Újjáépülőben a dél-olasz fellegvár – SSC Bari

A festői környezetben lévő Bari futballcsapatát 1908-ban az osztrák Floriano Ludwig alapította, akinek származása révén az Adriai-tenger partján székelő egyesület klubszínei a piros és a fehér lettek. A csapat először 1930-ban jutott fel az élvonalba Hajdú János irányításával. Rajta kívül is számtalan magyar edző dolgozott a klubnál, például az 1920-as években a későbbi a tragikus sorsú „Grande Torino” mestere, Egri-Erbstein Ernő is volt a Bari trénere. Az első feljutást követően hat éven át voltak tagjai az országos első osztálynak, ahol rendszerint a bennmaradásért küzdöttek, legfeljebb a középmezőnyt csípték el.

A következő évtizedekben nem tudtak maguknak állandó helyet kiharcolni a Serie A-ban, de időről időre megfordultak a legjobbak közt. 1964-től 1985-ig nem szerepeltek a legmagasabb osztályban, a 90-es évektől viszont ismét gyakori vendégei voltak az A-osztálynak.

A Bari az 1990-es világbajnokságra kapta meg mostani jellegzetes stadionját, a közel 60 ezer férőhelyes Stadio San Nicolát. A létesítmény az alacsonyabb osztályokban érthető módon nincs megfelelően kihasználva, de egy-egy nagyobb rangadón még akár a harmadosztályban is előfordul, hogy 20-30 ezren biztatják kedvenceiket, így az ottani atmoszféra európai szinten is kimagaslónak számít.

A 2001-es élvonalbeli kiesés után többször is hiába próbálkoztak a visszatéréssel, végül a 2008-2009-es évadban a leccei Antonio Conte vezetésével nyerték meg a másodosztályt, és tértek vissza a legmagasabb szintre. A következő idényben egy másik későbbi szövetségi kapitány, Gian Piero Ventura munkássága alatt az előkelő tizedik helyezéssel még bennmaradtak, egy évvel később viszont sereghajtóként búcsúztak és 2011 óta nem is szerepeltek az első osztályban.

2010 környékén rövid időn belül Koman Vladimir, Rudolf Gergely, Gosztonyi András és Simon Ádám személyében több magyar játékos is megfordult átmenetileg a csapatnál.

A Bari története során összesen 30 idényt húzott le a Serie A-ban, és 46 szezont töltött az olasz másodosztályban.

VISSZASOROLÁS, ÚTON FELFELÉ

A 2011-es kiesés óta a Bari jó ideig a másodosztályban szerepelt. Az első két évben még a feljutásért zajló rájátszásba sem tudták kvalifikálni magukat, középcsapat lett belőlük a Serie B-ben. 2014-ben már legalább a playoffban ott voltak, de legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudták kiharcolni az élvonalbeli tagságot. Noha akkoriban minden évnek nem titkoltan a Serie A-s feljutás reményében vágtak neki, adott esetben többször még a rájátszásból is kimaradtak. Aztán a 2017-2018-as szezon végén pénzügyi szabálytalanságok miatt néhány pontot levontak tőlük és csak a hetedik helyről kezdhették a rájátszást, ahonnan az első körben kiestek.

Még fájóbb volt, hogy azon a nyáron a döntéshozók végül a Serie D-be sorolták vissza a csapatot, amely így az első osztály üldözése helyett kénytelen volt a negyedosztályból újrakezdeni az építkezést.

A csapat tulajdonjogait megvásárolta a Napolit is birtokló Aurelio De Laurentiis által fémjelzett Filmauro S.r.l. társaság, elnöknek pedig a filmproducer fiát, Luigi De Laurentiist nevezték ki. Az összeférhetetlenség tehát idővel akár esetükben is fennállhat, amivel jelenleg a Salernitana küzd Claudio Lotito több élvonalbeli csapata miatt, ám egyelőre a legmagasabb osztálytól még messze van a Galletti. Azóta egy feljutást már az első évben megünnepelhettek a Serie D-s csoportjukban aratott bajnoki cím jóvoltából. A fanatikus szurkolói bázis támogatása a negyedosztályban sem lankadt, így a helyi fiatalok mellett rutinos, tettre kész harcosok által alkotott keret rögtön feljutott a harmadik vonalnak számító Serie C-be.

Aztán viszont a várva várt másodosztályba való szintlépés az első két alkalommal elmaradt. A 2019-2020-as évadot a koronavírus-járvány miatt nem játszották végig, hanem a márciusi állást hirdették ki végeredménynek, így másodikok lettek csoportjukban a Reggina mögött. A maratoni hosszúságú rájátszásban egészen a döntőig jutottak, ahol főhajtásra kényszerültek. Az előző szezonban a Ternana emelkedett ki a C-csoportból, és csak a negyedik helyen végeztek, ráadásul ezúttal a playoffban is könnyűnek találtatott az idény során többször edzőt váltó pugliai gárda.

Fotó: Bari Today

MEGÁLLÍTHATATLAN (?) IDEI MENETELÉS

A jelenlegi szezonra Michele Mignani személyében megtalálták az állandó vezetőedzőjüket. A Galletti az évad derekánál hét pont előnnyel vezeti a csoportját, 20 forduló alatt pedig 13 győzelem és öt döntetlen mellett mindössze két találkozót veszített el. Közvetlen csoportellenfeleik közt találhatjuk a régióból a Monopoli, a Foggia, a Taranto és a Fidelis Andria csapatait, továbbá a nagy rivális Avellinót, vagy éppen Cataniát és a Palermót, így szinte minden hétvégén pikáns összecsapást vívnak.

A Galletti játékoskerete jórészt olyan minőségi futballistákból áll, akik neve nemhogy a harmadosztályban, de még Serie B-s szinten is jól cseng. A 37 éves Mirco Antenucci szezonbeli tíz góljából nyolcat az utolsó tíz fellépésén szerzett. Mellette Daniele Paponi és Simone Simeri felelnek a találatokért, de az egykor az Interben is megforduló argentin Ruben Botta is jegyzett már négy gólt. A Bari ketrece előtt Pierluigi Frattali személyében ugyancsak egy rutinos kapus áll. A védelemben a minden hájjal megkent csapatkapitány, Valerio Di Cesarén kívül Emanuele Terranova és Raffaele Pucino szintén jelentős másodosztályú pedigrével bír.

Ez a játékoskeret és ez a szurkolótábor mindenképpen legalább egy osztállyal feljebb való, és jelen állás szerint szinte elképzelhetetlen lenne, hogy a mostani évad végén ne harcolják ki a Serie B-s feljutást.

Amennyiben sikerül a másodosztályba jutni, a meglévő minőséget figyelembe véve némi erősítéssel jövőre akár a Serie A is újból célkeresztbe kerülhet, ám az említett salernói példa kapcsán (akik mellesleg testvéri viszonyt ápolnak a Bari ultráival) lehet, hogy a bürokratikus akadályokat érdemes előre tisztázni, mielőtt fájdalmas vége lesz a reményteli szereplésnek.

Bari városának mielőbb szüksége lenne egy magasabb osztályú csapatra, és azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy az olasz focinak is szüksége lenne egy ilyen patinás dél-olasz kultuszcsapat felemelkedésére. Főleg, ha egy megszokott egykori fellegvár első osztályú megjelenése nem csak tiszavirágéletű lenne, mint az elmúlt időszakban mondjuk a régióból a Lecce vagy északról a Brescia Serie A-s feltűnése volt.

A szerző a Serie C magyar oldal nevű blog szerkesztője, amennyiben az olasz alacsonyabb osztályú labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, itt elérhető a felület közösségi média-profilja.