Az AC Milan élére 2019 októberében kinevezett Stefano Piolit eleinte a többség kissé szkeptikusan fogadta, mivel a tréner korábban legfeljebb kisebb csapatokat tudott az élmezőny mögé vezetni, igazán nagy és hosszantartó áttörést egyetlen csapatnál sem ért el.
Aktív karrier, korosztályos válogatottság
A jelenleg 56 esztendős szakember szülővárosa csapatában, a Parmában kezdte labdarúgó pályafutását, és a tehetséges hátvéd 1982-ben a Ducali színeiben mutatkozott be a profik között. Két év után átigazolta őt a Juventus, ahol három év alatt 35 bajnoki mérkőzésen kapott lehetőséget, menet közben pedig az U21-es olasz válogatottban is szerepelt. Piolit bár sokan ígéretes emberfogónak tartották, gyakori sérülései korlátozták a karrierje kiteljesedését. Mivel kevés lehetőséget kapott, elég hamar távoznia kellett a torinóiaktól, ezek után két esztendőt töltött el a Hellas Verona alkalmazásában, mígnem megtalálta igazi otthonát a Fiorentina csapatánál.
A „violáknál”, akiket később edzőként is irányított, töltötte el a leghosszabb időt aktív karrierje során, hiszen 1989-től 1995-ig erősítette az alakulatot. Firenzében többek között olyan egykori kiválóságokkal játszhatott együtt, mint minden idők egyik legjobb olasz labdarúgója, Roberto Baggio, az utánozhatatlan argentin zseni, Gabriel Batistuta vagy az olasz válogatott karakteres kapusa, Francesco Toldo. Pioli összességében 172 találkozón viselhette a firenzei egylet szerelését, ebből 125 mérkőzés volt első osztályú bajnoki.
Az utolsó éveiben már jobbára a sérüléseivel küzdve szerepelt még az első-, és a másodosztályban a Padova, valamint a Serie C-ben a Pistoiese és a Fiorenzuola, illetve a regionális bajnokságban szereplő Colorno alkalmazásában.
Mérsékelt edzői eredmények
Pioli az aktív pályafutása 1999-es befejezése után azonnal edzőnek állt. Eleinte a Bologna és a Chievo utánpótlás-csapatait gardírozta, előbbi U18-as együttesével megnyerték az országos diákbajnokságot. Első felnőtt megbízatását az akkor a másodosztályban szereplő Salernitana kispadján kapta a 2003-2004-es idényben, a 15. helyezést követően azonban megköszönték a munkáját. Ezt követően majdnem két éven át a Modena edzője volt ugyancsak a másodosztályban, majd első élvonalbeli feladatát a Parmától kapta, ám a 2006-2007-es szezon derekánál menesztették, Claudio Ranieri váltotta.
Az olasz edzőknek általában nem egyszerű érvényesülniük az alacsonyabb osztályokban, egy időben félő volt, hogy Pioli is eltűnik a süllyesztőben. Több Serie B-s feladatot követően 2010-ben a Chievo első csapatának trénereként adott életjelet magáról, és innentől kezdve már csak a Serie A-ban dolgozott. A „repülő szamarak” után 2011 nyarán a Palermo kispadjára nevezték ki, de csak a nyári időszakban vezette az edzéseket, az új sportigazgató a szezonra végül Devis Mangiát jelölte ki vezetőedzőnek. Nem maradt azonban sokáig munka nélkül, mert októberben a Bologna kispadjára ülhetett le.
A Rossoblú alkalmazásában töltötte edzőként a mostani, milánói időszaka előtti leghosszabb időt egyhuzamban, ugyanis közel két és fél éven át volt a csapat edzője. Ekkoriban már egyre többen felfigyeltek rá, és a nagyobb klubok is elismerték a munkáját. Pioli az első idényben a Bolognát a kilencedik helyig vezette, a rákövetkező szezont a 13. helyen zárta vele a csapat, majd a következő évad derekánál lapátra került, miután januárban még csupán három győzelemnél jártak.
