Meccsritmus – lüktetésből argentin szenvedés
A szaúdiak védekezése mind az argentin, mind a saját térfelükön sajátos ritmust adott az első félidőnek. Labdaszerzésre törekedve igyekeztek csírájában elfojtani az argentin támadásokat, amikor ez nem sikerült, tökéletesen működött a lestaktikájuk.
Az embernek ugyan az lehetett az érzése, Lionel Messi korai tizenegyesgólja után bármikor jöhet a folytatás, és jött is, de hol a partjelző, hol a videoelemzés törölte a dél-amerikai találatokat, teljes joggal.
Fordulás után valami egészen más kezdődött el. Az arábiaiak első kaput eltaláló lövéséből gól született, mire alakítottak volna a taktikán az argentinok, kaptak még egyet, egy szépségdíjast. Hármas csere igyekezett rendezni a torna talán legnagyobb favoritjának sorait. A meccs lüktetése azonban odalett, hiába vert gyorsabban innentől kezdve mindkét csapat játékosainak szíve.
Magasles – egyéniségek vs. együttműködés
Új neveket tanulunk, al-Ovajsz kapusét vagy éppen a szaúdi gólszerzőkét, al-Sehriét és al-Davszariét. De igazából a szaúdi győzelem a csapatmunka diadala az egyéniségek fölött, így lehet, hogy nem sokat emlegetjük majd éppen őket a folytatásban, helyette az együttműködés hatékonyságára emlékezünk.
Ami jó volt – üzenet a kis csapatoknak
Kellenek a meglepetések, a szenzációk egy nagy tornára, mindjárt az elején megbolondíthatják az egészet. Még az első csoportkör is bőven tartogat meccseket, a szaúdi siker pedig – a katariak vagy az irániak szánalmas produkciója után – üzenetet jelent egyrészt az egész Közel-Keletnek, hogy a régiónak van komoly csapata. Másrészt minden kicsi, vagy kicsinek hitt csapatnak, hogy lehet keresnivalója.
Ami nem volt jó – ember a földön, megy a játék
Al-Sahranit a földön látni, egy olyan ütközés után, amely akár végzetes is lehetett volna. Miután a hajrában saját kapusa térde találta telibe a fejét, a nyakcsigolyái is súlyosan megsérülhettek volna a hajrában. Meg kellett volna állítani a játékot, akkor is, ha argentin helyzet alakult ki közben. A balhátvédről percekkel később derült ki, hogy eszméleténél van, tudja mozgatni a karjait a hordágyon, mindkét gárda drukkereinek tapsa kísérte le a pályáról.
Kit kövessünk tovább?
Nem is kérdés, mindkettőt. Szaúd-Arábia egyértelműen felkészült csapat benyomását keltette, a védekezését mindkét térfélen érdemes volt figyelni a meccs különböző szakaszaiban. Ha Argentínának ilyen szinten gondot okozott, akkor bárkinek az életét megkeserítheti.
Argentína számára különösen tanulságos lett a nyitómeccs, amelyen azt is tesztelhette, hogyan működik a támadójátéka, amikor vezet és nincs gólokra kényszerítve (folyamatosan lesre futottak játékosai), és azt is, amikor váratlanul bajba kerül, és az egyenlítésért harcol. A küzdelem önmagában, gondolat nélkül kevés (maradt az 1–2).
Kiemelt fotó: AP
