Sztankovics Genovában jelentkezik munkára az önkéntes száműzetése után

A játékos, aki három válogatottat is erősített – Jugoszlávia, Szerbia és Montenegró, valamint Szerbia –, hazájában bajnokságot és kupát nyert, idegenlégiósként részese volt a Lazio egyik legsikeresebb korszakának, majd meghatározó figurává nőtte ki magát a triplázó Internél, amellyel aztán klubvilágbajnok is lett a megannyi egyéb siker mellett. Talán nem túlzás azt állítani, hogy három klubnál is legendaként emlékeznek Dejan Sztankovicsra, akinek a játékoskarrierje talán csak akkor lehetett volna még ennél is sikeresebb, ha nem bomlik fel Jugoszlávia és nemzeti színekben is elér valami nagyszabású dolgot, de valószínűleg így sincs hiányérzete. Miután szögre akasztotta a stoplis Andrea Stramaccioni segédedzője volt az Udinesénél, dolgozott az Internél és az UEFA-nak is, majd 2019 karácsonyára őt kapták meg a Crvena Zvezda szurkolói ajándékba, mind kedvenceik új vezetőedzőjét.

A szenvedélyes szerb, aki két és fél év alatt 130 mérkőzésen irányította hőn szeretett csapatát, amellyel mindegyik évben bajnok lett, kétszer elhódította a Szerb Kupát is. A nemzetközi porondon viszont, hiába tudott egy alkalommal továbbjutni az Európa-liga csoportköréből, az a tény, hogy sem 2020-ban – ekkor a harmadik selejtezőkörben a ciprusi Omonia Nicosia búcsúztatta a Zvezdát –, sem 2021-ben – ekkor ugyancsak a harmadik fordulóban a moldovai Sheriff Tiraspol parancsolt megálljt –, sem pedig idén – amikor a playoffban egy utolsó percben vétett öngól jelentette a kiesést az izraeli Maccabi Haifával szemben – elérhetetlen maradt a Bajnokok Ligája főtáblája, alaposan megcsappant Sztankovics önbizalma és hite.

„A Crvena Zvezda az én nagy szerelmem, leírhatatlan, hogy mit érzek iránta. De most sorozatban harmadszor sem sikerült elérnem a nagy célt, hogy bevezessem a csapatot a Bajnokok Ligájába. Teljesen üresnek érzem magam, mert nem sikerült megadnom a legnagyobb szerelmemnek azt, amit a legjobban szerettem volna. Nem tudom folytatni. Minden tőlem telhetőt megtettem. Most valaki másnak kell próbálkoznia” – nyilatkozta csalódottan és önkritikusan a klub hivatalos honlapján.

Az augusztus végi távozása után csak az volt a kérdés, hogy mikor jön el a pillanat, amikor valamely olasz klub ajánlatot tesz neki. Nem mondható bukásnak az ő esete, bár nehéz lenne ítéletet mondani róla a szerb bajnokságban elért mutatói alapján – ahol a belgrádiak minden szempontból a mezőny előtt járnak. De az sem lenne teljesen fair, ha a nemzetközi porondon elért eredményeit vennénk alapul, még akkor sem, ha ez valószínűleg egy jobb viszonyítási alap, ám az itteni csaknem 50%-os a győzelmi mutatója azért elég biztató.

Ami viszont Genovában vár rá, az cseppet sem az, ugyanis a Sampdoria nyolc fordulót követően két ponttal szerénykedik a Serie A utolsó helyén. Nehéz lenne megmondani, hogy a védekezés vagy a támadójáték néz ki rosszabbul, hiszen a négy szerzett gól a legkevesebb, a 16 kapott találat pedig a legtöbb a ligában. Az persze adhat némi reményt, hogy statisztikai mutatókban való mélyebbre ásás után kiderül, hogy vannak mindkét oldalon náluk rosszabbak, ami hosszú távon jelenthet előrelépést, ráadásul, ha egyénenként kezdjük el vizsgálni a játékosokat, akkor itt is találunk bizakodásra okot adó adatokat.

A védekezés tűnik inkább problémásnak, mert miközben az US Salernitana elleni 4-0 erősen torzítja a mutatókat – mert az ellenfél masszívan túlteljesített azon a meccsen –, az, hogy 1,5 xG-t engedélyeznek átlagosan az magyarázatot ad arra, hogy miért kapnak két gól mérkőzésenként. Emil Audero idén sem lett jobb kapus, mint korábban volt, ez pedig azt jelenti, hogy a PSxG mutatóját idén is negatívban fogja tartani – már most is az –, tehát nála adott, hogy a várható számokhoz képest néhány góllal többet kap, annak ellenére, hogy olykor egy-egy látványos bravúrt azért bemutat. Ez szépen összecseng az 1,5 xGA-val és a két kapott góllal. Ehhez persze asszisztál a védelem is, hiszen már két öngólnál jár, ráadásul az ellenfelek 0,13 NPxG értéket tudnak összehozni a lövéseik minőségét illetően, ami a Monza mellett a legrosszabb a ligában, amivel cseppet sem segítik a kapus dolgát.

A támadójátékban viszont van potenciál, mert akadnak a keretben olyan játékosok, akikben benne van néhány gól, csak el kell odáig jutni, több lövés kell tőlük. A harmadik legkevesebb kísérletük van (10,62), amiből ugyan 3,25 a kaput találó próbálkozás, viszont az, hogy átlagosan csak 0,08 NPxG/Sh értéket hoznak össze a minőséget vizsgáló adatok alapján, az nagyon kevés. Ha csak arra gondolunk, hogy 0,13 az engedett lövések értékének, akkor itt érződik is a probléma.

A legtöbbet Abdelhamid Sabiri kísérletezik, de neki nem biztos, hogy kellene, főleg nem a „kígyótérről”, mert 24,6 métert átlagol távolság terén. A 0,04 NPxG/Sh értéke borzasztó, és persze örömteli, hogy egy gólja már van, de vagy jusson közelebb és onnan próbálkozzon, vagy passzoljon inkább. Főleg akkor, ha a lövés Mehdi Lérisre jön ki, mert ő nagyon is érzi, hogy honnan kell vállalkoznia. 0,22 NPxG/Sh értéke zseniális, és ugyan csak hétszer kísérletezett, de a francia szélső létére már kétszer is helyzetbe tudott kerülni legalább, bár neki meg kell tanulni értékesíteni az adódó esélyeket, mert ezzel már az előző idényben is volt gondja.

A csatárok közül egyelőre Francesco Caputo és Manolo Gabbiadini volt eredményes, mégis Fabio Quagliarella nevéhez fűződik a legtöbb lövés és a legmagasabb várható gólérték is, de a veterán játékos egyelőre nem tudja hol rakta le a nyár elején a góllövőcipőjét. Ők hárman csaknem a kapura lövések felét lefedik, ami valahol rendben is van, de a két gól nagyon szerény produktum és a 4,1 xG sem sok, főleg akkor nem, ha még masszívan alul is teljesítik.

Sztankovicsnak meg kell találnia a játékosokhoz illő rendszert, ami segíti a képességeiket, elrejti a túl sok gyengeséget – leginkább hátul –, s némi alapot ad ahhoz, hogy meccsenként legalább egy komoly helyzetet ki tudjanak alakítani, mert anélkül nagyon nehéz lesz elképzelni, hogy szignifikáns javulást lássunk. A szenvedélye és a szerbek által sok helyen hangoztatott fegyelme és szigora nagyon fontos lehet itt is, mert sokkal több munkát kell megkövetelni, hogy ne legyen kiesés a vége ennek a szezonnak.