A kilencvenes években Luciano Spalletti az Empolit irányította, és juttatta fel a Serie C1-ből az első osztályba. Akkoriban másodedzőként segítette őt az a Marco Domenichini, akit Nápolyba is visz magával, sőt az egykor az Empolinál csapatkapitányként futballozó, majd Spalletti szakmai stábjában pallérozódó másik társa, Daniele Baldini is érkezik a klubhoz. Az erőnléti edző az a Francesco Sinatti lesz, aki Maurizio Sarri mellett három éven át már betöltötte ezt a feladatkört Nápolyban.
Spalletti nem nevezhető edzőnagyságnak, az AS Romával való kapcsolata azonban kétségtelenül eredményes időszakot jelentett számára 2005 és 2009 között. Kinevezése akkoriban elsősorban annak volt köszönhető, hogy nagyszerű szakmai munkát végzett Udinében, ahol Bajnokok Ligája-indulást érő helyezést vívott ki csapatával. A szakvezető, aki számos állomáshelyén arról volt ismert, hogy nehezen érteti meg magát játékosaival, annak idején Udinében David Pizarróból faragott védelem előtt irányító játékmestert az eredeti, két támadó mögött helyezkedő pozíciójából. Egyes hírek arról szólnak, hogy Pizarrót is szívesen látná Nápolyban a szakmai stábjában.
Spalletti – bár menesztették az UC Sampdoria, az Udinese vagy éppen a Venezia kispadjáról is –, mindig is a szervezett, kezdeményező futballban hitt, és első, Rómában töltött időszakának köszönhetően vált elismert szakvezetővé a szurkolók és a szakma szemében.
Edzői pályafutásának eddigi legsikeresebb időszakát töltötte a fővárosban 2005 és 2009 között, ahol olasz pályatársai által megsüvegelt dicséretes taktikai lépéssel lepte meg ellenfeleit. Az eredetileg 4-2-3-1-es felállást alkalmazó szakember 2005 decemberében támadói, Vincenzo Montella és Antonio Cassano hiányában egy egyedülálló, váratlan 4-6-0-s felállással lepte meg ellenfelét, amikor is Francesco Totti hamis középcsatárként futballozott. Ez a szakmai húzás több volt, mint kifizetődő. A meglepett ellenfél a nem létező támadóvonal okán nem talált hivatkozási pontot a Roma játékában, így a védői nem tudták, hogy kire lépjenek fel. A robbanékony Totti gólérzékeny volt, miközben az ellenfél védelmi vonalát megbontva rést teremtett társainak.
4-6-0 Spalletti elgondolásában az Olympique Lyon elleni BL-mérkőzésen 2006-ban, amely valójában egy 4-2-3-1 „mozgásban”Ez a megoldás hatékony volt, és az idő tájt Spalletti munkájának hatására Európa egyik legszebb támadófutballját a Roma játszotta a kirobbanó formában futballozó Totti irányításával. Spalletti ennek köszönhetően az addig elsősorban előkészítésben jeleskedő karmesterből gólvágót faragott, aki a 2006–2007-es idényben 26 találatot szerzett, és a szakvezető kiváló eredményeket produkált a csapatával a Bajnokok Ligájában is.
Spalletti a bajnoki ezüstérmek mellett két Olasz Kupát és Olasz Szuperkupát tudott nyerni OlaszországbanEnnek köszönhetően ázsiója megnőtt a szakmában, ami később oroszországi szerződést hozott számára.
Ott a Zenittel a hazai sikerek (kupa, Szuperkupa és két bajnoki diadal) mellett nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, amelyek az európai előrelépést célozták meg.
Bár a 2011–2012-es kiírásban Spalletti vezetésével a szentpétervári klub történetében először bejutott a legjobb 16 közé a Bajnokok Ligájában, később pedig szerződést is hosszabbítottak a szakvezetővel, utolsó oroszországi éveiben elmaradtak a sikerek.
Spalletti kitörő öröme a Zenittel elhódított bajnoki elsőséget követően, 2010 decemberébenTávozását és a közel kétéves pihenőidőt követően a 2016 januárjától kezdődő második római korszaka kevésbé volt eredményes, és a csapatot számtalan alkalommal megmentő Tottival is egyre több lett a nézeteltérése.
