Ugyan Oliver Glasner egyelőre nem túl széles körben ismert edző, mégis sokak számára inspiráló és példamutató lehet az ő pályafutása és életútja. 9 évvel ezelőtt nagyon közel járt a halálhoz egy váratlan agyvérzés következtében. Ezután viszont edzőként sikert sikerre halmozott Linzben és mára már egy topbajnokságban edzősködhet.
Oliver Glasner 1974. augusztus 28-án látta meg a napvilágot Salzburgban. Ennek ellenére inkább tősgyökeres felső-ausztriainak mondhatja magát, hiszen Riedben töltötte ifjabb éveinek nagy részét, és itt is kezdte el profi játékospályafutását 1992-ben. A riedi csapathoz egészen 2011-es visszavonulásáig hű maradt. Játékosként nem volt túl kiemelkedő, az osztrák válogatottba se hívták be. Egy szürke kisiparosnak mondható, aki viszont 410 osztrák Bundesliga meccsen keresztül kitartóan szolgálta klubját. 2011 augusztusában egy drámai esemény vetett véget a pályafutásának. Egy Rapid Wien elleni bajnokin enyhe agyrázkódást szenvedett, de a következő héten mégis a csapatával tartott Dániába egy Európa Liga mérkőzésre a Bröndby ellen. A baj egy edzés után érte, mikor is a szobájában váratlanul összeesett, s mint később kiderült az agyrázkódás következtében egy agyvérzés érte utol. Életét az orvosok gyors beavatkozásának köszönhette, akik egy életmentő agyműtétet végeztek el rajta, erről így beszélt egy tavaly szeptemberi interjúban.
„Természetesen ez egy nagyon meghatározó élmény volt, aminél én röviddel az operáció előtti időből semmire nem emlékszem. Utólag az orvosoktól, illetve elmondásokon keresztül realizáltam, ami valójában történt és hogy mekkora szerencsém volt. Amíg én a kórházban feküdtem világossá vált számomra, mi a fontos az életben”
Végül az orvosok tanácsára haladéktalanul befejezte játékospályafutását, és 2012. januárjától edzőnek állt. Első állomása Salzburgban volt, ahol először sportkoordinátorként, majd Roger Schmidt asszisztenseként tanulhatta ki a szakma alapjait. Ennél jobb helyen valószínűleg nem nagyon lehetett volna. Remekül sajátította el a „Red Bull iskola” elveit, aminek az alapja a magas letámadás és a direkt, vertikális támadójáték. Ennek a hatásai a későbbi állomáshelyein a mai napig szorosan kísérik. 2014-ben vezetőedzőként elsőként hol máshol, mint Riedben kapta volna meg a lehetőséget. Döcögős kezdés után végül is a 6. helyen futott be az osztrák Bundesligában.
LINZ: A MÁSODOSZTÁLYBÓL AZ EURÓPAI SZÍNTÉRIG
A Riednél eltöltött sikeres szezon után távozott, méghozzá meglepetésre az ekkor még másodosztályú LASK Linzhez. Ekkor már Siegmund Gruber elnök (a képen Glasnerrel) vezetésével anyagilag stabil lábakon állt a klub azok után, hogy fizetésképtelenség miatt a Regionalligába lett száműzve a linzi együttes. El is indultak felfelé, de a másodosztályban megragadtak. Ezek után érkezett Oliver Glasner, aki nem akármilyen feladatot vett át, mert egyszerre töltötte be a vezetőedzői és a sportigazgatói szerepkört, utóbbi okán az igazolások is az ő tevékenységi köréhez tartoztak. Nem is tétlenkedett, rögtön létrehozta annak a csapatnak a magját, amelyik később főszerepet vállalt a sikertörténetből. Érdemes megemlíteni, hogy ez a bevásárlás semmibe se került a klubnak, mert vagy kölcsönbe jöttek játékosok, vagy pedig olyanok, akikre előző klubjuk már nem tartott igényt. A 2015-16-os szezonban végig késhegyre menő csatát vívtak a Sankt Pöltennel a feljutásért. Végül az alsó-ausztriaiak kerekedtek felül, de a Glasner csapat nem esett szét és a a következő szezonban több mint magabiztosan, 17 pontos előnnyel nyerték meg a másodosztályt és ezzel jegyet váltottak az élvonalba.
A feljutás természetesen megint csak magával vont egy komolyabb bevásárlást, viszont ezúttal is úgy, hogy kvázi semmit nem kellett fizetnie a klubnak. A kapuba érkezett Alexander Schlager, aki ekkor még csak második számú ember volt a következő szezon végén Wolfsburgba távozó Pavao Pervan mögött. Ekkor írt alá Gernot Trauner, aki azóta a csapat kapitányává és vezérévé vált, illetve mellette a Németországból hazatérő veterán Emanuel Pogatetz is, aki a rutinjával még sokat tudott segíteni a csapatnak. A középpályára Michorl mellé Kínából szerezték meg James Holland-ot, aki 2013-ban az Austria Wiennel bajnok lett. Ezzel teljessé vált a középpályás duó, ami azóta sem bomlott fel. A támadósorba pedig Thomas Goiginger, Joao Victor és Samuel Tetteh írtak alá, akik egytől egyig kulcsemberekké váltak.
