Valami megmozdult Detroitban

Amikor Dan Campbellt 2021-ben kinevezték a Lions vezetőedzőjének, mindenki csak mosolygott, mondván Detroitban megint hülyeséget csináltak. Miért is ne gondolkodtunk volna így, elvégre Campbellt a South Park PC igazgatójának testébe öltött Ted Lassóként lehet a legjobban jellemezni, a sajtótájékoztatóján ráadásul az összes létező közhelyet előadta. Az ő csapata térdkalácsokat fog kettéharapni, mindenkinél keményebbek lesznek és soha nem adják fel. Eközben a populárisabb nevek új csapatuknál arról beszéltek, hogy milyen taktikát fognak alkalmazni, és milyen modern játékban gondolkoznak. Ilyen környezetben nem volt könnyű nem arra gondolni, hogy a Lions már megint elrontotta. És bár Campbell a mentalitásával alaposan rácáfolt arra, hogy régi vágású edző lenne, másfél évig a legjobb, amit elmondhattunk a detroitiakról az volt, hogy szerethetőek. Az idei szezon második felére aztán megtáltosodtak, és már nemcsak szerethetőek, de nyerni is tudnak, a formájukat elnézve pedig az egész NFC örülne, ha lemaradnának a rájátszásról. De vajon mi állhat a feltámadás hátterében?

Megérkezett a védelem

Ha a detroitiak közelmúltbeli sikereinek okait vizsgáljuk, nem kell sokáig keresgélnünk, elég, ha rápillantunk a védelmi mutatóikra. Amíg az egység a szezon első felében az egész NFL legrosszabbja volt, addig az utóbbi hetekben valósággal szárnyalnak. Erre a Football Outsiders DVOA statisztikája világít rá a legjobban.

Ebben a mutatóban a Lions védelme tizennégy fordulót követően az egész szezont tekintve a nem túl előkelő 24. helyet foglalja el, ugyanakkor, ha csak az elmúlt hat fordulót vesszük figyelembe, mindössze hét csapat tudja őket megelőzni. Ráadásul még csak azt sem lehet mondani, hogy gyenge támadósorokkal találkoztak volna ebben az időszakban, hiszen olyan irányítókkal néztek farkaszszemet, mint Aaron Rodgers, Josh Allen, Trevor Lawrence, Justin Fields, Daniel Jones és Kirk Cousins. Utóbbi kettő elsőre kissé kilóghat a sorból, de mindketten életük legjobb szezonját futják újdonsült vezetőedzőik irányításával, míg Fields a Bears támadósorának átalakítása óta kimondottan jó formát mutat. Ilyen ellenfelek mellett kisebb fajta csodának számít, hogy ebben a hat hétben főleg a passzjátékok elleni védekezésük húzza fel a DVOA mutatójukat, ami a következő hetekben, a viszonylag gyengébb irányítóval rendelkező ellenfeleik ellen tovább javulhat.

Ennek ellenére korai lenne kijelenteni, hogy a detroiti védelem az NFL elitjébe lépett volna. Már csak azért is, mert hat mérkőzés igen kicsi minta, ami alapján nagyon nehéz ítéletet mondani. A tendenciák viszont egyértelműen arra mutatnak, hogy Aubrey Pleasant defensive back-edző kirúgása jó döntés volt, hiszen azóta folyamatosan javul a Lions védekezése, főleg azon területen, amiért ő volt a felelős. Hogy ez a fejlődés meddig tud kitartani, arra nehéz lenne választ adni, de valószínű, hogy idővel gátat szabnak majd neki a keret hiányosságai. A Lions védelmében ugyanis hiába vannak olyan tehetséges fiatalok, akikben megvan a potenciál, hogy hosszú távon is a csapat meghatározó tagjai legyenek, ugyanakkor azt még nem lehet elvárni tőlük, hogy egyenletesen hozzák azt a magas színvonalú játékot, amit az utóbbi hetekben láttunk tőlük. Ezen felül ráadásul a kellő mélység is hiányzik ahhoz, hogy túléljék egy-egy kulcsjátékosuk esetleges kiesését, valamint akadnak még olyan posztok is, mint például a defensive tackle, ahol a kezdők minősége is hagy maga után kívánnivalót. Mindezek ellenére biztató a helyzet, és egyre inkább úgy fest, hogy a detroiti védelem a ligaátlag színvonalát minimum eléri, és a szezon eleji szörnyű teljesítményük nem a valódi erejüket mutatta meg.

Új támadózseni van születőben?

