Rögös út Mozambikból a Bajnokok Ligájába

Mozambikiak Európa elit színpadán

Az előző szezon BL-negyeddöntőjében az Atlético Madrid és a Manchester City párharca leginkább a két csapat játékosai között a madridi visszavágón kitört és az öltözőfolyósóra is begyűrűző csetepaté miatt emlékezetes, volt azonban egy egészen más, keveseket érintő, mégis történelmi vetülete is a találkozónak. A párharc legtöbb sikeres szerelését produkáló Reinildo révén ugyanis először jutott el mozambiki játékos a legrangosabb európai kupasorozat ezen szakaszába, még ha akkor ott véget is ért a szereplése.

A 19 évesen, kalandos körülmények között a Benficához kicsempészett legenda mindenesetre aztán a Guttmann Béla által irányított gárdában már tevékeny részesen volt az 1962-es BEK-győzelemnek, később pedig még három döntős menetelés során gólkirályi címeket szerzett a BL elődsorozatában (1965, 1966, 1968). A BEK hőskorában egyébként rajta kívül is megfordult több mozambiki játékos a lisszaboni klubokban, így Pegado (Benfica) már 1957-ben a nyolcaddöntőig jutott, akárcsak egy évvel később az egyébként fehér bőrű Octávio de Sá kapus (Sporting) és 1968-ben Jorge Calado (Benfica) is a legjobb 16 között szerepelhetett, de pályára lépett a sorozatban Zeca (Benfica) is 1969-ben és Manaca (Sporting) 1970-ben.

Mozambiki futballisták a BEK hőskorából: a nagy képen Eusébio, balra Zeca és Jorge Calado, jobbra Octávio de Sá és Manaca (Fotó: serbenfiquista.com és rugidoverde.com)

Mivel azonban 11 évig tartó véres függetlenségi háború végén Mozambik csak 1975-ben nyerte el a függetlenségét, és akkor alakult meg a válogatott is, ezek a játékosok még nem szerepelhettek szülőhazájuk színeiben. A 2000-es évek elején azonban már eljutott Reinildo elődje a Bajnokok Ligájába, hiszen Simao Mate alig 20 évesen már alapembere volt annak a Panathinakosznak, mely az akkor még Európa legerősebb ligái közé tartozó görög bajnokság bronzérmeseként nem csak a selejtezőkön verekedte át magát 2008-ban, de aztán meg is nyerte a BL-csoportját az Internazionale, a Werder Bremen és az Anorthoszisz Famaguszta előtt, majd a nyolcaddöntőben a Villarreallal szemben is csak egy nagyon éles csatában maradt alul. Nem csoda hát, hogy a Tuttosport abban az évben be is választotta a 40 legtehetségesebb ifjú labdarúgó közé.

Két évvel később Simao a mozambiki válogatott tagja volt legutóbbi Afrika-kupa-szereplésük alkalmával is, olyan nemzeti legendák között, mint az akkor már veterán gólrekorder Tico-Tico, a portugál és svájci kupagyőztes Paíto vagy akár a Honvédban is öt évet lehúzó, kétszeres Magyar Kupa-győztes Genito. Simao vitte azonban a legtöbbre ebből a generációból, hiszen abban az évben az athéniak középpályájának motorjaként görög bajnoki címet is ünnepelhetett és még egy BL-csoportkört is végigjátszhatott. A kőkemény védekező középpályás még a spanyol élvonalban is eltöltött három évet a Levante mezében, de megfordult Kínában, Katarban és Japánban is. A mozambiki labdarúgás legfontosabb játékosának szerepét azonban közben szép lassan és csendben átvette tőle egy bal lábas hátvéd.

Simao 2010 szeptemberében a BL csoportkörében Lionel Messi ellen a Camp Nouban (Forrás: zimbio.com)

A beirai bölcső hosszú ringatása

Nem véletlen, hogy ennyire ki kell emelnünk a Mozambikból származó labdarúgókat, hiszen a Világbank egy főre jutó GDP-listáján 209 országból tavaly mindössze a 207. helyen állt, tehát nyugodtan nevezhető a föld egyik legszegényebb tájának. A kelet-afrikai állam középső részén, a Pungwe folyó torkolatánál fekszik negyedik legnagyobb városa, a félmillió ember lakhelyét jelentő Beira, mely fontos kikötőváros ugyan, de helyzetéből adódóan különösen kitett is a globális felmelegedés következtében az utóbbi évtizedekben a környéket egyre sűrűbben sújtó áradásoknak, a természeti katasztrófát előidéző ciklonoknak, de ugyanúgy az élelmiszer-tartalékokat megtizedelő szárazságnak is.

