Sorare: fantázia és tőke, blokkláncra fűzve

A francia Sorare cég cikkünk írásának pillanatáig 37 labdarúgóligával, illetve nemzetközi kupa- és válogatott sorozattal, valamint 194 egyesülettel kötött licencszerződést, köztük mind az öt európai topligával és a kontinens második vonalának nagy részével, az amerikai kontinens és Ázsia legerősebb bajnokságaival.

Az érintett klubok közt immár megtaláljuk három földrész legnevesebb klubjait – mindet felsorolni nem szándékozunk, módszerességüket érzékeltetve azonban érdemes megemlíteni a Liverpool FC-t, a Bayern Münchent, Buenos Aires, Madrid, Barcelona és Sevilla két-két nagy egyesületét, Róma és Milánó két-két sztárklubját, Portugália három nagy egyesületét, Franciaországból a Paris Saint-Germain, Olympique Lyon, Olympique Marseille triót, a három holland és két belga nagyágyút, Moszkva négy sztárklubját és a szentpétervári Zenitet, a Sahtar Donecket, Isztambulból pedig a Galatasarayt és a Fenerbahcét (a Besiktassal való megállapodás egyelőre várat magára). A terjeszkedés minden bizonnyal tovább folytatódik, egyre többször találkozhatunk majd a cég nevével és reklámjaival futballmérkőzéseken és sportoldalakon, érdemes tehát alaposabban áttanulmányozni, miről is van szó egészen pontosan?!

None

Játékevolúció: út a Sorare-modellig

1. Olvasóink közül bizonyára sokaknak voltak gyerekkorukban matricás albumaik, így tudják, milyen örömöt és ugyanakkor vágyakozást tud generálni egy-egy matrica, kártya, teljes szett megléte, megszerzése, birtoklása. Néhányan talán arra is vetemedtek közülünk annak idején, hogy egy-egy ritkább darabért a zsebpénzünkből áldozzunk fel egy (akkoriban számunkra) jelentős összeget, vagy valamilyen kedves játékot, értéktárgyat. Jó néhányan vannak, akik szeretettel és nosztalgiával gondolnak vissza az úgynevezett technikai gyermekkártyákkal való játékra is, melyek lényege, hogy megjelenítették – például autók esetén – az adott tárgy számokkal kifejezhető tulajdonságait (hengerűrtartalom, lóerő, végsebesség), így lehetőséget adtak a két- vagy többfős kártyajátékra, a versenyre, melyben nyerni és veszíteni lehetett (ezt játékelméleti szempontból zéró összegű játékként határozhatjuk meg).


2. A fentiek esetében azonban a későbbi esetleges pénzmozgásokat, valamint a szabályok betartását, változásait a matricákat, albumokat, kártyapaklikat kiadó cégek értelemszerűen már nem kontrollálhatták, meg kellett elégedniük az ezek elsődleges piacon történő értékesítéséből származó szerény profittal. Ez a helyzet változott meg drasztikusan az internet, az online világ eljövetelével, mely kitermelte magából a kizárólag online, pénzért játszható játékokat, illetve többek között azokat az elvileg ingyenes, ún. pay-to-win játékokat, melyekbe becsatlakozni, regisztrálni anyagi ráfordítás nélkül is lehetséges, azonban a szoftver felépítése, az adott játék szabályainak kialakítása afelé tereli az egyszeri felhasználót, hogy valódi pénzéből megvásároljon virtuális tárgyakat, díjakat, trófeákat, vagyis inkább ezek megnyerésének lehetőségét, esélyét a rendszeren belül. Ezek a jellemzően szemfényvesztő, külsőségeikben színes, csillogó-villogó, azonban pofonegyszerű modellek a mikrokifizetésekre (micropayment) építve termelnek gazdáiknak emberi ésszel nehezen felfogható mennyiségű hasznot, azaz egy-egy felhasználó egyszerre relatíve kevés pénzt költ a használatuk során, a tömeg befizetései összeadódva azonban brutális profitot generálnak.


