Az egyedülálló létesítményt – amely a Marina-öbölben foglal helyet – azért építették meg, mert az ország függetlenségének 42. évfordulója alkalmából szervezett fesztivált méltó helyen szerették volna megrendezni, és a Szingapúri Nemzeti Stadion éppen felújítás alatt állt – így egy másik grandiózus építményre volt szükség.
Az új sportkomplexum tervezői és kivitelezői nagy fába vágták a fejszéjüket, rengeteg műszaki kihívással és sokféle akadállyal is számolniuk kellett, ráadásul a legkülönfélébb előírásoknak is meg kellett felelniük. Viszont megérte a sok fáradozás: sokan csodájára jártak már a stadionnak.
Különösen az acélvázra épített futballpálya figyelemre méltó, amely teljes terjedelmével a tengerben helyezkedik el, és a teherbírása alapján kilencezren is szurkolhatnának rajta. Ennek ellenére a nézőteret mégis a szárazföldre építették – igaz, ott 30 000 ember is elfér.
Nem sok futballmeccset rendeztek még ott
A The Floatban már többféle sporteseményt is láthattak az érdeklődők, bár ezek nem voltak nagy presztízzsel bíró rendezvények: a tervekkel ellentétben a Szingapúri Kupa 2008-as döntőjét sem tudták ott megrendezni, mert a fém tartószerkezet árnyékot vetett a pályára, ami kizáró oknak bizonyult. Nagyjából ekkor látszott már az is, hogy abból az álomból nem lesz semmi, hogy a szingapúri válogatott itt játssza majd le a hazai mérkőzéseit. Ezek után egy évvel került sor az első futballmeccsre: egy amatőr találkozót rendeztek az „úszó stadionban”, és magasabb szintű találkozónak azóta sem adott otthont.
A sportkomplexum lelátója a Formula–1-es Szingapúri Nagydíj alatt viszont rendszerint várja a szurkolókat, hiszen épp a versenypálya 17-es és 18-as kanyarja mellett található. A 2008-as futamon a szurkolók például azt is láthatták onnan, ahogy Nelsinho Piquet összetörte a Renault-ját – mint kiderült, vezetői utasításra.
Mindenki a hatása alá kerül
A különleges, páratlan aréna – amely leginkább katonai parádék, koncertek és állami ünnepségek helyszínéül szolgál – sokakat lenyűgözött már. Az ország védelmi minisztere, Ng Eng Hen is elragadtatottan beszélt róla:
„ez az egyetlen sportpálya, amelyen a levegő, a föld és a tenger összeér. Nem hiszem, hogy van még ehhez hasonló építmény a világon.”
Kiemelt kép: Wikipedia