Róma szimbóluma egyre kevesebb lehetőséget kapott Spallettitől, miközben még mindig Totti volt az, aki szakmailag igazi értéket vitt a Roma támadójátékába, amit Spalletti képtelen volt harmonizálni.
A sok játékossal támadó együttes az igazán nagy ellenfelekkel szemben nem volt mindig alkalmas hatékony támadófutballt játszani, ami komoly problémát jelentett a bajnokaspiráns rómaiak számára. Spalletti a 2016–2017-es szezonban ugyanis egyértelműen a bajnoki cím elhódítását tűzte ki célul – felelőtlenül, amivel a tavaszi szezon során egyre inkább megtört edző szembesült is. Bár a certaldói edző összességében pozitívan értékelhető szakmai munkát végzett második római korszakában is (2016. január–2017. május) is, a csapat eredményessége nem volt kiegyensúlyozott a másfél szezon során.
Az új Spalletti-éra nem közelítette meg a korábbi sikereit, legfeljebb abban, hogy együttese ezúttal is ezüstérmes lett. A 2005–2009 között általa felépített AS Roma lényegesen erősebb lábakon állt. Az akkori bajnokság színvonalát a mostanival vétek lenne összehasonlítani, miközben Spalletti mindkét római korszakában legkiemelkedőbb eredményeként ezüstérmet tudott felmutatni. A csapat mentális szilárdságát rendre kritika érte, és ahogy ez látható volt, nem véletlenül. Tavasszal a létező összes kulcsfontosságú mérkőzést elbukta az együttes. Az Európa-ligában sem volt meggyőző a kisebb anyagi háttérrel működő riválisai ellen, míg az SS Lazio elleni Olasz Kupa-mérkőzésen is hasonló keserű pillanatokat kellett átélnie az együttes szurkolóinak.
Spalletti saját szemével győződhetett meg róla, hogy egy-egy kiugró eredmény ellenére együttese nem volt képes kiegyensúlyozottan teljesíteni, holott az egy igazi nagycsapat sajátos és megkülönböztető jellemvonása.
A Roma a Lazio és az Olympique Lyon ellen is a reményt keltő momentumok ellenére rendre elbukta a sorsdöntő találkozókat. Az FC Porto elleni bukást – mint a lassan már szokásosnak mondható évi egy megalázó európai vereséget – sem sikerült feledtetni a későbbiek során további kudarcokat elszenvedő együttessel.
Dicséret is illeti Spallettit, hiszen a számos keserű pirula lenyelése ellenére együttesének volt tartása ahhoz, hogy a bajnokság hajrájában összeszedje maradék erejét, és tudásához méltó módon elérhesse a dobogó második fokát. Spallettinek volt kellő lelki ereje a sok támadás ellenére, ugyanakkor talán túl nagy luxus volt Totti sok esetben indokolatlan nélkülözése. Tavasszal Rómában, az ezüstéremért folyó versenyfutásban ugyan legnagyobb riválisával (Napoli) szemben is elbukott a Stadio Olimpicóban, de összességében rekordpontot begyűjtve második helyen végzett a Serie A-ban.
2017-ben előbb közös megegyezéssel távozott a fővárosból és eddigi utolsó szakmai állomása során Milánóban az Internazionale szakvezetőjévé nevezték ki.
Bár két alkalommal is BL-indulást érő helyezésre vezette az Intert, de érthetően ekkor már ennél komolyabb célokat tűzött maga elé a Suning csoport, és munkásságát bár értékesnek ítélte meg a szakma, még második római időszakánál is gyengébben muzsikált.
Spalletti 2019-es menesztése és a játékoskeret további megerősítése után a nála magasabb szakmai szintet képviselő Antonio Conte vezetésével a kitűzött célokat elérte a tulajdonosi kör.
Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással: Támogatom
Fotók: zimbio.com, almanaccogiallorosso.it, bleacherreport.com
Kéri András Dániel
A szerző a Calcio Analyst Italia nevű nemzetközi podcast adás szerkesztője