Szoboszlai lehet a szerkezetváltás vesztese – vélemény

Külsős szemmel nézve a megosztottság a megfelelő szó arra, hogy milyen hozzáállást vált ki a magyar focit szerető emberekből Szoboszlai Dominik. Az egyik tábor imádja és nagyon könnyen esik túlzásokba vele kapcsolatosan. Ennek a legrosszabb része, hogy a hibáit is leplezni akarják, miközben a másik oldalon a jó dolgokat figyelmen kívül hagyva harsogják, hogy mennyire túl van sztárolva. Az igazság, mint oly sokszor, most is a kettő között található, de persze vékony az a mezsgye, amelyen lavírozni kell, ha az ember a valóságot szeretné látni.

A magyar középpályás egy hosszú kihagyást okozó sérüléssel indította a lipcsei karrierjét, majd az idei szezon elején jött egy kupatalálat, ami beizzította azt a médiahadjáratot, ami eltorzítja a reális képet. Az SV Sandhausen ellen csereként beálló Szoboszlai pár perccel a pályára lépése után betalált és a hájpvonat megindult. A bajnoki nyitányon is a padról szállt be az 1. FSV Mainz ellen, de hatással nem volt a mérkőzésre. Itt a mentőövet az jelentette, hogy nem a pozíciójában szerepelt, ami tény, viszont ettől függetlenül cselezni ott is próbált, csak sikertelen volt és a beadásai onnan is lehettek volna veszélyesebbek, de nem okoztak gondot. Az idény csúcspontja a VfB Stuttgart elleni dupla volt, amikor a svábokat egy négyessel tömte ki a Leipzig, és itt robbant fel a magyar média. A túlzásokat még valahogy el is lehet fogadni, mert régóta vágyakozott a hazai közeg egy sztárra, és nehéz a realitás talaján maradni, amikor hősünk jól szerepel. Erre tett rá, mikor ezzel az egy jó meccsel kiérdemelte az augusztus hónap legjobb fiataljának járó díjat. Itt már gyakorlatilag olimposzi magasságokba emelték őt, pedig valójában a három összecsapásos hónapban közel sem volt annyira kiemelkedő, ami ezt megalapozta volna.

Innentől kezdve aztán nehéz lenne valóban olyan mérkőzést találni, amikor jól játszott volna, de ez ugyanígy igaz a csapatára is, mert Jesse Marsch irányításával a Leipzig egyelőre csalódást keltően szerepel. Az amerikai szakember tíz összecsapás után 1,3 pont/mérkőzés mutatóval bír, ami négy győzelem mellett öt vereséget jelent. A gondok forrása a védekezés, ami a Marsch munkásságát ismerőknek nem különösebben meglepő. De valahol természetes is, mert Dayot Upamecano és Ibrahima Konaté távozása minden csapatnak komoly veszteséget jelentene. Végül pedig arról se feledkezzünk meg, hogy elődje, Julian Nagelsmann hibrid szerkezete három belsővédővel állt fel, ő meg a négyvédős formációt hozta magával Salzburgból.

A kezdeti gyengélkedést úgy próbálta orvosolni, hogy szerkezetet váltott és visszatért a háromvédős hadrendre. Ez első körben a Hertha BSC leiskolázásában mutatkozott meg, amikor azt hihettük, hogy ez lesz a megoldás a jövőre. Azon a találkozón Szoboszlai nem szerepelt, így neki nem jutott a dicsőségből. A Bajnokok Ligájában aztán az FC Bruges játékosai rámutattak, hogy ezzel a szerkezettel is vannak még gondok, ekkor lett az is világos, hogy a magyar középpályásnak bizony nagyon nehéz dolga lesz a kezdőbe kerülés szempontjából. A 3-4-2-1-es hadrend a belgák ellen nyilvánvalóvá tette, hogy Dominik itt nem tud a szélen szerepelni, mert nincs meg az a fajta szabadsága, amit megkíván a játékstílusa. Ez a formáció csak az úgynevezett dupla tízesnek enged kötetlenebb mozgást, viszont erre a posztra Christopher Nkunku és Emil Forsberg is alkalmasabb, mint a magyar válogatott kiválósága. A további nehezítő körülmény a jelenleg sérült Dani Olmo, aki ugyancsak ezen a poszton kaphat majd játékidőt, ha visszatér.

