Újra a BL-be készül a 60 000-es belga város csapata

Genk egy piciny, iparában azonban annál jelentősebb városka Limburg tartományban, mely a XX. század elején a szénbányászat révén lett jelentős tényezője Flandria gazdaságának. A városban épp 100 éve, 1923-ban alapították az FC Winterslag nevű klubot az ilyen nevű negyedben, amely csupán amatőr szinten működött 50 évig. Akkor viszont először jutott el a másodosztályig, majd onnan már 1974-ben az élvonalba lépett, ahol rövid ideig meghatározó tényező is volt.

1981-ben már kijutott a csapat a nemzetközi porondra, az UEFA-kupában sikerült többek között a nagy nevű Arsenalt is kiejtenie. Alig két évre rá azonban újra a kiesés sorsára jutott a klub, viszont a város egy másik egyesülete, a Waterschei negyedben székelő SV Thor átvette a genki élvonalbeli stafétát. 1980-ban és 1982-ben még kupagyőzelmet is ünnepelhetett ez utóbbi egylet, majd többek között a Paris Saint-Germaint legyőzve még a KEK elődöntőjéig is eljutott (soraiban például az egy ideig a női tenisz-világranglistát is vezető Kim Clijsters édesapjával).

100 év magyar hősökkel

Amikor azonban ez a genki egyesület is a másodosztályban kötött ki, a város két legnagyobb klubja egyesült, és 1988-ban született meg a KRC Genk új logóval és új színekkel. Ez a csapat némi liftezés után 1998-ban nyert már egy Belga Kupát és egy bajnoki ezüstérmet, majd a következő szezonban a város első bajnoki trófeáját is begyűjtötte kapujában Brockhauser Istvánnal (a MOL Fehérvár jelenlegi kapusedzőjével), támadósorában a guineai Souleymane Oularéval és az év legjobb belga labdarúgójának választott Branko Struparral, de alkalmanként még Horváth Ferenc is pályára lépett (aki legutóbb a Dunaújváros vezetőedzője volt).

Egy pár szezonon át tartó hullámvölgy ellenére a következő bajnoki trófeára sem kellett sokáig várni, 2002-ben került a vitrinbe az újabb aranyérem Wesley Sonck gólkirályi címével együtt, majd ezúttal a Bajnokok Ligája csoportkörét is elérte a csapat, ahol döntetlenre hozta a Real Madrid és az AS Roma elleni meccsét is. Mivel pénzügyileg azonban lehetetlen volt állandósítani a magas szintet és megtartani a fontos játékosokat, egyre inkább az utánpótlására támaszkodott a klub, főként miután 2003-ban megnyitotta nevelőközpontját.

Egy szürkébb évtized végén 2009-ben ünnepelték a következő kupagyőzelmet, majd 2011-ben a bajnoki címet is. A középpályán ekkor már a 19 éves Kevin De Bruyne csillogott Tőzsér Dániel mellett, a támadósorban a 21 éves Jelle Vossen ontotta a gólokat, a kapuban pedig 18 évesen már Thibault Courtois brillírozott, akinek ekkor csak cseréje volt még Köteles László. A belga válogatott nyári távozása után viszont már a magyar hálóőr volt a BL-playoff tizenegyespárbajának hőse, majd a csoportkörben veretlen maradt hazai pályán a gárda a Chelsea, a Bayer Leverkusen és a Valencia ellen is.

2013-ban újabb kupagyőzelem, 2017-ben Európa-liga-negyeddöntő, 2019-ben újabb bajnoki cím jelentették folyamatosan a sikereket, és nem csak a keretben, de a kispadon is felfedeztek tehetséges szakembereket. Utóbbi bajnoki cím elhódításakor Philippe Clément irányította a gárdát, bár a Bruges-höz távoztával a BL-ben aztán csak a Napoli ellen sikerült a Genknek gyűjteni egy pontocskát. Azóta megfordult több edző a kispadon (tavasszal még egykori szövetségi kapitányunknak, Bernd Storcknak is volt egy nem túl fényes időszaka), közben pedig 2021-ben meglett az ötödik kupagyőzelem is, mellyel a Genk negyedik a belga örökranglistán.