Márpedig, ha a védelem képes egy erős közepes teljesítményt hozni, azzal a Lions máris elképesztően jó helyzetben van, köszönhetően a ligaelit támadójátékuknak. Bármilyen meglepő is, a Detroit minden alapozó mutatóban az NFL tíz legjobb csapatai közé tartozik, legyen szó akár EPA/playről, akár DVOA-ről. Sőt, a tizedik játékhét óta egyenesen a legmagasabb EPA/play mutató birtokosai a Chiefsszel holtversenyben. Ennek a remeklésnek több összetevője is van, mint például az izgalmas futókoncepciók, az egyre javuló passzblokkolás, a legszebb ramses időszakát idéző Jared Goff, vagy éppen a fantasztikusan teljesítő elkapó sor. Ezen összetevőket pedig egy személy köti össze, Ben Johnson, a csapat támadókoordinátora.

Ben Johnson a szezonvégi edzőkeringő egyik központi figurája lehet (Forrás: Junfu Han, USA Today Network)

A fiatal edző képességeiről sokat elárul, hogy milyen tempóban haladt felfelé a ranglétrán. 2019-ben még csak támadó asszisztensként dolgozott, 2020-ban a tight endeket edzette, majd az új stáb érkezésével előléptették passzjáték koordinátornak, idénre pedig megkapta a teljes támadósort, az eredmény pedig egészen elképesztő. Johnson az egész NFL egyik legkreatívabb, legsokszínűbb offense-ét rakta össze, amely hétről hétre képes megújulni. Náluk több futókoncepciót egy csapat sem használ a ligában, mindezeket pedig rendkívül változatosan, különböző formációkból indítva hajtják végre. De hasonló kreativitás mutatkozik a passzjátékban is, ahol az egyébként is végtelenül tehetséges elkapó soruk dolgát még Johnson sémája is megkönnyíti, így Jared Goff irányítónak rendre teljesen üres elkapók állnak rendelkezésére. 

Johnson kreativitása talán pont a tizennegyedik héten, a Vikings elleni győzelem során érte el a csúcspontját, és már-már őrültségbe csapott át. Az az ember ugyanis, aki a meccs legfontosabb játékánál, a harmadik kísérletnél elérendő hét yardnál a jobb oldali tackle-jére hív be egy passzjátékot, mindezt ráadásul úgy, hogy őt eredetileg a pálya bal oldalán állítja fel elkapóként, majd a snap előtt átmozgatja a fal túloldalára, egészen biztosan nem normális. A játék viszont tökéletesen működött, Penei Sewell elkapta a labdát, a Lions pedig be is zsebelte a győzelmet. 

És bár ezek a döntések van, hogy visszaütnek, mint például a Patriots elleni vereség során, amikor hat kísérletből egyetlen alkalommal sem sikerült first downt elérniük, az utóbbi hetekben egyre többször járnak pozitív végkifejlettel.

Válaszút előtt

Bár a jelenlegi szezonjuk csodásan alakul, az azért elég valószínű, hogy a Lions még nem most fog Super Bowlt nyerni, így érdemes kicsit a jövőbe tekintve is megvizsgálni a helyzetüket. Ránézésre minden tökéletes Detroitban, hiszen van egy jelenleg is versenyképes csapatuk, egy tehetséges edzői stábjuk, rengeteg elkölthető pénzük és még a Los Angeles Rams 2023-as első körös választási jogát is ők birtokolják, utóbbi ráadásul jó eséllyel viszonylag korai pick lesz. Azonban bármilyen furcsa is ezt leírni, pont ez a korai húzás és Goff javuló játéka az, ami igazán nehéz helyzetbe hozza a csapatot. Goff ugyanis hiába játszik kiválóan, a Ramsnél eltöltött időszaka miatt joggal merül fel a kérdés, hogy fenntartható-e ez a forma. Akkor tökéletes körülmények között, Sean McVay keze alatt valósággal kivirágzott, de abban a pillanatban, hogy valami elromlott körülötte, brutálisan visszaesett a teljesítménye. Most Ben Johnson munkájának köszönhetően ismét a jobbik arcát mutatja, és úgy fest, építhetnek köré, de Johnson esetében nem az a kérdés, kap-e vezetőedzői állást, hanem az, hogy mikor jön el ez a pillanat. És amikor ez megtörténik, könnyen lehet, hogy Goff ismét visszaesik, amivel magával ránthatja az egész csapatot, emiatt óriási kockázattal jár mellette letenni a voksot.

Akármelyik opció mellett is dönt a Lions vezetősége, az mindenképp óriási kockázattal fog járni. Azonban, ha jól választanak, nagyon fényes jövő állhat a franchise előtt, mert ebben a csapatban igenis van fantázia, amit a közvélemény számára is bebizonyíthatnak azzal, hogy a rájátszásba jutnak. Abban az esetben pedig, ha 1-6-os mérlegről talpra állva playoffig menetelnének, talán még a motorváros mindig pesszimista lakói is elhinnék végre, hogy Detroitban most tényleg ígéretes projekt épül.

Kiemelt kép: USA Today Sports