Tigrisek, gengszterek, ezüstfiúk – ez az Ulsan Hyundai, Ádám Martin új klubja

Oldalunkon időről időre foglalkozunk Ázsia top és kevésbé szem előtt lévő bajnokságaival, így a japán és a kínai liga mellett több anyag is született már a dél-koreai labdarúgásról is, ezúttal azonban igyekszünk csak és kizárólag a K-League kétszeres bajnokára, az Ulsanra koncentrálni. Annál is inkább, mivel az elmúlt években több magyar játékosnak köszönhetően a hazai média is egyre többször foglalkozik Dél-Korea futballjával.

Fiatal csapat, lassan jövő részsikerek

A klubot alig 40 éve, 1983-ban alapították a Sárga-tenger partján fekvő Incheon városában. Tulajdonosa a város és a térség egyik legnagyobb munkaadója, a Hyundai Heavy Industries (a tengeri szállítmányozással foglalkozó cég nem összekeverendő a világhírű autógyárral, még akkor sem, ha van köze a kettőnek egymáshoz!). A franchise alapítása nem volt véletlen, az országban 1983-ban indult útjára a ma is működő K-League, a helyi élvonalbeli labdarúgó-bajnokság.

Az első évben még csak öt csapat mérkőzött meg a bajnoki aranyéremért, a gólkirály pedig az a Park Yoon Ki volt kilenc góllal, aki pár évvel később, 1986-ban a Lucky Goldstar Hwangso (ma Jeju United) színeiben szerezte utolsó bajnoki gólját – ami a K-League történetének 1000. találata volt!

De visszakanyarodva történetünk főszereplőjéhez, az Ulsan egy évvel később, 1984-ben csatlakozott a ligához, még Hyundai Horang-i néven. Bár azóta ugyan lecserélték a Horang-i nevet (ami tigrist jelent), a becenevükként továbbra is a tekintélyt parancsoló óriásmacskát használják. Már az első évükben szép eredményt értek el: az ekkor még két szakaszra osztott bajnokság összesített táblázatán a második helyet kaparintották meg, nagyon kevéssel, három ponttal lemaradva az első helyről. A csapat tagja volt a holland Rob Landsbergen, aki kilenc találatával holtversenyben ötödik lett a góllövőlistán, ahova egyetlen külföldiként került fel. A Dél-Rodéziában (ma Zimbabwe) született csatár a PSV Eindhovenben és a Willem II-ben is játszott, mielőtt Dél-Koreába tette volna át székhelyét – első holland légiósként az országban.

Forrás: the-afc.com

Bár a bajnokságban nem sikerült győzedelmeskedniük a Tigriseknek, a helyi kupában többször is az élen végeztek. 1986-ban például nem csak a pályán, de a díjátadókon is tarolt a csapat. A kupagyőztes együttesből került ki a legértékesebbnek tartott játékos (MVP), a gólkirály, a legtöbb gólpasszt adó játékos, a legjobb kapus és a legjobb újonc is. Ebben az évtizedben több remek játékos is a csapatot erősítette, mint például Choi Kang Hee, aki pályafutása legjobb éveiben futballozott a Hyundaiban. Aktív éveit követően edzőnek állt, volt a dél-koreai válogatott szövetségi kapitánya is, mielőtt Kínába tette volna át székhelyét. A helyi futball darabokra esését követően, 2021-ben távozott a Sanghai Shenhuától, ahol 2019-ben még bajnoki címet is ünnepelhetett.

A franchise 1987-ben Incheonból a szomszédos tartományba, Kangvonba tett át székhelyét, ahol nem volt ideje gyökeret verni, hiszen az 1990-es években már Ulsanban talált bázisra. Kezdetben azonban itt sem sikerült bajnoki címet nyerni, hiába ült a kispadon a kora egyik legjobb válogatott játékosának számító Cha Bum Kun, (fiát, a Németországban remek karriert befutó Cha Du Rit talán senkinek sem kell bemutatni) első évében csak egy bajnoki ezüstérem jött össze.