Brockhauser István, az első genki bajnokcsapat egyik fontos alakja (Fotó: hln.be)

A genki akadémia

Az ezredforduló óta elért sikerek nagy része tehát a 2003-ban alapított akadémia működésének köszönhető, melynek a megalapításában nagy szerepe volt, hogy a klubnál idejekorán felismerték, hogy az utánpótlás és a kiterjedt megfigyelő-hálózat lehet az egyetlen járható út számukra a labdarúgás hirtelen megváltozó világában.

Nem a fizikai paraméterek alapján válogatják meg elsősorban a tehetségeket, hanem a technikai készségeket és a játékintelligenciát tartják a legfontosabbnak, ahogy azt az akadémia elnöke, Roland Breugelmans is aláhúzta egy interjúban. Emellett a fegyelem és a minél inkább a futballra koncentrált figyelem is kiemelt szerepet kap a képzés során, így például mindenki csak fekete cipőben játszhat az akadémián és egyaránt részt kell vennie a jelzőbóják és labdák begyűjtésében a tréningek után.

Tavaly a Genk utánpótláscsapata az UEFA Youth Leage-ben el is jutott a nyolcaddöntőig, többek között az MTK-t, a Kölnt és a Chelsea-t is kiverve és a legjobb 16 között is csak 11-esekkel kapott ki a Liverpooltól. A klub célja azonban természetesen nem az ilyen eredmények elérése, hanem hogy az első csapat számára is fontos játékosokat neveljen ki egy-két évre, hogy aztán jó áron továbbadhasson rajtuk és abból finanszírozza költségvetése jelentős részét. Mindebből Koen Darden, az utánpótlásképzés vezetője sem csinál titkot:

„A klub filozófiája, hogy kiteljesítse a fiatal játékosokat és lehetőséget adjon nekik az első csapatban. Az akadémia célja, hogy ne csak képezze a tehetségeket, hanem segítse őket profi játékossá fejlődni. Szükségünk is van az akadémiára, hogy minél több játékost neveljen ki az első csapat számára.”

A tehetségek előtt Genkben adott is a lehetőség gyorsan profivá fejlődni, hiszen a klub új filozófiájából adódóan könnyen kapják meg a lehetőséget a belga élvonalban. Az elmúlt évtizedekben a keret átlagéletkora 25 évről jelentősen csökkent, most épp 22,4, ami jól mutatja, milyen fontos szerepet töltenek be a tehetségek a klubnál.

A klub egyik híres edzője, a városhoz ezer szállal kötődő Michel Ribeiro arról is beszámolt a The Athleticnek, hogy minél sokoldalúbb játékosokat igyekeznek nevelni. Minden tehetséget legalább három poszton is játszatnak, hogy az A terv mellett legyen B és C opció is a karrierje elkövetkező fordulatai során. Még Courtois is mezőnyjátékosként került a klubhoz és ott faragtak belőle kapust, de De Bruyne mellett igencsak sokoldalú játékos a bármely szélen bevethető Timothy Castagne, Yannick Carrasco, Leandro Trossard, Jelle Vossen, Dennis Praet, Joakim Maehle, Dante Venzeir vagy a Genk egykori legendás kenyai csatárának, Mike Originek a fia, Divock Origi is.

Ribeiro egyébként hét nyelven is beszél, hogy minél könnyebben megtalálja a hangot a világ minden tájáról érkező ifjú játékosokkal, ugyanis a klub egyik másik sajátossága, hogy több okból kifolyólag egy rendkívül nemzetközi arculatot alakított ki az eldugott belga kisvárosban.

A genki büdzsé transzfermotorja

Mivel az európai labdarúgás elitjének korlátlan pénzügyi lehetőségei miatt több belga klub is kénytelen-kelletlen egyre inkább az utánpótlásnevelésre fekteti a hangsúlyt, a legnagyobb tehetségekért folyó országon belüli konkurenciával sem mindig bír a Genk. Így legalább akkora jelentősége van a klub életében az egész világra kiterjedt tehetségfelkutató hálózatának, mint az akadémiának. A költségvetés szűkössége miatt pedig gyakran olyan játékosokat vesz célba akár komoly befektetésekkel is az egyesület, akik más csapatok számára a radar alatt maradnak.