3. Aki valaha életében belemerült a futballmenedzser típusú számítógépes játékok világába – mint például e sorok írója, az Ultimate Soccer Manager ’98-tól kezdve a Championship Manager-sorozaton át a Football Managerekig bezárólag, néhány ezer órán át… – pontosan tudja, milyen szépségeket rejt ezek használata, ugyanakkor mennyire addiktívak tudnak lenni, komoly függőségbe taszítva játékosaikat. Közben pedig folyton ott bújkál a felhasználóban bizonyos hiányérzet, hiszen a valódi emberi (sport)világ szépségét éppen azok a váratlan, előre nem kitalálható és leprogramozható, nullákkal és egyesekkel leírhatatlan, kifejezhetetlen tényezők adják meg, melyek ezeknek a játékoknak persze nem lehetnek részei.

None

A fenti, rendkívül addiktív játéktípusok tulajdonságait, eszközeit, hatásait egységes rendszerben egyesíteni úgy, hogy egyetlen felhasználó egy autó, vagy családi ház árát is kifizethesse akár egyetlen (virtuális) kártyára, nyilván korábban is megjelent már bizonyos startupperek, fejlesztők drogos-nyálfoltos álmaiban, a technológia azonban még nem állt készen egy ilyen szoftver létrehozására, egészen pár évvel ezelőttig.

Cégtörténet

2018-ban két francia programozó, Nicolas Julia és Adrien Montfort rájött, hogy az újonnan kifejlesztett blokklánc és NFT-technológia a virtuális valutákkal kombinálva alkalmas ennek az üzleti modellnek a működtetésére, 2019-ben pedig már ki is jöttek a Sorare digitális fantáziakártya-játékkal, mely ötvöz mindent, amire játékos, felhasználói elme, ugyanakkor busás hasznot remélő befektető csak vágyhat!

None

Utóbbi posztra először Xavier Niel francia üzletember jelentkezett, aki 10,5 milliárd dolláros vagyonából áldozott egy kisebb morzsányit a Sorare-projekt beindítására 2019 tavaszán – Niel, a francia telekommunikációs cég, az Iliad tulajdonosa a bulvárlapokból is ismerős lehet, mint Delphine Arnault, a Louis Vuitton-cégcsoport igazgatóasszonyának élettársa. A 2020-as év a vállalat életében a további tőkegyűjtésről és kapcsolatépítésről szólt, tavaly nyáron megnyerték ügyüknek a frissen visszavonult német világbajnok André Schürrlét, majd decemberben stratégiai tanácsadóként csatlakozott a bizniszhez az FC Barcelona világ- és Európa-bajnok szupersztárja, Gerard Piqué is.

A játék fejlesztése és a licencszerződések tucatjainak megkötése 2021-ben vett látványos lendületet, az újonnan érkezőket szép, színes, felhasználóbarát kezelőfelület fogadja, a kezdők beilleszkedését segíti a Sorare HUB, a cég Medium-oldalán pedig folyamatosan megosztják a vállalattal kapcsolatos új híreket, fejlesztéseket, információkat, a játék működését érintő módosításokat, változásokat. Első blikkre egy kedves, barátságos startupnak tűnik a dolog – sőt, még másodikra is… – az emberekre, a felhasználókra leselkedő veszély magába a működési modellbe van kódolva. Hiszen a rendszerbe becsatlakozni, a játékot elkezdeni ingyen is lehet, a sikerélményt azonban szűken mérik, és ezen a ponton átadjuk a szót P.-nek, kriptovalutákra szakosodott pénzügyi szakértőnknek!

[su_note note_color="#c4c4bd"]

Ha nagyobb izgalmakra vágyunk, és esetleg pénzt is szeretnénk keresni, akkor a zsebünkbe kell nyúlnunk – cserében „játszva” juthatunk jövedelemhez, ami származhat az általunk összeállított csapat adott fordulóban mutatott teljesítményéért kapott jutalmakból, vagy akár a kártyák ügyes adás-vételén elért haszonból.

