Teddy Teuma, a máltai lovag
A belga élvonalba nemrég visszatért Royale Union Saint-Gilloise története már önmagában egy futballromantikus mese. Erre tesz rá még érzelmi töltetben, hogy a csapatban szereplő labdarúgók közt akadnak néhányan, akiknek nem a megszokott az életútjuk. Teddy Teuma esetében igaz ez leginkább.
Teddy Teuma története a délkelet-franciaországi Toulonban kezdődött, mikor 1993. szeptember 30-án meglátta a napvilágot. A futball iránti szeretete nem párosult olyan szintű tehetséggel, hogy kapkodjanak utána a jobbnál jobb klubok, így nem is jelentkezett egyik komolyabb akadémián sem. A külvárosi, amatőr Hyeres 83 FC színeiben kezdett el játszani, előbb az utánpótlásban, majd a tartalékcsapatban. A felnőttek közé 2011-be került fel, s az akkor negyedosztályú együttesben az iskola mellett némi juttatást is kapva félprofinak mondhatta magát. A helyi egyetemen sporttudományt hallgatott, és tanulmányait mindenképp szerette volna befejezni, így hiába keresték már 2014-ben is magasabb szinten szereplő klubok, a váltást csak egy évvel később lépte meg, mikor elfogadta a harmadosztályú US Boulogne ajánlatát.
„Nem olyan a pályafutásom, mint a többieké, mivel nem jártam semmilyen akadémiára sem. Ezzel szemben 17 éves koromra szerepeltem klubom valamennyi csapatában. Egyetemista éveim alatt észrevett engem a Boulogne, ott írtam alá első profiszerződésemet.”
Két évet töltött az északi kikötővárosban, ahol Alain Pochat irányítása alatt egy stabil középcsapat tagjaként szerepelt a Championnat Nationalban, viszont Teuma közben meghatározó játékossá nőtte ki magát. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a második vonalból kieső, de az azonnali visszajutást megcélzó Red Star FC kívánságlistájára is felkerült a neve. A fővárosiak hosszas tárgyalások urán tudták kialkudni az árát, de végül sikerült az átigazolás, a középpályás pedig az érzelmeivel küszködve mesélt arról 2017-ben, hogy milyen profinak lenni.
„Annak idején egy egész nyáron át minden nap hajnali két órakor ébredtem, délben hazamentem, este pedig edzésre. Nem volt könnyű nekiindulni az éjszaka közepén, hogy előteremtsem az iskolára szükséges pénzt. Segített felfedezni a valódi életet. Gyerekkorom óta az volt az egyetlen célom az életben, hogy profi lehessek. Szóval nagy büszkeség számomra, hogy most itt lehetek. Tudom, hogy honnan jövök, és ez lehetővé teszi, hogy minden percért úgy küzdjek, mintha az életem múlna rajta.”
A párizsiaknál megtapasztalhatta milyen nagy közönség előtt játszani (Fotó: Aude Alcover/Icon Sport via Getty Images)Régis Brouard vezetőedző gyorsan felfedezte benne ezt a hozzáállást, és egy előretoltabb szerepben igyekezett kamatoztatni, hogy Teuma kész felszántani a pályát. A 2017–2018-as idény végén a bajnoki cím és a feljutás pályafutása addigi csúcspontja volt. A párizsiak azonban kevésnek bizonyultak a Ligue 2-höz, s mikor a klubvezetés az edzőváltás mellett döntött, akkor az új mester kinevezése nem volt épp a legkedvezőbb Teuma számára. Olykor már a szélen kellett játszania, ahol nem tudta a legjobbat nyújtani, így amikor befutott a Royale Union Saint-Gilloise ajánlata, akkor ő maga kérte, hogy engedjék el Belgiumba.
2019 januárjában érkezett meg Brüsszelbe, ahol gyorsan beilleszkedett, vezetői készségei is hamar jelentkeztek. Korábban nem tűnt egy kapitánytípusnak, de a költözés után megérezte az apai felelősséget is, hiszen az egész családot vitte magával, így még nagyobb teher került a vállára, de nagyon jól kezelte ezt. Az alapszakaszban még a hatos poszton szerepelt, majd a felsőházi meccseken már előrébb tolva a gólokat is elkezdte termelni.
A fejlődése nagyon gyorsan szemet szúrt, s a középpályás gyorsan a szurkolók kedvence lett. 2020 januárjában a kapitányi karszalagot is megszavazták neki a társak, majd a szezon végén ő emelhette magasba a bajnoki címért járó trófeát, amivel együtt járt, hogy 48 év után először visszajutott a klub a belga élvonalba.
Teuma remeklése után megkapta a máltai válogatott meghívóját, amire annak okán volt jogosultsága, hogy a tunéziai szülei rendelkeztek máltai állampolgársággal is – születése előtt nem sokkal költöztek Toulonba. Szeptemberben, már élvonalbeli játékosként mutatkozhatott be a Nemzetek Ligájában.

A brüsszeli csapat Félice Mazzu irányítása alatt a 3-5-2-es hadrendre állt be, és Teuma általában bal oldali középpályást játszik. Azon felül, hogy komoly szabadsággal járt számára ez a nyolcas szerepkör, tőle várták, hogy mélyebbre visszalépve a hosszú labdákkal megteremtse a progresszivitást. A nagy munkabírás és a rengeteg futómennyiség okán rendre fel tudott érni az ellenfél tizenhatosáig is, így pedig a gólokkal sem maradt adós, miközben az előkészítések terén is jeleskedett.
Az újoncként elképesztő idényt futó fővárosiak színeiben hat találatot és kilenc asszisztot írhattak fel a neve mellé, amivel a két csatár mögött harmadik a legtöbb gólban szerepet vállalók listáján. Noha a négycsapatos folytatásban ő is gyengébben muzsikált és a csapata is elbukta az első helyet, de ettől függetlenül beválasztották a szezon álomcsapatába – igaz csak a cserepadra.
A nyáron Karel Geraerts vette át az irányítást, akinek alkalmazkodnia kellett több fontos játékos távozásához is, ami Teuma teljesítményére is hatással volt, mert kicsit támadóbb szerepkörben kell most helyt állnia, de ezzel is meg tud birkózni. A BL-selejtezők során gólt szerzett a Rangers FC ellen, majd az Európa-liga csoportmérkőzései során is beköszönt a Malmö FF elleni mindkét találkozón, de egy gólpasszt is jegyzett a svéd bajnok, valamint az SC Braga ellen is. Idő közben a bajnokságban is továbbra is magas szinten teljesít, ahogy csapata is, amelyet nagyon féltettek a visszaeséstől, de amíg olyan játékosok szerepelnek a brüsszeliek színeiben, mint Teuma, addig aligha kell emiatt aggódni. Ő a tökéletes példa arra, hogy el lehet jutni a francia amatőrligából az európai kupaporondra is, mindössze néhány év alatt.
Kiemelt fotó: Jasper Jacobs/AFP via Getty Images