Így került az egyesülethez a francia másodosztályból épp kieső Metzből a szenegáli Kalidou Koulibaly, a szlovák bajnokságból a jamaicai Leon Bailey, a szerb élvonalból elhozott Szergej Milinkovics-Szavics, Norvégiából a klubrekordért értékesített Sander Berge, a Sahtar Donyeck kispadjáról Ruszlan Malinovszkij, akiken mind szép profitot kerestek végül.

Külön érdemes kiemelni, hogy ha már megszerzik ezeket a tehetségeket, nem csak a felfedezésükre és a fejlesztésükre helyezik a hangsúlyt, hanem a beilleszkedési nehézségek enyhítésére is. Még az alig 140 kilométeres távolságban található Gentből érkezett De Bruyne számára is nagy segítség volt a klub által biztosított befogadócsalád, és ez fokozottan igaz a külföldről, sokszor más kontinensekről, merőben eltérő kulturális környezetből igazolt játékosok esetében. A szükségszerű kulturális sokk veszélyeztetheti ugyanis a teljesítményüket is, ezt elkerülendő egy speciális felkészítést kapott nevelőcsalád fogadta magához például a nagyon nehéz helyzetben leszerződtetett nigériai Wilfred Ndidit is.

A játékospiacon különösen a 2011-es bajnoki cím után értékesített játékosokért (Courtois, De Bruyne, Koen Casteels, Christian Benteke) kapott bevételből egyre aktívabb lehetett az igazolásoknál is az egyesület, de természetesen folyamatosan eladási kényszerben is maradt a pénzügyi mérleg egyensúlyban tartásához. Az egyre nagyobb bevételeket újabb és újabb sikeres befektetések követik, így a transzferegyenleg is egyre nagyobb amplitúdóval képes kilengeni a pozitív irányba, hiszen a topligás klubok elégedett ügyfélként térnek vissza. Aligha véletlen, hogy a CIES nevű svájci kutatóintézet legutóbbi kimutatása szerint az európai élvonalakban szereplő játékosok nevelőegyesületei között a 26. helyen állt a Genk, a legelőkelőbb pozícióban a belga klubok közül.

A már kidolgozott üzleti stratégiát aztán még tovább tökéletesítette az elnöki széket 2017-ben elfoglaló Peter Croonen, akinek már az édesapja, Louis Croonen is az 1988-as egyesülés egyik fő alakja és később pár évig a KRC Genk elnöke volt. A kiadások kordában tartásával és legfőképpen a büdzsé mintegy felét biztosító játékosértékesítésekhez való igazításával a 2019-től a belga liga elnökének is megválasztott Peter Croonen az ország egyik legbiztosabb költségvetésű klubjává tette a Genket annak ellenére, hogy szezononként alig 45-50 milliós bevételből kénytelen gazdálkodni.

Ez gigaszponzorok és busás televíziós jogdíjak hiányában természetesen a folyamatos játékospiaci tevékenységnek köszönhető. Múlt nyáron is tízmillióért adták el a japán Junya Itót a Stade Reimsnek és a norvég Kristian Thorstvedtet a Sassuolóba, a kolumbiai védőt, Jhon Lucumít kilencmillióért a Bolognába, a nigériai válogatott Cyriel Dessert 6,5-ért a Cremonesébe, a kongói Théo Bongondát háromért a Cádizba és ugyanennyiért a kanadai válogatott Ike Ugbót a Troyes-ba. Ezekhez jött még hozzá a két éve 33 találatával 40 éves belga gólrekordot megdöntő nigériai óriás, Paul Onuachu értékesítése 18 millió euró ellenében Southamptonba, így az egyszerűsített transzferegyenleget idén is 34 millió eurós bevétellel zárhatják Genkben.