A játék alapjaiban a digitális és a valós világ sajátos ötvözete: játékoskártyáink a virtuális világban léteznek, a blokkláncon – egy megváltoztathatatlan, kitörölhetetlen, mindenki számára látható főkönyvben – vannak nyilvántartva, ugyanakkor a valódi, hús-vér focisták teljesítménye, az elitbajnokságok küzdelmei alakítják az értéküket. A Sorare az Ethereum blokkláncát használja, pénze az ETH, amely stabilan a második helyet foglalja el a bitcoin mögött a virtuális valuták körében. A játékban a bevételek tehát kriptopénzben, ETH-ban képződnek, befizetni azonban utalással, vagy bankkártyával is lehet, a kiutalás viszont csak a kriptopénzben lehetséges. Ez persze feltételezi, hogy a felhasználó rendelkezik némi „kriptós” tudással, de ma már ilyen virtuális pénztárcát nyitni, vagy akár olyan bankkártyával rendelkezni, amely ezeket kezelni képes, nem bonyolult, és könnyen elérhető. Fontos megemlíteni, hogy az Ethereum hálózata jelenleg drágának számit, utalási díjai magasak, ráadásul a rendszer terhelésétől függően napszakonként változhatnak, így nem kalkulálhatók biztosan előre.

Befizetéskor tehát ma még nem éri meg ezt használni, a változás azonban látótávolságon belül van: a közeljövőben a hálózatot átállítják egy másfajta működésre, ami a költségeket 99,5%-kal csökkenti – valós alternatívája lesz tehát a banki pénzügyi műveleteknek, ennek számos előnyével. A játék rendelkezik saját belső pénztárcával, ahol pénzügyeinket rendezhetjük: a célnak megfelel, bár kritikaként megjegyzem, lenne még mit csiszolni rajta, ami az elszámolás részletesebb követhetőségét illeti. Végezetül egy friss a hír: a legnagyobb kriptotőzsde, a Binance lett a Lazio futballcsapatának mezszponzora! [/su_note]

Élmények, tapasztalatok, következtetések

Bő hathétnyi játék után a konkrét fantáziakártya-bűvészkedéssel kapcsolatos élményeinkből egy másik anyagot is írhatnánk, ezzel azonban most nem fárasztanánk az olvasót. Megelégszünk azzal a kijelentéssel, hogy a Sorare-ben minden olyan öröm és persze bosszúság megtalálható, ami az írásunk elején említett játéktípusok jellemzője, könnyedén beszippant, és nehezen ereszt el, főleg, ha az ingyenes kipróbáláson túllépve anyagi erőforrásainkat is mozgósítjuk az online siker, illetve a kibővített, teljes játékélmény megtapasztalása érdekében. Afelől sincs különösebb kétségünk, hogy komoly kezdőtőkével, tudatos munkával, némi szakértelemmel és a mindig forgandó szerencse-faktor segítségével akár valós haszon is realizálható a Sorare-játékból, ám aki ezek közül valamelyikkel épp nem rendelkezik, végtelen pénzt szórhat el a rendszeren belül anélkül, hogy annak virtuális, pláne valós hasznát valaha látná.

None

Időközben pedig felhorgadhat bennünk az antikapitalista hevület: tulajdonképpen értjük, hogy ezekben a világválságos, forráshiányos időkben a labdarúgószövetségek és -klubok vezetőségei a nap, mint nap valódi munkával, edzéssel, mérkőzésekkel képződő tőkéjüket kiárusítják némi (nem is oly’ csekély) profit reményében. Azt a friss fejleményt azonban már nehezebben nyeljük le, ha meg nem is lepődünk rajta, hogy a Sorare-ben a legendás kártyák sorozatának piacra dobásával a labdarúgás hosszú évtizedek alatt felhalmozott tőkéjét visszamenőleg is értékesítik. Összességében tehát csodálattal vegyes borzongással látjuk és figyeljük egy, a szemünk láttára ki- és felépülő új virtuális világ létrejöttét, amely üzleti szempontból, tulajdonosai, befektetői, licencpartnerei szemszögéből bizonyára rendkívül jövedelmező lesz, emberi, felhasználói oldaláról nézve viszont használatának veszélyei nehezen volnának túlbecsülhetők.