A francia Nkunku egy nagyon sokoldalú labdarúgó, aki mind támadásban, mind védekezésben fontos szerepet tud betölteni. Az átmenetekben a sebességére és a befejezéseire lehet hagyatkozni, miközben remek cselezőkészsége és az egy az egy elleni hatékonysága is fegyverként szolgál számára. A kapu elé érve is veszélyes, de közben távolról is láthattunk tőle már szép kísérleteket. Védekező szempontból a presszingben még nem annyira hatékony, de a párharcainak közel felét megnyeri, aktívan segíti a társakat a saját harmadában is. A szerelésekben a posztján a Bundesliga egyik legjobbja az elmúlt évek alapján, amit sokan elfelejtenek egy papíron támadó játékos esetében értékként kezelni. Idén tíz mérkőzésen kilenc gólja, ő a legeredményesebb lipcsei, így aligha tűnik kihagyhatónak a kezdőből.

A svéd Forsberg sokak szemében nem elég jó, mert nem szerez annyira sok gól és nem is ad annyi gólpasszt, viszont nem is ebben a szerepkörben számít rá Marsch. Ő egy kicsit visszavontabban mozog, rengeteg semleges harmadban történő labdacipeléssel, ami a szurkolóknak sokszor fel sem tűnik. Ezek is nagyon hasznos és fontos tulajdonságok, azonban a legnagyobb erénye Forsbergnek, hogy taktikailag elképesztően érett. Képes mások fegyelmezettsége miatt olyan feladatokat ellátni, ami nem az ő dolga lenne, de a csapatérdek mindenek felett áll számára. Erre tökéletes példa a már említett FC Bruges elleni mérkőzés és Szoboszlai szerepe, aki rengeteg esetben lófrált a pálya közepén, miközben a vonal mellett kellett volna helyezkednie. A ő pozícióját vette fel helyette sokszor a svéd csapattárs, hogy megadja a szélességet a támadások során. A párharcok terén a posztján a csapat legjobb hatékonyságával bír, bár inkább a támadóoldal húzza ezt fel. Védekezésben a szerelések és a nyomásgyakorlások terén is átlag felettit tud hozni, ezekre pedig nagy szükség van a semleges harmadban megjelenő presszió szempontjából.

Dani Olmo a hírek szerint izomrostszakadással küzd, ha viszont játékra alkalmas, akkor az egyik legkreatívabb játékosa a keretnek. Szoboszlaival ellentétben, neki ezen számai az open-play szituációkból jönnek össze, míg a magyar játékosnak a pontrúgások járulnak ehhez nagyban hozzá. Kiváló helyzetkialakító, aki mellesleg a labdacipelések és a kombinatív játékban is nagyon aktív. Védekezésben remek presszing mutatókkal rendelkezik, illetve az ellenfél térfelén visszaszerzett labdák terén tavaly elit számai voltak a bajnokságban.

Ami még további negatívum Szoboszlai esetében, hogy a két jelenleg is bevethető posztriválisához képest nem csak fegyelmezetlen a taktikai utasításokhoz mérten, hanem hogy védekezésben is olykor elfeledkezik arról, hogy ez már nem Ausztria. A lipcseiek nincsenek akkora fölényben a bajnokságban, mint a Salzburg, ez pedig nem adja meg számára az esélyt, hogy lazsáljon. Sokkal több mozgás kell tőle az ellenfél akciói során és sokkal több védekezésbeli párharcot kellene vívnia és nyernie – a négyesből övé a legkevesebb párharc és a legalacsonyabb hatékonyság. Meg kell mutatnia, hogy nem csak a támadójátékban és a pontrúgások elvégzésében kiváló, mert ezekkel nem lesz meg a helye a kezdőben.

Egyelőre az kezd körvonalazódni, hogy hiába vele van Marsch-nak a legszorosabb kapcsolata a közös múlt alapján, egyelőre ő lóg ki lefelé a mutatók alapján. Azzal, hogy a szerkezetváltás után háromról kettőre csökkent a nagyobbrészt támadó felfogású kezdő középpályások száma, ő lehet az, akinek csak a padon jut hely az esetek többségében. Ez magyar szempontból szomorú, de ha Szoboszlai képes lesz fejlődni a védekezésbeli hiányosságait illetően, valamint fegyelmezettség terén is tud javulni, akkor azzal a válogatott is nyerhet.

Képek: Getty Images