Magyarországon persze a legnagyobb érdeklődés a fokvárosi születésű Németh András hercehurcáját övezte, aki nem akarta elfogadni a neki kínált szerződéshosszabbítást, így voltaképpen idejekorán voltak kénytelenek eladni végül 750 000 euróért a Hamburgnak még mielőtt igazán felfuttathatták volna az árát. Pedig könnyen egy bajnokcsapat tagja lehetett volna a magyar válogatott támadó is.

Az új játékrendszer régi pillérei

Nem csak a szerény lehetőségeihez képest egészen kivételesen hatékony akadémia miatt mondhatjuk, hogy nem egyszerűen egy kalmárklub a KRC Genk, hanem a sajátságos stratégiájával elért sikerek miatt is. Az elmúlt 50 évben csak az általában sokkal tehetősebbnek számító FC Bruges és az RSC Anderlecht szerzett több trófeát Belgiumban és idén, az elődegyesület alapításának 100. évfordulóján könnyen megszülethet az ötödik bajnoki cím is, ha olyan sikeresen folytatja a csapat a szezont, ahogy eddig.

A tavalyi bukdácsolás után most ugyanis az új vezetőedzővel, Wouter Vranckennel az alapszakasz négyötödénél nem kevesebb, mint tíz pont előnnyel vezetik a tabellát a második helyezett Union Saint-Gilloise és 20 ponttal a címvédő FC Bruges előtt. Ez még akkor is tekintélyes előny, ha a hatfordulós rájátszásra majd megfelezik a pontszámokat, és ahogy említettük, januárban meghatározó játékosok távoztak is a csapattól.

A mindössze 44 esztendős csodatevő vezetőedző, Vrancken egyébként játékosként is megfordult a Genkben, majd edzőként különösen azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy feljuttatta a Mechelent az élvonalba és megnyerte vele a Belga Kupát is 2019-ben. Már az észak-belgáknál is sikeres taktikájának három legfontosabb eleme az volt, mint ami most is: a magasra feltolt, agresszív letámadás, a kapus különös szerepe a rövid passzok helyett a középpályára feltett pontos labdákkal az akciók kezdeti fázisaiban, majd a támadások során a kidolgozott és hangsúlyos széljáték.

Ennek megfelelően a jelenlegi Genkben a kapusposzton olyan ragyogó teljesítményt nyújt az akadémiáról már tavaly a felnőttek közé előlépő Maarten Vandevoordt, hogy 21 éves létére a liga tizedik legtöbb pontos hosszú átadása az ő nevéhez fűződik, a már említett CIES pedig jelenleg a legígéretesebb kapusnak tartja a világon. A BL történetének legfiatalabb hálóőre a belga élvonalban a második legtöbb védést mutatta be idén és nyolc clean sheetet hozott már le, bár a nagy igénybevétel során két csúnya, kapott gólt eredményező hibát is vétett már a szezonban, ami egyelőre betudható talán rutintalanságának.

Előtte a védelemben az amerikai válogatott Mark MecKenzie és az általunk már a liga legnagyobb tehetségei közé sorolt kolumbiai Carlos Cuesta alkot összeszokott párost. Vrancken rendszerében azonban rajtuk kevesebb a teher, nem úgy az ütközéseket magasan és gyakrabban bevállaló szélső hátvédeken. A mexikói balhátvéd Gerardo Arteaga a megelőzések mellett ugyan a sárga lapok gyűjtögetésebben is jeleskedik, a szintén kolumbiai jobbhátvéd, Daniel Munoz azonban sokkal hatékonyabb. A hazai Atlético Nacionalban fiatalon a csapatkapitányi címet kiérdemlő játékos már harmadik szezonját tölti Genkben, most a legtöbb blokkolt beadás és a második legtöbb blokkolt passz mellett a második legtöbb támadóharmadba juttatott labdát is ő szorgoskodta össze a bajnokságban, de jobbhátvéd létére már hét gólt és hét gólpasszt is szerzett.