Itt cseperedett fel az 1994. január 21-én született Reinildo Isnard Mandava három húgával és bátyjával, egy arrafelé átlagosan szegénynek számító családban, melyben ennivalóra csak szűkösen jutott, de a szerénységre és a tanulásra korán ránevelték. No meg természetesen a labdarúgás szeretetére, hiszen nem véletlenül töltötte minden szabad percét Reinildo is az utcai focipályákon, ugyanis gyerekekkel foglalkozó futballedzőként dolgozott édesapja, akit azonban nagyon korán, már 11 éves korában elveszített.

Nem sokkal később csatlakozott a helyi Ferroviário da Beira nevű klubhoz, vagyis a helyi vasutascsapathoz. A Moçambolának hívott országos élvonalban akár négy-öt vasutasgárda is szokott szerepelni, melyek közül a fővárosi Ferroviário da Maputo bajnoki rekordernek is számít 18 címével, de a beirai alakulat addig javarészt inkább a bennmaradásért küzdött a ligában. Amikor viszont Reinildo már 18 esztendősen bekerült a csapatba, nagy bravúrral ezüstérmet szerzett a zöld-fehérek színeiben három évvel idősebb bátyjával, Valter Mandavával együtt, majd egy újabb ezüst- és egy bronzérem mellé két történelmi kupagyőzelmet is begyűjtöttek. Nem csoda, hogy az ifjú balbekk közben a válogatottban is bemutatkozhatott 2014 májusában, és a régióban sokkal tehetősebbnek számító dél-afrikai és tanzániai klubok is egyre élénkebben érdeklődtek iránta. Csakhogy a családfői szerepet megöröklő ifjonc nem akarta elhagyni édesanyját, így végül csak akkor adta légióskodásra a fejét, amikor őt is elveszítette és halálos ágyán állítólag Vai, meu filho, vai (Menj, fiam, menj) szavakkal búcsúztatta.

Reinildo a Ferroviário da Beira színeiben (Forrás: Instagram)

Csaknem a 22. életévét is betöltötte már Reinildo, amikor egy fővárosi gárda szerződése ellenére egy váratlan fordulattal a Benficánál találta magát Lisszabonban. Természetesen még a gyarmati idők óta leginkább a portugál játékosügynököknek vannak kiépített kapcsolataik Mozambikban, és az országban hivatalossá tett nyelv is a luzitán légióskodást teszi a legkönnyebbé első európai lépcsőfokként. Persze a többi afrikai országhoz hasonlóan a gyarmatosítóké mellett Mozambikban is használnak 40 különböző helyi nyelvet is, Reinildo pedig karanga gyökerekkel rendelkezik, de természetes választás volt a portugál liga. Csakhogy 22 évesen már nem kerülhetett be a világ egyik legjobb utánpótlásrendszerébe, hanem a hazai viszonyok után egy nagy szintugrással rögtön a felnőttek között kellett volna megállnia a helyét.

2016 nyarára fel is zárkózott az éppen bajnok lisszaboniak keretéhez és végigjátszotta az új szezon első bajnokiját is, ám ekkor a legrosszabb pillanatban súlyos sérülést szenvedett és öt hónapra kidőlt a sorból. Mivel még nem tudott bizonyítani, ezután sem kapott bizalmat a Benficában, hanem kölcsönadták a másodosztályú Fafe, majd az SC Covilha csapatainak. Előbbinél a szurkolók annak ellenére sem akarták elengedni, hogy még szenvedélyes játéka ellenére is kiestek a szezon végén, míg utóbbi egyesületnél sikerült kivívni vele a bennmaradást a következő szezonban. Persze ezek nem látványos sikerek, az anyaegyesületénél így továbbra sem kapott bizalmat.

