Az SC Freiburg már nem először bizonyul a szezon egyik üde színfoltjának Németországban. Volker Finke – aki 1991 és 2007 között irányította a csapatot – 1995-ben a harmadik helyig vezette a Fekete-erdeieket a Bundesligában azok után, hogy 1993-ban első ízben jutottak fel az élvonalba. Már ekkoriban is jellemezte a klubot az a fajta visszafogottság, ami úgy általánosan jellemző a Fekete-erdei környezetre is. Már-már unalmas az a nyugalom, ami arrafelé uralkodik.
Christian Streich 2011-ben vette át a felnőttcsapat irányítását, miután 1995 óta a klub utánpótlásában is dolgozott és megannyi országos sikert ért el az ificsapatokkal, bennük megannyi később stabil Bundesliga-szereplővé váló játékossal. Akkor a tabella utolsó helyén vette át az együttest és nem csak, hogy benntartotta, hanem a következő szezonban az ötödik helyig, ezzel együtt pedig az Európa-liga csoportköréig vezette az együttest. Már ekkor kiérdemelte az egész ország elismerését, amin még a 2015-ös, szerencsétlen módon történő kiesés sem homályosított el. Jól jellemzi a klub megfontolt, racionálisan gondolkodó vezetését, hogy szóba se került Streich menesztése, aki ezt meghálálva 2016-ban azonnal visszajuttatta a csapatot az élvonalba.
Ezután egy kicsit hullámvasútszerű volt a csapat szereplése. 2017-ben még a nemzetközi kupainduló helyekért versenyeztek, de miután az akkori kulcsemberek nagy részét a nagyobb csapatok elkapkodták, két évig az alsóházban szerénykedtek Streichék, de a kiesést minden esetben biztonsággal sikerült elkerülni. Az utóbbi években újabb szintet lépett a klub, ennek ellenére továbbra sincsenek kimondottan nagy céljai a csapatnak. 2020 óta mindannyiszor az első tízben végeztek, immáron a legjobbak nyári távozása sem rendítette meg annyira a csapatot, köszönhetően nagyrészt Streich munkásságának. A legutóbbi szezon végén a hatodik helyen zárt az együttes, ezzel kiérdemelve az újabb nemzetközi szereplés jogát. A régi kotta szerint ezután visszaesés jött volna, viszont ezzel ellentétben ezúttal még egy lapáttal rátett a klub és immáron nemzetközi színtéren is megjött az áttörés. Ez annak is köszönhető, hogy a szisztematikus építkezés következtében javuló eredmények egyre vonzóbbá teszik a játékosok számára a csapatot. Többen is vannak olyanok a keretben, akik elmondásuk szerint még nagyobb csapatok megkeresése esetén sem távoznának.
Minimalizmussal párosuló maximalizmus
Az utóbbi időben folyamatosan tapasztalható jó szereplés és az, hogy a csapatot már a Bayern München főbb üldözői között emlegetik, mintha egyáltalán nem hatna a freiburgiakra. A célkitűzések továbbra is olyan minimalisták, mint korábban, ha valaki szóba hozná a nemzetközi szereplés kiharcolását a szezon végén, azonnal leintenék, és visszarántanák a földre. A csapat alapemberének számító osztrák középhátvéd, Philipp Lienhart így fogalmazta meg a klub elég visszafogott célkitűzéseit.
