Walter Mazzarri előszülinapi ajándékba kapott utolsó esélye

Október elsején már a 60. születésnapját ünnepelheti Walter Mazzarri a Cagliari Calcio kispadjára nemrég kinevezett olasz edző. A veterán toszkán szakember San Vincenzo aprócska városában látta meg a napvilágot. A labdarúgás már gyerekkorában nagy szenvedélye volt, de klubszinten csak az általános iskola után, a 30 kilométerre délre fekvő ASD Real Follonica együttesében kezdett el játszani. Innen Firenzébe vezetett az útja, de a felnőtt pályafutása a Pescaránál kezdődött. Játékoskarrierje legszebb emlékei az Empoli FC-hez köthetők, ahol két szezonon át az élvonalban is szerepelhetett. Legtöbb mérkőzését a Serie B-ben játszotta, egyetlen bajnoki címét azonban a Modena gárdájával szerezte meg 1990-ben a Serie C megnyerésével. A megannyi kisebb-nagyobb sérülés miatt sehol sem tudott kiteljesedni, de örök küzdőként így is 14 éven át tartott a karrierje.

A visszavonulását 1995-ben jelentette be, amikor már nem látta értelmét a sérülésekkel folytatott állandó harcnak. Egy év pihenés után elkezdte az edzői tanfolyamokat, eközben a Bologna csapatánál kapott esélyt Renzo Ulivieri stábjában. A kupagyőzelmet együtt élték át, majd Nápolyba is követte a mestert. Mazzarri 1998-ban kapott először vezetőedzői állást a Bologna utánpótlásánál, ahol szívesen látták a visszatérő szakembert. Két sikeres szezont követően jött el a nagy esély egy felnőttcsapat irányítására.

KEZDETI LÉPÉSEK

Már 2001-et írtunk mikor a harmadosztályú Acireale Calcio kínált neki lehetőséget. A jónak semmiképp sem mondható idényt követően váltott és a szintén Serie C-ben szereplő US Pistoiese volt a következő állomás. Szintén nem volt hosszú távú a közös munka, ám így is szintet tudott lépni és jöhetett az US Livorno, immáron egy osztállyal feljebb. Ez a feladat hozta meg számára az áttörést, ugyanis a toszkán csapattal bronzérmes lett és kiharcolta a feljutás. A siker ellenére mégis a távozás mellett döntött, mert az élvonalbeli Reggina elcsábította a sokkal biztosabb anyagi háttérrel és jobb lehetőségekkel. 

A Reggio Calabria-i együttes az első komoly állomása volt edzői karrierjének és a Gli Amaranto padján három szezont töltött el. A meglepően fiatalos kerettel rendelkező együttesnél olyan stabilitás tudott hozni, amire az elődjei képtelenek voltak. Mindössze két 30 év feletti mezőnyjátékossal tudta megvalósítani a taktikailag nem egyszerű elképzeléseit. Az első idény után 15 millió eurós bevételt termeltek eladásból, majd ezt csaknem megismételték utána is, köszönhetően annak, hogy Mazzarri irányítása alatt a csapat remekelt a játékosok pedig egyénileg nagyot fejlődtek. Még a Calciopoli utáni büntetést is elbírta a gárda, a kezdeti 15 pontos levonást 11-re enyhítette a szövetség, a Reggina pedig így is a 14. helyen zárt.

Az immár rutinos élvonalbeli szakemberre az UC Sampdoria csapott le, ahol annak a Walter Novellinónak örökébe lépett, aki öt éven át irányította a genovai klubot és a szurkolók imádták a gyengébb eredmények ellenére is. A nem kis feladat során Mazzarri bemutatkozhatott a nemzetközi porondon, ahol azonban csapatának nem sikerült kiharcolni az UEFA-kupa csoportkörében való részvételt. Ennek ellenére a bajnokságban remekelt a Sampdoria és a hatodik helyen zárt. A második évben fordult a kocka és a kupaszereplések sikerültek jobban: a második számú európai sorozatban bejutottak a csoportkörbe, sőt a tavaszt is megélték, míg a Coppa Italiában egészen a döntőig meneteltek. Csal a végső győztes SS Lazio tudta megállítani a genovaiakat. A szezon végén lejárt Mazzarri kétéves kontraktusa, és ő nem hosszabbított, szabadúszóvá vált, de nem kapott megfelelő ajánlatot.

DÉLI CSÚCSOK MEGHÓDÍTÁSA

2009 őszén a Roberto Donadoni trenírozta SSC Napoli hét fordulót követően hét ponttal állt, és vezetői tudták, hogy Mazzarri szabad, lecsaphatnak rá. Mintha a déli csapatot neki állították volna össze. Az általa favorizált 3-5-2-es hadrendhez minden adott volt, csak arra várt a keret, hogy valaki kihozza belőle a maximumot. Ez volt Mazzarri, aki október elején átvette az irányítást és az első 13 meccsén nem talált legyőzőre. A pragmatikus, inkább védekezésre és reaktív játékra építő mester csapata a találkozók csaknem felén nem kapott gólt.  A szezon végére már a sérülések megtizedelték a keretet, de a hatodik helyre így is befutott a Napoli. Az első teljes idénye a Partenopei kispadján bronzéremmel ért véget, de elkezdett ő is valamennyire alkalmazkodni a körülményekhez, mert már nem engedhette meg magának a defenzívebb stílust. Noha mg mindig a védekezés volt a legfőbb a gondolkodásmódjában, a támadást is elkezdte a csapat nagyobb hatásfokkal erőltetni, de Mazzarri ebben nem érezte kellően otthonosan magát. Megannyi sokgólos összecsapás után nyilatkozott csalódottan a három pont ellenére is, hogy a kapott találatok miatt tovább kell dolgozni a védelmen. Ezt követen a 2011–2012-es idényben a Bajnokok Ligájában való szereplés is újdonság volt számára, ez pedig hatással is volt csapata bajnoki teljesítményére. A Napoli csak ötödik lett, de Mazzarrinak ekkor adatott meg az első trófea elnyerése, amikor csapat elhódította az Olasz Kupát. A klub több mint 20 évet várt egy ilyen volumenű sikerre, negyed évszázadot pedig egy újabb kupagyőzelemre.

