Ez a Luton egészen bámulatos csapat. Nem csak azért, mert a 2022-23-as szezon egyik legerősebb Championship-együtteséről beszélünk, hanem azért is, mert a pénzügyi erőforrásaikhoz képest döbbenetes, hogy milyen magas szintű teljesítménnyel rukkolnak elő hétről hétre.
Ha az idény elején valaki azt mondja, hogy a Watford újonnan kinevezett menedzsere egy hónappal karácsony előtt a Luton élére kerül majd, valószínűleg senki sem hitt volna neki. Mindez mégis valósággá vált, és Rob Edwards azóta bizonyította, hogy régi klubja tévedett, hiszen irányítása alatt egészen magasan szárnyalnak a „Kalaposok” (jelenleg a rájátszást érő 4. helyen tanyáznak).
A The Analyst-en megjelenő elemzés magyar nyelvre fordításával annak járunk utána, hogy mégis miben rejlik a kis csapat sikerének a titka. A két felvonásos cikk-sorozatban elhelyezzük a Luton játékstílusát a többi együtteshez képest, bemutatjuk, hogy mitől ilyen félelmetesek, majd kitérünk azokra a meghatározó játékosokra, akik kulcsfontosságú szerepet töltenek be Edwards taktikájában.
Nem éppen szokványos út Lutonba
A Luton és Watford közötti rivalizálás meglehetősen heves, így az, hogy egy edző az egyik csapattól közvetlenül a másikhoz kerüljön – még akkor is, ha erre a menesztése okán került sor –, nagyon ritka és általában nem túl bölcs lépés. Eddig azonban ez a lépés varázslatosan sült el Rob Edwards számára!
Ám sajnos egészen hamar kiderült, hogy mégsem ő lesz a megmentő a Vicarage Roadon, így a vezetőség mindössze 10 bajnoki mérkőzés és három győzelem után menesztette őt. Az igazság az, hogy ez a házasság már a legelején összeférhetetlennek tűnt, és vélhetően mindkét fél számára a válás volt a legjobb döntés.
A korábbi walesi válogatott játékost egy, a Forest Green Roversnél töltött fantasztikus szezon után csábították el a „Lódarazsak”, ahol nem csak a League Two bajnoki címet hódította el a csapattal, de a 2021-22-es negyedosztályban az évad menedzserének is megválasztották. A gloucestershire-i klubnál Edwards egy rendkívül gyors, dinamikus játékstílust honosított meg, ami kiemelkedő eredményeket hozott egy olyan csapatnál, amelytől nem feltétlenül volt elvárható, hogy a feljutásért küzdjön. És most éppen ugyanezt teszi a Lutonnal is.
Azt sejteni lehetett, hogy Nathan Jones leváltása nem lesz egyszerű feladat, aki első teljes szezonjában feljutott a Lutonnal a League Two-ból a harmadosztályba, és aki nagyszerű helyzetbe hozta a klubot a Championship-be való feljutáshoz, mielőtt 2019 januárjában a Stoke Cityhez szerződött volna. Miután a „Fazekasoknál” nem igazán jöttek be a számításai, 16 hónappal később vissza is tért, hogy megmentse a Lutont a kieséstől majd a rájátszásba vezesse régi-új csapatát, ahol végül az elődöntőben a Huddersfield már túl nagy falatnak bizonyult.
A play-offba jutásuk rendkívül váratlan volt, tekintve, hogy a Luton a másodosztály egyik legszerényebb költségvetésével rendelkezett (és rendelkezik még mindig). Az úgynevezett „kisebb” kluboknak korábban már sikerült néhányszor bejutni a Championship rájátszásába, de soha nem voltak képesek egyetlen szezonnál hosszabb ideig fenntartani a feljutásért folytatott küzdelmet – a Barnsley például a 2020-21-es kiírásban az ötödik helyet kaparintotta meg, hogy aztán a rá következő idényben az utolsó, csont nélküli kiesést jelentő helyen végezzen.
Miután Jonest elvitték a „Lódarazsak” a Kenilworth Roadról, hogy megkezdje katasztrofális, 14 meccses megbízatását a Southamptonnál, a Luton gyorsan kinevezte a hét hete pont a Watfordtól menesztett Edwardsot. Ami azóta történt, arra szavak sincsenek.
Edwards november 17-ei kinevezése óta a Luton 17 mérkőzésen nem kevesebb, mint 34 pontot gyűjtött, ami meccsenként kereken két pontos átlagot jelent. Csak a listavezető Burnley (42) és az automatikus feljutásért harcban lévő Middlesbrough (40) szerzett több pontot ebben az időszakban, miközben a 40 éves tréner nem keveset javított Jones 2022-23-as rátáján (1,47 pont/meccs).
A Forest Greenes szezonjából ismerős stílus meghonosításával – amelyet a Watfordnál nem tudott sikerre vinni – Edwards a Premier League-be való feljutás egyik komoly esélyesévé tette a Lutont a jelenleg is zajló a szezonban, nézzük is meg, hogy miként!