„Ugyanazzal a hozzáállással készülünk a tavaszi szezonra, mint mindig, a célok is ugyanazok maradnak. Elsősorban a kiesés elkerülése van a szemünk előtt, valószínűleg ez meglesz, ahogy most állunk”
Olvasva ezeket a szavakat, látatlanban meg se fordulna az ember fejében, hogy a Bundesliga-tabella jelenlegi második helyezettjéről beszélünk. Sokakat talán zavarna ez a visszafogottság, de nem a freiburgi játékosokat, akik élvezik a klubon belül uralkodó nyugalmas légkört. Ez a hozzáállás hűen tükrözi Streich mentalitását is, aki le se tagadhatná Fekete-erdei származását – már csak az arrafelé tipikus, általa beszélt német dialektus miatt sem. Amint a sikerekkel kapcsolatban elkezdik előhozni Streich szerepét, ő azonnal a csapatot kezdi el dicsérni. Emellett jellemzi őt az ellenfél maximális tisztelete és a fontos társadalmi kérdésekben kinyilvánított határozott véleménye, amiket a sajtótájékoztatókon is előszeretettel megoszt. Ebből a szempontból tehát igazi tanárként viselkedik, ami nem véletlen, hiszen játékos pályafutása befejezése után a freiburgi egyetemen történelem, német, testnevelés tanári szakon végzett. Korábban egy háromrészes portrét írtam a trénerről, abban bővebben is foglalkoztam Streich személyiségével. Innen idézek most egy tipikus történetet a szakember jellemzésére.
Kétezertizenegy decemberében a gyenge szereplés (Marcus) Sorg állásába került és természetesen Streich volt a kiszemelt utód. A rá jellemző becsületesség és őszinteség azonban itt is kiütközött. Egy nap gondolkodási időt kért, mert nem akarta azt a látszatot kelteni a nyilvánosságnak, hogy ő túrta ki a csapatból Sorgot. Miután az edzői stáb meggyőzte őt, másnap ki lett nevezve a felnőttek edzőjének.
Így indult tehát Streich vezetőedzői tevékenysége. Az edzőt a személyisége miatt egész Németországban nagyra becsülik, amit hűen visszatükröz, hogy korábban már a német válogatott és a Bayern München kispadjával kapcsolatban is szóba hozták. Nem is ő lett volna, ha nem kérte volna ki magának szinte azonnal a feltételezéseket. Népszerűségét egy friss Kicker-szavazás is megerősítette, amelyben Németország első számú futballal foglalkozó médiuma az olvasók értékelésére és rangsorolására volt kíváncsi az edzők, a csapatvezetések és a játékvezetők között. Streich magabiztosan védte meg elsőségét a nyári szavazás után, de a Freiburg a vezetőségek értékelésénél is tarolt. Itt kell megemlíteni Jochen Saier vezérigazgató és Klemens Hartenbach sportigazgató személyét, akik Streich mellett szintén évtizedek óta a klub kötelékéhez tartoznak és szintén a környékről származnak, lokálpatriotizmusból tehát náluk sincs hiány. Hartenbachnál jobban nem sokan ismerhetik Streichet, hiszen már egyetemi éveik óta közeli jó barátok, azokban az években konkrétan együtt laktak. Saierrel karöltve az ő fáradozásaikat dicséri, hogy a Freiburg már évek óta pozitív transzfermérleggel tud zárni, így a Covid-válság sem rengette meg komolyabban, a csapat szereplése pedig még javult is.
Különösen hatékony helyzetet teremt a csapat körül, hogy a vezetők által a célkitűzésekben megmutatkozó minimalizmus a szurkolóknak sincs ellenére. Nem érkeznek a csapat felé irreális elvárások, még az idei bravúros szereplés ellenére sem. Ez nyugalmat kölcsönöz a csapatnak, amit a januári spanyolországi edzőtáborban a közönségkedvenc csatár, Nils Petersen is kifejtett a Kickernek.
„Nyugodtan hagynak minket dolgozni attól függetlenül, hogy a tizenhetedik vagy a második helyen állunk. Így kéne maradnia mindennek, ahogy most van. Az állandóság és a folytonosság elég nagy jelentőséggel bír nálunk.”
