Büntető.com

Hamarosan megint az olimpiai kvalifikációs világbajnokság lesz a tét férfi kézilabda-válogatottunk vb-selejtezőjén és megint áll a bál itthon. Rontja a helyzetet, hogy a szövetség elnöke elsősorban ismét a politikai választásokra készül.

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!

A válogatott következő két tétmeccse egyben az egész, névéves olimpiai ciklus egyik legfontosabb csatája számunkra, hiszen az áprilisi vb-selejtezőn az olimpiai kvalifikációs világbajnokság a tét. Nemzeti csapatunk újfent áldatlan állapotok közepette várhatja, hogy szombaton kisorsolják neki a lehető legnehezebb ellenfelet, Szlovéniát (amelyre előtte tovább kell még jutnia az első selejtezőszakaszból), ahogyan az furcsa módon 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban is megtörtént.

Mindhárom csata emlékezetes lett, és egyikre sem készültünk jó előjelekkel. A tanulság kedvéért érdemes felidézni őket.

2010 – a legbravúrosabb fordítás

A 2010 januárjában rendezett Európa-bajnokságon a 14. helyen zárt az együttes, az akkori közfelháborodás Mocsai Lajos szövetségi kapitányi kinevezéséhez vezetett – néhány háttérvélemény szerint éppen ez volt a cél. Néhány hónappal később, a londoni olimpiára kvalifikáló világbajnokságért jött a Szlovénia elleni páros meccs; az első találkozó idegenben kétgólos vereséggel zárult. A veszprémi visszavágó viszont a történetünk egyik legbravúrosabb hajráját hozta, hiszen összesítésben már nyolcgólosra duzzadt a hátrány a második félidőben. Ebből lett az utolsó pillanatban 28-25-ös győzelem és továbbjutás.

2014 – a legnagyobb összeomlás

Mocsai kapitányságát a szlovénok elleni vb-selejtezők zárják keretbe, 2014-ben immár a riói kvalifikációs vb-ért sorsolták ki ellenfélként délnyugati szomszédunkat. A szakvezető távozása már a párharc előtt nyílt titoknak számított a szakmában, az óriási téttel bíró búcsúba pedig alaposan belerondított az ellenfél. A veszprémi háromgólos magyar siker után Velenjében összesítésben már héttel vezetett Magyarország, de az utolsó tíz percben összeomlott, 32-26-ra kikapott, így lemaradt az oly fontos vb-ről.

És körülbelül ettől a pillanattól keresi a saját útját, cserélgeti a kapitányait, legfeljebb átmeneti sikereket elérve.

Talant Dujshebaevnek, Xavier Sabaténak, Ljubomir Vranjesnek, a Csoknyai István és Vladan Matics duónak is csupán egy-egy világverseny jutott a Gulyás István, Chema Rodríguez, Nagy László trió 2019-es színre lépése előtt.

2018 – a legtanulságosabb győzelem

Négy éve Vranjes rontotta el az Európa-bajnokságot – háromból három vereséggel –, a hazai szövetség pedig akkor éppen egy közlemény formájában hangolta a közvéleményt az általa kinevezett kapitány ellen. (Vranjesnek sem volt erőssége az önkritika, inkább a hazai képzést hibáztatta.) A Tokióra kvalifikáló világbajnokságért pedig természetesen megkaptuk ellenfélnek Szlovéniát.

Az előzmények után nem a magyar válogatott számított az esélyesnek, de a koperi első meccs az egyik legváratlanabb és legtanulságosabb győzelmet hozta az elmúlt évtizedekben. Az utolsó tíz percet egygólos előnyben kezdte a válogatottunk, de nem elégedett meg azzal, hogy a visszavágóra nézve biztató, döntetlen körüli eredményt érjen el. Megérezte a lehetőséget, hogy már kint eldöntse a továbbjutást: Székely Márton kapusbravúrjai és a folyamatosan gólra törő – de türelmes – támadójáték 29-24-es diadalt eredményezett.

A visszavágót így sem tekintette formalitásnak a csapat, és ha itthon ki is kapott, kézben tartotta a párharcot, így kijutott a vb-re.

2022 – a legnagyobb kérdés

Megint áll a bál itthon, és megint az olimpiai kvóta a tét, amelynek első nagy lépése a vb-selejtező. Egyelőre nemcsak az ellenfél, de a magyar szakvezetés kiléte sem ismert. A Gulyás István vezette stáb egy bravúros Eb- és vb-szereplés után a hazai kontinensbajnokságot elrontotta, a kapitány pedig vállalja a felelősséget. A szövetség elnöke szerint is a stáb tehet mindenről, ezúttal is nyíltan kritizál, nem áll ki az alá tartozó emberekért. Ennél jobban a belső ellentétet és a közfelháborodást nem is lehet jobban szítani, de nem is ez a cél – hanem a hatalom megtartása, hiszen áprilisban nemcsak vb-selejtező lesz, hanem ismét politikai választás elé nézünk, mint 2018-ban.

Amikor a szövetség a hatalmas Eb-csalódást – amelyre Varasdon ugyanúgy színmagyar lelátó előtt került sor, mint most Budapesten – elintézte az említett közleménnyel, nehogy egy sajtótájékoztatón kérdésekre kelljen válaszolni.

Most szombaton sorsolnak a következő éveket meghatározó vb-selejtezőre, és alig van időnk felkészülni. Magyarország azzal, hogy elcsípte legalább a 15. helyet az Eb-n, még éppen a kiemeltek közé került, Vranjes viszont megbukott közben a szlovénekkel is, még hátrébb, a 16. helyen kötött ki – el is veszítette az állását. Így Szlovénia megint a lehetséges ellenfelek közé került.

Márciusban, az első selejtezőszakaszban, az első kalap országai (Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Fehéroroszország, Litvánia, Portugália, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna) a második kalap országaival harcolnak (Belgium, Észtország, Feröer-szigetek, Finnország, Izrael, Görögország, Olaszország, Románia, Svájc), a továbbjutókra várnak áprilisban a második selejtezőszakasz kiemeltjei. Köztük Magyarország.

Az első selejtezőszakasz résztvevői közül Portugália sem lenne könnyebb rivális, de a hollandok elleni Eb-vereség óta amúgy is tudjuk, minden ellenfél a legprofibb szakmai és mentális felkészülést igényli. Először is a helyes elemzést és következtetést a magyar edzői stáb munkájáról. És végre egy stratégiai gondolkodást.

Továbbgondolásra érdemes idézni Vass Gábor zürichi sportigazgatót, aki az elmúlt napok legnagyobb hatású kézilabdás cikkében, a 24.hu-nak adott interjúban a Veszprémet és az egész hazai rendszert élesen kritizálta.

„A Veszprém ott van a legnagyobb költségvetésű csapatok között sok éve, és még egy BL-t sem nyertek, aminek nincs semmi következménye. Az, hogy kirúgják az edzőt? Erre mondom azt, hogy ennyi hülye edző nincs a bolygón.”