Intenzív, direkt játék – így futballoznak a kalaposok
A Luton nem birtokolja kifejezetten sokat a labdát – és akkor nagyon finoman fogalmaztunk –, hiszen más játékstílus mellett tették le a garast a Kenilworth Roadon. Összességében a most futó Championship-idényben 44,8% a labdabirtoklásuk átlaga, ami a 18. legalacsonyabb a másodosztályban vitézkedő 24 klub közül. Edwards alatt ez az arány valamennyivel magasabb (46,7%), mint amennyi Jones alatt (42,7%) volt, de a labdatartás továbbra sem létfontosságú elem a Luton számára.
A Field Tilt egy olyan mérőszám, amely a csapatok közötti területi dominanciát hivatott megmutatni. Egyszerűen fogalmazva azt méri, hogy egy csapat milyen arányban birtokolja a labdát egy adott mérkőzésen, méghozzá úgy, hogy kizárólag csak a támadó harmadban történő labdaérintéseket, illetve passzokat veszi figyelembe. Ez a mutató igen hasznos lehet, amikor megpróbáljuk megérteni, hogy melyik csapat dominál jobban a szóban forgó találkozón, ahelyett, hogy a teljes labdabirtoklási arányt néznénk. Főként azért, mert a Field Tilt azt vizsgálja, hogy az egyes csapatok miként képesek a labdát a pálya igazán veszélyes/értékes területeire juttatni.
Edwards irányítása alatt a Luton egyike annak a négy Championship-csapatnak, amelyik átlagosan ugyan kevesebbet birtokolja a labdát, mint az ellenfelei, de a támadóharmadbeli labdaérintések és passzok megoszlását mérő Field Tilt mutatóban magasabb értéket tud felmutatni (52,8%) a riválisoknál.
A Luton átlagosan mindössze 2,6 nyílt játékból fakadó, 10 vagy több passzt tartalmazó szekvenciát produkál meccsenként a Championshipben Edwards vezetése alatt, amely szám mindössze három csapat értékénél magasabb – a Blackpool (1,5), a Birmingham (1,9) és a Rotherham (2,0) viszont egyaránt a mezőny alsó harmadában található. Vessük ezt össze azzal a két csapattal, amely Edwards érkezését követően több pontot szerzett – Burnley (17,3), a Middlesbrough (12,4) –, és akkor jól látható, hogy milyen drámaian eltérő megközelítésekkel lehet sikeresnek és eredményesnek lenni a másodosztályban.
A labdát a pálya utolsó harmadába juttatni anélkül, hogy ehhez túl sok passzt kellene végrehajtani: ez nem valami eget rengetően nagy újdonság, és az is biztos, hogy a Watford szurkolói aligha vádolhatják a Lutont csúnya játékstílussal – a valaha volt legjobb menedzserük a valaha volt legjobb korszakukban végül is éppen ugyanezekkel a módszerekkel aratott sikert.
A Luton bár Edwards alatt nem olyan direkt, mint amilyen Jones alatt volt, de továbbra is az egyik leggyorsabb csapatnak számít a Championship mezőnyében. Amennyiben csak a nyílt játékhelyzeteket tekintjük, akkor még mindig 2,5 passznál kevesebbet átlagolnak szekvenciánként, de már egy kicsit lassabb tempóban juttatják előre a labdát.
Ezen hosszú labdák célpontjai gyakran a kiválóan fejelő csatáraik: Edwards november 17-i érkezése óta csak Andy Carroll és Tom Bradshaw vesz részt több légi párbajban 90 percenként a Championship támadói közül, mint Carlton Morris (8,8) és Elijah Adebayo (8,9). Ha tehát a labda az ellenfél térfelén van, a Luton mindenáron ott akarja tartani, még akkor is, ha éppenséggel nem ők birtokolják azt.
Edwards irányítása alatt a „Kalaposok” rendelkeznek a harmadik legalacsonyabb PPDA-val (10,0) a Burnley (9,7) és a Stoke (9,3) mögött – ez a metrika azt méri, hogy a csapat a saját védekező harmadán kívüli mennyi passzt enged az ellenfélnek mindaddig, míg valamilyen védekező akcióval közbe nem avatkozik –, miközben a Championship-ben a harmadik legtöbb (151) magasan végrehajtott labdaszerzést (ellenfél kapujától mérve 40 méteren belüli akciók számítanak ide) ők produkálták ebben az időszakban. Mindkét mutató megfelelő indikátor annak mérésére, hogy mennyire intenzíven támad le egy csapat az ellenfél térfelén, illetve a támadó harmadban.
Ebbe a részbe ennyi fért bele, a jövő héten érkező folytatásban viszont tovább boncolgatjuk a csapat játékstílusának alapköveit megannyi érdekesebbnél érdekesebb vizualizáció segítségével, valamint arra is választ adunk majd, hogy a Luton mely játékosaitól rettegnek leginkább az ellenfél védői!
II. rész: A Luton lehet az első olyan csapat, amely az amatőr ligából küzdi fel magát a Premier League-be
Kiemelt fotó: Sky Sports