Szakmai szemszögből nézve Streich és a csapat munkájában ezzel a topligákban kissé egyedi, markáns minimalizmussal – kissé paradox módon – maximalizmus is párosul. Az 57 éves tréner taktikai rugalmasságát olyan szakemberek is mélyen elismerik, mint a Bayern Münchent most irányító Julian Nagelsmann. A két edző jó viszonya egyébként is köztudott, kölcsönösen elismerik egymást. Streichnél eleinte még a 4-4-2-s alapfelállás dominált, viszont a 2016-s élvonalba való visszajutáskor elkezdett kísérletezni a háromvédős felállással is, azóta már gyakran cserélgeti a két felállási formát, akár mérkőzésen belül is. A csapat játéka ennek is köszönhetően attraktívabbá vált labdabirtokláskor és attól sem jönnek zavarba, ha az ellenfél átadja nekik a kezdeményezést, ami azért a klub szereplését tekintve nem meglepő. Eközben viszont hű maradt korábbi fő erényéhez is, a direkt, gyors átmenetekre építő stílushoz is, ezt ötvözi nagyon hatékonyan újabb eszközökkel.
Ezen az Olympiakosz elleni El-mérkőzésen is higgadtan, laposan építette fel a támadásait a Freiburg. Nicolas Höfler (27) húzódott vissza a védők közé, ezzel egy hármas lánccal építkezett a csapat és létszámfölényt alakított ki az ellenfél két támadójával szemben. Tulajdonképpen egy dupla rombusz alakult ki a pálya közepén, ami az ellenfél számára nehezebben lekövethető átlós passzopciók következtében elősegíti a hatékony, előre vezető labdatartást. Mindez hatékony a rohanás lecsillapítására, tehát egy kis szusszanásra, vagy éppen az ellenfél kimozgatására is
Streich tehát igyekszik haladni a korral és folyamatosan keresi a fejlődés lehetőségét, ennek kapcsán a csapat házi gólkirály olasz támadója Vincenzo Grifo nemrég egyenesen Cristiano Ronaldóhoz és Lionel Messihez hasonlította az edzőjét.
„Miért Ronaldo és Messi a legjobb játékosok? Azért, mert soha nem adják fel, hogy jobbak legyenek. Pontosan ugyanez igaz Streichre is, mint edzőre. Mindig rátesz egy lapáttal mindegy, hogy mennyire volt jó már az előtt is.”
Okos nyári erősítések
Korábban a Freiburg is a jól teljesítő kiscsapatok csapdájában szenvedett. Minden évad végén kénytelen volt megválni a legjobbjaitól, aminek a következő szezon látta kárát. Sokan ezért is becsülik Streichet, hogy szinte évenként képes új csapatot építeni és így megmaradni az élvonalban. Ez a jelenség természetesen máig elkíséri a csapatot. A legutóbbi nyáron például a középhátvéd Nico Schlotterbecktől kellett megválniuk a Fekete-erdeieknek, a Borussia Dortmund 20 millió eurót fizetett ki a játékjogáért. Viszont ezúttal nem kellett kétségbe esniük, több olyan játékost is tudtak igazolni, akiket vonzott a freiburgi környezet és kulcsemberré is váltak. A keret versenyképességét jelzi az is, hogy a klubot öt játékos képviselte a katari vb-n, és sokan – teljes joggal – még a holland kapust, Mark Flekkent is szívesen látták volna az Oranje keretében.
Az új igazolások közé tartozik a nagy visszatérő Matthias Ginter is, aki a szerződése lejárta után ingyen érkezett a Borussia Mönchengladbachtól. A freiburgi akadémián nevelkedett és 2012-ben Streichnél mutatkozott be az élvonalban, itt vált megkerülhetetlen játékossá a Bundesligában. A Dortmund szerződtette 2015-ben, majd 2017-ben a Gladbach vitte el, mindkét csapatnál alapembernek számított. Éppen ezért számít nagy fegyvertények a hazacsábítása. Rendelkezik azokkal a képességekkel, amiket egy modern belső védőtől manapság elvárnak. Hajszálpontos keresztlabdákat képes adni előrefelé, és akár hamis szélsőhátvédként is képes fellépni és a félterületben beszállni az összjátékba. Philipp Lienharttal a kapott gólokat tekintve a második legjobb védelmet alkotják középen.