2014 nyarán a Lazio edzője lett, ahol nagy lendülettel vetette bele magát a munkába és a bravúros, harmadik helyet kaparintották meg. A dobogó harmadik foka akkor még BL-selejtezőt ért, melyen a Bayer Leverkusen ellen hasaltak el, így az igazi nagy dobás nem jött össze számára. A második szezonja mérsékeltebbre sikerült a római gárda élén, olyannyira, hogy 2016 áprilisában az AS Roma elleni, 4–1-re elveszített derbit követően megköszönték az addigi erőfeszítéseit, a „sasok” kispadján Simone Inzaghi követte.
Újabb féléves várakozást követően az Inter kispadjára ugrott be a 2016–2017-es szezon közben. A Nerazzurri újjáépítése nem a megfelelő ütemben haladt, és novemberben Frank de Boer irányában végképp elfogyott a klubvezetés türelme, a rutinos Pioli kinevezésével próbáltak meg némi stabilitást és állandóságot adni az együttesnek. Ugyan eleinte sikerült megállítania a teljes összeomlást, az idény hajrájában való hullámvölgy eredményeként májusban lapátra tették, az idény befejezését sem várták meg az elbocsátásával. Pioli kezei alatt 23 mérkőzésen 39 pontot gyűjtött a csapat.
Firenze szolgálatában
Egy hónappal az Intertől való menesztése után az általa játékosként szolgált Fiorentina vezetőedzői posztját vehette át. Arra tehát mindenképpen jó volt a milánói beugrás, hogy ott legyen a tűz közelében, és egy kisebb, de szívéhez közel álló együttes érdeklődését felkeltse. A „violák” szurkolói ugyancsak legalább akkora szeretettel köszöntötték a régi ismerőst, mint amellyel ő maga visszatért a Stadio Artemio Franchiba. A klubnál sokat vártak az újbóli feltűnésétől, hogy az edző érzelmi kötődése nagy segítséget jelenthet a csapat számára és felzárkózhatnak a közvetlen élmezőny mögé.
Az első firenzei szezont alapjában véve határozta meg a csapatkapitány Davide Astori tragédiája. A rutinos hátvéd 2018. március 4-én hunyt el egy udinei szállodában az idegenbeli mérkőzésre virradóra, miután feltehetően álmában szívrohamot kapott. Pótolhatatlan veszteség érte a csapatot, a komplett olasz labdarúgás megrendült a közkedvelt hátvéd elvesztése kapcsán. Mérkőzéseket töröltek, az egész Serie A gyászba borult. A Fiorentinára a szezon hátralévő időszakában hatalmas figyelem hárult, alighanem Pioli karrierjének a legnehezebb feladata volt, hogy tartsa a lelket a csapatában, de végül a nehéz körülmények ellenére ki tudta hozni a maximumot és bekormányozta a Fiorentinát a nyolcadik helyre.
A második szezon viszont már kevésbé sikerült eredményesen, a csapat képtelen volt átlépni a saját árnyékát, így 2019 tavaszán a 31. forduló után menesztették őt. A tréner kicsivel ötven százalék feletti mérleggel, 24 győzelemmel és 21 vereséggel zárta a firenzei megbízatást 24 döntetlen mellett.
AC Milan: beugróból megmentő
A 2019–2020-as évadban a korábbi, Internél való menet közbeni beugráshoz hasonló feladatot kapott az AC Milantól, amikor októberben Marco Giampaolo katasztrofális rajtja után vette át a gyeplőt a Rossonerinél. Pioli először az idény végéig szóló szerződést kötött, és alapvetően átmeneti megoldásként tekintettek rá, hogy egy kicsit rendezze a csapat sorait. Azonban télen visszatért a csapathoz a veterán Zlatan Ibrahimovic, a Milan pedig fantasztikus tavaszt produkálva a hatodik helyen zárta az idényt. Bár az évad közben lehetett hallani olyan hangokat, hogy Ralf Rangnick veheti át nyártól a csapat irányítását, és egyesek szerint meg is állapodtak a német szakemberrel, a pozitív kicsengésű idény után a Milan nem akart koncepciót váltani és további két évvel szerződést hosszabbított mesterével.