Daniel Munoz és Wouter Vrancken (Fotó: standaard.be)

A légiveszély tökélesítése

A támadásokban azonban nem csak Munoz felfutásai, hanem a szélsők beadásai jelentik a fő veszélyt. Ez cseppet sem újdonság a Genk életében, hiszen már a korábbi években is relatíve magas volt a csapat beadásainak a száma, Vrancken irányítása alatt a 4-3-3-as felállást 4-2-3-1-esre váltva voltaképpen még vissza is szorult valamelyest a mennyiségük.

Nyárig főként a japán Ito küldte középre a beadásokat a jobb szélről, illetve a kongói válogatott Bongonda a bal oldalról, ők azonban már mindketten távoztak és váratlanul a tavaly még csak kispadosnak számító Mike Trésor vette át ezt a szerepet elképesztő hatékonysággal. Az oldalunkon a szezon elején már kiemelt balszélső azóta csak fokozta a tempót, hiszen a StatsPerform adatai alapján jelenleg magasan a legtöbb gólpassz fűződik Trésor nevéhez Európában, 18 asszisztjának pedig a fele született beadásból (közülük három volt szöglet és négy középre ívelt szabadrúgás). Emellett a második legtöbb helyzetet is ő alakítja ki és a harmadik a cselek tekintetében is az európai ligákban, bár utóbbival kapcsolatban azért árnyalja a képet az alig 36 százalékos hatékonyág (45/126). Sokkal precízebb aztán a beadásokban, hiszen nem csak a mennyiségükben (107), hanem a hatékonyságukban (51 százalék) is kevés párja van a topligákban is.

Trésor mellett a Ferencvárostól annak idején elég botrányos körülmények között távozott Joseph Paintsil is jeleskedik a pontos beadásokban, aki némi meglepetésre az utolsó rostán kihullott a ghánai válogatott vb-keretéből, viszont a Katarban az elődöntőig menetelő marokkóiak színeiben pályára is lépett az alig 18 esztendős Bilal El Khannous, aki helyzetkialakításai mellett mezőnymunkájáért is dicsérhető és a klub nagy dobása lehet az elkövetkező években.

Könnyen mondhatnánk persze, hogy a beadások hatékonyságában hatalmas szerepe volt a góllövőlistát még mindig vezető nigériai centernek, Onuachúnak, ám a januárban távozott óriással együtt is igazából csak a 12. legtöbb fejpárbajban vesznek részt Vrancken tanítványai a ligában (és csak 52 százalékban nyerik meg azokat), így nem feltétlen az erőfitogtatáson alapul a sikeresség, hanem a pontosságon és hatékonyságon.

Onuachu helyére ugyan igazoltak télen egy másik égimeszelőt, azonban meglehetősen eltérő profil a nigériai Tolu Arokodare, de azt is meg kell jegyeznünk, hogy a már említett Munoz mellett a nyolcgólos középpályás Bryan Heynen is gyakran ér fel jól a beadásokra, aki 26 évesen még sohasem viselte más klub mezét, így nem véletlenül hordja a csapatkapitányi karszalagot is.

A kanadai táblázatot azért még Trésor vezeti a belga bajnokságban hét góljával és 18 gólpasszával, a második Paintsil 11 találattal és kilenc assziszttal (ez utóbbiból három beadásból született). A helyzetek kialakításában is kiemelkedő ugyanis a Genk, a visszafogott labdabirtoklás ellenére (52,8 százalék, ami csak a hetedik a mezőnyben) a Belgiumban legtöbbnek számító 49,6 xG-nyi várható góltermést pedig alaposan felül is teljesíti a befejezéseknél (60 gól). Ez azonban mégsem jelent feltétlen rossz óment a bajnokság hátralévő részére, ugyanis az xG-mutatók által várható pontszám alapján is a legjobb formában lévő gárda jelenleg a genki, ha pedig nem történik nagy összeomlás, akkor könnyen behúzhatja az aranyérmet.

Az persze a BL-bevételek reményében is alighanem újabb komoly játékoseladásokat eredményezne a nyáron, de ez teszi lehetővé, hogy múló fellángolások helyett újra és újra sikeres lehessen a klub.

Kiemelt fotó: Voetbalkrant.com