A nyár másik pozitív hozománya, hogy a támadóharmadban nagyban bővültek Streich variációs lehetőségei. Doan Ritsunak köszönhetően megszűnt a csapat egyoldalúsága, korábban sokszor nagyon a szétválaszthatatlan, a németek által sokszor a „Schokoladenseite” jelzővel illetett bal oldali duó, Christian Günter és Vincenzo Grifo felé „billent” a pálya. A japán válogatott szélső az egyik fő kreatív forrás a pályán, bal lábával cselezve képes jobbról befelé indulni, illetve azonnal kiszúrja az ellenfél szélsővédője mögött mélységben keletkező területeket. További erősítés volt Michael Gregoritsch Freiburgba csábítása, őt Ermedin Demiroviccsal cserélték el az Augsburggal. Így a közel kétméteres osztrákkal végre van a csapatnak egy igazi centere, akire például Ginter felívelheti a labdákat. Az összjátékba is hatékonyan száll be a visszalépéseivel, ezzel területet teremtve a mögötte helyezkedőknek. Összesen tíz gólja van eddig a szezonban, amivel az egyik legjobb szezonját produkálja a támadó. Daniel Kofi-Kyereh a másodosztályban tűnt ki az FC St. Pauli színeiben, de az élvonalban sem vall szégyent. Ősszel elsősorban csereként állt be, a legtöbbször érezhetően tudott lendíteni a játékon Gregoritsch mögött. Nem kizárt, hogy tavasszal már kezdőként is többször szerephez juthat.
Sajnos Sallai Rolandnak nem feltétlenül jött jól ez a kereterősítés. Bár alapemberként kezdte ezt a szezont is, a Bayer Leverkusen védője, Jonathan Tah tett róla, hogy hosszú ideig partvonalon kívülre kerüljön szemcsonttörés miatt. A konkurencia nem teszi egyszerűvé a kezdőbe való visszakerülést, nem voltak véletlenek a hírek, hogy Sallai háromszor is játékosügynökséget váltott – előmozdítva esetleges távozását. Kevin Schade távozása miatt viszont a Freiburg nem szívesen engedné el. A 21 éves szélső biztató első szezont produkált a felnőttek között, kétségtelenül van potenciál a játékában, de a szezonban – jórészt a sérülései miatt – alig kapott lehetőséget. Ennek fényében számít hatalmas összegnek a Brentford 25 millió eurós ajánlata érte, így a szezon végéig már el is vitték kölcsönbe, de az angolok szinte biztosan véglegesítik is az ügyletet a nyáron.
Összegzés
A rutinos, illetve a saját nevelésű, Németország egyik legjobb utánpótlás-műhelyéből kikerülő játékosok hatékony elegyet alkotnak olyannyira, hogy idén már az Európa-liga csoportkörét is lehengerlő magabiztossággal abszolválta az együttes, így – a Ferencvároshoz hasonlóan – egy kört kihagyva a nyolcaddöntőben folytatja a sorozatot.
Kisebb aggodalmat jelenthet viszont tavaszra, hogy több poszton sincs megfelelő minőségű alternatíva. A bal oldalon például Günter és Grifo párosa számít pótolhatatlannak, míg középen a védelem előtt feltűnésmentesen, de annál hatékonyabban szűrő Nicolas Höflernek nincs váltótársa, pedig ő 32 évesen már a korosodók táborát erősíti. Pozitívum viszont, hogy a szintén saját nevelésű Yannik Keitel egészen biztató teljesítményt nyújtott a téli szünet előtti mérkőzéseken, így ő jól tehermentesítheti a középpályán Höfler társát, Maximilian Eggesteint.
A Freiburg szombaton a VfL Wolfsburg ellen indítja a 2023-as évet a Bundesligában – továbbra is minimális célokkal, de annál nagyobb lelkesedéssel és szervezettséggel, ami a szezon végére igencsak előkelő helyezéshez segítheti Streich legénységét.