1994-ben Chát Ko Jae Woo váltotta a kispadon, miután előbbi nem tudott egyik sorozatban sem címet nyerni. Utódjának ez viszont hamar összejött. 1995-ben a Koreai Kupát, egy évvel később pedig a hőn áhított K-League-et is sikerült megnyernie a csapatnak, 1998-ban pedig a harmadik kupaelsőségnek is örülhettek a szurkolók. Elévülhetetlen érdemei voltak a csapat sikereiben Kim Byung Jinak. A csapat színeiben 173 mérkőzésen védő kapus a válogatottból is kihagyhatatlan volt az idő tájt, a nemzeti együttes mind a három mérkőzésén ő védett az 1998-as világbajokságon, de hazai rendezésű, nagy visszhangot kiváltó vb-n is ott volt – igaz, csak a kispadon.

Ázsia gengszterei

A legnagyobb sikereit a kétezres években ünnepelte az Ulsan. A kispadra azt a Kim Jung Namot nevezték ki, akit a ma napig minden idők egyik legjobb koreai belső védőjének tartanak, annak ellenére is, hogy játékosként már nem léphetett pályára a K-League-ben az 1943-ba született mester. Kim kinevezése garancia volt a sikerre, a válogatottat kétszer is irányító tréner 1986-ban, 32 év után juttatta ki a válogatottat világbajnokságra, amiről azóta sem hiányzott a Koreai Köztársaság, immáron sorozatban tizedik alkalommal lesz ott Katarban a legjobbak között. Kim Jung Nam nyolc évig irányította az ulsani Tigriseket és bár többször is ezüstérmes lett a csapattal ez idő alatt, aranyat is sikerült nyernie: 2005-ben az ő irányításával lett másodjára bajnok az Ulsan, 2008-ban pedig ligakupa-győzelmet ünnepelhetett csapatával és ekkor aggatták rájuk az Ázsia gengszterei becenevet is.

Kim Jung Nam a szezon végén visszavonult, a helyére pedig a szintén nagy szaktekintélynek számító Kim Jo Kon érkezett. A korábban főleg asszisztensként dolgozó szakember bajnoki címet ugyan nem nyert Ulsanban, de egy ligakupa mellett Ázsia legrangosabb sorozatát, az AFC Bajnokok Ligáját is elhódította 2012-ben. Nem is akárhogyan: az Ulsan Hyundai mind a 12 mérkőzésén veretlen maradt, utolsó kilenc összecsapását pedig megnyerte. Az ázsiai szövetség sem hagyta szó nélkül Kim munkásságát, abban az évben őt választották Ázsia legjobb trénerének!

Gangnam Style – így ünnepeltek a játékosok, miután legyőzték a szaúdi Al-Ahlit az AFC Bajnokok Ligája döntőjében (Forrás: wsj.com)

Fejetlenség a kispadon

Hiába lett történelme során először BL-győztes az Ulsan, a következő évben nem indulhatott, mivel a K-League-ben csak az ötödik, már nem BL-indulást érő helyen végzett. Talán ez, talán az, hogy a csapat vezetősége a kudarc ellenére sem küldte el a kispadról Kimet, meghozta a gyümölcsét. Bár a Pohang Steelerst nem tudta megelőzni a tabellán (egy ponttal maradt le), az újabb bajnoki ezüst azt jelentette, hogy ismét a szerencsét próbálhatott a BL-ben. A 2014-es évnek már új szakvezetővel vágott neki az Ulsan, az edzőként nem túl sikeres, Cho Min Kook vette át a csapat irányítását, de csak a csalódást keltő hatodik helyig tudta vezetni, és a BL-ből is hamar, már a csoportküzdelmeket követően kiesett a gárda. Cho helyét Yoon Jong Hwan vette át, akivel egy hetedik helyet követően 2016-ban ismét a BL-indulást érő negyedik helyet szerezte meg az Ulsan.

Kifizetődő megbízhatóság

Ennek ellenére Yoon korábbi csapatához, a japán Cerezo Osakához távozott, ahol bajnoki címet és kupát is nyert. A helyére Kim Do Hoon érkezett, aki eleinte nem igazán találta a helyét a csapatnál. A dél-koreaiak a BL selejtezőjében ugyan túljutottak a Vadócz Krisztiánt is soraiban tudó hongkongi Kitchee csapatán, a csoportkört már nem élték túl és meglepetésre kiestek a BL-ből, annak ellenére, hogy szakítottak az ázsiai csapatokra jellemző brazil kontingenssel. Olyan játékosok erősítették 2017-ben az Ulsant, mint az osztrák Richard Windbichler, a korábbi horvát válogatott Mislav Orsic vagy éppenséggel honfitársa, Ivan Kovacec!

