Új séf főz Seattle-ben

A 2022-23-as NFL-szezon első felének egyik legizgalmasabb története az, hogy milyen ellentétes utat jár be a Seattle Seahawks és a Denver Broncos a holtszezonbeli hatalmas cseréjük után. Az önmagában még nem lenne meglepő, hogy a két csapat más polcon helyezkedik el, hiszen a csere célja pont az volt, hogy a Broncos egy elit irányító megszerzésével bajnokesélyessé lépjen elő, míg a Seahawks belekezdhessen a régóta halogatott újjáépítésbe.

600 dollár és a hét szűk esztendő

Smith NFL-es karrierje nagyon nehezen indult: hiába tartották a 2013-as draft egyik legjobb irányítójának, csak a második napon választották ki. Sokan emlékezhetnek rá, hogy az idő előrehaladtával egyre többször mutatta őt a kamera. Végül a New York Jets csapott le rá a 39. választással, majd Mark Sanchez sérülésének köszönhetően a szezon első meccsén már a csapat kezdőirányítójaként futott ki a pályára. Két szezonon keresztül meg is tudta tartani ezt a pozícióját, majd egy egészen szürreális történet után került a kispadra, és kezdődött el a kálváriája. 2015 júliusában a Jets pass rushere, IK Enemkpali futballtábort szervezett egy texasi középiskolában, ahova meghívta a csapat irányítóját is, és még a repülőjegyét is megvette. Smith viszont mégsem jelent meg az eseményen, mert néhány nappal korábban egy közeli ismerőse motorbalesetet szenvedett és elhunyt. A repülőjegy ára 600 dollár volt, amit Enemkpali szeretett volna visszakapni, Smith azonban nem adta meg a tartozását, ami több összeszólalkozáshoz is vezetett, majd augusztusban az egyik ilyen eset tettlegességig fajult:

Enemkpalit egyébként néhány nappal az eset után elküldte a csapat, de ez Smitht aligha vigasztalta. A 2015-ös 10-6-os alapszakasz után a Jets meghosszabbította Fitzpatrick szerződését, de a csoda egy évig tartott, a hatodik héten már le is cserélték, a hetedik fordulóban pedig már Smith volt a kezdő. Úgy tűnt, helyre állt a világ rendje, Smithnek azonban a Ravens ellen elszakadt a keresztszalagja, amivel nem csak a szezonja, de a jetses pályafutása is véget ért.

Messzire azért nem kellett költöznie, a Giantshez írt alá, hogy Eli Manning cseréje legyen, de az itt eltöltött egyetlen szezonjában nem lopta be magát a szurkolók szívébe. Erről mondjuk a legkevésbé sem ő tehetett, sokkal inkább Ben McAdoo vezetőedző, aki 2017 novemberében a kezdőcsapatba nevezte. Ez abban az időszakban óriási felháborodást váltott ki, mert ezzel megszakították Manning óriási sorozatát, ugyanis a franchise-legenda ez előtt sorozatban 210 meccsen lépett pályára kezdőként. A csapat kikapott a Raiderstől, McAdoo munkáját a vereség után megköszönték, Smith pedig visszakerült a padra a szezon hátralévő részére. Az ezt követő időszak nem volt túl mozgalmas számára, megfordult a Chargersnél, de pályára alig lépett, majd áttette a székhelyét Seattle-be, ahol Russell Wilson cseréje volt 3 szezonon keresztül. Jelentősebb szerepet egyedül az előző évadban kapott, amikor Wilson az év második felében sérüléssel bajlódott.

