visszalépve, akár a középpályán elhelyezkedve hasznos tagja a labdajáratásnak.

https://twitter.com/FCShakhtar_eng/status/1419190680581070853

Fernando számára sem kecsegtetett túl sok jóval az idény, miután tovább bővült a támadójátékosok száma, és a frissen érkező Lassina Traoré kibérelte a középcsatár pozícióját. Az Ajaxtól érkező center nem csak gólerősen nyitott, de fizikumának hála egyszerre két védő figyelmét is lekötötte, emellett bátran lépett vissza a középpályára a létszámfölény kialakításának érdekében. Egy súlyos térdsérülés azonban átírta az edző terveit. A kísérletezései során Fernando is esélyt kapott a bizonyításra, aki eddig élni tudott vele. Brazíliában főként bal szélsőt játszott, ahol most is feltalálja magát, így a csapatba kerülésével még flexibilisebbé vált a támadójáték. A bajnokságban már öt gólban vállalt szerepet, és amennyiben tudja tartani ezt a szintet, nem lehet kérdés, hogy övé a csatár poszt a Burkina Fasó-i ék felépüléséig.

Hogy lesz ebből visszatérés Olaszországba?

De Zerbi nyilvánvalóan azért fogadta el ezt a felkérést, hogy itt bizonyítva meggyőzze valamely olasz topklub vezetőjét, hogy rá van szükségük. Ehhez viszont nem lesz elég az olykor valóban rendkívül offenzív futball, eredmények is kellenek. Az ukrán kaland ez alapján nem alakul túl fényesen. Ugyan a Sahtar a Dinamo Kijev hétvégi, Vorszkla elleni hazai botlása után pontazonossággal bár, de vezeti a hazai tabellát, tíz év után először történhet meg a klubbal, hogy tavasszal csak az ukrán bajnokságra kell koncentrálnia. Egy ilyen kudarc pedig könnyen elfedheti a valóban látványos játékot és beskatulyázhatja a tehetséges trénert.