Pedig lehetett volna ez egy lineáris sikertörténet is, hiszen Terry Fox élete álomszerűen indult. Középiskolában már a legjobb sportolók között tartották számon, és úgy tűnt, a kosárcsapat sztárjaként fényes jövő vár rá. Ám nem sokkal később autóbalesetet szenvedett, fájdalmai pedig hónapokkal később sem múltak, ezért orvoshoz fordult. Hamarosan megkapta a diagnózist: csontrák, ráadásul abból is az egyik legagresszívebb fajta. „El tudják képzelni, milyen érzés ezzel szembesülni egy életerős fiatalnak, akinek mindene a sport?” – teszik fel a kérdést a film készítői, és nagyon helyesen nem adnak rá kész választ, hiszen mindannyian értjük, milyen súlyos a szituáció.
Kipróbálta a kerekesszékes kosárlabdát, majd látott egy videót Dick Traumról, aki egy amputáció után teljesítette a New York-i maratont.
„Ha az a srác meg tudja csinálni, én is”
– csattant fel ezen a ponton a sportoló, és mint a szent őrültek többségének, neki sem volt elég a csúcs beállítása; rögtön többre vágyott. Kelet–nyugati irányban tervezte keresztülfutni Kanadát, mégpedig úgy, hogy minden nap teljesít egy maratoni távot. Mindezzel pedig a rák elleni küzdelemre akarta felhívni a szélesebb közvélemény figyelmét.
Fox az összes jelentősebb városban megállt, sok sajtótájékoztatókat is tartott, igaz, azt azért elmondta, hogy sosem rajongott a nyilvános szereplésért. Pedig mint kiderült, ehhez is remek érzéke volt. „Kezdő újságíró voltam a Toronto Starnál, amikor odajött hozzám a szerkesztőm, és mondta, hogy van egy srác, aki keresztül akarja futni az országot. Azt kérte, derítsem ki, mi motiválja ezt a fiút. Terry rögtön az első találkozásunk alkalmával nagy hatással volt rám. Elhivatott volt, tele pozitív energiával. Ezt követően hetente többször is beszéltünk” – fogalmazott Leslie Scrivener riporter, aki baráti viszonyt ápolt a futóval.
Azzal kezdtem, hogy lehetett volna ez egy hollywoodi történet, de nem lett, egyik végpont tekintetében sem. Fox vállalása ugyanis végül egészségügyi okokból nem járt sikerrel. Betegsége átterjedt a tüdejére is, a köhögőrohamok pedig lehetetlenné tették a folytatást.
A 30 for 30 23. epizódját részben szintén egy sporthoz kapcsolódó személy hozta tető alá: Ezra Holland mellett ugyanis Steve Nash felelt ezért az epizódért, utóbbit pedig az NBA-rajongók jól ismerhetik, hiszen játékosként és edzőként is fontos alakja volt a ligának. A filmnek egyébként egy jelentősebb adaléka mindenképpen van az ügyet feldolgozó cikkekhez képest: Fox naplójának részletei remekül egészítik ki a különböző képsorokat, s adnak egyfajta intimitást a pillanatoknak.
Az tehát most sem lehet kérdés, hogy jó témát talált az ESPN, és szerencsére sikerült is annyira személyessé tenni a végeredményt, hogy érdemes legyen megnézni az esetet ismerőknek is.
2. rész (The Band That Wouldn’t Die):„Nem tudom nézni, hogy egy férfi sír”
5. rész (Without Bias):„Az ártatlanságunkat vették el”
9. rész (Guru of Go): Az edző szent őrült
10. rész (No Crossover. The Trial of Allen Iverson): Mi történt azon az estén?
16. rész (The Two Escobars): „A nemzeti büszkeségünkért játszottunk”
17. rész (The Birth of Big Air):Mindig magasabbra vágyott
21. rész (Unmatched): Az ellenfelem a barátom
Kiemelt fotó: Sportsnet