A Belenenses jó szemű játékosmegfigyelői azonban kiszúrták a teljesítményét és megvásárolták a játékjogát. A kisebbik fővárosi csapat színeiben végre az élvonalban is megmutathatta mire képes és főként meccsenkénti négy labdaszerzése (1,4 megelőzés és 2,6 szerelés), valamint 84%-os szerelési hatékonysága már az őszi félszezonban komoly figyelmet irányított produkciójára. Nem is maradt sokáig radar alatt, hanem tavaszra már a francia Lille OSC vette kölcsön fél évre, hogy aztán mozambiki játékosért sohasem látott vételárat, hárommillió eurót fizessen érte.

Új magaslatok felé

Először került tehát idegen nyelvkörnyezetbe Reinildo, és ahogy a legtöbb afrikai légiósnak, a beilleszkedés itt sem ment egyik pillanatról a másikra. Az előző évi vesszőfutás után akkor már a dobogón hasító Lille az AS Monacónak 11 millióért eladott Fodé Ballo-Touré helyére keresett balhátvédet, de az első tavaszon Reinildo csak a mali válogatott Yousouph Koné cseréje volt csupán. Ráadásul közben a mozambiki válogatottal is fájdalmas csalódásnak élte meg, hogy az Afrika-kupa selejtezői során hiába verték meg nagy bravúrral Zambiát is, az utolsó fordulóban pedig hiába álltak a 94. percig továbbjutásra egy drámai luzofon rangadón Bissau-Guineában, végül egyenlítettek a hazaiak. Így a „mambák”lemaradtak a kontinensbajnokságról az extravagáns fizimiskájáról elhíresült, mozambiki születésű, de a 2000-es Eb-n a portugálokkal elődöntős Abel Xavier irányításával is.

Nyáron viszont az Olympique Lyonnak eladott Konén is keresett kilencmillió eurót a Lille, az immár 26. életévét taposó mozambiki balbekk pedig átvette végre a helyét a kezdőcsapatban és bemutatkozott a BL-ben is, nem is akárhogy. Ahogy több nyilatkozatában is hangsúlyozta, fejlődésében komoly szerepet játszott Christophe Galtier vezetőedző, hiszen ekkor emelkedett a passzpontossága stabilan 80% fölé, melyek közül meglehetősen defenzív feladatkörében is adódott minden második meccsen egy-egy kulcspassz is, és 90 percenkénti labdaszerzései száma is 4,5 fölé emelkedett ettől a szezontól.

Pályafutása legjobb passzmutatói mellé legjobb cselezési produkcióját is ekkor jegyezhették fel (1,15 sikeres csel meccsenként mégpedig 72%-os hatékonysággal), melyek után szintén karriercsúcsot jelentő 0,74 kulcspasszt is kiosztott találkozónként. A siker ellenére is komoly anyagi problémákkal küzdő egyesület több kulcsembere mellett még Galtier-t is elveszítette ezután, de Reinildo alapember maradt tavaly ősszel is, tevékeny részese volt a BL-csoport történelmi megnyerésének. A legnagyobb klubok egyre élénkebb érdeklődése közepette azonban télen már nem tudta megtartani a Lille, így végül három szezon után az őt itt is imádó szurkolóktól pályafutása eddigi egyetlen élvonalbeli góljával búcsúzott, majd tíz nappal később aláírt az Atlético Madridhoz ugyanúgy hárommillió euró ellenében, mint amennyiért Franciaországba érkezett.

Simeone és a szerelem

Harmadszor került Reinildo új országba, mégpedig egy minden korábbinál magasabb polcra. Nem csak a spanyol bajnokság jelent számára komoly szintlépést, de az Atlético Madrid is az UEFA-ranglista 11. helyével a világ legerősebb csapatai közé sorolható. Ügynöke, Manuel Tomás elmondása szerint hat jelentős klubtól is volt ajánlata a mozambiki balhátvédnek Angliából, Franciaországból, Olaszországból és Portugáliából is, de főként az Atlético érdeklődését érezték komolynak, és ahogy a Lille-nél, a vezetőedző személye itt is fontos szempont volt a döntésnél, hiszen Reinildo valósággal beleszeretett Diego Simeone vezetési stílusába. Ahogy egy nyilatkozatában elárulta:

„Mielőtt idejöttem, sokan figyelmeztettek, hogy legyek óvatos, mert Simeone rengeteget követel. Csakhogy én imádom az ilyen kihívásokat, megtiszteltetésnek veszem a tudását. Figyelek, tanulok és szeretek keményen dolgozni, állandóan 120%-ot teljesíteni. Simeonével úgy érzem magam, mint hal a vízben.”