A csapat vezetősége azonban rájött, hogy a folyamatos edzőváltás nem segíti a hosszú távú terveiket, így Kim maradhatott a kispadon és bár nemzetközi szinten nem sikerült meghatározó csapatot építeni, az Ulsan hazai környezetben a 2018-as bronzérmet követően egyszer sem végzett a második helynél rosszabb helyen! 2019-ben eggyel kevesebb szerzett góljának köszönhetően maradt le a bajnoki címről, 2020-ban csak három ponttal gyűjtött kevesebbet, mint a Jeonbuk, tavaly pedig két pont volt a differencia a két csapat között – a Jeonbuk az utolsó fordulóban előzte meg az Ulsant, amely 14 fordulón keresztül vezette a tabellát!

Mislav Orsic (Forrás: goal.com)

A 2020-as év Dél-Koreában is alaposan felforgatta a bajnokságot. Az Ulsan szinte végig vezette a tabellát, az utolsó két fordulóban azonban előbb a későbbi bajnok Jeonbuktól kapott ki 1-0-ra, majd 2-2-t játszott a Daeguval, így a brazil Junior Negrao 26 gólja sem volt elegendő a bajnoki címhez. Nem úgy a Bajnokok Ligája elsőséghez!

Az Ulsan veretlenül és 14 rúgott góllal megnyerte csoportját a koronavírus-járvány miatt fél évvel eltolt sorozatban. A rövid idő miatt egymeccses egyenes kieséses szakaszban előbb a csoportjából meglepetésre továbbjutott Melbourne Victoryn gázolt át könnyedén 3-0-val, majd a negyeddöntőben a kínai ellenfél sem jelentett akadályt. A sztárokkal teletűzdelt, de a BL-ben csak a belga Thomas Vermaelent felvonultató japán Vissel Kobe feladta a leckét, de Junior 119. percben szerzett góljával belőtte csapatát a döntőbe. Ott pedig az iráni Persepolis sem tudta útján állni sem az Ulsannak, sem a brazil támadónak: a 2-1-s végződő döntőben kétszer is eredményes volt.

A tavalyi évnek új edzővel, Hong Myung Bóval a kispadon vágott neki az Ulsan Hyundai, aki kishíján megismételte elődje szezonját. Éppen csak elbukta a bajnokságot, a remek BL-menetelés is majdnem összejött, de 2021-ben megállította a szintén dél-koreai Pohang Steelers. Érdekesség, hogy a BL ezen szakaszában egyszer sem tudta eldönteni a továbbjutást az Ulsan, hiszen a thai Pathum United ellen büntetőkkel, a mumusnak számító Jeonbuk ellen hosszabbítás után jutott tovább, de a Pohang Steelers is csak büntetőkkel tudott felülkerekedni ellenfelén.

Nem ünnepelhetett sokszor Koszta Márk csapattársaival a pályán (Forrás: m4sport.hu)

Idén ismét hasonló forgatókönyv szerint teljesít az Ulsan: a bajnokságot magabiztosan vezeti a Jeonbuk előtt, a BL-ből azonban kiesett, így már csak a hazai sorozatra kell koncentrálnia. Érdemes szót ejteni a csapat magyar légiósáról, Koszta Márkról is, akinek Ádám Martin érkezése miatt kellett távoznia. A ZTE-ben jól teljesítő támadó tavasszal igazolt Dél-Koreába, ahonnan komolyabb játéklehetőség nélkül vált szabadon igazolhatóvá. A Bajnokok Ligája csoportküzdelmei során ugyan pályára lépett, sőt mi több, a kínai és az ázsiai futball korábbi meghatározó csapata ellen, a Guangzhou ellen parádés gólt is szerzett, de két kupameccsen kívül többször nem jutott szóhoz. A hazai médiát körbejárta egy korábbi rövid interjú a magyar játékossal, aki arra panaszkodott, hogy a Dél-Koreában valóban furcsa fiatalszabály miatt nem tudja megmutatni magát a bajnokságban, az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy edzője egyébként sem számolt különösebben vele: Koszta a BL-ben az ificsapatával felálló kínaiak ellen nyújtotta a legjobb teljesítményt, a kupában pedig két másodosztályú csapat ellen alkotott felejthetőt a pályán, gólja ellenére…

Bízzunk benne, hogy a legutóbbi magyar gólkirálynak ennél több esélye lesz bizonyítani.

Kiemelt fotó: tennisnet.com