Eleinte az élvonalban is a másodosztályban alkalmazott 4-2-3-1/4-4-2 féle felállást alkalmazta Glasner, amivel az 5. helyen teleltek. Tavaszra mégis formációt váltott az edző és átállt arra a 3-4-3-as felállásra, ami a sikerek alapja lett. Ebben a rendszerben még jobban érvényesült az általa megkövetelt magas letámadás és direkt játék. A pálya közepén esélyt sem hagytak az aktuális ellenfélnek, a szélen pedig indulhatott az a letámadás, amivel a legtöbb osztrák csapatot sikerült az őrületbe kergetni. A szezon második felében végül többek közt egy hetes győzelmi szériával sikerült odaérni a remek 4. helyre, ami Európa Liga selejtezőt ért.
A következő idény elején a nagynevű Besiktas ellen sajnos egy utolsó percekben kapott góllal lezárult a nemzetközi kaland, pedig a linziek a játék képe alapján megérdemelték volna a továbbjutást. Ez a kudarc azonban a szezonra nem nyomta rá a bélyegét. A Salzburg mögött a 2. helyen simán bejutottak a hat csapatos felsőházba, ami a minimum cél volt. A rájátszásban is simán meg lett tartva ez a pozíció, így Glasner 2 évvel a feljutás után a BL selejtezőjébe vezette a linzi együttest.
A sikerek kulcsa az volt, hogy nem túl kiemelkedő képességű játékosok egymást támogatva, az edző elképzeléseit elsajátítva játszottak egy világos rendszerben. Glasner a saját szerepéről az alábbiak szerint vélekedett egy májusi interjúban.
„Az a véleményem, hogy sikereket csak együtt tudsz elérni. Az semmit nem segít, ha van egy ötletem és ezt a csapatnak nem tudom közvetíteni. Edzőként az a feladatom, hogy a játékosokat meggyőzzem és motiváljam. Edzőként az embernek van befolyása, de a végén a játékosokon múlik a siker.”
IRÁNY NÉMETORSZÁG
2019. nyarán szinte elkerülhetetlenül kapta Glasner az ajánlatokat a rangosabb bajnokságokból. Végül a Wolfsburg
lett a befutó, ahonnan Bruno Labbadia kissé váratlanul egy Európa Liga szereplést érő 6. hely után távozott. A linzi csapatból magával hozta Joao Victort, akit viszont az első évben még nem igazán sikerült beépíteni a csapatba, ellenben a Salzburgból érkező Xaver Schlagerrel, aki a középpálya fáradhatatlan motorjává vált. Ő köti össze a wolfsburgiak csapatrészeit, lendületes beindulásaival pedig zavart okoz az ellenfelek védekezésében.
Glasner nagyon jól indított új állomáshelyén, az első 9 meccsen veretlen maradt a Bundesligában, amivel a klubtörténet legjobb rajtját produkálta a farkasoknál. Ezután viszont jött egy komoly hullámvölgy feltehetően az Európa Liga miatti kettős terhelésnek köszönhetően. A kupában jött egy 6-1-es pofon a Leipzig ellen, majd a Dortmund ellen egy sima 3-0-s vereség a bajnokságban. Az igazi mélypont januárban jött el, amikor visszacsúszták a 10. helyre és az európai kupaindulás is messzire került, pedig a csapat játéka nem nézett ki olyan rosszul, viszont a helyzetkihasználás hagyott kívánnivalót maga után. Menet közben formációt is kellett váltani és dobni kellett a 3-4-3-as felállást, mert a védelem is egyre instabilabbnak tűnt. A négyvédős rendszerben már valamivel magabiztosabbnak nézett ki a gárda, ez pedig arról tanúskodik, hogy Glasner képes alkalmazkodni és nem ragaszkodik minden áron egy felálláshoz. A csapat alapvető stílusa ettől még megmaradt, hiszen ugyanúgy a magas letámadás és a direkt játék jellemzi a Wolfsburgot. A szezon végére aztán oda is értek az EL-selejtezőt biztosító hetedik helyre.
Az új Bundesliga szezont két döntetlennel indította a csapat a Leverkusen és a Freiburg ellen. A cél most is a nemzetközi kupaindulás elérése lehet, főleg úgy, hogy az AEK Athén ellen elbuktak az EL-selejtezőben, így idén nem lesz nehezítő körülmény a kettős terhelés.
ÖSSZEGZÉS
Glasner sokak számára példaképként szolgálhat. Szisztematikus munkával és korlátozott lehetőségekkel nemzetközi porondra juttatott egy osztrák szinten is kis csapatot. A hazai bajnokságban a Salzburg fő kihívójává tette a Linz együttesét, verve többek közt a sokkal nagyobb lehetőségekkel rendelkező bécsi nagyágyúkat is. Mindezt azok után érte el, hogy 9 éve nem sokon múlott az élete egy agyvérzés következtében.