A szimpátia pedig alighanem kölcsönös, hiszen múlt ősszel rögtön alapember lett Reinildo a csapatban, Renan Lodit olyannyira kiszorította a kezdőből, hogy a brazil válogatott a nyáron kölcsönbe távozott is, idén pedig még egyetlen bajnoki percet sem hagyott ki Reinildo, amit rajta kívül csak Axel Witsel mondhat el magáról az Atléticóban. Szerepköre ugyan nagyban megváltozott, hiszen sokszor egy háromfős védelem bal oldalán kerül bevetésre, ahol korábban még nem szerepelt, de itt is jól állja meg a helyét. Nyilván nem csak egy játékoson múlik egy csapat védekező rendszerének működése, de látványos előrelépést hozott a mozambiki érkezése.

A kapuhoz közelebbi pozíció természetesen óvatosabb játékot is igényel, így a kockázatosabb szereléseinek a mennyisége némileg visszaszorult (2,57 sikeres meccsenként), azok hatékonysága viszont idén személyes rekordját jelentő 86%-ra emelkedett, akárcsak passzpontossága, miközben hosszú labdái is precízebbek, mint korábban valaha (50%). Mindeközben védőmunkája agilitását jól illusztrálja, hogy a spanyol ligában idén magasan ő fejtette ki a legtöbb nyomást az ellenfelekre a védőharmadban, és közben a második legtöbb blokkolás is az ő nevéhez fűződik, de a játék remek olvasását jelző megelőző szerelések tekintetében is a legjobbak között van a bajnokságban.

Az Atlético Madrid hátvédjeivel való összevetésből is jól kiviláglik, hogy azért a belső védők közül az ő szerepe maradt az ellenfelek direktebb letámadása és a labdakihozataloknál is feljebb helyezkedik, így a hosszú indítások inkább Sztefan Szavicsra, Witselre vagy Mario Hermosóra maradnak, de a letámadások kijátszásánál jól jön azért még Reinildo cselezési képessége is. A hozzá hasonlóan sok ütközésben részt vevő José María Giménez játéka sokkal reaktívabb, hiszen az egyszerű felszabadításokra koncentrál, a fejjátéka viszont jobb, hiszen abban a mozambiki nem a legerősebb, bár 180 centiméteres magasságához képest az 55%-os győzelmi aránya a légi párharcokban nem nevezhető rossznak. Ez azért hozzájárult ahhoz is, hogy az ellenfelek kapuja előtt továbbra sem igazán veszélyes Reinildo jelenléte.

Nem csoda hát, hogy máris nagyon népszerű az Atlético szurkolóinak a körében is, melynek imázsához jól passzol, hogy Reinildo a közösségi felületein sem luxusjachtokról, autókról vagy éttermekről szokott posztolni, hanem arra szokott minden lehetőséget megragadni, hogy hazautazzon Mozambikba és ott buzdítsa nevelőegyesülete ifijátékosait vagy jótékonysági mérkőzéseken vegyen részt. A válogatott soraiban is ott volt természetesen júniusban Beninben is, ahol egy fontos Afrika-kupa-selejtezőn ő készítette elő a győztes találatot, így a most már egy másik egykori portugáliai légiós, Chiquinho Conde által irányított válogatott egyelőre jó eséllyel pályázik a Szenegál mögötti második kvalifikáló helyre. Márpedig Reinildo számára is alighanem az jelentené pályafutása csúcspontját, ha sikerülne kivívni a visszatérést a kontinensviadalra, mely 32 millió mozambiki számára jelentene páratlan örömöt az európai nézőpontból szinte felfoghatatlanul kemény hétköznapok között.

Kiemelt fotó: lepetitlillois.com