None

A csúcsnak tűnő eredmények után még felfelé vezetett az út. A Szuperkupáért vívott mérkőzésen elszenvedett vereség ellenére jól indult a szezon, a bajnokságban menetelt a Napoli és a végső győzelem lebeghetett a játékosok szeme előtt. Ennek fejébe feladták az Európa-liga tavaszi időszakát és a kupában is korán elbúcsúztak, de végül csak az ezüstérem került a nyakukba. A Juventus a végére kilencpontos előnnyel nyerte meg a bajnokságot, de már az is nagy szó volt, hogy 1990 után ismét ilyen magasságokban járt a klub. Ekkor jött el a búcsú pillanata is, ami mindent megváltoztatott Mazzarri karrierjében.

NINCS TOVÁBB FELFELÉ

A második helyezettől a kilencedikhez szerződni, már önmagában megkérdőjelezhető döntés, de sportszakmailag még érvelhettünk amellett, hogy az Inter magasabbra rangsorolt volt akkor, mint a Napoli. A milánói együttes nagy reményekkel szerződtette az egyik legjobbnak tartott olasz edzőt. A valóság azonban közel sem alakult olyan eredményesen, mint várták. A toszkán szakember és az Inter remek rajtot vett, az ősz során csak az AS Roma nyert a Giuseppe Meazzában, viszont decemberben és januárban csak egy városi derbit tudtak megnyerni. A szezont az ötödik helyen zárták 15 döntetlennel, ami a legtöbb volt a ligában. Ez annak fényében, hogy nem volt kettős terhelés alatt a csapat, nem felelt meg a vezetőség elvárásainak. A szükséges türelem pedig nem volt meg Mazzarri felé, amit a következő, 2014–2015-ös idény történései bizonyítottak is. A 11. forduló után hiába vezette az Inter az UEFA-kupában csoportját, de közben csak a kilencedik helyen tanyázott a Serie A-ban. A 12 pontos lemaradás a Juventus ellenében olyan hátrány volt, ami a milánói lehetőség végét jelentette Mazzarrinak: edzői karrierje során először rúgták ki, ami komolyan megérintette őt. 

A menesztését követően hosszú szünetre ment, mert úgy érezte, hogy kimerült. 2014 novembere és 2016 nyara közt nem dolgozott. Ezt követően először vállalt munkát más országban, Angliából érkezett a felkérés: a Watford FC olasz tulajdonosa Giampaolo Pozzo benne látta a további fejlődés lehetőségét. Miután Quique Sánchez Flores a 13. helyre vezényelte a csapatot, a spanyol tréner hazatért, így megüresedett a kispad. A keret nem volt rossz, de közel sem volt alkalmas arra a 3-5-2-es felállásra, amit Mazzarri meg akart honosítani. Az olasz edző többször is próbált alkalmazkodni a körülményekhez, láthattuk a csapatát négy védővel szerepelni, s főleg ennek köszönhetően össze is jött a bennmaradás. Az öltözőt nem tudta egyben tartani, a szurkolók sem fogadták el, így nem igazán volt maradása a szigetországban, s ezt már az utolsó fordulók előtt nyíltan ki is mondták.

https://twitter.com/CagliariCalcio/status/1438051833302376452

Az újabb balul elsült kaland után már sejthető volt, hogy a megújulni nem igazán tudó edzőnek nem lesz könnyű munkát találnia. A nyáron megkeresése is csak az olasz másodosztályból volt, amit nem tartott méltónak, így kivárt. 2018 januárjában a Torino nem volt megelégedve Szinisa Mihajlovics munkájával és a téli szünetben a váltás mellett döntött.  A röpke felkészülés alatt Mazzarri jól alkalmazkodott és eleinte kitartott a szerb négy védős szerkezete mellett, amihez lendületet hozott és öt meccses veretlenségi szériával kezdett. Aztán amint nem jöttek az eredmények váltott kedvencére a 3-5-2-re. Az első teljes idénye a 2018–2019-es idény remekül sikerült, ekkor a hetedik helyen zárt a Granata, amivel kijutott a nemzetközi porondra. A megerősített kerettel azonban ott sem és a bajnokságban sem tudott versenyképes lenni a Torino, így Mazzarrit 2020 januárjában újfent menesztették.

A szakma és a szurkolók nagy része már temette az 58 éves mestert, akiről azt gondolták, hogy itt a vég számára. Egy újabb másfél éves kihagyás az ő korában már nem várt visszatérést eredményezett, mikor a Cagliari Calcio három forduló után megvált Leonardo Semplicitől. Nem indult a legjobban a történet a szárdoknál, ám azzal, hogy három évre írt alá aligha kellene attól félnie, hogy ne lenne meg felé a bizalom. A Rossoblu kerete többre hivatott annál, amit az előző idényben mutatott, így lehet Mazzarrival szemben elvárásokat támasztani, de nagy kérdés, hogy el tud-e még egyszer indulni felfelé a toszkán edző, vagy ez lesz az utolsó bukása.