Harc az MVP-címért

Nem, nem elírás, Geno Smith nevének 2022-ben egyértelműen ott kell lennie a liga legértékesebb játékosának járó cím várományosai között. A hagyományos statisztikák terén vezeti az NFL-t a passzpontosságban és a harmadik legmagasabb passer ratinggel, a negyedik legjobb QB ratinggel áll, valamint övé a hatodik legtöbb TD-passz és a hetedik legtöbb yardot is ő szerezte a levegőben. Erre még akár legyinthetnénk is, hiszen egy jó rendszerrel azért fel lehet javítani ezeket a számokat, a haladó statisztikák azonban világossá teszik:

A Pro Football Focus egyik legfontosabb irányítókra vonatkozó mutatója az úgynevezett big time throw statisztika. A big time dobások általában hosszabb passzok, amelyeket legtöbbször szűk ablakba dob be az irányító és kiváló mind a pontossága, mind az időzítése. Ebben a mutatóban Smith az ötödik helyen áll idén 13 ilyen passzal, és olyan játékosok előzik meg, mint Josh Allen, Patrick Mahomes, Tom Brady és Aaron Rodgers, míg a jelentősebb snapszámmal rendelkező játékosok közül csak Allennek vannak gyakrabban ilyen dobásai.

Nemcsak a PFF szereti Smith idei játékát, az NFL Next Gen statisztikái is elég jó fényben tüntetik fel. Náluk főleg a CPOE-mutatóban teljesít elképesztően erősen, amely azt mutatja meg, hogy az irányítók a dobásaik nehézsége alapján várható passzpontosságukat mennyivel múlják felül.

képaláírás

A passzjátékon felül ráadásul Smith még a futójátékból is kiveszi a részét, ezzel egy új dimenziót adva a támadósoruknak. Shane Waldron támadókoordinátor ugyanis rendszeresen kihasználja az irányítója mobilitását kimondottan rá behívott futásokkal. Ennek van egy olyan előnye, hogy az ilyen játékok által létszámfölénybe kerülhetnek a támadók, különösen akkor, ha a passzjátékuk úgy működik, mint a Seahawksé, ezzel nem kevés erőforrást lekötve. Bár Smith számai soha nem lesznek olyanok ezen a téren, mint mondjuk Lamar Jackson mutatói, erre nincs is szükség, hiszen a támadójátékuk nem az ő futásai köré épül, de kiegészítő elemként kétségtelenül rendkívül hatásos fegyverként használható.

Lesz-e regresszió?

Nyugodtan kijelenthető, hogy a szezon eddigi összes fordulójában azt gondoltuk, hogy Smith most már tényleg visszaszáll a földre és jön a hanyatlás, csakhogy a Seahawks nem kapta meg az infót, hogy neki nem kellene ilyen jól játszania. A számokat alaposabban megvizsgálva azonban tényleg várható egy visszaesés, amely valószínűleg nem lesz túl nagy mértékű. Erre egy újabb PFF statisztika, méghozzá a turnover-worthy play világít rá. Ez azon dobások és futások összege, amelyek könnyedén labdavesztéssel járhattak volna. Smithnek az idei szezonban eddig tíz ilyen játéka volt, amely holtversenyben az ötödik legtöbb a ligában, viszont egészen szerencsésen megúszta, mert mindössze négy eladott labdánál jár. Ezekből három interception volt, míg a három elejtett labdájából egyet tudott összeszedni az ellenfél.

Az is a visszaesés mellett szól, hogy az eladott labdák száma az egyik leginkábban fluktuáló statisztikai mutató, amelyben jelentős szerepe van a szerencsének is, így könnyen előfordulhat, hogy megszaporodnak majd a turnoverek, miközben a labdavesztést érő játékok aránya nem változik jelentősen.

Akár jön a visszaesés, akár nem, az már most világosan látszik, hogy ez nemcsak egy tündérmese, Smith ténylegesen az NFL jobb irányítói közé tartozik, de ahhoz, hogy ez kiderüljön, óriási szüksége volt egy olyan csapatra, amely az erősségeire épít és maximálisan bízik benne. Ezért óriási dicséret jár a Seahawksnak, amely a köré felhúzott rendszerrel és a megfelelő csapattársakkal ki tudta hozni belőle ezt a kimagasló teljesítményt.

Kiemelt fotó: Getty Images