Ezt követően a 2020–2021-es kiírásnak a Milan nagy reményekkel vágott neki, és bár alapvetően fiatalokra épült a csapata, Ibra személyében volt egy igazi veterán hadvezére a pályán és az öltözőben, aki példát tudott mutatni a feltörekvő tehetségeknek. Pioli egyre karakteresebb csapatot épített, egy darabig vezették is a bajnokságot, és harcban álltak a bajnoki címért, tavasszal az érettebb együttes benyomását keltő Inter Antonio Conte irányításával magabiztosan végzett előttük. A Rossoneri a második helyen zárta a bajnokságot, és hét év után visszatérhetett a Bajnokok Ligája mezőnyébe.
Az aktuális szezon előtt tovább formálódott a játékoskeret, mindent egybevetve még inkább egy irányba húzó csapattá váltak. A hűtlen játékosok (Gianluigi Donnarumma, Hakan Calhanoglu) távoztak, és a fiatalabbak is értékes tapasztalatokkal erősödtek, így reális eséllyel harcolhatnak a bajnoki címért egészen a véghajráig. Az említett Donnarummát például a nagyszerűen teljesítő Mike Maignan váltotta a ketrec előtt, Olivier Giroud személyében újabb tapasztalt gólgyárossal erősítettek. Theo Hernández, Sandro Tonali vagy Rafael Leao nélkülözhetetlen szereplővé lépett elő. A Rossoneri az egész idényben kiegyensúlyozottan teljesít, az első 11 fordulóban tíz győzelmet arattak, és bár a téli szünetben még az Inter állt az élen, tavasszal előztek, és már a legutóbbi válogatott szünet alatti körkép alkalmával is a bajnoki címük esélyéről értekeztünk.
Három fordulóval a bajnokság vége előtt a Milan két ponttal gyűjtött többet az Internél, és a jobb egymás elleni eredmény miatt gyakorlatilag három pont az előnyük, vagyis innentől nekik áll a zászló. A hátralévő programban még a Hellas Verona és a Sassuolo elleni idegenbeli, valamint az Atalanta elleni hazai összecsapás szerepel számukra. Pioli az első szezonjában feltámasztotta, a másodikban BL-indulást jelentő helyre, a harmadikban pedig a bajnoki cím kapujába vezette a Milant. Hamarosan meglátjuk, hogy végig tudja-e vinni a csapattal a Scudetto-menetelést.
Az általa korábban gyakran preferált 4-3-3-as felállás helyett most úgy tűnik, hogy a 4-2-3-1-es hadrendnél állapodott meg, amelyhez kiválóan találta meg azokat a játékosokat, akik képesek hatékonyan futballozni a kezei alatt. Bár beugrónak indult, Pioli nagyszerű csapatot hozott létre, és a küszöbön álló tulajdonosváltás (egy bahreini befektetőcsoport érdeklődik) után még több anyagi lehetőségük lehet a keret megerősítésére.
Mivel ez még mindig egy átmeneti, változás alatt álló csapat, az esetleges bajnoki cím begyűjtése után joggal lehet a következő cél a Milan újbóli nemzetközi térnyerése. Pioli munkásságát a közelmúltban olyan korábbi legendák is dicsérték, mint az Unibet Magyarország Calcio Analyst Italia műsorának a közelmúltban exkluzív interjút adó Fabio Capello vagy Arrigo Sacchi.
A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője, amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
Melyik csapat nyeri a Serie A 2021/22es kiírását?
Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Olaszország/Serie A/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.
Kiemelt kép: Getty Images
